Through Hearts and Tracks 59.

59.rész

Eddie összeszedte a tányérokat, és eltűnt velük.
- Nagyon bunkónak és érzéketlennek tartanál, ha azt mondanám, kivételesen örülnék neki, ha nem lennél terhes?
- Más esetben igen, de ezúttal azt hiszem nem. Megértelek….
- Birkózom a gondolattal, hogy neked és Eddienek esetleg gyereke lesz, de valahogy nem megy….
- Nekem is hihetetlen, hogy esetleg anyuka leszek, terveztem ilyet, de nem ilyen hírtelen… De azért ha úgy alakul, örülni fogok a hírnek, még ha ez nem tetszik neked, vagy esetleg Eddienek. Nem riadok meg attól a feladattól, hogy egyedül neveljem fel…
- Valahogy sejtettem, hogy fel sem merül benned, hogy elvetesd bárhogy lesz is… Még ha ez azt is jelenti hogy elveszítlek, akkor sem tudlak utálni érte… Sosem kívánnám egy nőtől sem, hogy vetessen el egy babát, ez gyilkosság lenne…
Kimásztam az ágyból, Seb mellé ültem, és szorosan átöleltem.
- Ha előbb mutattad volna, ezt az arcod, az igazi arcod, minden annyival egyszerűbb lenne…
- Tudom…. Úgy látszik ez a sorsom, hogy akit szeretek azoknak sokszor mutatom a legrosszabb énem.
Egymásra mosolyogtunk.
Halkan köhögött valaki.
Felnéztem Eddie volt az.
- Beszélhetnénk? –kérdezte semleges hangon.
- Persze. Mond.
- Négyszemközt ha lehetne…
Biccentettem és besétáltam az ebédlőbe, Eddie pedig behúzta a tolóajtókat.
Kedvesen átkarolta a derekam.
- Nem akartam hallgatózni….- vetette előre.
Nagyot sóhajtottam, és bólintottam.
- És én végképp nem szeretnélek dróton rángatni, sem befolyásolni, de érdekelne, hogy…. nos, hogy mit tervezel…. Mert hát…
- Jogod van tudni…
Bólintott.
- Eddie őszinte leszek, ahogy Sebbel is. Nem tudom mi lesz, még azt sem döntöttem el, kit is szeretek igazán, és ez a baba mindent felforgat, már ha valóban van baba. Elvetetni nem fogom. Egyrészt mert ilyet soha nem tennék, másrészt te sem hagynád, ha jól sejtem… Az is felötlött bennem, hogy ha kell egyedül nevelem fel. Nem tudom, mi lenne a helyes döntés…Szeretlek, és Sebet is… Istenem ez kész őrület! –téptem ki magam Eddie karjaiból, és lerogytam egy székre – Ha terhes vagyok, és téged választalak akkor félek Seb tönkre megy… és bár tartani fogja amit ígért, de félek évekbe is telhet mire helyre jön…. Bár mi boldoggá tudnánk egymást tenni. Ha a babával Sebet választjuk, nem tudom fel tudja e dolgozni, hogy nem az ő gyereke, bármennyire is fog próbálkozni. Nem lenne boldog élete, mert a kicsi rád, ránk emlékeztetné. Te sem viselnéd jól, ha mást szólítana a gyermeked papának, és kimaradnál abból, hogy felnő. Mindenképpen rosszul járunk…. Lehetnénk egy ilyen helyzetben boldogok egyáltalán?
- Nehéz kérdés… Félek igazad van… Én még valahogy talán meg is birkóznék vele, hiszen a lányomat sem láttam sokszor hetekig, - bár úgy terveztem, ha lesz még egy gyerekem nem követem el többé ezt a hibát -, de Seb… Hát ő lehet, hogy belerokkanna… Bárhogy dönts is, én támogatlak, de csak azért ne választ a kölyköt mert belebetegedhet… Nem volna bölcs lépés….
Bólogattam.
- Azért adok egy tanácsot jó? Kérlek fogadd meg! Hallgass a szívedre, akkor jól döntesz majd jól, és nem akkor, ha azon morfondírozz kinek mi lenne a legjobb.
Megöleltem.
- Köszönöm!
- Azt hiszem, a kis herceg, és én is úgy véljük, hogy elfogadjuk, és feldolgozzuk bárhogy döntesz is.
- Egyikkőtöket sem érdemellek meg.
- Dehogynem.
Egymásra mosolyogtunk, majd kisétáltunk a nappaliba.
Seb aggódva, és kissé rémülten pillantott rám, de nem kérdezett semmit.
Eddie hivatkozva valami olyasmire, hogy el kell intéznie pár telefont, eltűnt.
Megint leültem Seb mellé.
- Kérdezz…
- Mond, hogy nem döntöttél, döntöttetek… –nézett rám esdeklőn.
- Nem döntöttünk… Csak beszélgettünk …- pár szóban el is mondtam, hogy miről diskuráltunk.
- Féltem…
- Mitől? Hogy Eddie meggyőz?
- Igen…. Nem azt kellett volna mon…- suttogta.
- Arra gondolsz, amikor azt mondtad, hogy nem biztos, hogy el tudnád fogadni Eddie gyerekét? Semmi baj! Őszinte voltál, és ez a lényeg! Ezért ne edd magad!
- De…
- Nincs de! Bárhogy döntök is el fogom mondani neked! Pihenj inkább. Rád fér… Holnap úgyis kiderül minden….
Fáradtan bólintott, aztán pár perc elteltével mély álomba szenderült.
Bemásztam a vackomba, és elnyúltam, Eddie mellém bújt.
- Nem baj?
- Nem. Jólesik, hogy itt vagy, és átölelsz… Megnyugtató…
- Tudom…
A mellkasára hajtottam a fejem, és így aludtam el. Álomnélküli álomba merültem.
Másnap kora délután ébredtem fel.
Felnéztem Seb éppen valami levesfélét kanalazott.
- Honnan van? –kérdeztem kómásan
- Eddie reggel berendelte a szakácsnőjét, és főzetett vele mindenfélét.
Ekkor jelent meg az emeletről, az emlegetett szamár.
- Én is kérhetek olyat? –böktem Seb tányérja felé.
Vigyorogva bólintott.
A délután elég jó hangulatban telt, annak ellenére, hogy a háttérben tapintható volt a feszültség.
Kora este megjelent a doki, megkértem, hogy először Sebet vizsgálja meg, beadta az injekcióit, majd közölte, hogy úgy látja Seb sokkalta jobban van, de szükséges lenne még néhány vitamin, és erősítő kúra.
Ahogy végzett, félrevontam a dokit az ebédlőbe, és bezártam az ajtót.
A doki a kezembe adta a borítékot.
Remegett a kezem….
Remegett mindenem…
Leültem egy székre, és kinyitottam a borítékot.
Olvasni kezdtem, az elején szerepelt a nevem, és az adataim.
Majd jött az eredmény:
„ Vizsgálat tárgya: Terhességi vizsgálat.
Eredménye: pozitív.
Megbízhatóság: 100%
Terhesség becsült ideje, mért hormonszintek alapján: 1-1,5 hét.”
A lap kiesett a kezemből, és az asztalra hullott.