Days of Thunder - Mint a villám 9.

18+++-os rész!

9.rész

- Tényleg régóta melózol itt?
- Két éve, a pénz jó, csak a magánéletem szar. Anna is így van vele, ő három éve húzza az igát.
- Én Amerikában versenyeztem tovább.
- Tudjuk. Múltkor emlegettünk.
- Ti is hiányoztatok. Kilábaltál már?
- Miből?
Jelentőségteljesen néztem rá.
- Jah igen.
- És Anna?
- Nem tesz jót neki ez a szitu.
- Sejtem.
- És te?
- Minden okés.
- Akkor jó.
- Megyek.
- Jól van. Este? Összeülünk?
- Még nem tudom. – vigyorogtam pimaszul.
- Értem én. – kuncogott – Jó majd megcsörgetlek, úgyis megvan sajtósnál a számod.
- Oké. Csőváz.
Visszamentem a boxba ahol úgy néztek rám mint a véres rongyra.
- Csak nyugodottan fiúk a szemem közé. Ne sunnyogjatok! Amúgy meg igazam volt és ti is tudjátok! – ültem fel egy szerelő dobozra.
- Áruló! – morogta az egyik.
- Te meg egy köcsög vagy! Egyéb észrevétel?
- Szárad a pálya. – dünnyögte az egyik.
- Helyes, akkor gumit fel. Úgyis szeretem a biztonságos szexet.
Egy pillanatra megállt mindenki a munkában.
- A kocsira, ti tök fejek.
Halk nevetés hallatszott az egyik sarokból.
- Gyerünk uraim, ha tovább cukkoltok nem lesz erőtök szerelni, és nem olvasztjuk ő felsége Christian Horner mázas cukorvigyorát a pitten. – ültem be a kocsiba.
- Miért ez a cél? –érdeklődött a versenymérnököm.
- Miért mi a büdös kórság lenne más? Ha csak arra hajtunk hogy ne tök utolsók legyünk akkor, mondjátok meg és ki sem megyek!
- Ti mit esztek ott Amerikában hogy ilyen győzelmi mániások vagytok?
- Csilit öcsi! Te is tehetnél a gatyádba tüzesebb lennél, és jobban felállna! –szóltam vissza a bal első kerekem cseréjéért felelős srácnak.
Kitört a röhögés.
- Amúgy meg, hallom holnap este pakolunk, nem csinálunk egy olyan amerikanishe barbeque partit hátul?
- Az milyen?
- Pácolt husik grillezve, sült krumplival, mártásokkal kenyérrel.
- Esni fog. – szólalt meg Berger a hátunk mögött.
- Van elektromos grill is. Nevezzük ki csapatépítő tréningnek!
- Pakolni kell!
- Szavazzuk meg! Kezeket fel aki mellette! – emeltem fel a jobbom, sok kéz csatlakozott, átnéztem a másik boxba még Brunóéktól is emelték páran – Győzött a többség!
Berger sóhajtott.
- Jó legyen.
- Red Bulltól nem jöhetnek. – közöltem simán – Egyetértünk vagy egyetértünk?
Mindenki bólogatott.
- Egy forradalmár veszett el benned…
- Neeeeemmm. De ezt megjegyzem főnök!
- Menjetek még pár kört, aztán megyünk. Elég volt mára ennyi eső!
- Parancs értettem! –szalutáltam.
Nagyot sóhajtott.
- Istenem Mario kit küldtél a nyakamra vénségemre. –azzal kiment, a fiúk meg fulladoztak a nevetéstől.
- Úgy látom megkedvelt. – jött oda az egyik aerodinamikáért felelős pasi.
- Kicsit kemény fejű, de bírom. Még lazulhatna.
- Ezt ne mond a felesége előtt.
- Minek?
- Kész hárpia. Mindenért sipítozik.
- Miért nem válik már el akkor?
- A pénz, a bírósági cirkusz meg a lánya miatt. Kedves kis csajszi, de nagyon megviselné.
Megráztam a fejem.
- Na fiúkák motort indíts! – húztam fel a maszkot, meg a bukót.
Fél óra körözgetés elég is volt. Bruno még maradt.
Már éppen öltöztem, és fél pucéran álltam a szekrény elől amikor átölelt.
- Ez az ölelés hiányzott… - sóhajtott fel.
Megfordultam.
- Esti program?
- Nem tudom miért?
- Csak mert ha sem pihenést, sem szexet nem tervezünk lelépnék kicsit.
- Hová?
- Semmi közöd hozzá.
Zavartan nézett.
- Jól van na, le ne harapd a fejem, csak kérdeztem. – morgott.
- Féltékeny vagy?
- Nem. Csak érdeklődtem, és majdnem lenyakaztál. De többet nem kérdezek nyugi.
- Azt jól teszed. Nem beszélgetni akarok veled csak kefélni! – kaptam fel a pólóm.
