17.rész
Már tényleg nem vágytam másra, csak alvásra. Ember undorom volt. De azért Bruno, jó bulldog módjára csak nem akart leakadni rólam. Míg ki nem nyögtem, hogy a másnapi, vagy inkább aznapi teszten részt veszek. Nem akaródzott, de hát szavamat adtam, és adott szó szent. Legalábbis nálam. Majdnem elnevettem magam, mikor arra gondoltam, hogy ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy a HRT-nél, mint világbajnok csapatnál fogok tesztelni. Körbe röhögöm. De hát ilyen az élet.
Sikerült meggyőznöm, hogy a mai este után, mindenkinek jobb, ha egy kezdő kipihenten megy pályára, nem fél álomban, mert még balesetet okoz. Valamint, felhívtam a figyelmét, ama apró tényre, hogy mire elintézik a papírmunkát, dél lesz. Tehát, mindenkinek jobb, az, ha a délutáni edzésre megyek be. Brunot elküldtem aludni, mert az értelmi kapacitása visszaesett a nullára.
Felhívtam a főnököm is, hogy ugorjon már be a tesztpilóta helyettem. Sose engedtem, hogy ő teszteljen, legalább most dolgozzon meg a pénzéért. Felettébb díjazta, hogy hajnalok hajnalán hívogatom, meg azt is, hogy elkezdtem neki magyarázni mit, hogy kéne beállítani a tesztre, meg a versenyre. Végül elküldött a francba, így fel kellet hívnom a mérnökömet, és neki süketelni, de ő is félálomban beszélt hozzám. Feldiktáltam neki mindent. Alig tettem le. Horner hívott, hogy Seb egy kisebb agyrázkódással megúszta a dolgot, de legkorábban csak jövő héten engedik autóba ülni. Éjszakára azért, persze még bent tartják. Csodás. Kimi csapattársak amortizálása nevű tárgyból jeles. Üzentem Sebnek, hogy jobbulást, és majd meglátogatom.
Mikor ránéztem az órára, hatot mutatott. Atyám. Beállítottam a telefont féltizenkettőre, így egyre kiérek a pályára, és lesz időm kettőig csevegni a szerelőkkel. Minek egy óránál több ? Aki egy óra alatt nem tud meg szinten mindent a kocsiról, az nem való verda mellé.
Bemásztam Bruno mellé az ágyba. Már nagyban szuszogott. Behunytam a szemem, és elbóbiskoltam. Csörgött a telefon.
Fél kómásan kinyitottam a szemem, és ránéztem, ki az ördög lehet az ?
Senki. Az ébresztés.
Bassza meg, már ennyi az idő? Faszom.
Megfordultam, Bruno sehol. A helyén egy sötétkék farmerem, egy fekete top, fehérnemű, és egy lapos talpú cipő. Meg egy cetli.
„ Szia!
Elmentem a pályára! A főnököd küldette reggel a ruhákat! Szóltam a portán, hogy vendégem van, akinek minden kérését teljesítsék. Várunk a pályán! A portán, hívnak taxit, ha kell!
Puszi: Bruno : )
U.I.: A mérnökök üzenik, hogy alig várják a veled való munkát.”
Felhívtam a szobaszervizt, és rendeltem kávét, hattojásos gombásrántottát, kenyeret, és zöldségnek paradicsomot. Mondtam, hogy hagyják az ajtó előtt a kaját.
Utána jutott eszembe, hogy de hülye vagyok. Mi a fenének nekem ennyi kaja? Bruno már elment. Kávéééééééét!
Bevánszorogtam tusolni. Ránéztem az órára háromnegyed tizenkettő Csipkedtem magam, felkapkodtam a ruhát, hajat szárítottam. Tizenkettő. Szűk fél órám van enni, és elindulni. Kinyitottam az ajtót, ott állt egy zsúrkocsi, rajta lefedett tányérok. Ahogy elkezdtem behúzni, megakadt a szobánkkal szemben lévő falnál valami fekete zsákon a szemem.
- Mi az ördög ez?
Begurítottam a reggelit a szobába. Majd tettem pár lépést a folyosóra.
Ez nem zsák. Ez, ez, ez egy ember!!! Csak teljesen össze volt kucorodva, szinte magzati pózba.
- Baszd ki!
Mi a faszomat keres itt egy ember?
Közelebb mentem. Földbe gyökerezett a lábam. Zsibbadtam bámultam.
Kimi volt az. A szőke hajába beleszáradt néhol a vér, az arca dagadt volt a veréstől, és a kék-zöld foltoktól. Mellkasához volt szorítva az összezúzott keze, ami szintén mocskos volt a rászáradt vértől. De azért szorongatott benne egy üres üveg Finnlandia vodkát. A fehér inge, is már minden volt csak fehér nem. Inkább egy felmosó rongyra emlékezett.
