Days of Thunder - Mint a villám 7.

18 ++++os karika!

7.rész

Délelőtt volt amikor felébredtem és kimentem inni egy kis vizet, digitális óra szerint fél tíz múlt, majd a hálóba ledobtam a köpenyt. Idegesített hogy nehezen mozogtam benne alvás közben, és bebújtam a takaró alá.
Nem kellett sok idő, hogy megint elszundítsak, valaki szorosan átölelt.
- Szia…- motyogta álmosan, hozzám bújt.
Éreztem hogy meztelen.
- Dögös vagy pucéran….- suttogta.
Elmosolyodtam.
- Te pedig harcra kész… - céloztam a reggeli merevedésére.
Csókolgatni kezdte a nyakam, és a vállam.
- Ez tetszik…
- Várd ki a végét....
Mellemet simogatta.
Kopogtattak.
- Ez Gerhard lesz…
- Remek. – azzal a fürdőbe csörtettem, de az küszöbről visszaszóltam – Ne pucéron nyiss ajtó.
Széles vigyorgott.
Jól indult a reggel, de lehetett volna még jobb is.
Vizes hajjal mentem a nappaliba, éppen reggeliztek.
Brunón póló és gatya volt.
- Reggelt főnök!
- A Red Bull hivatalosan is bepanaszolt minket. – közölte köszönés nélkül.
- Imádom amikor reggeli előtt már a munkával jön mindenki. – azzal töltöttem magamnak egy kávét.
- Látom nem izgat.
- Kellene?
- Kellene, mert lehet hogy ma pályára sem mehetsz.
- Akkor szerelek a boxban. – ültem Bruno mellé, és a tányérján lévő gombás rántottába szúrtam a villám.
(Ajánlott zene: Eurythmics: Sweet Dreams
http://www.youtube.com/watch?v=rJE_Sc1Wags
- Tessék. –nyújtotta át.
- Nem kell. – néztem rá somolyogva.
Egymásba akadt a tekintetünk.
- Könyörgöm. –állt fel Berger – Másfél óra múlva értettek jövök, addig rendezzétek le egymást. Nem kell a románc a pályán. – azzal elviharzott.
Lustán elnyúltam a kanapén.
- De kis pukkancs. Amúgy azt hittem majd jön a csapaton belül nincs kamaty dumával?
- Ne viccelj, aki él és mozog azt fénykorában meg volt neki.
A brazil megfogta a köpenyem övét, és magához húzott.
- Ágy, padló vagy fürdő?
- Ebben a sorrendben.
- Arra kevés másfél óra. –csókolt meg szenvedélyesen.
Az ölébe másztam.
- Szeretem a szadista szexet. – néztem a szemébe.
Egy kicsit elbizonytalanodott.
- Hozzak korbácsot?
Felnevettem.
- Nem… - csókoltam meg szenvedélyesen.
- Akkor?
Levettem róla a pólóját, válaszul kibontatta az övemet, és a földre dobta köntösöm.
- Voltál már együtt valakivel csak a szex miatt?
- Úgy érted csak azért mert „azt” akartam?
- Igen.
- Egyszer…
- Ahogy látom az nem a te stílusod… - ültem a lába elé, és lehúztam a bokszerét.
- Szereted ha tárgyként kezelnek?
Ráültem a csípőjére.
- Igen. És ha nagyon kemény és durva valaki. Szeretem ha fáj…- megfogtam a péniszét és irányzékba állítottam.
Mozogni kezdtünk, és Bruno felnyögött.
Mindkettőnknek fájt az előjáték nélküli szex, mégis akartuk.
Tudtam hogy akarja.
- Ez őrület… - nyögött fel.
- Ne fogd vissza magad. Nem kell.
Letepert a kanapéra.
- Azt mondtad… - nyögtem fel – van pár terved velem… Mutasd meg mik…
Szenvedélyesen megcsókolt.
A hátamra fordított, térdelő helyzetbe húzott, simogatta a mellem, és erősen harapdálta a nyakam. Felnyögtem. Hátra nyúltam és megragadtam a férfiasságát, húzogattam, de eltolta a kezem.
Visszalökött az ágyra majd a csípőmnél fogva négykézlábra húzott, aztán egy mozdulattal belém hatolt, egyre mélyebben és durvábban mozgott.
Vad volt, és szenvedélyes, egyre gyorsabb tempót diktált.
Megint a hátamra fordított, a kezével pedig a karfába kapaszkodott, egyre erősebben és még mélyebbre hatolt, már fájt. Felsikoltottam.
Fokozta a tempót, felnyögtem, hírtelen tört rám az orgazmus, aléltan és kicsit kábán feküdtem alatta miközben, olyan keményen folytatta, hogy a kanapé megmozdult.
Kapkodtam a levegőt, amikor megfeszült a háta, és felnyögött, tudtam hogy elment, de nem hagyta abba, én pedig újra felsikoltottam ezúttal már a gyönyörtől.
Lihegve hajolt fölém a könyökére támaszkodva.
- Elveszed… az…. eszem… - szuszogta.
- Eszelős volt…
Lágyan megcsókolt.
- Soha nem akartam még ennyire egy nőt sem….
- Szeretem ha…. birtokolnak, de…. – pihegtem.
- Csakis az ágyban…
- Igen….
- Ennyi nekem mára nem elég. – nézett a szemembe.
- Nekem sem. – teljesen felvillanyozott ez a srác.
- Akarok még egy menetet. Most.
- Jó. – néztem rá kihívóan.
Hangosan kopogtak.
- Fél óra és indulunk. – kiabált be valaki.
- Elkésünk… - morogta dühösen Bruno.
- Kit érdekel… - húztam magamhoz egy szenvedélyes csókra.
A kezemet egyre lejjebb csúsztattam a hasán, mire leértem már kemény volt.
Felállt a kanapéról, felrántott és behúzott a hálóba.
Az ágyvégére lökött, a mellém búj, neki szorítva a lábtámlának.
Sejtettem mire készül.
- Imádom ha egy pasi ráérez a kedvenc pózomra.
Szenvedélyesen, és durván megcsókolt, felsértette a szám.
- Csend legyen.
Oldalt fordult, én a hátamon feküdtem a támla tartott hogy ne essek le, a lábamat pedig a csípőjére tette.
Egy kis segítséggel belém hatolt, és mozogni kezdtünk.
Egyre hangosabban nyögtem, ő pedig fokozta a tempót, a szájával a mellemet nyalogatta és harapdálta, az egyik kezével, pedig elölről izgatott. Úgy éreztem megőrülök.
Egyre gyorsabban vettem a levegőt, és lihegtem, aztán hangosan és mély hangon felnyögtem, de nem volt elég tovább vonaglottam, láttam hogy a támlába kapaszkodik, aztán megint durva és vad lett, elélvezett, én pedig pár lökéssel utána. Ezúttal is túl hangosan.
Szorosan a karjaiba zárt.
- El…késtünk… - motyogtam levegő után kapkodva.
- Ha…. tíz perc…. alatt elkészülünk….akkor.. nem.
- Mert te ezek után…. fel bírsz állni…
- A farkam nem… de én igen…
- Nagyon jó…. szerető vagy…- sóhajtottam fel.
- Pedig nem ilyen vagyok eredetileg,…. de mindent elfelejtek ha…. veled vagyok… Egyszerűen csak akarlak.
- Ne szeress belém…
- Másféle lányokat szeretek, de a szex veled…
- Őrjítő…
- Igen…
Adtunk magunknak pár perc pihenőt egymás karjaiban. Aztán kapkodva készültünk.
Kicsit ziláltan nyitottunk ajtót Bergenek, de rezzenéstelen arccal terelt minket a lenti garázsba.
Mi pedig egymásra mosolyogtunk a háta mögött.
Egy négy üléses Mercedeshez kísért minket.
Bruno beült hátra, az osztrák rácsapta az ajtót, aztán felém fordult, és a másik oldalra kísért.
De amikor ki akartam nyitni az ajtót, megfogta hogy ne tegyem.
- Nem érdekel ha dugtok, de…
- Ne verjük nagy dobra. - vágtam a szavába.
- Én beszélek! –csattant fel – Az sem érdekel, de túl hangosak vagytok!
- Honnan? –néztem rá döbbenten – Hallgatózol? – gúnyolódtam mosolyogva.
- A hálótokkal közös a nappalim! – sziszegte – Dietrichhel meg Hornerrel tárgyaltam! Kínos volt!
Felnevettem.
- Szentek és szerzetesek gyülekezete! Ugyan már, ne mond…
- Ne hozzatok még egyszer ilyen helyzetbe, vagy megbánjátok. –nyitotta ki az ajtót – Remélem értjük egymást. –nézett rám vörös fejjel.
- Több mint jól! –nyugtattam meg egyszerűen.
- Helyes!
Bruno érdeklődve pillantott rám.
- Tárgyalt, és áthallatszott, amúgy nem érdekli.
Gúnyos mosollyal húzott magához.
Berger beült az anyós ülésre, a sofőr pedig finoman elindult.