Hazard of hearts 31.

31.rész

Nagyot nyújtózva ébredtem, rápillantott az órára, ami fél tízet mutatott, majd odabújtam Chris mellkasára. Rámosolyogtam. Örültem, hogy végre kipiheni magát, és nyugi van. Egy fél napot kibír nélküle a gyár. Legalábbis remélem.
Vannak olyan reggelek, amikor az ember úgy ébred, hogy jókedvű, életvidám, és boldog, aztán meg két perc után rátörnek az éjszaka őrült emlékei, és megkeserítik a pillanatot, és napod.
Velem is ezt történt.
És bum! Beugrott minden.
A homlokom a mellkasának nyomtam.
Szerettem volna elsüllyedni szégyenemben. Olcsó kis útszéli ribancnak éreztem magam, de legalábbis egy számító libának, aki egy fokkal sem jobb, mint a grid csajok, vagy azok a nők, akik pénzért, hatalomért, mennek feleségül egy pasihoz.
Chris álmában átkarolt, de a keze ólomból volt, az érintése égetett, és ezúttal nem jó értelemben. Megfogtam a fejem.
- Ezen után mit fog gondolni rólam? Ez a nagy szerelem, percek alatt elmúlik majd, ha rájön milyen is vagyok valójában, és nem fog különbül kezelni egy egyéjszakásnál! Hogy lehettem ekkora barom???? Megint elcsesztem mindent!
Így végig gondolva, fogalmam sincs mi ütött belém este, hogy miért tettem amit tettem, és mi az ördög ütött belém?!
Elhúzódtam Christől, megfordultam, és kiakartam mászni az ágyból, de hírtelen visszarántott.
- Szia! – mosolygott rám.
- Szia…. –mondtam kelletlenül.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Persze! –morogta.
- A tegnap este….
- Máris szerződést bontunk? –nevetett fel.
Kirángattam a karom az övéből, de megint elkapott, és magához húzott.
- Mond el mi a baj! Addig nem engedlek el!
- Hosszú reggelünk lesz!
- Nem lehetne egyszerűen csak elmondani mi a gond?
Szomorúan néztem rá.
- Mi a véleményed rólam?
Értetlenül és megdöbbenve nézett rám.
- Ezt most nem értem….
- Na komolyan!
Felhúzta a szemöldökét.
- Az, hogy egy fantasztikus nő vagy, okos, csinos, talpraesett, néha hisztis, makacs mint egy öszvér, és nem utolsó sorban őrülten jó vagy az ágyban…- morogta a fülembe.
Eltoltam magamtól.
- Szerintem semmi sértőt nem mondtam! – kapta fel egy kicsit a vizet.
- Nem… nem változott meg rólam a véleményed?
- Miért kellett volna…..- leesett neki, és hatalmas nevetésben tört ki.
Most én néztem rá értetlenül.
- Mi olyan vicces?
Szorosan átölelt, és mélyen a szemembe nézett.
- Engem nem zavar, ha néha ilyen is vagy, ilyen – bocs nem tudom szebben mondani – kurvás! Szeretem, ha egy nőből előjön a prosti, és néha olyat is csinál, amit máskor nem. Minél sokoldalúbb egy nő, az ágyban, és az ágyon kívül, annál biztosabb, hogy mi pasik nem megyünk félre. Nekünk a biztonság mellett, néha kell egy kis izgalom, egy kis vadság, egy kis ismeretlen, egy kis váratlanság, egy kis fűszer, és ha ez megvan, akkor hosszú ideig hűséges egy férfi. Ettől még nem lettél kevesebb a szememben, és nem foglak grid csajként kezelni! Sőt! – vigyorodott el kajánul.
Vettem egy mély levegőt, és kifújtam. Megkönnyebültem. Jó volt tudni, hogy Chris ezt nem negatívumként értékelte.
- Ha akarod, el is felejthetjük ezt a hülyeséget, mármint ezt a szerződést. – mondta kedvesen.
- Nem! Inkább ne! Tudod kedvellek, nagyon is! És fontos vagy nekem! Olyan ember vagy, akit egész életemben kerestem, aki csöndes, megértő, és támogat ha kell, de ugyanakkor van benne tűz, rafinéria, és jó vele a szex! Annyi csalódásért már eddig, hogy kétlem hogy valaha még egyszer szerelemes leszek, félek már megbízni bárkiben is. De veled, hosszútávon is eltudnám képzelni a jövőm, mint a feleséged, és a gyerekeid anyja. Tudod, tetszik ez a gondolat, hogy veled éljek együtt! Azt hiszem ezért is találtam ki ezt a szerződést, mert tudtam, hogy én mindenképpen jól járok! –mosolyogtam rá.
Válaszul hosszan megcsókolt.
- Örülnék, ha végül is én lennék a szerencsés….- morogta.
- Tudom…. És egyre inkább én is…..
Letepert, és simogatni kezdetett, de akkor valaki erélyesen kopogott a bejárati ajtón.
- Ne nyissuk ki! –nyögtem fel.
- Majd abba hagyja…. – dünnyögte.
Az illető újra kopogott, majd újra, és újra, a végén már szinte verte az ajtót.
