18. rész
Vasvilla szemekkel nézett.
- Nem így kéne kimenned a pályára. –mutattam rajta végig – Meg nem ilyen fejjel!
- Milyen fejjel ?
- Kérlek nézz tükörbe! De komolyan. Arra van a fürdő! – mutattam.
Berobogott. Ordítozott valamit finnül. Majd kicsörtetett.
- Mi a kurva életet csináltál velem te ribanc! –üvöltött a képembe.
Felment bennem a hűtővíz.
- Te állat! Heikki vert össze! Te meg Sebastiant, úgy hogy megrepedt a koponyája.
- Mi ?? –kérdezte elhűlve. - Miről zagyválsz?
- Semmire nem emlékszel a tegnap estét illetően?
- Elmentünk inni.
Jó kis filmszakadás.
- Tyűűű! Hát eléggé megkavartad a szart.
- Miért mit csináltam? Énekeltem. –vigyorgott.
- Nem azt, amit mondtam.
Értetlenül nézett rám.
Ehhez le kellett ülnöm.
- Baszd ki Kimi! Hna jó. Tömören tő mondatokban elmondom mi volt.
Feljöttetek Heikkivel. Heikki összeveszett Brunoval, hogy ő azonnal velem akar beszélni. Aztán Bruno kitálalta az igazságot, arról mi is volt egy éve. Heikki meg kérdőre vont, és elmondtam, hogy te kavartad a szart. Akkor Heikki leordította fejed, és verekedtetek. Elég szarul nézték ki, és lerángattuk rólad. Heikki közölte, idézem, hogy ott dögölj meg ahol vagy, őt nem érdekli, mi lesz veled a továbbiakban, és nem vagy többé barátja. Aztán voltál olyan hülye, barom, hogy sértegettél, Heikkinek meg bedurrant az agya, és tovább vert. Kikeveredtetek a folyosóra, ahol Seb közétek ugrott, és kiütötted Sebet, úgy hogy a fal adta neki a másikat. Enyhe agyrázkódása lett, és csak jövő héten ülhet kocsiba. Aztán megpróbáltalak felsegíteni, mert a többi haverod a füle botját se mozgatta, de engem is elküldtél a fenébe, és rám vertél – mutattam neki a feketés, kékes zöldes foltot a kezemen - Úgyhogy ott hagytunk. Most vettem észre mikor behoztam a kaját, hogy ott vagy kint. Egy securitis meg behozott.
- De Seb jól van?
- Megmarad.
Leült a kanapéra, és a kezébe temette az arcát.
- Az istenért, menj már szedd rendbe magad. Miattad mindketten El –ké- sünk!!- szótagoltam .
- Nekem már szerintem ezek után tök mindegy.
- Ezt hogy érted?
- Kétlem, hogy nekem még van állásom.
Ránéztem az órára. Háromnegyed egy.
- Bassza meg! Máris elkéstem!
Felkaptam a táskám, és elindultam kifelé.
- Hova mész?
Klinikai eset.
- A pályára, tesztelem Bruno kocsiját, és már a pályán kéne lennem, ha nem sietek, még fél órám sem lesz beszélni a mérnökökkel.
- Te?
- Nem. Nem én, a kis angyalka ott fent! Mutattam a plafonra. Ki más?
Bambán bámult.
- Kormányt adnak a kezedbe.
- Képzeld! Inkább mint a tiédbe!
- Én mást adnék a kezedbe!
- Arra keres más fizetős nőket.
- Ott a reggeli! –mutattam a zsúrkocsira – Edd meg!
Már kinyitottam az ajtót.
- Várj már!
- Mi van már megint??
- Elviszlek!
- Mi????Te???? Ugyan már. Részeg vagy!
- Nem részeg vagyok, hanem másnapos! És nekem is ott kéne lennem azon a szabadedzésen. Legalábbis remélem, még van munkám.
- És mivel mennénk? Álommal és reménnyel? Vagy varázsfelhővel?
Kotorászott a zsebeiben, majd elővett egy kulcsot, és meglóbálta az orrom előtt. Egy Ferrari.
- Lent áll a parkolóban. Ha ezzel megyünk alig húsz perc.
- Mi ez a nagy kegy?
- Akár hiszed akár nem nőket nem szoktam verni. – bökött a kezemre.
- Bűntudatod van? Ne röhögtess! Heikki miatt bezzeg nincs.
- Az más tészta. –mondta mogorván.
- Ahha persze.
- Na? Igen, vagy nem?
Be kellett látnom, hogyha legalább fél órát szeretnék a mérnökökkel beszélni ő az egyetlen reményem.
- Jó! Veled megyek, de két feltétellel! Egy mész és tizenöt perc alatt szalonképes leszel. Kettő én vezetek. Másnaposan nem vagy egy életbiztosítás.
- Nem.
- Akkor nem!
Kiléptem a folyosóra.
- Jó. – kiabált utánam.
Ránéztem az órára.
- 10 perced van!
Beviharzott a fürdőbe. Míg bent volt, szétnéztem Bruno cuccai között. Egy fehér pólót, egy sötétkék farmert, egy boxert és fehér sportcipőt túrtam elő. Bekopogtam az ajtón.
- Adom a ruhát.
Háttal álltam meg, mikor kinyílt, hátra nyújtottam a cuccokat.
Kerestem még egy napszemüveget, és egy fekete baseballsapkát is. Legalább ne lássák, azt hogy Frankensteinnel megyek.
Ránéztem az órára egy óra egy.
Kopogtam az ajtón.
- Idő van! Ha nem indulunk, AZONNAL elkésünk!
Kilépett az ajtón.
- Mehetünk!
A cuccok jól álltak rajta meg kell hagyni, de a fejét lecserélném.
Kezébe nyomtam a sapit, meg szemüveget.
Szó nélkül feltette. Jó fiú.
Rohantunk a lifthez, kezembe nyomta a kulcsot. Majd ismét futás a parkolóba, futás közben kapcsoltam ki a riasztót. A fekete Enzo. Csak ne legyen rossz ómen.
Egy óra tíz.
- Nem érünk oda!
- Oda érünk, csak taposs bele.
Bedugtam a kulcsot, elfordítottam. A motor felbőgött, és gumifüstös rajtot vettünk.
Ment a kicsike mint az álom, de sajnos nem volt időm élvezni. Zakatolt az agyam merre menjünk.
- Hova mész? –kiabált Kimi.
- A főút be van dugulva, a déli csúcsforgalom miatt. Kerülni kell. Ismerem a várost itt élek tudod?
- Oda kell érnünk, még kettő előtt.
- Mondj valami újat. –közöltem flegmán és bevettem egy éles kanyar.
Mentem vagy százharminccal, végig minden piroson, motorfékkel kanyarodtam, hogy minimális legyen a lassulás. Szerencsére nem tett megjegyzést a vezetési stílusomra.
Csörgött a mobilom. Megfogtam a táskát, és Kimi ölébe dobtam.
- Vedd fel! Én vezetek! – éppen átmentem a piroson.
- Nem vagyok a titkárnőd!
- Had ne ecseteljem, hogy piroslámpás áthajtásoknál, oldal, és szembe forgalom mellett nem tudok telefonálni is!
Nagy levegőt vettem.
- Ha lennél olyan kedves!
Előtúrta a telót.
- Tessék! – szólt bele. – Kimi vagyok! Hosszú történet. Éppen megyünk a pályára. Igen megyünk! Nem, ő vezet. Igen, az én kocsimmal.
- Két perc és parkolunk.
- Öt percen belül ott vagyunk. Igen! Jó! Jó megmondom!
- Mit akart?
Közben behajtottam a parkolóba.
- Hogy kijönnek a bejárathoz, alá kell írnod valamit, és repülni a szerelőkhöz.
- Szuper! Hogyan vezessünk Forma 1-es autót? Gyorstalpaló fél órában.
- Arra befizetek, hogy mit tanulsz meg fél óra alatt.
- Hna arra, én is kíváncsi leszek.
Leparkoltam. Kiszálltunk. Benyomtam a riasztót. Futottunk a bejárathoz.
Már ott várt minket, Bruno, Colinnal – Kolles a HRT csapatvezetője -, Horner, meg Coulthard – RBR tesztpilótája -.
Odavágtattam a bejárathoz, Bruno meg csippantott a kártyával.
- Hello. Hellroad. - nyújtottam kezet futásközben.
Nem álltam meg. Futottam tovább a boksz felé. Kimiék meg mellettem.
Hallottam hogy eléggé kiabál neki valamit Horner.
- Hé Vodkakirály! –kiabáltam oda.
Kimi felém nézet. Megráztam előtte a kulcsot.
Felé dobtam, elkapta.
- Nézesd meg a hátsó fékeket, mert el vannak kopva a fékpofák. És a kanyaroknál szambázik a segge. – kiabáltam oda.
Aztán becsörtettem a Hispánia boxába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése