21. rész
Pás lépés után, a hátam mögül pusmogást hallottam.
- Hna most jön a második felvonás! Ez jó műsor lesz! – dünnyögte Fer, és moraj futott végig a tömegen.
Fél perc alatt ment fel a vérnyomásom, olyan háromötvenre. Nyugi, nyugi, nyugi. Süket vagy, és néma!
Újabb mormolás mögöttem.
- Ötven dollár fogadni, hogy fel is képelni Kimi devushka. (oroszul lány).
- Tartom! – poénkodott Fer.
- Tartom, és teszek rá még harmincat! – mondta Button.
Baszod, mindjárt nem lesz olyan jó kedvetek, ha hozzátok vágom a széket itt mellettem.
Jó pár méter után. Szembe jött velem egy csinos pincérnő, a tálcája tele volt poharakkal. Zseniális ötletem támadt.
- Ne haragudj! Tudnál nekem segíteni?
- Igen kisasszony?
- Azaz asztaltársaság rendelt már? –böktem feléjük a szemmel.
- Igen kisasszony.
- És kivétetek már a rendelést?
- Nem kisasszony.
- Adok neked négyszáz dollárt, ha manipulálsz a rendelésükkel.
- Mit kellene tennem? – kérdezte gyanakvóan.
- Semmi extrát. Az italokat meg kéne, sózni úgy istenigazából.
- Kisasszony, ezért engem kirúgnak.
- Nem, nem fognak. Mond azt, hogy én küldtem nekik, mert elvesztettek egy fogadást. –rávigyorogtam.
- Legyen nyolcszáz.
- Legyen. – rávigyorogtam, és észrevétlenül odaadtam neki a pénzt.
Ez a poén bármennyi pénzt megért nekem. Tovább trappoltam Kimi felé. Valamit mindenképpen helyre akartam tenni vele kapcsolatban. Majd megálltam az asztalánál csípőre tett kézzel.
Rám se nézett csak fixírozta a poharat benne, a már szinte teljesen elolvadt jeget, és az üveg bontatlan vodkát. Bontatlan vodka Kimi asztalánál? Mi van, már részeg, vagy még az és nem kell?
- Beszélni akarok veled! – közöltem minden előzmény nélkül.
Semmi értelmét nem láttam az udvariaskodásnak.
- Jöhet! – közölte egykedvűen.
- Jöhet?
- Már ma te vagy az x-edik, aki le fog baszni. Többek közt a cikázásért a pályán. Egy újabb fejmosás már meg se kottyan! – mondta minden érzelem nélkül.
Nocsak. Többek?
- Tulajdonképpen nem ezért jöttem.
Felnézett rám, de érzelmi reakció nuku.
- Szerettem volna megköszönni, hogy délután bejöhettem veled meg a kocsiddal.
Megrántotta a vállát. Majd a tekintetét visszafordította a piára.
- Akkor is rendes volt tőled.
- Ha már majdnem elkéstél miattam, és ráadásul szét is vertem a kezed, ez a minimum. –mondta komoran.
- Ha ennyit hajtogatod, még elhiszem, hogy bűntudatod van! Neked! – mondtam gúnyosan.
- Bármit is feltételezel rólam, nőket nem verek meg. Azért annyi kis gerinc még van bennem. - mondta megvetően.
Hűűűű. Egy temetőben is több a derűt lelek. Hát sokra nem tartja magát az fix. Ránéztem az asztalra.
- Furcsa bontatlan üveget látni pont a te asztalodon. – mondtam mindenféle hangsúly nélkül.
- Az a terv, hogy addig iszok, amíg eszemnél vagyok.
- Nagy tervek! De miért is?
- Nem mindegy neked?
- Csak úgy, kíváncsiságból.
- Van rá okom bőven.
- Gondolom, hogy a főnököd leordította, azaz egyik.
- Ünnepelek!
- Igazán? Mi az alkalom?
Az üveg felé nyúlt, letekerte a kupakot, és töltött magának.
- Hogy ezen túl már nincs egy barátom se. – mondta szárazon, és felém intett a pohárral, és egy hajtásra kiitta.
- Azzal hogy piálsz nem oldod meg a gondot, csak a szőnyeg alá söpröd. Beszélned kéne Heikkivel.
- Beszéltem Heikkivel. Közölte, hogy reméli, minél hamarabb egy csatornában végzem, és nem senkinek sem gondja többé velem.
- Hűha. –nyögtem ki döbbenten.
- Jah.
- EEzz, kicsit erős, éppen tőle. De az ivással nem oldod meg a gondjaid.
- Már nincs mit megoldani. Itt a vége. - közölte hidegen, és egy újabb pohárral gurított le. – Szépen kiosztottad a társaságot!
