If Tomorrow Comes - Ha eljön a holnap 32.

32.rész

- Annyira erőszakos vagy...- suttogta.
- Haragszol?
- Nem.- tolt el kicsit magától – És most?
- Hogyhogy most?
- Visszamész Japánban?
Elhúztam a szám.
- Mi az ? Már nem is mennél annyira igaz? - mosolygott.
- Hát nem. De veled nem lennék egyedül.
Az arca gondterhelt lett.
- Nem vesztegettünk még el elég időt? - kaptam fel a vizet.
- Na. - ölelt át - Ne hisztiz.
Vissza akartam vágni, de megcsókolt. Erőszakosan, szenvedélyesen, tele érzelemmel.
- Miről is vitáztunk? - kérdezte levegő után kapkodva.
- Meg tudnám szokni ha minden veszekedésünk vége ez lenne.
- Én is. Elmondhatom végre amit szeretnék?
Dühösen pillantottam rá, megsimogatta az arcom.
- Ha most azzal jössz, hogy idegesen szexi vagyok, esküszöm megrúglak.
- De hát, ha az vagy.
Jelentőségteljesen csípőre tettem a kezem.
- Szeretlek.
- De?
- Én nem tudom még egyszer feladni a karrierem, és nem is akarom.
- De én tegyem meg? - fakadtam ki.
- Tudom hogy dühös vagy, tudom hogy én hibáztam, és nagy dolgot kérek.
- Ez zsarolás. - suttogtam elhűlve.
- Igen. De ha ezt kell tennem ahhoz hogy mellettem legyél, akkor ezt fogom tenni.
Farkasszemet néztünk.
- Senkiért nem adnám fel a karrierem.
- Ami ugye már nincs is.
- Vissza fogok térni!
- Nem fognak alkalmazni, te is tudod. Gyere velem, boldoggá teszlek. Teljes
életed lesz.
- De autók közelébe nem engedsz.
- Még lehetsz mérnök, menedzser vagy akár csapatvezető is.
- Te feladtad a versenyzést mert nem voltál elég jó, de én igen.
- Nem akarom hogy hiú ábrándokat kergess.
- Az volt a hiú ábránd hogy bevettem ezt a mesét, hogy össze vagy törve, és szeretsz.
- Ez nem mese, ez az igazság! De ha nem állok a sarkamra soha nem leszünk együtt. Kellesz nekem, jobban mint a levegő, nem tudok tovább élni, létezni nélküled, de ha nem tudsz engedni, akkor inkább most legyen vége. Nem élnék túl még egy szakítást.
- Nem hagyom hogy bárki is manipuláljon. Visszamegyek!
- De ha nem erőltetném, hogy ne versenyezz, és feladnék mindent maradnál.
- Lehet.
- Akkor menj. Nem asszisztálok ahhoz, hogy hitegesd magad, és az erőlködés közben meghalj.
- Köszi a bizalmat.
- Láttam már épp elég ilyet.
- Szia. - kaptam fel a cuccom, és a reptér bejárata felé mentem.
Már jegyért álltam sorba, amikor odajött.
- Ne menj. A vesztedbe rohansz.
- Az én életem, az én döntésem.
- Nem megyek utánad.
- Miért nem lepődöm meg?
- Ha felmondok elveszítem a maradék hitelem, és nem hagyhatom cserben a teamet megint.
- Úgy érted Vettelt!
- Őt sem.
- Miért nem veszed feleségül? Egymáshoz valók vagytok.
- Gondold át, maradj pár napot, azzal hogy makacskodsz, és eszetlenül üldözöd a múltad nem tudod visszaforgatni az időt.
- Felkészülök, autóba ülök és majd eldől mi lesz.
- Ez esztelenség!
- De ez az életem!
- Megölöd magad! Tudom mit mondott az orvos!
- Egy jegyet kérek Tokióba az első gépre ami megy. Ablak mellé. - néztem a pultnál ülő
lányra.
- Hallod!
- Nem érdekel! Tudom hogy képes vagyok rá!
- Azt mondta soha nem vezethetsz!
- Nem!Azt mondta lehet, hogy többé nem fogok! Az nem ugyanaz!
- Mivel kíván fizetni kis asszony?
- Bankkártyával, tessék! - adtam át az útlevelemmel együtt.
- Köszönöm! A gép fél óra múlva felszáll, sietnie kell ha elakarja érni. Kettes terminál.
- Kösz!
Elvettem a papírokat, a táskámba gyűrtem, majd a cuccaimmal a kezemben futottam a beléptető kapu felé.
Éppen átadtam volna a nőnek a jegyet, amikor Chris megfogta a kezem.
- Féltelek.
Szkeptikusan pillantottam rá.
- Maradj. - kirántottam a kezem az övéből.
- Remélem még találkozunk. - vettem oda majd a pultoshoz fordultam - Minden rendben?
- Igen hölgyem, a táskáját még átnéznénk. Megtenné hogy a röntgenbe teszi?
- Persze.
Az angol hitetlenül bámult aztán szó nélkül elviharzott.
- Eddig tartott a nagy l'amour. - sóhajtottam fel – Kerek fél órát.
Nagy nehezen tuszkoltam fel a poggyászom a felül lévő tárolóba, majd kimerülten rogytam le a helyemre.
A stewardessek éppen felszólították az utasokat hogy kapcsolják be a biztonsági övet, amikor valaki nagy lendülettél lehuppant mellém a bőrülésre.
- Majdnem lekéstem ezt a gépet. - nézett rám ziláltan és izzadtan, kicsit még levegőt kapkodva Chris.
- Te mit keresel itt?
- Miattad az életben nem kapok többé semmilyen állást a F1-ben ugye tudod? Illene mondanod annyit hogy „Köszönöm, hogy másodszor is felmondtál miattam Christian!”
- Úgy érted addig amíg megint nem akarsz nekem diri...- megcsókolt és belém fojtotta
a szót.
Magához húzott, és a mellkasához húzott.
- Nem hiszed el hogy megint felmondtál miattam?
- Hát nem. Én sem az esze után megyek. - morogta.
Ezen hangosan felnevettem, alig tudtam abbahagyni.
De szeretném látni Dietrich arcát.