2. rész
- Ne szívd mellre. Mostanában sok a gondunk? – rántotta meg a vállát Bruno.
- Ahha…. Gondunk?
- Igen. Hosszú sztori. Gyere megmutatom hol tudsz átöltözni.
- Várj. Te a csapatnál vagy?
- Igen. Most vettek fel ideiglenesen Vergne helyére. Pocsékul ment és Gerhard kivágta. Bruno Senna vagyok. –nyújtott kezet, megráztam.
- Akkor én minek kellek?
- Jah nem úgy, az két hete volt. Szombaton meg a másik Ricciardo arcoskodott, és összetörte magát. Nem vészes kartöréssel megúszta, de hátralévő futamokon nem indulhat.
- Értem. De miért mondtad hogy a ti vendégeteket?
- Mert ők nem az én csapatom.
- Csak mert beugró vagy?
- Azért is, meg mert nem kedvelnek. Tavaly párszor kicsesztem a pilótáikkal és fújnak rám.
- Jah hogy itt örihari van?
Sóhajtott egyet.
- Meg Berger a családom jó barátja… - húzta el a száját.
- Én meg Mario unokájával is jártam, na bumm. Minden csoda három napig tart. Szard le. Ha jól vezetsz akár a pápa szeretője is lehetsz.
- Itt nem így megy.
- Azaz ő bajuk.
Egy pillanatra elgondolkodott.
- Igen?
- A másikban még ott vannak Daniel ruhái. Lepakolsz ott vagy szorítsak neked egy polcot az én kacatjaim közt?
- Nem turkálnék más felszerelésében.
- Akkor gyere. –nyitott ajtót és engedett előre.
A szoba egyszerűen berendezett, szemben egy asztal a falnál, két szék, balra egy kihízható kanapé, rajta egy laptop, ipod, szemben tv a falon, a bejáratnál jobbra meg egy nagyobb szekrény a falnál.
- Alul vagy felül?
- Alul. –vigyorogtam rá.
- Mi az?
- Nálunk ez másra értendő.
- Más….Jah. És úgy? –cukkolt.
- Akkor is alul.
- Szereted ha kényeztetnek?
- Ki nem.
Egy kicsit elpirult.
- Nocsak? – vigyorogtam.
Gőzerővel felrámolta a pólókat, nadrágokat, alsókat, meg két pár cipőt.
- Gond lenne ha a zakó maradna?
- Nem. Elférek tőle.
- Oké. Ellépek egy szendvicsért. Öltözködj nyugodtan.
- Oké. Kösz.
Biccentett, majd eltűnt. Gyorsan átöltöztem, a ruhám meg a táskába pakoltam, majd úgy a szekrénybe.
Valaki kopogott.
- Bruno vagyok.
- Gyere.
- Jól áll az overáll. –nézett végig a kék, piros fehér csíkos kezeslábason.
- Nem öltözöl át?
- Szerelik a kocsim. –morogta.
Átkísért a boxba, bemutatott pár bent lézengő szerelőnek, majd előkerült a főmérnök és a főszerelő is. Eléggé meglepődtek, de végül úgy tűnt hajlandóak segíteni.
- Nézd, ha kérdésed van akkor csak nyugodtan. – mondta Mekies.
- Az lenne, de mennyi időd van?
- Mennyi kérdésed van?
- Két órányi.
- Ne szórakozz.
- Nem szórakozok, még az életben ültem ilyen autóban. Szerinted?
- Nem ültél még Formai 1-es kocsiban?
- Indyből jött. – szólt közbe a brazil.
- Jó, hát akkor keresünk egy helyet, és akkor magyarázok.
- Lehetne itt.
- Lehet, de minek?
- Mert mint kiderül mindenki mindent máshogy hív itt mint Amerikában, jó lenne legalább a szakzsargon egy részét is tudni, a műszaki paraméterek, és a vezethetőség mellé.
- Az alapoktól? –nézett rám úgy mint egy idiótára.
- Jah.
- Hosszú nap lesz… - sóhajtott.
- Lauren miért nem elmélkedtek el inkább egy neki megfelelő beállításon, addig átveszem vele az alapokat.
- Részemről jó. –néztem a belgára.
- Remek. Kb. hány kiló vagy?
- Ötvennyolc.
- Magasság?
- Százhetvenöt.
- Jó. Hát, sok jóra ne számíts, de próbálkozni fogunk. Nem erre készültünk.
- Nekem már ez is sokat jelent.
- Ha előre tudjuk… Már mindegy. Hová lőjük be inkább? Alul - vagy inkább túl kormányzott legyen? Jól vezethető úgyse lesz.
- Inkább túl. Szeretek rallysan vezetni.
- Oké. Majd jövök. –indult el.
- Mekis?
- Igen?
- Igyekszem nem összetörni, és legalább nem utolsó lenni.
- Ha ez menni fog, akkor máris jó leszel nálunk. –nézett gúnyosan Brunora majd elment.
- Kicsúsztam, és a kerékvető megdobott, leérkezve meg rommá tört az autó alja.
- Azért vannak hogy szereljenek, ha műszaki pontossággal vezetnél egész nap a lábukat lógatnák.
Hálásan pillantott rám, majd egy kicsit rajtam felejtette a tekintetét.
- Tehát?
- Kérdezz.
Két órán át nyaggattam, szakkifejezések, beállítási lehetőségek, mire figyeljek, mire vigyázzak, mit hol találok a kormányon, mi mire jó, mit nem tehetek meg mert meghal a technika és ez csak a jéghegy csúcsa volt. A végére már az én fejem is zsongott.
- Magyarán a lényeg az, amit eddig megtanultam azzal semmire nem megyek.
- Az amerikai versenysorozat autói elég mások, ahogy így meséled, és az állandó oválpályán való versenyzés sajnos nagy hátrány.
- Na. Hát bízzunk benne hogy legalább egy részét megjegyeztem annak amit mondtál.
- Az elején csak szokd a kocsit, és legyél óvatos, ha már biztonsággal kezeled, akkor menj rá a gyors körökre. Próbáld a felgumizott íven tartani és akkor nem lesz bajod a hírtelen eltűnő tapadással.
- Jól van. Kösz mindent.
- Üljek fel a pitwalkra egy fülessel?
- A dirgáló falra?
- Igen. – mosolygott.
- Tőlem, csak ne rádiózz sokat.
- Oké.
Beültem, a szerelők meg beszíjaztak a gépbe.
Berger is ott ült falon, de Bruno inkább oldalt állt meg.
- Hát akkor hajrá. – sóhajtottam nagyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése