37.rész
Az elkövetkező napokról, hetekről, és pár hónapról semmi emlékem sincs. Nem emlékszem semmi konkrétumra – egy kivétellel - a liftben történt ájulásom után. Bruno egyszer csak közölte, hogy Kimi jobban van. De hogy hol, mikor, és hogyan mondta, az is kiesett.
Annyi tartott életben, hogy pár szám éjjel – nappal szólt bármerre jártam is, Linkin Park: Crawlin, Linkin Park: Numb, Limp Bizkit: Behind blue eyes, Evanescence: My immortal. Ez szólt az mp3asomból, az autóban, a lakásban.
Velük keltem, és feküdtem, ezek a dalok jelentettek mindent.
Üresnek , elhagyottnak, magányosnak éreztem magam. Vádoltam a szívem, hogy cserben hagytam, hibáztattam magam, hogy hülye és gyáva voltam, és mellette kéne lennem. Össze voltam törve, szükségem lett volna Kimire, hogy mondja, hogy szeret, hogy megérte lebontanom a páncélom, és hogy nem én juttattam oda ahol most van. Ő lett volna az egyetlen, akit ha legalább látok, vagy beszélek vele életet tudna verni belém. Hogy nem a semmiért harcoltam, de ő nem volt sehol. Elég lett volna egy hívás, egy email, egy sms, olyan volt mintha nem is lett volna közünk egymáshoz soha. Párszor próbáltam keresni többféle módon, de semmi válasz. Utána nem kerestem többet. Igazolva érezte magát a szarkasztikus részem, mert mondván, hogyha még egyszer beengedek valakit a falaim mögé, akkor nagyon megbánhatom, és így is lett. Megégettem magam, mint az éjjeli lepke, amelyik túl közel megy a forró villanyégőhöz, és porrá ég.
Nem volt semmim, csak a fekete üresség, amivel szembenéztem. Nem nagyon tudtam összeszedni magam, de nem is akartam. Eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekelt mi van Kimivel, mert a tudtam, hogy a családja vigyáz rá és rám nincs szüksége, nem érdekelt mi van Brunoval, Heikkivel, Sebbel, nem érdekelt semmi. Néha feltűnt, hogy valaki beszél, hozzám, de nem igazán fogtam fel mit is mond.
Teljesen ki voltam készülve. Ki sem mozdultam a lakrészemből, ha igen akkor max. a boxba, vagy kajálni mentem le. A külvilág megszűnt számomra.
Hogy mivel teltek az IndyCaros futamaim? Passz. Ha valaki megkérdezte volna, hogy hogyan értékelem az előző futamomat, nem tudtam volna mit mondani, mert halvány dunsztom sem volt, hogy mit is csináltam.
Az a gyémánt kemény lány, akit mutattam, az nem fedte a valóságot. Miért?
„Mert mindenkinek négy arca van, az egyik amit mutatunk, a másik ami létezik, a harmadik amiről azt hisszük hogy igaz, a negyedik amelyik igaz.” Nos nálam a negyedik amelyik igaz, az a belül porcelán módjára törékeny nő. Persze ezt senki, vagy szinte senki nem tudta.
A körülöttem lévők nem értették, hogy mi történt velem, és én sem magamat.
Már a szezon vége felé jártunk, amikor Szingapúrban valahogy a kezembe került egy bulvárlap, először rá se akartam nézni, aztán mikor mégis, egy meglepő főcímmel találtam szembe magam.
„ Kimi Raikkonen visszatért! Újra a csúcson!
Az utóbbi két éven másról sem szólt a világsajtó, hogy Kimi Raikkonen hogyan jár buliról bulira, és partyról partyra. Egy nő sem maradt meg egy éjszakánál tovább a finn playboy ágyában. Most azonban, hogy szerencsés kimenetelű alkohol mérgezése után felépült, újra a csúcsra tör. A legutóbbi három futamon pont szerző volt, és a hétvégi nagydíjat is akár már dobogós reményekkel várhatja, hiszen a hírek szerint remek formában van.
Mindennek oka talán, Kiira Saarinen, akit az utóbbi időben látni lehet Raikkonen oldalán. A hölgy is jelentős hírnévnek örvend Finnországban, hiszen tagja a világbajnok finn műkorcsolya csapatnak. Saarinen olyan jelentős eredményeket tudhat maga mögött, mint egy európa bajnoki, és két világbajnoki cím, sőt a jövő évi olimpia nagy esélyesének is tartják.
A pletykák szerint a hölgy az oka annak, hogy a repülő finn végre összeszedte magát, és felhagyott önpusztító életmódjával. Egyes meg nem nevezett források szerint már az esküvő, és a gyermekáldás sem várat magára sokáig.”
