Hazard of hearts 4.

4.rész

Erősen fogta valaki a vállam, és rázta.
- Örülök, hogy valaki ilyen nyugodtan alszik, míg mások dolgoznak! Ébredj már fel! –veszekedett rám Eddie.
- Már reggel van ? –kérdeztem fáradtan.
- Nem már délután fél kettő van! – kiabált tovább – És nekem most azonnal kell az anyag, mert délután már Dietrichnél kell lennem vele! Még szerencse hogy az ajtót nem zártad be, és be tudtam jönni felkelteni téged!
Megdörzsöltem az arcom, borzalmasan szédültem, és alig láttam a monitort.
Vettem egy mély levegőt.
- Hallod amit mondok?
- Hallom… - böktem ki – Csak adj egy percet! –pirítottam rá.
Gyorsan átnéztem mi hiányzik még, de hála Istennek semmi. Gőzöm sem volt, hogy csináltam meg, de kész volt. Eddie végig a hátam mögött állt.
- Még átnézem, hogy stimmelnek e az összegek, és kész, ez öt perc, és viheted!
- Remek! – gúnyolódott.
Átnéztem a számokat, azok is rendben voltak. Átküldtem emailen mindenkinek, és átmásoltam Eddie pendrájvjára, ami az asztalomon feküdt.
- Kész. –mondtam fáradtan.
Eddie dünnyögött valamit írül, gondolom szidott, de nem érdekelt.
Úgy döntöttem pihenek, és elmegyek tusolni, meg a kezébe adom a kis kütyüt, így felálltam az asztaltól, és azzal a lendülettel össze is estem.
Eddie kapott el.
Alig tudtam nyitva tartani a szemem. Fáradtan pislogtam rá.
- Jól vagy? –kérdezte kicsit aggódva.
- Persze. –próbáltam kibontakozni a karjaiból.
- Hát hogyne. Ha elengedlek itt esel össze! – veszekedett rám.
- Jól vagyok, csak kicsit fáradt… - tovább próbáltam eltolni magamtól, de nem ment.
- Úgy nézel ki, mint egy kísértet! Fal fehér vagy, és mindjárt elájulsz! Mikor aludtál és ettél utójára? –kérdezte dühöngve.
- Hagyj engem békén! Semmi közöd hozzá! – löktem el magamtól.
Elindultam ki a fürdőbe, de megint elszédültem, Eddie átkarolt.
- Ebből elég! – felkapott, és átcipelt a szobámba.
Lefektetett az ágyra.
Már nyitottam volna a szám, de megszólalt.
- Ajánlom, hogy inkább fogd be!
Mérgesen néztem rá.
- Minek hajtod magad ennyire? Nézz már magadra, úgy nézel ki, mint egy ribanc anorexiás modell, sápadt arc, karikás szemek. Lóg rajtad a ruha! Rajtad múlik a projekt sikere, amiben dollár száz milliókat öltünk, hogyhogy jó lenne, ha összekapnád magad! –kiabált rám.
- Menj a pokolba, de te kurva pecér fasz! Elegem van belőled is, meg a fajtádból is! –kiabáltam a képébe.
Nálam is elszakadt a cérna, előtört belőlem, minden fájdalom, keserűség, és stressz. Hozzá vágtam három párnát, a fejemre húztam a takarót, átkaroltam magam, és hagytam, hogy kitörjön belőlem a sírás.
Zokogtam megállás nélkül.
Már nem tudtam vissza fojtani, és nem is akartam.
- Nem akarod elmondani végre, hogy mi a bánatért utálsz ennyire? Mert kétlem, hogy azért hogy megbámultalak….
- Hagyjál!
Lerángatta rólam a takarót.
- Azt mondtad sürgősen menned kell! Úgyhogy húzzál! –kiabáltam, de könnyeim továbbra is patakokban folytak.
A kezével letörölt néhány könnycseppet az arcomról, de ellöktem a kezét.
- Hát jó….. –közölte, majd felállt az ágyamról.
Fél szemmel láttam, ahogy kimegy az ajtón. Visszahúztam a fejemre a takarót, és újra hangosan bőgtem. Szerettem volna utána kiáltani, hogy maradjon, de nem tettem.
