Hazard of hearts 18.

18.rész

Az biztos, hogy eltátottam a szám, hogy milyen drága, és extravagáns kis gépe van az tuti. Tizenkét személyes, nagy puha kényelmes fehér bőr ülésekkel amik forgathatóak, és egymás mellé tolhatóak, hogy akár mindahányan vannak körbe tudjanak ülni. A négyes ülések előtt egy - egy fényesre csiszolt mahagóni asztal, amik teljesen összecsukhatóak, vagy igény szerint egybe rögzíthetőek hogy egy nagy pókerasztal legyen belőlük. A szőnyeg vastag hosszú szálú homokszínű szövet, és az érzés is hasonlatos volt ahhoz, mintha a fövenyes parton sétálnánk.
Volt egy tippem miért ilyen kényelmes ez is.
Eddie alig tíz perc múlva megjelent, átadta a papírokat, és közölte, hogy indulhatunk.
Én az ablaknál foglaltam helyet, Chris mellém ült, Eddie meg velem szembe. Mérget vettem volna rá, hogy nem hagyja ki ezt a ziccert. Gerhard a másik négyesbe telepedett le, patkány a süllyedő hajról elvet követve. Gondolom unta már a balhét. Nem volt vele egyedül.
Megcsóváltam a fejem, majd elővetem két női magazint, és lapozgatni kezdtem az elsőt.
Már a felénél jártam, és elolvastam az aktuális mozi ajánlót, sztár pletykákat, divat és smink tippeket, amikor rájöttem, hogy gyanúsan nagy a csend. Már vagy negyven perce úton voltunk.
Felpillantottam,de közben igyekeztem úgy tenni mintha olvasnék, végül nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.
Chris ugyanis vasvilla szemekkel bámulta Eddiet, aki viszont engem stírölt, de látványosan, sőt mit ne mondjak, még szuggerált is.
Hírtelen összecsaptam az újságot, erre mindketten kicsit magukhoz tértek.
Eddiere néztem, ő meg vissza rám. Kényelmesen, mint aki nyeregben van, hátra dőltem.
Két ötletem volt mire megy ki ez a egész, vagy beszélni, vagy idegesíteni akar. Úgy döntöttem, hogy várakozó álláspontra helyezkedem.
De ahogy láttam, Christ zavarta a dolog, hogy elvileg én vele vagyok, és Eddievel meg bámulunk egymásra. Magamban meg jót röhögtem az egészen.
- Iszom valamit. Ti kértek? – állt fel végül.
Chris megrázta a fejét, Gerhard aludt, én meg kibámultam az ablakon.
Kiment a konyhába.
- El ne kezd, azt hogy mi ez az egész vele! – súgtam Chris fülébe.
- Csak érdekelne mit akar elérni nálad….
- Hát vagy veszekedni, vagy beszélni, ha beszélni akkor biztos nem a munkáról, mert azt megtette volna előtted is. Vagy rólad, és rólam, vagy róla, és rólam, vagy róla és Zoéról. De szerintem inkább utóbbi.
- Lehet…
- Biztos… Tekintve, hogy ahogy ismerem nem fogja felhozni magától, hiába is bassza a csőrét, hogy te meg én. Azt meg pláne nem, hogy ő meg én, mivel olyan nincs. Úgyhogy Zoéval van valami. Lehet, hogy ezért van kínja….. –töprengtem el.
Végül döntöttem, jelentőségteljesen Chrisre néztem, majd felálltam, hogy kimegyek.
- Azt tudom, hogy nem Eddie miatt csinálod….
- Sajnálom Zoét, abból amit mondott korábban, nincs túl jó passzban, bármilyen is ez barom, mégis az apja, és annak a lánynak szüksége van rá. Hátha segíthetek…
Chris megértően bólintott.
Kimentem a konyhába, bezártam magam után az ajtót, Eddie éppen valami gyümölcslé szerűséget ivott.
Neki dűltem a konyhapultnak, összefontam magam előtt a karom, és hosszan bámultam rá.
- Mi a gond Zoéval?
Meglepődött.
- Honnan tudtad?
Neki is előadtam, a rövid okfejtést.
- Tévedtem. Sokkal több eszed van, mint kéne….- morogta.
- Sértegethetsz, de akkor elmegyek, vagy kiénekeled mi a gond!
- Beszéltem vele! – dűlt neki a velem átellenben lévő távolabbi saroknak.
- Hallgatlak.
- Azt mondta esetleg.
- Az jó, akkor mi a gond? - kérdeztem értetlenül.
- Két nappal később összevesztem vele, elég csúnyán.
- Mikor volt ez? Mennyi ideje?
- Huszon negyedikén délelőtt…… - dünnyögte.
Több mint egy hete.
- Baszd meg! – fakadtam ki.
Kezdett összeállni a kép.
- Tudom! De kiakasztott! –védekezett.
- Az Istenért te marha! Hát kamasz, az a dolga, hogy kiakasszon! Bármit tett is, oka volt, és nem lett volna szabad felhúznod magad! Kétlem, hogy te jobb voltál az ő korában!
- Lefeküdt valakivel!
Most én hőköltem hátra.
Ekkor nyitott be Chris.
- Semmi gond, Zoéról van szó, kérlek menj ki! Akadt egy komolya vitapontjuk! –nyugtattam meg.
Bólintott majd kiment.
- Ezt honnan veszed?
- Az anyja mondta el. Hogy ha kiderülne, és megírják a lapok, akkor ne bukjak ki.
- Hány éves is pontosan?
- Tizenhét. ( eredetileg fiatalabb a kis hölgy )
- Hát igen…. Végül is abban a korban van.
- Tizenhét! –kiabálta Eddie.
- És? Persze a lényeget nem kérdezte meg, csak neki estél, és leordítottad a fejét!
- Milyen lényeget? –tombolt.
- Egy hogy szereti azt, akivel volt? És hogy jó volt e neki, nem e bánta meg? És hogy védekeztek e? Lehet, hogy rossz volt neki, vagy átverték, hogy szeretik és csak arra kellett és inkább támaszra vágyott volna, mint fejmosásra!
Eddie leült egy utaskísérő székbe.
- A fenébe!
Most tényleg sajnáltam.
- Mennyire vesztetek össze?
- Nagyon….
- Az gáz! Az anyjával beszélt ezekről?
- Gőzöm sincs!
- Jézusom! Ugye vele nem vesztél össze?
Vágott egy grimaszt.
Leemeltem a telefont a falról, és a kezébe adtam.
- Hívd fel Mariat! Kérdezd ki! Ne felejtsd el, hangsúlyozni, hogy Zoé, még a te pici lányod, és nem gondoltad, hogy már itt tart, és ez a hír mellbevágott, stb. És ne húzd fel magad, hanem fog be a szád, és bármit mond adj neki igazat!
- Remek. Egyéb jó tanács?
- Miért eddig nem adtam jó tanácsot?
- Bocs…- bökte ki.
- Azt tudod kivel… Hogy kivel?
- Nem. Nem mondták meg.
- Még szerencse mert halott lenne, te meg börtönben! Hívd fel! Most! – néztem rá dühösen, majd kimentem.
Pasik! Playboy pasik! Bezzeg amikor az ő lányát dönti meg valaki, akkor megölné az illetőt, de ha dönti meg valaki lányát, az természetes. Bezzeg más szemében meglátja a szálkát, de a sajátjában a gerendát nem!