És egy kép, amin Kimi, és az a nő mosolyogva ölelkeznek.
Úgy éreztem magam mint akit hasba rúgtak.
Szóval Kimi már túl van rajtam, rajtunk…. Új életet kezdett….
Kettőnk közül csak én vegetálok, mint egy növény. Én aki harcoltam érte, meg süketeltem arról, hogy ne adja fel, meg szedje össze magát, és én vagyok a béka segge alatt. Hát nem! A sarkamra állok, és nem fogok egy ilyen ember után sírni, aki felém se nézett. Holott én mindent megtettem érte, és még csak annyira se méltatott, hogy egy smsben közölje vége. Szemétláda! Biztosan ellenem hergelte a családja is! Idióta fasz!
Biztosan tudott erről mindenki, de nekem miért nem szóltak?
Elővettem a telefonom, és elkezdtem kikeresni Seb számát, már javában kicsöngött a telefon, amikor mégis kinyomtam.
Ahogy Heikkit ismerem, ő az értelmi szerző, ne szóljunk neki, csak ha jobban lesz dumával megfőzte a srácokat. Faszom ki van már azzal, hogy mindig mások mondják meg mi a jó nekem.
Felpattantam el, az első kukába, ami az utamba került és nagy erővel belevágtam az újságot.
Végig csörtettem a boxon, majd leültem az ebédlőasztalhoz. Úgy felhúztam magam, hogy idegembe éhes lettem. Gőzöm sincs miért, de egy egész bálnát meg bírtam volna enni.
Mellém ültek a szerelők, de senki nem szólt, hozzám egy árva szót se.
Mi van ezekkel megkukultak? Erélyesen megérdeklődtem, mi a gond, mire kiderült, hogy eddig hiába beszéltek hozzám, a fülem botját se mozgattam, így nem akarták feleslegesen tépni a szájukat. Kiderült, hogy amíg én játszottam a depressziós királykisasszonyt, addig a pályán ebből semmi nem látszott, mivel közben megnyertem a vb. Sőt állítólag nagy buli rendezett a csapat, amire én is elmentem, de nem maradtam sokáig.
Hol a faszomba voltam én, és mit csináltam? Buliba? Vb? Hol éltem én három hónapig? A holdon? Azt hiszem kicsit kiengedtem a kezemből a gyeplőt, és elaludtam, de már felébredtem, és élek. Élek, mozgom és létezem.
Vagy egy órát regéltek mindenről, pletykáról új szabályokról stb., mire hozták a kaját.
Egy adag párolt hal, zöldséges rizzsel és mártással.
Eszméletlen jól nézett ki, majd éhen haltam, a tányér fölé hajoltam, beleszimatoltam, és…..
Felfordult a gyomrom! Rohanvást mentem a mosdóba.
Minden kijött belőlem, vagy fél óra múlva nagy nehezen kitámolyogtam a mosdóhoz. Belenéztem a tükörbe, úgy néztem ki, mint valami zombi. Fehér bőr, beesett karikás szem, kócos idétlen frizura, pergamen száraz bőr. Össze kell szednem magam!
Rendbe szedtem magam, ahogy tudtam és visszamentem a többiekhez.
Jöttek a poénok, hogy mit ettem patkány mérget. Aztán beszólt valaki a másik asztaltól:
- ÁÁÁ nem tutira terhes!
Terhes?
- Az persze, hogyne lenne az, pasija sincs!
- A nélkül, hogy lennék az zseni! Magamnak csinálok gyereket?- kiabáltam vissza dühösen.
Terhes, hogy lennék én terhes, amikor nem is feküdt ……
Most esett le.
Bassza meg! Majdnem két és fél hónapja…..
Csak nem? Ugye nem?
Pedig, én sose szoktam ennyire felelőtlenül ágyba bújni senkivel.
Valami poénnal, meg üres ürüggyel leráztam a szerelőket, és berohantam homei szállásomra.
Az egyik fiókomban valahol volt, egy gyorsteszt, amit ki tudja miért vettem pár éve. Még nem járt le. Hál’ Isten!
Berohantam vele a fürdőbe, és megcsináltam. Beállítottam az órát a megadott időre. Majd vártam, vártam és vártam.
Istenem add, hogy ne legyen kék, add, hogy ne legyen kék.
Mi lesz, ha kék?
Mi lesz a karrieremmel?
El vetetem. Nem! Azt nem, azt biztosan nem! Ez még csak fel sem merülhet!
