13.rész
Már negyed órás késésben voltam, amikor Bruno felkiabált a nappaliból, hogy kicsit csipkedjem magam. Lekiabáltam, hogy már megyek is. Bruno toporogva állt a lépcső alján. Lassan indultam el lefelé. Először a lépcsőt néztem, aztán hírtelen a szemébe.
Leértem. Mutatta, hogy forduljak körbe. Kecsesen pördültem egyet.
Füttyentett.
Ránéztem, de ő úgy nézett rám, mintha az űrből jött marslakó lennék. Vagy legalábbis három fejem nőtt volna az elmúlt pár órában.
- Káprázatos vagy! – nyögte ki végül.
Csak diszkréten felé mosolyogtam.
- Te leszel az este fénypontja.
- Jól van azért nem kell túlozni. – vigyorogtam - Nagyobb részt a ruha érdeme.
Hírtelen kitört belőle a nevetés.
Felvontam az egyik szemöldököm.
- Te ha Kimi meg Heikki meglát, azon fognak összeverekedi, melyik másszon rád.
Elvigyorodtam.
- Te kis boszorka, csak nem ez a célod? –kérdezte huncut vigyorral.
- Ahha, valami ilyesmi. És te leszel a segédem.
- Ó magas ég, mit követtem el. –színészkedett. – Mit kéne tennem? – kérdezte úgy, mintha a kivégző helyre menne.
De jó színész lenne, anyám.
- Ennyire nem kell ugrálni örömödben. De ha nem hát nem. –mondtam sértődötten.
- Mond el, mond el! Nem képzeled, hogy kihagyom az év balhéját! – vigyorgott teli szájjal.
- Induljunk, mert elkésünk, útközben elmondom.
Kimentünk a ház elé, ahol a narancssárga –fekete tuning Mazda RX7-es parkolt.
Ránéztem Brunora.
- Tokio Drift mánia?
- Tetszett a film, és nem rossz kocsi, jobb mint az eredeti RX7.
- Csak nem állt egy garázsodban elfekvőben?
- De. Elvittem Nunezéknek.
- Hna legalább jó helyre vitted.
- Tudom, ők is ezt mondták.
- Bruno. –mondtam esdeklőn.
- Nem, nem vezethetsz. Hogy néz az ki hogy egy hivatalos rendezvényen, úgy szállunk ki a kocsiból, hogy egy nő vezet. Majd hazafelé. Legalább egyszer adj a protokollra.
- Nem érdekel a protokoll.
Bevágtam a durcit, és nem engedtem, hogy kinyissa a kocsi ajtót, beszálltam magam. Kicsit be is csaptam az ajtót. Bruno is beült.
- Bocsi a kocsiért.
Elvigyorodott.
- Stramm járgány, meg se kottyant neki. Hna, de mit is kéne nekem csinálnom? –kérdezte élénken, majd beindította a motort, és kihajtott a főútra.
- Hát numero egy, nem engedni, hogy Heikki és Kimi öt lépésnél közelebb jöjjön hozzám.
- Ez nem ügy. Numero kettő?
- Gondoltam csinálhatnánk, egy olyan ereszd el a hajam bulit, mint a múltkor.
- A sao paolói esetre gondolsz? Amikor végigtáncoltuk az éjszakát, és az összes pasi utánad futott a végére, olyan fenék riszálást levágtál?
- Veled együtt. De amúgy igen.
- De azt ugye tudod, hogy utána az Atya Isten nem mos ki belőle, hogy mi együttkavarunk? - mutogatott közben bal kézzel rám, és magára.
- Zavarna?
- Engem aztán nem. –vont vállat – De lehet hogy téged igen.
- Nem, sőt! – összedörzsöltem a tenyerem.
Kérdőn nézett rám. Közben pedig sávot váltott. Fellengzős. Ezt is a filmből lopta.
- Hna akkor az a terv, hogy rázod azt a szép feneked Heikkiék előtt, és közben az én karjaimban omlasz, hogy őt meg üsse meg a guta?
- Ahha. Játszom az elérhetetlent. De ne csak Heikkit. –mondtam gonosz vigyorral.
Újabb sáv váltás, közben kérdő tekintet.
- Te most rajtam gyakorlod az nem nézem az utat és bámulom a nőt, csajozós taktikát?
Széles vigyor.
- Csak teszteltem, hogy mennyire tetszik.
- Idegesít.
- Azt mondtad, nem csak Heikkit.
- Nem, mert Kimi mindent megtett, hogy Heikki leakadjon rólam. Ott helyben agyvérzést kap, ha rájön, hogy hiába volt, mert Heikkinek én kellek még egy év után is. – vigyorogtam.
- Zseniális! Szóval bebizonyítod, hogy éled az életed, és teszel rá, hogy ott van, közben meg egye a kefét, hogy mit vesztett? Ez egyre jobb! Te tudod nem szeretnék az ellenséged lenni.
- Akkor tegyél róla, hogy ne legyél az. –vigyorogtam.
- De tudod, hogy holnap ezt nagyon fogjuk bánni?
- Tudom nem lesz lábunk. De megéri. Látni akarom, hogy majd megvesznek értem.
- De ugye nem?
- Mi? Jaj neem, nem, nem kell Heikki annak vége, de ahogy elbántak velem jár némi kis bosszú.
Ránéztem Brunora.
- Tényleg vége. Vele biztosan nem kezdeném újra soha.
- Benne vagyok, de van egy feltételem.
- Nofene. – mordultam fel.
- Ha összejön, akkor segítesz nekem.
- Miben? –néztem rá gyanakodva.
- Van némi gond a kocsival, nem fekszik neki a pálya, és kéne valaki, aki ismeri az amcsi pályákat.
- Bruno, nem vezettem még Forma 1-es kocsit, faszom se tudja mi lehet a baja, bökjek rá, mint a lottó számokra? Aztán vagy bejön, vagy nem?
- Neem, pénteken futhatnál pár teszt kört a délelőtti edzésen.
- Ahha, álmodik a nyomor, szuperliszensz nélkül? A csapatod, csapatfőnököd, és az én csapatom tudta nélkül?
Bruno gyanúsan kussolt.
- Mit szervezkedtél te a hátam mögött? –kiabáltam rá.
- Nem szerveztem én semmit, csak feldobtam a főnökségen, és szerintük jó ötlet, mondták, hogy ha lehet, beszéljelek rá. Aztán délután összeakadtam a főnököddel. Ne nézz rám ilyen vasvilla szemekkel Angie. Tényleg véletlen volt.
- Tegyük fel, hogy elhiszem, ééss?
- És dumáltunk, mondtam, neki ezt az ötletet, és annyit mondott, hogy ha vállalod, ő elenged, mert nekik is jó hírverés lenne, de hogy ő aztán nem fogja erőltetni mert abból csak cirkusz lesz. De ha benne vagy pár óra alatt megvan a papír.
- Hna egy értelmes főnök.
- Mit mondasz?
- Semmit, nem érdekel.
- Ugyan már. Gondolj Kimi, meg Heikki fejére, hogy mit szólnának ha elsétálnál a boxuk előtt is az én csapatom színeiben jönnél ki a pályára. Az lenne igazi pofára esés.
- Tudod mit Bruno? Inkább én nem lennék a te ellenséged. Zseniális ajánlat, bár, nekem kevés.
- Kevés?? –érdeklődött meglepve miközben beállt az épület előtti parkolóba.
- Ahha, legyen benne valami fogadás még!
- Hmm.
Leállította a kocsit, kiszállt, majd megkerülte, és kinyitotta nekem az ajtót.
Gálánsan kisegített. Majd a karját nyújtotta. Elindultunk a bejárat felé.
- Legyen. Ha összejön a terved a segítségemmel, akkor jössz velem tesztelni, ha pedig megfutod, a pályacsúcsot, és aznap te nyersz, akkor eldöntheted, mit kérsz tőlem.
De ha csak jó tanácsot tudsz adni és semmi eredmény, be kell érned egy filmnézős pizza
evős vacsival.
- Még meggondolom. –vigyorogtam, miközben átadtuk a meghívóinkat, és kipipálták a nevünket a vendéglistán.
- Indul a Rock & Roll. –mondta Bruno vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése