Days of Thunder - Mint a villám 6.

6. rész

Egész délután ült a bokszban az ő térfelén egy szerelő dobozon, és engem sasolt ahogy a mérnökökkel beszélek.
Az autóját még mindig nem szerelték meg, úgy szaglott csak másnapra lesz meg, és kicsit dühösnek is tűnt.
Nem zavartattam magam, majd amikor bezárt a bazár, odalépett hozzám.
- Jössz? Megyünk.
- Hová?
- Öltözni aztán vissza a hotelbe.
- Hotelbe?
- A csapat bérelt neked szobát, nem szóltak előre?
- Nekem senki.
- Akkor hol aludtál?
- Mikor?
- Mikor, mikor?Hát este.
- A gépen, ma reggel jöttem. Tegnap délután indultam el a verseny után.
- Nem is voltál a szállóban?
- Nem egyenesen ide jöttem.
Gerhard éppen akkor került elő újra.
- Főnök! – ugrotta oda mellé a brazil, nem hallottam mit beszéltek mert Mekies közben engem talált meg a másnapi menetrenddel, és ötletekkel.
Mire megfordultam sehol senki.
Kopogtam a pihenő ajtaján de nem jött válasz, bementem és átöltöztem, éppen a pólót húztam amikor Bruno belépett.
- Bocs. Azt hittem már elmentél. – vette le a pólóját és dobta a kanapéra.
- Megyek már nyugi. – kaptam fel a táskám.
Az ajtó felé mentem, amikor hírtelen megfogta a karom és magához húzott.
- Ne siess… - morogta.
Gúnyosan mégis kérdőn néztem rá.
- Haragszol? – suttogta.
- Nem. Nem veszem fel, ha egy pasi barom. Több kell ahhoz.
- Gondjaim vannak.
- És? Másnak is.
- Ne csináld már…
- Strapáld magad kicsit jobban.
- A kisbusz negyed óra múlva indul… Addig van időnk… És nekem meg ötleteim.
- Helyes. Kezd azzal hogy felöltözöl. – húzódtam el.
Szorosan magához vont, simogatni kezdett.
Az érintése lágy volt, mégis szenvedélyes, az állam alá tette a kezét, és megcsókolt.
Gyengéden, és lassan, majd egyre vadabb lett.
Percek múlva váltunk csak el.
- Rácsörgök a fiúkra… - nyelt egyet – hogy ne várjanak.
- Inkább menjünk.
- Miért?
- Sem a hely, sem az idő nem alkalmas.
- Ne mond hogy nem volt jó?
Elmosolyodtam.
- Húsz órát repültem, teszteltem, fél napig tömted a fejem a szakmai szarsággal. Enni sem ettem mert végig dumáltunk. Kajára, forró fürdőre, és ágyra vágyom. A szexet átteszem holnapra.
Megsimogatta az arcom.
- Ez mennyire biztos?
Nevettem.
- Ha ehetek, és tusolhatok még elválik.
- Helyes.
- A parkolóban várlak. – azzal elslisszoltam.
Mire odaért, már csak a sofőr mellett volt hely. Ablakhoz kerültem, Bergerrel az oldalamon aki végig az egyik szerelővel vitázott.
A cuccomat szerencsére átpakoltam a bérautóból, és kedvetlenül szedtem ki hátulról, Senna segített.
A recepción kiderült hogy mivel nem foglaltam el a szobám így törölték a foglalást, és jelenleg legalább egy órát kellett volna várnom míg előkészítenek nekem egy újat.
Kezdtem kicsit kiakadni.
Az osztrák vitázni kezdett az illetékessel, amikor Bruno odalépett hozzájuk.
- Főnök! Én egy batár lakosztályt kaptam a nappaliban is van kanapé, kényelmes is, Niki meg elalszik a hálóban. Már ha neked jó? – nézett rám a válla fölött.
- Tökéletes, hol írjam alá? Egy ágyra és kajára vágyom más nem kell.
- Jó. Akkor megoldottuk.
A brazil kezembe adta a kulcsot, és átvett egy táskát.
A lift lassú volt, és szinte minden emeleten megállt.
Beléptem a szoba ajtón, és lelöktem a cuccom a sarokba.
- Elhúznék tusba.
- Oké. Mit kérsz?
- Sok legyen, hizlaló, és legyen benne hús!
- Jó, megdumáltuk.
Fél órát áztattam magam a masszázs kabinban miután végre előkerültem.
Bruno csak egyszerűen elment mellettem, és bezárta az ajtót.
Megjött a kaja, én pedig leültem enni, valami fűszeres csirke, sült krumplival, mártással, salátával, és amerikai palacsinta eper és csoki öntettel.
Egy szál törölközőben jött ki, és úgy zuhant mellém mint egy zsák.
- Bocs, hogy nem …
Legyintett.
- Nem gondoltam hogy ennyire hulla vagyok én is.
A kezébe adtam a tányért meg villát.
- Hányra kell a pályán lennünk?
- Hála Istennek csak kettőre.
- Akkor délig alvás.
- Igen. –bólintott kábán.
Csendben ettünk, Bruno a fejét is alig tudta tartani már amikor befejezte és letette a tányért a kanapéval szembeni dohányzóra.
- Gyere. – karoltam át a derekát – Pihenjünk.
- Teljesen kész vagyok.
- Én is nyugi.
Mint két részeg úgy botorkáltunk át a másik szobába, és nyúltunk el az ágyon.
Egyikünk az egyik oldalon másikunk a másikon.
- Jön valaki kelten reggel?
- Neeem. – morogta- Beállítottam a telefonom, majd csörög.
- Jó.
Magamra húztam a takarót, és ahogy voltam egy szál fürdőköpenyben aludtam el.
Nem álmodtam semmit, csak mélyen pihentem, kicsit túl voltam hajtva.
Annak viszont örültem hogy kb. tizenkét tizennégy órát alhatok egy huzamban, egy ilyen nap után ez volt minden vágyam.