Megfogta a karom.
- Azért tudasd velem ha lecseréltél, mert akkor keresek mást én is!
Felpofoztam.
- Ritka egy szemét vagy!
Erőszakosan megcsókolt, én meg a mellkasát ütöttem.
Belemarkolt a fenekembe, majd a melltartómat akarta kikapcsolni.
- Mit akarsz? – kérdeztem kicsit zavartan.
- Téged! Most!
- Megörül… - újabb csók, és szenvedélyes tapizás volt a válasz.
Majd a csípőmnél fogva az asztalra tett, és a nadrágom gombolta.
- Berger megöl…- cibáltam az alsó overálját.
- Nem érdekel Gerhard…
Gyorsan lehúzta a cipzárját, én meg letoltam a farmerom.
Átkaroltam a pucér mellkasát, fájt ahogy belém hatol, de gyorsan és keményen mozgott.
Egyre jobb lett, nagyokat sóhajtottam az élvezettől.
Az asztal szélébe kellett kapaszkodnom, hogy ne essek le, Bruno előrébb hajolt, hogy mögöttem meg tudjon fogózkodni.
Hangosan nyögtünk, aztán abbahagyta, kicsit ellépett tőlem, lerántott az asztalról, és magának háttal fordított.
Harapdálta a nyakam, aztán erősen az asztalnak lökött, újra megkapaszkodtam a széleiben.
- Tudni akarom… - nyögte kéjesen miközben keményen újra belém hatolt.
- Szeretem… ahogy meg akarsz győzni… de nem beszélek…
- Meglátjuk…
A fenekem elől többször neki ütődött a fémlapnak, tudtam hogy bekékül, mégis teljesen bevadított.
Többször megmozdult az asztal, míg végül mindketten hangosan, és nyögve elélveztünk.
Szorosan karolt, és a fejét a vállamnak döntötte.
- Féltékeny vagyok….. Birtokolni akarlak…
- És pont ezért … viszel a mennybe…
- Ennyire jó velem?
- Jó pár faszim volt már…. És mind nagyon akart… De ennyire még… azzal sem volt…ennyire kibaszott jó… akibe bele voltam esve….
Újra mozogni kezdett.
- Mit…. csinálsz?
- Kiszedem belőled… amit… tudni… akarok…
Újra kezdtük, még vadabbul, és durvábban, hosszú percekkel később ő nyögött, én sikoltoztam.
Sokáig pihegtünk, és ölelkeztünk.
- Jól érvelek? – fordított maga felé.
Fújtam egyet.
- Emlékszel a pletykára, amit meséltél?
- Igen, és?
- A pszicho csajt Monicát, és Annát is ismerem. A két ezer éves haverom.
- Igen?
- Komoly. Nem tudtam hogy itt melóznak, vagy négy éve nem beszéltem velük.
- Ez akkora titok?
- Ne érdekeljen mit csinálok és kivel a szabadidőmben. Megértetted?
Befogtam a száját, mert replikázni akart.
- Tisztán játszom, ha valakitől majd akarnék valamit szólok neked hogy vége. De ha még egyszer ezt teszed velem amit most, keresek más pasit. – néztem rá mérgesen.
- Megörülök érted…
- Tudom… Én mondtam hogy vigyázz.
Örülten csillogott a szeme.
- Reggel?
- Ha nem leszek túl fáradt, akkor már ma este.
Kedvesen mosolygott.
- Kérdezni szeretnék valamit…
- És választ is akarsz.
- Ez most fontos.
- Halljuk? – lettem morcos.
- Nem védekeztünk. Egyszer sem, és…
- Szedek gyógyszert nyugi, és beteg sem vagyok. Fél évente járok dokihoz. És az előző mindig húzott gumit.
Bólintott, de zavarban volt.
- És te?
- Nincs bajom, csak..
- Én sem akarok gyereket, sem problémát nyugi. De ha ragaszkodsz az óvszerhez… - rántottam meg a vállam.
- Pont hogy nem. Csak ciki a téma.
- Annyira nem.Más?
- Úgysem válaszolsz de megkérdezem, mi ez a liliom a lapockádon és az harcos csaj a hátadon?
- A két tetkó?
Bólintott.
- Az egyik egy szimbólum és emlékeztető, a másik meg a világ amelyben élek.
- Szimbólum? Értem.
- Középkori jelentéssel.
Gyengéden megcsókolt, és segített visszahúzni a nacim.
- Azért egy kicsit várhatlak vissza?
- Egy kicsit én is sietek.
Mosolyogtunk, majd kiléptem az ajtón, és máris letöröltem az arcomról a jókedvet.
Ha tudná hogy a liliom jelentése kurtizán nem akarna engem ennyire.