Nem tudom mennyi idő telt el, mire kicsit megnyugodtam.
Valaki megint lassan lehúzta rólam a takarót. Eddie volt, megint ott ült az ágyamon.
Hosszú percekig néztünk farkasszemet.
- Biztos, menjek el? –kérdezte egyszerűen.
Megráztam a fejem, hogy nem.
- Nem mondod el mi bánt ennyire?
Bólogattam, hogy de igen, de kétségbeesetten néztem rá.
Aztán hírtelen felültem, a nyakába borultam és bőgtem.
- Minden….- suttogtam.
- Szép hosszú lista…- nevetett – Na! Nincs semmi baj. Hallod?
De én csak sírtam. Jó volt, hogy volt itt valaki, akinek a vállán kisírhattam magam, és külön jólesett, hogy ő volt.
- Mi lenne ha az elején kezdenéd….
- Hosszú történet…. –toltam el kicsit magamtól.
- Van időnk….
- És Dietrich meg a…
- Beszéltem vele, hogy átküldted neki az anyagot, nézze meg úgy, mert nem tudok átrepülni, más dolgom akadt.
- Kösz….
- Na mesélj…- mondta kicsit gúnyosan.
Én pedig meséltem, mindent az elejétől. Hogy az első pasimat rajta kaptam a legjobb barátnőmmel az ágyba, és utólag jöttem rá, a kis apró nüánszokra, mert annyira szerelmes voltam, és vak. Megint a Kristóf sztorit is.
- És a legjobb az egészben, hogy pont aznap szakított velem, amikor találkoztam veletek a kávézóban….- fejeztem be a monológot.
- Akkor azért vagy velem ilyen ellenséges….- dünnyögte.
Érdeklődve néztem rá.
- Mert olyan vagyok mint az exeit! És ezért nem jövök be neked! – nevetett fel.
Hosszan néztem a szemébe, ő pedig felettébb fürkészően, majd sandán féloldalasan elvigyorodott.
- Vagy tévedek? –kérdezte csibészes mosollyal.
- Tévedsz, de ezt te is tudod.
- Inkább sejtettem. – nevetett fel megint, majd hírtelen elkomorult – De ennek ellenére szeretnéd ha tartanám a távolságot igaz? Nem akarod, hogy ezúttal én törjem össze a szíved…
- Hát lássuk be, nem vagy a hűség szobra…
- Sose voltam. –rántotta meg a vállát – És nem is zavar! De téged igen…
- Te az a fajta pasi vagy, aki gyakran kalandozik, de én a hosszabb távú kapcsolatok híve vagyok.
Eddie sokáig nézett a szemembe, mintha ki akarná fürkészni a lelkem.
- Hát jó… Ha ezt szeretnéd, akkor tartom a távolságot, de azért lehetne kicsit normálisabb a munka kapcsoltunk nem gondolod?
- Rendben. –nyújtottam kezet.
- Helyes. Akkor mi lenne, ha elmennénk valamit enni?
Bólintottam.
Kikecmeregtem az ágyból, de immáron sokadszor Eddie karjaiban landoltam.
- Te lány! Biztos nem akarsz te tőlem semmit? Többször vagy a karomban mint állsz a talajon? – nevetett kacéran.
Fáradtan rámosolyogtam, és neki dűtöttem a homlokom a mellkasának, és átkaroltam.
Végül Eddie szólalt meg először.
- Hna menj, kapd össze magad, és együnk valamit, mielőtt hurkapálcikává fogysz!
De én csak álltam ott, és szorosan öleltem tovább. Nem tudtam elengedni, annyira jó volt így, biztonságot, és erőt adott nekem. Nem volt köztünk semmi, én mégis az utóbbi hónapokban először boldognak éreztem magam.
- Angie…- dünnyögte a hajamba.
Először hívott így.
Felnéztem a szemébe, ami huncut módon csillogott, megsimogatta az arcom, én pedig libabőrös lettem.
- Jobb ha mész…- morogta.
- Mert ha nem? –kérdeztem kihívóan.
- Tudod te azt….
Nagy nehezen kibontakoztunk egymás öleléséből, majd hátra sem nézve bementem a fürdőbe.