De akkor mi lesz? Kiminek is meg kell tudnia, nem lehetek olyan, mint az a nő. És mi van ha Kimi akarja elvetetni? Nem ő biztosan nem! Ő szeretne gyereket! Bár a történtek után, ha akarna sem tőlem kéne neki. Egyáltalán mondjam el neki, pont most az esküvője előtt, elhinné, hogy nem a boldogságába akarok berondítani?
Ó Istenem ne legyen kék, ne legyen kék! Szuggeráltam becsukott szemekkel.
Csipogott az óra, ránéztem a kezemben lévő tesztre.
KÉK! KÉK!
Elbőgtem magam! Miért engem ver az élet?
Csak egy alkalom volt! Nem, még egy alkalomnak sem nevezném, inkább egy nagyon fantasztikus, fél óra. Valóban igaz, hogy egy fél óra alatt sok mindent lehet csinálni, még gyereket is.
Elmosolyodtam. Egy gyerek Kimitől, egy szőke kék szemű kisfiú. Aki imádja az autókat, és a versenyzést. Egy újabb repülő finn. Vagy egy temperamentumos lány, olyan mint én.
Megráztam a fejem. Ha Kimi el is fogadja, hogy az övé, sose venné a nevére, pláne most nem.
Mindenki csak úgy emlegetné Kimi zabi gyereke!
Ezt nem akarhatom a leendő gyereknek.
Valaki kopogtatott.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam, Seb állt az ajtóban. Már tudom, miért is utálom, hogy a szezon második felében végig a Forma 1-es mezőnnyel közösek a futamaink.
Gyorsan a hátam mögé tettem a kezem, benne a tesztel. Imádom Sebet, de ez nem az alkalom, amikor beszélgetnék vele.
- Láttam, hogy hívtál, aggódtam, így gondoltam beugrom, hogy mi újság! – mosolygott.
- Semmi. –vágtam rá rögtön. – Nem lehetett valami fontos, mert már nem tudom mi volt az. Szeretnék pihenni, úgyhogy ha nem gond, akkor…- motyogtam és beakartam zárni az ajtót az orra előtt.
Kitámasztotta a lábával.
- Miért akarsz ennyire kidobni?
- Én nem, csak….
- Nem a fenét! –csattant fel – Mit dugdosol a hátad mögött?
- Én?? Semmit. – mondtam és hátsó zsebembe dugtam a tesztet és mutattam az üres kezem.
- Ahha. Ne nézz hülyének! Mutasd!
- Mit?
- Mi van nálad? Mivel akarod magad még jobban tönkre tenni? Cigi? Pia? Drog? –kérdezte szúrós szemmel.
- Te eltévesztetted a házszámot, én nem vagyok Kimi! –csattantam fel.
Minek néz ez engem? Ennek agyára ment a benzingőz? Sose tennék magammal ilyet!
- Te hülye vagy? Nem vagyok hülye, hogy éppen most tegyem tönkre magam, amikor t…-elharaptam a szó végét.
Basszus! Majdnem kiszalad!
- Amikor mi? Amikor mi vagy?
- Teljesen padlón vagyok.
Elkezdett a hátam mögé nyúlkálni a karjaival.
- Mi van nálad? Mutasd! Látni akarom! – kiabálta.
Dulakodtunk.
- Seb ne! Nincs…
Kiesett a teszt a földre.
Seb meg felkapta.
- Ez mi a…..
- Aminek látszik, egy teszt.
Már úgyis mindegy.
- Milyen teszt? –értetlenkedett.
Jaj de kölyök még, Istenem.
- Szerinted zseni?
- Terhes vagy??? – tört ki belőle.
- A teszt szerint igen, de ez még nem biztos.
- Pasid sincs? Kitől lennél te t…..Csak nem Kimié?
- De.
- Le kell ülnöm!
- Hát még nekem!
Bementünk a nappaliba, és leültünk.
- Mióta tudod?
- Úgy öt perce.
- De most komolyan! –nézett rám jelentőségteljesen.
- Komolyan, ebédnél a hal szagára kidobtam a taccsot, a fiúk viccelődtek, nekem meg bekattant.
- El kell mondanom Kiminek is! Joga..
- Tudom! El is fogom! De te ne mond el senkinek érted! Legyél néma, mint egy hal! Előbb elmegyek egy orvoshoz, hogy biztos legyen! Ha mégis csak vaklárma, vagy nem tarthatom meg babát mert beteg, és el kell vetetni akkor minek mondjam meg neki? Hogy vádoljon, hogy átverem, vagy szenvedjen, hogy elveszít még egy babát? Várjuk meg az orvost. – nyugtattam magamat.
És reménykedjünk, hogy a teszt hazudik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése