Hazard of hearts 24.

24.rész

Hosszú percek teltek el, amik óráknak tűntek, és én úgy éreztem, hogy megfagyok abban az átkozott hidegben. De nem volt erőm bemenni, átkoztam a napot, amikor összefutottam a Eddievel. Ha lett volna egy kis eszem, akkor vagy nem szeretek bele, vagy szexelünk egy óriásit, kiengedjük a gőzt, és vége.
Csakhogy tudtam, hogy utóbbi esetében én belepusztulnék abba, ha másnap reggel közli, hogy ennyi, csak egy éjszaka. Nem mertem megkockáztatni, mert attól féltem, hogy tényleg képes leszek megtenni azt, hogy felvágom az ereimet. Még egy pofára esést nem bírtam volna ki.
A régi énem igen, de a mostani nem. Néha sajnáltam, hogy nem az vagyok aki voltam egykor, mert az a gyereklány sokkal erősebb, és magabiztosabb volt, ugyanakkor ha úgy alakult, olyan hideg is tudott lenni mint a jég.
Meg tudta védeni magát, mert minden lepergett róla, egy számító kis liba, akárcsak a legtöbb nő akivel Eddienek eddig dolga akadt. Keményen hajtott azért, hogy megszerezze azt amire vágyott, és nem érdekelte más csak a győzelem, és az a felé vezető út. Nem érdekelték mások érzései, véleménye, ment előre, és mindenkit kirekesztett. Csakhogy a nagy szerelmek eltűntették a pácélt, a keménységet, és védtelenné tettek. Ez egyrészt nem jelentett gondot, hiszen közel tudtam engedni a barátaimat, a családomat, azokat akiket szeretek, át tudtam érezni a melegséget a törődést amit kaptam, így már nem voltam egyedül, nem voltam magányos. De ugyanakkor minden támadás százszoros erővel talált be, minden bántás, vagy fájdalom erősen térdre kényszerített, mert már nem leomlottak a falak.
Bármit is kaptam az élettől az utóbbi pár évben, soha nem panaszkodtam, és igyekeztem mindencsapáson túljutni, de ez kétszínűség, az a manipuláció már több volt, mint elviselhetetlen.
Igen! Megtehettem volna, hogy összeszedem annak a kislánynak a darabjait, megacélozom magam, beadom a derekam, és szeretkezek vele itt helyszínen, Chris ágyában. De akkor egy fokkal sem lettem volna jobb a régi önmagamnál, és azoknál a lányoknál akikkel eddig dolga volt. Be akartam neki bizonyítani, hogy ő ugyanúgy a megszállottam, mint én neki. Bár tudtam, hogy ha belemegyek egy ilyen játszmába, akkor fel kel használnom mindent és mindenkit magam körül Christ, Gerhardot, Sebet. És ehhez nem fülöt a fogam, Seb nem ártott nekem, és kedveltem is, egy kicsit a mostani önmagamat láttam benne, és tudtam, ha én is kibasznék vele, akkor lehet hogy azaz érzéketlen tuskó válna belőle mint Markból, vagy még jobban padlón lenne. Chris pedig annak ellenére, hogy szeret, és sokat köszönhetek neki, nem bántott, és szó nélkül elfogadta, hogy egy mondjuk ki számára – befolyását, pozícióját, és érdemeit tekintve - megalázó, és reménytelen szexpartner szerepébe kényszerítettem. Esélyt sem adtam neki, hogy valóban kapcsolat lehessen belőle. Többet érdemelt volna ő ennél, egy rendes lányt, aki nem csak az ágyban és a gondokban, de az életben is igazi társa.
De ezt hiába mondtam volna el neki, ő is tudta, de ragaszkodott hozzám, mint kutya a csonthoz, kimondatlanul is, egy esélyben bízott, bár a szíve mélyén tudta, hogy nem fog kapni.
Eddie meg, mint a „vérszagra gyűlő éji vad”, érezte tudta ezt, és ez még inkább vonzó prédává tett a szemében.
Vettem egy nagy levegőt is kifújtam. Dörzsölni kezdtem a karom.
Valaki hátulról átölelt, erre összerezzentem, és halkan felkiáltottam.
- Csak én vagyok….- suttogta Chris a fülembe.
- A frászt hoztad rám…. Nem is hallottam, hogy megjöttél…. – mondtam megkönnyebbülve.
- Már vagy egy órája nézem, ahogy kint fagyoskodsz, de úgy tűnt inkább egyedül lennél…. – mondta egyszerűen.
Nem úgy beszélt velem, ahogy szokott, volt valami a hangjában, a mozdulataiban….
- Igen gondolkodtam pár dolgon…. – mondtam fáradtan.
- Például azon, hogy a lakásom után a fejemet is szétverd dühödben? –kérdezte fojtott dühvel. –majd hírtelen maga felé fordított.
A szeme szikrákat szórt, és látszott, hogy nagyon haragszik.
- Tessék? –kérdeztem döbbenten.
- Egyszerűbb lett volna megmondani nekem, hogy igenis haragszol amiért később jövök? Nem kellett volna szétdobálnod a cuccaimat, és úgy bevágni az ajtót, hogy két emelettel lejjebb is hallják! –dühöngött.
- Hogy mi? Miről…
Nem értettem, miről beszél, hogy ezt honnan szedi.
- Ugyan Angie! Elég lett volna szólnod, hogy éppen levezetni való energiáid vannak, és feljövök egy két órára, nem az otthonomat kellett volna szétverned! –kiabálta.
- Chris! Nem az van…
- Ne nézz hülyének jó?! Öt emberrel találkoztam a folyosókon, akik megkértek, hogyha éppen dührohamom van, akkor vezessem le csendesebb formában, mert nem tudnak pihenni, vagy dolgozni! Ha nem tudnád, én vagyok ennek az egész bagázsnak a vezetője, és ez marha nagy türelmet, energiát, és munkát igényel! Ezzel a viselkedéssel lejáratsz engem az egész gyár előtt! Az embereim előtt! Hogy dolgozzak velük, ha nem tisztelnek és bíznak bennem, mert azt hiszik idegbeteg vagyok, vagy a barátnőm az! – ordította.
- De….de….- nem tudtam megszólalni.
- Azt hittem több eszed van ennél a gyerekes viselkedésnél! Egy ilyen hisztinél! Lehet hogy Dietrich a nagyfőnök, de itt én parancsolok, és ha nem tudsz kulturált ember módjára viselkedni, akkor akár a csajom vagy akár nem, páros lábbal hajítalak ki innen! Megértetted?! Ha pedig nem tetszik, akkor el lehet menni! – ordított tovább az arcomba.
Nem tudtam a szemébe nézni, ezek a feltételezések, és ez a hangnem….
Egy fokkal sem jobb mint Eddie…. Sőt….
Elfordítottam a tekintetem, de megragadta az állam, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Gondolkodj el azon, amit mondtam! De jó alaposan! Ha pár óra múlva visszajövök várom a válaszod! És lehetőleg, addig ne tedd tönkre más ingóságaimat! –sziszegte az arcomba, majd elengedett.
Kihúzta a tolóajtót, hogy bemenjen, majd megfordult, és rám nézett.
- Lehet hogy csak a szeretőd vagyok, és csak szexre vagyok jó neked, de ember is vagyok! Bármennyire nem is nézel semminek, csak egy használati tárgynak, megérdemlek, némi tiszteletet, és őszinteséget, és türelmet! Ennyit nekem is kijár!
Majd egyszerűen elment. Soha nem láttam még ilyennek. Nem ezt érdemeltem, arra lett volna szükségem, hogy valaki megvigasztaljon, és szeressen. Őt is megértettem, mert lejárattuk Eddievel az egész kollektíva előtt, de ő azt hiszi csak én voltam, így rajtam csattant az ostor.
Nem ezt érdemeltem!
Nagyon fájt, és csalódott is voltam, hogy nem várta meg a magyarázatom!
Erős késztetést éreztem rá, hogy átmenjek Eddiehez, és gondolkodás nélkül megcsaljam Christ.
Végül zokogva felhívtam Sebet, hogy jöjjön át.
Pár perccel később már a nappaliba állt, és én a nyakába borulva bőgtem, és bőgve mondtam el mi történt.
Próbált vigasztani de hiába. Az egyik mondta, szöget ütött a fejembe. „ Ne aggódj, csak kell neki egy kis idő, és lehiggad, és bocsánatot fog kérni!”
Idő… Idő…
Nekem is erre van szükségem!
Megkértem Sebet, hogy menjen el, mert szeretnék pihenni. Még búcsúzáskor is igyekezett valahogy jobb kedvre deríteni, ezért a húzásáért, ott és akkor örökre a szívembe zártam.
Döntöttem, de végleg!
Ahogy elment, azonnal felhívtam a Londoni repteret, és megkérdeztem, hogy mikkor indul a következő gép Los Angelesbe, szerencsém volt három óra múlva indult egy, és még tudtam jegyet venni. Vettem még egyet Budapestre is. Bár nem áll szándékomban felhasználni.
Berohantam a szobámba, és minden ruhámat visszadobáltam a bőröndjeimbe, megnéztem, hogy a telefonom és töltőm megvan e, majd felkaptam Chris Audiának kulcsait, és papírjait a kis szekrényről, és a beszálltam a hátsó liftbe, bedugtam a kártyám, és benyomtam az alagsor, valamint kék gombot. Seb elmagyarázta, hogy ha nagyon sietünk akkor ez nem áll meg csak a kívánt emelten.
Pillanatok alatt leértem, az oldalsó ajtó kimentem, és odarohantam Chris kocsijához.
Csippantottam a riasztóval, bedobáltam a bőröndöket, és beszálltam.
Olyan gyorsan tűntem el onnan, mint a kámfor.
A GPS segítségével, és a jelentős tempónak hála, egy órával a gép felszállása előtt kiértem. Ment volna hamarabb is, de kicsit elakadtam a londoni forgalomban.
Az autót leadtam a reptér őrzött parkolójába, Chris nevét és adatait adtam meg, mint az a személy aki majd elhozza.
Már a gépen ültem, még tíz perc volt az indulásig, amikor írtam Chrisnek egy hosszú smst.
„ Csak hogy tudd, azért voltak szétdobálva a cuccaid, mert Eddie kétszer megcsókolt, és szobára akart vinni, ezeket vágtam hozzá, hogy eltakarodjon! Nagyon rosszul esett, és fájt, hogy pl. ahogy nekem támadtál, és nem is érdekelt a magyarázatom, vagy hogy bunkó voltál, úgyhogy ahogy mondtad: „ Ha nem tetszik, el lehet menni!”, én pedig megfogadom a jó tanácsod, elmegyek! Pontosabban elmentem! A kocsidat megtalálod a londoni Heathrow repülőtér őrzött parkolójában, az adataiddal adtam le, el tudod majd hozni! Ne keress többet!”
Elküldtem. Majd írtam egy másik smst, a barátnőmnek LA-be.
„ Tudom, hogy váratlan ez neked, de holnap délután négy körül szállok le a los angelesi reptéren, most indult a gépem Londonból, és Washingtonban át kell szállnom! Ha tudsz gyere ki értem kérlek! Igazad volt! Olyan akarok lenni mint tíz éve! Számítok rád! Puszi: a te hűtlen Angel barátnőd”
Ezt is elküldtem.
Majd megjelent, a hívás: Chris felirat a kijelzőn. Kinyomtam, és kikapcsoltam a mobilt.
Vettem egy nagy levegőt, és lehunytam a szemem.