- Chris! Azonnal nyisd ki! Nagyon fontos!
- Megölöm Eddiet….- sziszegte Chris.
- De miután én kikapartam a szemét! – mondtam mérgesen.
Megint dörömbölés.
- Chris! Nyissátok már ki! Tényleg kurva fontos!
Chris maga köré tekerte az egyik lepedőt, és kimászott az ágyból.
- Sajnálom… De őt nem tudjuk lerázni, bulldog természet! – dühöngött.
- Tudom….- morogtam, miközben, én is kiszálltam az ágyból, és megkerestem a fehér, ezüst szitakötőkkel díszített combközépig érő selyem köntösömet.
- Chris! Chris! –megint dörömbölés.
- Hagyd abba Eddie vagy esküszöm kiváglak az ablakon! – ordított ki Chris.
Néha csönd lett, amíg oda nem értünk az ajtóhoz.
Chris dühösen kivágta.
- Mit akarsz már megint! Nem volt elég a tegnap este? Ajánlom, hogy nyomós okod legyen arra, hogy egy nyugodt délelőttöm sem lehet!
- Szevasz! – vágta oda Eddie és becsörtetett, majd levágott két újságot, a dohányzóra, és ledobta magát a kanapéra – Olvasd el ezt a két szart! –ordította, és közben majdnem felnyársalt a tekintetével.
Megálltam fal mellett, és neki dűltem, úgy néztem, ahogy Chris felveszi az elsőt, és fokozatosan egyre dühösebb, és vörösebb lesz a feje.
- Ezt honnan szedték? – ordított Chris teli torokból.
- Tégla van a csapatban! – mondta Eddie flegmán – De nézd csak meg a másikat is!
Chris a szoba sarkába vágta az újságot, odamentem, és felvettem.
Nagy betűkkel hirdette a szalagcím, hogy a Red Bull egy bennfentes információja szerint eltervezte az idei autóját, ami semmit sem ér.
Megdöbbentem.
Eddienek igaza van, van egy téglánk! Basszus!
Chrisre néztem, aki hitetlenkedve nézett rám, majd mellém sétált, és rábökött a kezében lévő La Gazzetta dello Sport -ra.
„ Eddie Irvine lánya apja nyomdokain! Zoé Irvine első nagy balhéja! ”
Döbbenten olvastam a cikket.
Lényegében mindent kiteregetett Eddieről és Zoéról, amit nekem elmondott.
Chrisre néztem, aki érdeklődve pillantott rám.
Keresztbetett lábbal leültem Eddievel szemben, a dohányzó asztalra.
- Mond csak! Ne kímélj!
Annyira közelhajolt az arcomhoz, hogy szinte összeért az orrunk.
- Ez a cikk Zoéról! – ordította – Ez te voltál?!
Álltam a tekintetét, meg a hangtónust is.
- Kérdezed vagy állítod? –kérdeztem nyugodt hangon.
Tudni akartam, hogy már eldöntötte, hogy én voltam e, vagy csak vaktában lövöldöz.
- Te tudtál egyedül mindenről! Te fenyegettél tegnap Zoéval! –üvöltötte.
- Nem! Nem én voltam! Bár mindenről tudtam, de én senkinek nem mondtam semmit! De tök mindegy, mit mondok, úgysem hiszed el. – közöltem nyugodtan.
- Túl jó színésznő vagy! –mondta gúnyosan.
- Bagoly mondja verébnek. De elfelejted hogy a lányodon, Marian, rajtad, és rajtam kívül, még valaki tudott a dologról!
- És ugyan ki? – üvöltött a képembe.
- Az a kis mocsok, akivel Zoé….- néztem rá jelentőségteljesen.
Értelem gyúlt a szemében, halleluja és angyali kórus!
- Egyedül ő profitált ebből az egészből anyagilag! És mondok még valamit! Ha én lennék a hunyó, azt a képedbe is mondanám, hogy lássam, mennyire megdöbbensz, és szarul esik! Sőt az újságot is én adnám a kezedbe!
Hátradőlt a kanapén.
- Ez őszinte volt! Viszont tudnom kell ki az! – dühöngött.
- Ebben sajnos nem vagyok illetékes, faggasd ki a lányokat…
- Az lesz! –sziszegte.
- De ki énekelhetett a kocsi ügyében? – morfondíroztam.
- Bárki! – mondta Chris mogorván.
- Nem! Valaki olyan, aki nem fél a lebukástól, nincs vesztenivalója, mert előbb utóbb mindig kiderül, hogy ki fecsegett! Sőt, lehet, hogy így akar innen elmenni, hogy kirúgassa magát, mert úgy érzi nincs eléggé megbecsülve a munkája, egy örök elégedetlenkedő, egy ember aki örök másodiknak érzi magát! Egy bosszúálló, egy ember, aki féltékeny másik sikerére! Tudtok ilyet?
A válasz egyszerre jött sztereóban.
- Mark!
- Uraim! Megvan a téglánk! – mondtam mosolyogva.
- Remek! Ötlet? –nézett Eddie Chrisre.
- Nekem van! –vigyorodtam el – És garantálom, hogy mindannyiótoknak tetszeni fog! – húztam gonosz mosolyra a szám.