Kimi meg úgy nézett ki, mint egy csöves hajléktalan. Te jó Isten!
Ez itt töltötte az éjszakát.
És kúúrvára elkésett! Ahogy én is ha nem sietek. Visszafordultam a küszöbről.
Schuminak igaza volt, már senkit nem érdekel, mi van vele. Ahogy ott feküdt, olyan volt, mint egy kivert hontalan kutya, szánalmat keltő. Méghozzá az elvadult fajtából, aki abba is belemar, aki segítene rajta.
Eszembe jutott amit Heikki mondott. Hogy Jenny miatt indult meg a lejtőn. Mivel tehette így tönkre az a nő? Hogy ennyire becsül másokat, és saját magát. Minden esetre alapos munkát végzett, ahogy a mellékelt ábra mutatja.
El fogok késni! Bementem a szobába és bezártam az ajtót. Levettem az egyik tányérról a fedelet, és beleszagoltam az istenien kinéző rántottába. Fogalmam sincs miért, de eszembe jutott, az a kutya, amit pár éve láttam az egyik pályánál. Sovány volt, és éhes.
Visszacsaptam fedőt tányérra. Felhívtam a portát.
- Jó napot kívánok! Én Bruno Senna vendége vagyok a..
- Jó napot kisasszony! Miben lehetünk a segítségére? – kérdezte egy kedves női hang.
- Lenne kedves felküldeni egy biztonsági őrt.
- Valami probléma van kisasszony?
- Nem, semmi, csak az egyik barátunk, most került elő, kirabolták az utcán, és egy kis segítségre lenne szükségem, hogy behozzam a szobába. Nagyon elverték. Rendbe kellene szednie magát, hogy elmehessen a rendőrségre feljelentést tenni.
Faszomba, minek hazudok én ezért a részeg disznóért? Ezért sokkal jön majd nekem az tuti.
- Értem. Pár perc múlva ott is lesz.
- Hálásan köszönöm!
- Nincs mit!
Visszamentem Kimihez, úgy aludt mint akit fejbe vertek. Kirángattam a kezéből az üveget. Vodkával a kezében kevés emberről hiszik el, hogy kirabolták. Inkább kocsmai verekedőnek néznék, akit rögtön kiraknának az utcára. Ahová egyébként való lenne.
Én meg az áldott jó szívem. Az fog majd a sírba vinni.
Feljött a securitis. Jó nagy darab tarr kopasz, két ajtós szekrény. Öltönyben! Elmondtam, hogy be kéne vinni a haverom, és le kéne tenni a kanapéra. A gyerek nem sokat cicázott fél vállára felkapta Kimit, mint egy krumpliszsákot, és bevitte, majd letette kanapéra. Kimi végi aludta az egészet. Jól kiüthette magát, ezek szerint.
Hálása megköszöntem a segítséget, és a kezébe nyomtam kétszáz dollárt.
Vissza cammogtam Kimihez. Szarul nézett ki. Hidegvízbe mártottam egy törölközött, és megtörölgettem az arcát. Az eredmény az lett, hogy még katasztrófálisabban nézett ki.
Negyed egy. Öntöttem egy bögrébe a forró kávéból, és az orra alád dugtam.
Kis idő múlva finnül kezdett hadoválni valamit, és Jennyt is emlegette.
- Kávé! – mondtam neki angolul.
Nyújtotta kezét, de a szemei csukva voltak.
- Nem, nem! Akkor kapsz kávét, ha felkelsz! Aki legény éjszaka, az legyen nappal is.
- Jenny ne kötekedj velem!
Mi van? Mi van? Ez már részeg, vagy még részeg? Hogy fog ez autóba ülni? Baszd meg, baszd meg, baszd meg!
- Kimi! Elkések ha sokat szarozol!
- Gyere ide mellém!
Ez egyre jobb.
- Nyisd már ki a szemed kis köcsög! – kiabáltam rá.
Kinyitotta. Végre. Halleluja, és angyali fanfárok.
Úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. Körbe vizslatta a szobát.
- Hol a faszomba vagyok? És hogy kerülsz te ide? Dugtunk?
- Ahha, persze, álmaidban. Idd meg! – kezébe nyomtam a csészét. – Igyekezz nem akarok elkésni miattad!
- Honnan késnél te el a fodrásztól.
- A pályáról kis disznó! Az orra alá nyomtam az órát.
- Hűű baszd meg! Az edzés! – ugrott fel, és azzal a lendülettel magára is borította a kávét.- Picsába!
Elkezdett az ajtó felé rohanni.
- Én a helyedben nem tenném. – szóltam utána.
Visszafordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése