34.rész
- Jól vagy? –kérdezte Sonia együttérzően.
- Nem akarok róla beszélni.
Bólintott.
- Nem vagy éhes.
Megráztam a fejem.
- Tusolj le, pihenj egy kicsit.
Eddiere pillantottam aki hálószoba bejárati falának dőlve áll hanyagul, és minket nézett.
- Sonia! Ha kell neki valami majd úgyis mondja.
- Van egy cigid?
- Nincs, és ha lenne se adnék. Még nem vagy jól.
- A faszomba Eddie, ne istápolj! Nem kell dada! Adj egy cigit! – veszekedtem rá.
Előhúzott a bőrdzsekije belső zsebéből egy doboz piros Marlborot, meg egy stílusos fém gyújtót.
- Te mióta bagózol? –förmedt rá a nővére, de ő csak vállat vont.
- Kösz. –néztem rá hálásan és kimentem az erkélyre.
Utánam jött és behúzta az üvegajtót.
- Ne harapd át a torkom jó?
- Mit kavartál már megint? – gyújtottam rá idegesen.
- Amikor Senna hívott, éppen Chrisnél voltam.
- Ha elmondtad… - fenyegettem meg kezemben a cigivel.
- Nem mondtam, de szarul festett ahogy te is.
- Édes vagy. - gúnyolódtam.
- Sokat iszik, te pedig túlhajtod magad. Pedig nagyon szeret. – gyújtott rá ő is.
- Ez hülyeség…
- Szerinted.
- Eddie.
- Nézd. Ismerem Hornert, jó pár éve. Ő egy egyszerű lélek, nem vágyik másra csak egy nőre, meg nyugodt háttérre. Ahogy tudom még gyereket se nagyon akar.
- Szuper.
- Ne mond hogy ez neked nem jönne jól. Szerintem a karriered miatt te sem akarsz.
Nagyot sóhajtva fújtam ki a füstöt, és a korlátnak dőlve néztem a várost.
- Azt hittem sose akarsz gyereket.
- Én is. –nem néztem rá.
- Mi változott?
Semmi rántottam meg a vállam.
- Pocsékul terelsz.
- Terhes vagyok. –vágtam az arcába hidegen.
- Ne szórakozz!
Egy pillanatig egymás szemébe néztünk.
- Horner nem tudja…? – kérdezte döbbenten.
- Nem, és Ayrton se. Csak te. És ne járjon el a szád! Hallod!
Kivette a cigit a kezemből.
- Nem tartom meg.
- Mióta tudod?
- Kb egy hete lett biztos, még alig három hónapos. Megakartam vele beszélni, de… - rántottam meg a vállam – Sem az idő, sem a pasi nem alkalmas.
- Nézd Chris megvan zuhanva, de jó arc. Jobb mint én. –húzta el a száját – Örülne a hírnek, talán kirántaná a gödörből.
- Most mondtad hogy nem akar gyereket!
- Akkor mondta amikor még melózott, a cég minden idejét elvette. Most van ideje rá.
- Nem tartom meg akkor se.
- Mert iszik?
- Igen, és mert éppen csóró. Didi szinte mindent elperelt tőle.
- Azért dobod, mert most éppen nem milliomos? Mióta vagy te ilyen anyagias picsa? –fortyant fel – Én nem ilyennek ismerlek!
- Nem is vagyok ilyen! – kiabáltam vissza.
- Akkor meg? Milyen faszság ez? Nem kell, mert nincs zsetonja? –hőbörgött.
- Nekem sincs.
- Mi?
- Mondom, nincs pénzem.
- Az hogy lehet?
- Nem volt sok régen se, de az utóbbi hónapokban mióta kijöttem a kórházból a trénert, meg az utókezelést magam fizettem. Szinte mindenem feléltem, ha nem lakhatnék a gyárban már a híd alatt aludnék… Vissza kell mennem a pályára és eredményeket hozni, hogy kapjak fizetést.
- Miért nem mondod el neki? Valamit majd kitaláltok.
- Nem szülök gyereket ha nem tudom eltartani.
- Nézd, ahogy Ayrton ismerem biztos adna nektek egy kis pénzt, és ha úgy van valamennyit én is…
- Nem! Nem! Nem kell adomány!
- Kölcsönbe csakis. Amíg talpra álltok egy kicsit. Chris jó szakember, biztos lesz állása.
- Nem akarok vele maradni.
- A pénz és a gyerek miatt.
- Amúgy sem. Nagyon nem olyan mint vártam.
- Az élet nem szirup.
- Néha lehetne csak egy kicsit. – eltört a mécses.
Átölelt.
- Biztos vagy benne? Át kéne gondolnod még egyszer.
- Nem vagyok olyan állapotban, főleg lelkileg nem.
Belekapaszkodtam a dzsekijébe.
- Na… na…. Nincs baj.
Megint bőgtem.
- Ha szereted valahogy még biztos helye tudjátok hozni.
- Jaj Eddie…..Eddie….. – sírtam tovább, és tovább, és tovább.
A végén már alig kaptam levegőt.
Kicsit eltolt magától, és a kezébe vette az arcom.
- Nyugodj meg…. Nyugodj meg….hallod?
Szédülni kezdtem, forgott minden.
- Alice?
Hírtelen minden elsötétült.
Arra tértem magamhoz hogy valaki hideg vizes kendővel törölgeti az arcom.
- Ayrton….
- Nem… - suttogta Chris, kócos volt, kicsit borostás, de legalább tiszta ruhát viselt.
A brazil az ajtóban állt.
- Szia…- kacsintott – A frászt hoztad rám.
- Anyád biztos utál…
- A karácsony miatt? Neked jobban kellek, vannak elegen a fa körül.
- Hálás vagyok.
- Ugyan… Nem vagy éhes?
- De igen, kicsit még ki vagyok ütve.
- Jól van. Megkérdezem Irvinet, érdemes e a szobaszervizt igénybe venni.
- Érdemes. –kiabált be.
- Mindjárt jövök.
- Oké. –mosolyogtam rá.
Az angol megakarta fogni a kezem, de elhúztam.
- Eddie hívott?
- Igen…
- Jól elvagyok, nem kell itt lenned.
- Hol kéne lennem? Melletted a helyem.
- Eddig nem tűnt úgy hogy mellettem vagy.
- Tudom…. –megakarta simogatni az arcom én viszont elfordítottam a fejem – Ne csináld ezt.
- Menj el.
Ayrton belépett az étlappal a kezében.
- Kikísérnéd?
- Hogy? – nézett rám értetlenül.
- Horner megy!
Egymásra néztek, majd Christian kirohant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése