Hazard of hearts 23.

23.rész

Támadt egy megérzésem.
- Miért érzem azt, hogy most nem csal Zoéról akarsz velem beszélni?
Érdeklődve nézett fel.
- Mert így van!
Hosszan néztünk egymás szemébe, de végül én szólaltam meg.
- Kezdjük Zoéval!
Fáradtan pillantott rám, most először láttam valóban annyinak amennyi, negyvenötnek. Eddig valahogy fiatalabbnak tűnt, látszott, hogy nyomasztja jó pár dolog.
- Ott tartottunk, hogy felhívod……Mariát? Igen őt. Mi volt?
- Felhívtam. Fél óráig veszekedett, és mindennek elhordott…- morogta.
- Nem tudok követ vetni rá ezért….
- Én sem….- dünnyögte – Aztán megkérdeztem, amikre felhívtad a figyelmem….
- Átverték…..
- Igen….- mondta mély szomorúsággal.
Nagyon bántotta a dolog.
- Maria azt mondta, amikor Zoé hazajött elmesélte, hogy mi történt. Azt hitte a srác szereti, de átverte, csak egy éjszakára kellett neki, és pont ezért mert az én lányom! Mert a srác szerint, ha az én lányom, akkor tudja, mi kell egy pasinak, és bele való! – sziszegte.
- SSSzzzzzzz. – nyögtem fel – Nem tudom mit mondjak…..
- Például azt, hogy az én hibám! Ha nem lennék ilyen idióta, és…
- Lehet, hogy azt hiszed, hogy ez a te hibád, de ez Zoé döntése is volt! Mit mondott még?
Eddie rám nézett, majd mintha zavarban lett volna, a padlót kezdet el fixírozni.
- Nem volt jó neki igaz?
Csak bólintott.
- Fiatal még, és ebből tanult. Legközelebb több esze lesz, és megvárja az igazit. Ezen pedig előbb utóbb túl lesz! Ne mondom, hogy könnyen, de fel fog épülni lelkileg.
- Tudom…- suttogta.
- Bánt a dolog igaz?
Bólintott.
- Utazz el hozzá, és beszélj vele! Talán jót tenne neki egy pár nap valahol máshol, vidd el jó messzire, vásároljatok, csavarogjatok! Tölts vele egy kis időt!
- Ezek után már végképp nem akar látni!
- Ő mondta, vagy te mondod?
- Miért te akarnál látni egy ilyen apát? – kiabálta.
- Eddie! Hagyd abba! Ezzel nem oldasz meg semmit! Az önostorozás nem segít! Neki most támasz kell, és egy kis vigasztalás, ezt meg tudod neki adni!
- Nem tudom… Ha meglát, és beszél velem, lehet hogy több rosszat teszek, mint jót….
- Kétlem! Csak tegyél meg neki egy szívességet, és nyeld le, amit mondanál neki első reakciódban!
- Hát nem tudom….
- Végül is már nincs mit veszítened nem igaz?
- De…. Csak nem tudok elmenni!
- Mert?
- Mert itt most munka van! Nem tudok elszabadulni! – dühöngött.
- Beszélj Dietrichhel, hogy engedjen el egy délelőtt, aztán gyertek ide. A szárnyaim alá veszem Zoét is, ahogy Sebet.
- Az kéne már csak hogy Seb szemet vessen rá! – kiabálta.
- Eddie! Sebnek éppen elég gondja van még a szívfájdalmával, nem akar egy darabig barátnőm, sem egy éjszakásat. Amúgy meg tudod milyen kis Bambi, ő biztos nem bántaná meg Zoét sehogyan sem! Akkora szíve van, mint a szélcsatornátok!
- Ez igaz…
- Hidd el! Nem járna rosszul Zoé sem, ha éppen senki sem ér rá vele törődni, akkor Seb biztosan a szárnyai alá venné.
- Ez is igaz…
- Na ugye!
- Legalább többet megtudna rólam is Zoé, arról hol dolgozom, kik a barátaim. Jól hangzik! – kicsit fellelkesült.
- Akkor intézd el!
Bólintott.
- Hna akkor azt hiszem ezt kiveséztük! – dőltem hátra kényelmesen.
- Beszélnünk kéne még egy fontos témáról…- közölte és letette a poharat az asztalra.
Most jön a fekete leves.
Vettem egy mély levegőt is kifújtam.

- Mi van már megint azzal az átkozott tervvel? –kérdeztem fáradtan.
Próbáltam terelni.
Eddie szkeptikusan nézett rám.
- Ne add itt az ártatlant! Tudod te jól, hogy nem a munkáról akarok veled beszélni! – gúnyolódott.
Igen tudtam. Csak nem akartam vele kettőnkről beszélni.
- Kétlem, hogy tudnál olyat mondani, ami engem érdekelne!
- Azt hiszed?
- Nem hiszem! Tudom!
- Igazán? –kiabálta.
- Igen! – veszekedtem vissza.
- Pedig ha téged nem érdekel, akkor elmondom Chrisnek!
- Mit? Mit mondasz el neki? A nagy semmit tudod elmondani!
- Például azt, hogy legszívesebben ágyba bújnál velem! –vigyorodott el.
- Tessék? Te jól vagy?
- Ugyan Angie! Ne játszunk tovább! Mindketten tudjuk, hogy ezért vagy Chrissel, hogy ápolgassa a kicsi szíved! Bár szerintem te nem a szívedet ápoltatod vele, de ez mellékes! Hogy szeretőnél nem több neked az biztos, bár szerintem ő beléd esett, de rendesen!
- Te részeg vagy! Vagy beszedtél valamit! – csattantam fel.
Mérgemben felugrottam a kanapéról. Ahogy beszélt vele, az már minden határon túlment, mint valami kis pláza picsával, aki minden áron be akar mászni az ágyában. Abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy bármit megteszek, csak legyen tőlem ez az undorító ember minél távolabb.
- Szeretem Christ, és vedd tudomásul, hogy ő veled ellentétben nem egy macsó barom! Szeret engem és törődi velem! És igen kurva jó az ágyban vele! Most pedig húzzál el te idióta! –azzal a szobám felé csörtettem.
Pár lépés után elkapta a karom, és a könyvespolcnak szorított.
- Mire jó ez a macska egér játék? Ezt az időt kellemesebben is eltölthetnénk!
- Töltsd inkább a huszonhárom kurváddal Dublinban, vagy az összes többivel! – vágtam vissza.
Láttam rajta, hogy ez telitalálat volt.
- Mégis mit kellett volna tennem? Te egész álló este Chrissel enyelegtél! Vártam volna meg, hogy ott helyben nyílt színen keféltek egyet? Kösz azt nem! Azt hittem, ha visszamegyek, akkor le tudunk ülni beszélgetni, és adunk magunknak egy esélyt!
- Azok után, hogy nem is érdekelt, hogyhogy vagyok? Beteg voltam! Fel sem hívtál! Le se szartad, élek e még! Utána meg úgy beszélsz velem, mint valami útszéli prostival! És még azt várod, hogy omoljak a karjaidba? Te eszednél vagy ember??? Majd azt olvasom, hogy három napig buliztál huszonhárom ribanccal, és bevittek a hűvösre! Szerinted ezek után, mint pasi, még számon tartalak? – fakadtam ki üvöltve.
- Óóóóó! Valóban? És szerinted, ha már itt tartunk drágám! –rántotta meg a kezem – Akkor hogyan kellett volna reagálnom, amikor Chris úgy beszélt velem, mintha ő lenne a lovagod fényes páncélban, és előadta magát, hogy ha én nem tudok menni, akkor majd Ő törődik veled! Tudtam, hogy pipa leszel, amiért nem tudok menni, de van amikor nem tudok menni! Hiába hívtalak volna, nem vetted volna fel, mert durciztál! Amikor Gerhardot felhívtam, hogy kések, és mi van veled – mivel a te Chrissed nem mondott semmit, hiába kértem – közölte, hogy neki egyértelmű, hogy te is Chris! Hogy kellett volna reagálnom édes? – gúnyolódott – Vasárnap még velem akartál dugni, pénteken meg már Chris karjaiban voltál! Úgyhogy ha te ennyire kurva vagy, akkor úgy beszélek veled, ahogy nekem tetszik! Jogom van hozzá! És amúgy pedig, ne álszenteskedj itt nekem, igenis be akarsz bújni az ágyamba! –ordította.
Megpróbáltam ellökni magamtól, de erre magához rántott, és erőszakkal megcsókolt. Durván, és keményen. Amikor szétváltunk, megpofoztam. Erre megint megcsókolt, megint erőszakosan, majd egyre gyengédebb lett, szenvedélyes, érzéki, és törődő. Elvesztettem a fejem. Átölelt. Simogatni kezdte a hátam, és a fenekem. Belenyögtem, a csókba, erre elmosolyodott.
- Még hogy nincs mit elmondani az angolnak…. –gúnyolódott.
Ekkor tértem magamhoz.
Nem vagyok normális!
Akkora pofont adtam neki, ami már inkább ütés volt.
Megdöbbenve bámult rám, én meg tiszta erővel ellöktem magamtól.
- Jegyezd meg jól, amit most mondok! Soha nem leszek a tiéd! Sem több, sem egy éjszakára, de még egy órára sem! Ez már elszúrtad, de végleg! És garantálom neked, ha egyszer ebben a rohadt életben mégis összejönne neked, én magam vágom fel az ereimet másnap abban az ágyban, amiben dugtunk! Gyűlöllek! És még nálad is jobban gyűlölném saját magamat! – közöltem sziszegve,
Aztán felkaptam egy könyvet a polcról és hozzávágtam, majd még egyet, és még egyet, és még egyet. Védte magát a kezével, de az ajtóból még visszaszólt.
- Nagyon meg fogd ezt még bánni, és fogsz te még az én küszöböm nyüszíteni vigaszért, amikor Chrissel összevesztek, vagy vége lesz!
Azzal, úgy bevágta maga mögött az ajtót, hogy körben megrepedt a vakolat.
Berohantam a szobámba, becsaptam az ajtót, majd kimentem az erkélyre a hidegbe, és bőgtem.
Igen! Vágytam Eddiere, arra, hogy ágyba vigyen, ez a jelenet volt rá a bizonyíték. Csakhogy amit mondtam, azt komolyan is gondoltam, annyi bánatot, és megaláztatást okozott, amit már nem tudtam elviselni! Utáltam!
És magamat is, amiért voltam olyan barom, hogy elgyengültem, és kimutattam, hogy kell nekem!
Csak Chris meg ne tudja! Ha megtudja, hogy Eddie begőzölt, én meg még adtam alá a lovat a csókkal, és ezzel bizonyítottam is, hogy van mit keresnie, akkor kitör a balhé! Christ pedig el fogom elveszíteni, mint barátot, és mint szeretőt is, ha kiderül. Pedig nekem, most a mellette lévő nyugalomra, és támogatásra van szükségem, hogy ki tudja lábalni az „Eddie Irvine kórság”- ból.
Ráadásul tudtam, Eddie nem fog leállni, míg le nem fekszem vele, már csak azért is! Istenem mibe keveredtem?