- Igen, politikusnak kellett volna mennem. De a finálét még nem láttad. – vigyorogtam.
- Valóban? – mondta egykedvűen.
- Ugyan már. – megláttam a pincér csajt a tálcákkal az asztal felé menni – Na, most figyelj! Egy életre megjegyzik hogy velem, nem lehet baszakodni.
Felszolgálták az italokat, majd koccintottak, és mindenki felhörpintette az italát egy húzásra. ÉÉÉsss jött a köhögés, prüszkölés, felugrálás az asztaltól, és a mellékhelyiség felé rohanás tömegével.
Kitört belőlem a kacaj.
- Mit csináltál velük? –érdeklődött hírtelen élénkséggel Kimi.
Sátáni mosolyt vetettem rá.
- Ittál már méreg sós piát?
- Baszd meg! – döbbent le.
További széles vigyorgás.
- Ugye - ugye, én mondtam, hogy ne csesztessenek, de hát nem hallgattak rám. Hna megyek keresek valahol valami ehetőt, hátha kiszolgál még valamelyik konyha.
- Hát kétlem. Itt kilenc után már nincs kaja, csak pia. A szakácsok, korán fekszenek, hogy reggel időben kész legyen a kaja.
- Szuper! Akkor éhen fogok veszni.
- Egy nőt se láttam, még aki este hét után, lenyelt volna bármi kaját. Mind kínosan ügyeltek a vonalaitokra. – gúnyolódott.
- Szarok a vonalaimra. Ma még nem ettem semmit, csak egy kávét ittam.
- Diétázol? –élcelődött.
- Nem, csak miattad nem volt időm még reggelizni sem, nem dereng? Utána meg güriztem megállás nélkül idáig. Mindegy, hívok egy taxit.
Kérdőn nézett rám.
- Miért nem kéred meg Sennát?
- Inkább éhen halok! Nem kell a segítsége a történtek után.
- Inkább mész taxival, és még éhezel egy órát?
- Igen.
- Zseniális. Nők. Meg az ti logikátok. – dünnyögte.
- Utálom, ha nincs itt a kocsim. Úgy érzem magam, ha nincs itt a verdám, mint egy elveszett ember, vagy mint akinek kivették a szívét és nem dobog, már szinte hozzám nőtt. – dünnyögtem.
Érdeklődve nézett rám.
- Mi az?
- Nőtől se hallottam még ilyet.
- Milyet?
- Hogy olyan szenvedéllyel beszél a kocsikról, mint egy pasi.
- Akkor nem a megfelelőkkel beszéltél eddig. A mi környékünkön egy pasi se viselne el másmilyen típusú nő, öt percnél tovább.
- Lehet, hogy a ti környéketekről kellett volna házasodnom.
- Miért is?
- Mert ott legalább nem olyan bigék élnek, akik meg ijednek ha, egy csepp motorolaj kerül a körmük alá.
- Elárulok egy titkot, ha úgy nézel nőt, mint egy verdát a használtautó piacon, akkor nagyobb szerencsével jársz.
Értetlen tekintet.
- Ne csak a karosszériát nézd, meg a külsőségeket, fel kell pattintani a motorháztetőt.
- Hmmmm. Érdekes hasonlat. – dünnyögte -.
- Jól értek az emberekhez.
- Valóban?
- Igen, azért vagyok sikeres, mert kiismerem őket a pályán, és azon kívül. De persze mint a mellékelt ábra mutatja, nem vagyok tévedhetetlen. –böktem Brunoék felé.
- Szóval szereted megismerni az embereket. Nem úgy tűnsz, mint aki nagy ember barát.
- Csak megválogatom őket. Néha előfordul, hogy belebukom, és elhiszem, hogy a jó külső jó belsőt takar. Aztán kiderül, hogy belülről rohad a karosszéria.
- És mi van akkor, ha a rohadt karosszéria takar még megmenthető jó motort?
Úgy bámult rám, mintha át akarna látni rajtam. Álltam a tekintetét.
- Mire akarsz kilukadni? –adtam a hülyét.
- Semmire. – mondta hidegen.
- Ha az érdekel, hogy mi a véleményem rólad, akkor kérdez meg. – mondtam nyíltan.
- Tudom, mi a véleményed neked, és a többieknek rólam, és nem izgat túlzottan. –közölte közönyösen.
- Értem. Akkor további jó iszogatást. Szia.
Megfordultam, és elindultam a home oldalsó kijárata felé. Már majdnem kiértem, amikor valaki galoppolt utánam. Nem érdekelt ki az, úgyhogy nem álltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése