2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2012. június 1., péntek

Days of Thunder - Mint a villám 17.

17.rész

Végül a kissé megsemmisülten a lifthez sétáltam, megnyomtam a hívó gombot, majd lementem három emeletet.
Vettem egy nagy levegőt Christian ajtaja előtt és bekopogtam. Nem jött válasz, így kicsit erősebben próbálkoztam.
- A bárban van! – szólalt meg egy hang mögöttem, én pedig az ijedtségtől ugrottam egyet.
Mire megfordultam Irvine majd megszakadt a nevetéstől.
- Látom, jól szórakozol.
- Egy kicsit. Legutóbb egy Jäger társaságában ült a pultnál.
- Értem.
- Mit akarsz tőle?
- Igazából Bergert keresem, annyira össze vannak nőve gondoltam nála van.
- Monicánál nem próbáltad? –gúnyolódott.
- De.
- Hát persze. Amúgy meg, túl teszi magát rajtad szivi.
- Tessék?
- Eddig nem sejtettem ki miatt lógatja a férfiasságát, de már látom.
- Nem értem miről beszélsz!
- Na persze!
- Miért rajtam vered le hogy Anna egy picsa veled? – vágtam oda.
- Mert úgy látom nagyon egy húron pendültök.
- Nem támogatom abban, hogy veled és Vettelel egyszerre kavarjon! De nem…
- Hogy mondod? – nézett rám kikerekedett szemmel.
- Ugyan Eddie tudtad te ezt ne játszd meg magad jó? Nem vagy te olyan hülye gyerek!
Megragadta a karom.
- Mit mondott neked?
- Amit mondtam. Miért? – néztem rá gyanakodva.
- Ez most komoly? Nekem azt mondta a Vettel sztorinak vége!
- Baszd meg ez fáj! Eressz el!
Megrázott mint egy rongyot, és a falnak szorított.
- Halljam!
- Zavar hogy ezúttal téged szarvaznak fel? –gúnyolódtam, olyan erővel fogta a karom hogy ezt hittem eltöri – Eressz már el!
- Eddie! Ereszd el! ha Annával van gondod vele beszéld meg! – ragadta meg az ír karját Christian.
- Falaz neki! –sziszegte az arcomba.
- Ez a haverok dolga! És most húzz el! – taszigálta a lift felé az írt – Beszéd meg Annával és Sebastiannal! De nagyon ajánlom neked, hogy a pilótám holnap tudjon vezetni, és haja szála se görbüljön! –kiabálta, majd belökte a kinyíló ajtón.
Én még a falnál álltam, és dörzsöltem a karom. Egy hangyafasznyi azért rám hozta a frászt.
- Jól vagy?
Megrántottam a vállam, megnézte a kezem ahol Eddie megszorította.
- Be fog kékülni holnapra.
- Nem vészes.
- Gyere, van nálam zacskós jég a hűtőben, rátesszük. – nézett rám kedvesen – Örülök hogy megint itt vagy.
- Nem kell. –húztam el a karom.
- Értem. Tehetek érted még valamit? – kimért lett.
- Nem. Csak annyit akartam, mondani ne üzengess nekem jó? Elég volt ennyi.
- Ha ezt akarod, akkor többet nem zaklatlak! Viszlát! – azzal otthagyott.
Láthatóan bántotta a dolog, ahogy ezt az egészet intéztem, nekem meg az fájt, hogy valójában nem is ezt akartam mondani.
Néztem ahogy bemegy az ajtón, majd szinte bevágja maga mögött.
Annyira vonzódtam hozzá, és pont ezért volt olyan pokolian nehéz lemondani róla.
A fenébe már! A lifthez mentem és megnyomtam a hívót, de nem jött.
- Jaj már! – szitkozódtam.
Amikor végre kinyílt, Christian is kirontott a szobájából, és becsapta maga mögött az ajtót.
- Christian.
- Nincs most időm rád! Van nekem éppen elég bajom így is miattad! –azzal beszállt a liftbe – Jössz esetleg?
- Inkább nem! – válaszoltam dühösen.
- A te emeletedre megyek!
- Minek?
Behúzott a liftbe, és megnyomta a gombokat.
- Mert Anna összeveszett Eddievel, aztán átrohant Sebastianhoz aki a te emeleteden kapott szobát, erre a két barom összeszólalkozott, utána a barátnőd meg rohant Bergerhez, a fiúk utána és most verekednek. Már útban vannak a biztonságiak!
- Te honnan tudod?
- Monica hívott, hogy menjek mert engem is érint, és vigyelek téged is, mert elvileg nálam kéne lenned! – vetett rám lesajnáló pillantást, majd kiszállt.
- Meg tudom magyarázni!
- Azt nem kétlem, de nem érdekel! –azzal szaladni kezdett a folyosó vége felé, ahol az írt éppen Gerhard próbálta lefogni, miközben az Vettelt gyepálta, akit Bruno próbált meg sikertelenül menteni, az arcán látszott, hogy ő is kapott már pár ütést.
Christian megragadta a németet, és elcibálta onnan, Berger meg Brunoval próbálta Eddiet távolabb terelni. Anna a két team között állt, Monival.
- Minek nyitottad ki a szád? – ripakodott rám Anna.
- Nem én kavartam egyszerre több pasival! Nézz magadba! Szégyen vagy! Mondtam hogy bajod lesz belőle!
- Niki kérlek, Annának igaza…. – próbált Moni közbe szólni.
- Mert te beárultál! Arról, pedig vitatkozhatnánk arról kinek volt egyszerre több pasija akik fizettek is a szolgáltatásaidért!
Na ez volt az a pont ahol rám szállt a sötét köd, és akkora pofont adtam Annának, hogy összeesett.
- Pont egy milliomos depressziós liba papol nekem tisztességről. Hányszor is loptad megy anyádékat? Hány kocsit, festményt, meg ki tudja még mit adtál el suttyomban kedélyjavítókért, hogy anyuci pici lánya ne boruljon ki attól, hogy arany kanállal a szájában született? Épp elégszer húzott ki téged ez a kis haarlemi prosti a szarból, meg a csatornából! – mutattam magamra – Most van elegem belőled is! Meg belőled is! – böktem Monicára – Te is gyémánt cumival a szádban éltél, puccos iskolába jártál, és a helyett hogy összetetted volna a két kezed a jóért, ittál mint a gödény! Ha jó kedved volt azért, ha meg bármi tűhegynyi gondod volt akkor azért! Hány elvonót is csináltál végig, míg nem mentem be veled egyre, húszat, harmincat? Két napnál tovább sose bírtad! Úgyhogy ne nézz rám így, és ne mond, hogy neki van igaza! Elegem van belőletek! Lehet hogy kurva vagyok, és drogos! De én legalább azért hagytam abba, mert abba akartam hagyni, és nem azért mert kellett! Értem sose sírta ki senki a két szép szemét, ha meghalnék most se gyászolna senki, és nem is kell! Mario adott egy esélyt, és én éltem vele! Szerencsére nekem nincs családom, és nincs is rá szükségem! Nekem nem kell sem szerető férj, sem gyerek! Én ki akarom élvezni a pénzt, és a sikert, amiért keményen melóztam! Felépítettem egy életet, egyedül, gürizve, kivakarva magamat a mocsokból! Ti elmondhatjátok ugyanezt? Ha anyuci, meg apuci pénzem nem lenne, akkor ti nem állnátok ma itt! Moni hamisított iratai az élő példa! Magatoktól két lépést nem tudok megtenni, csak siránkozni mint a vénasszonyok! Úgyhogy nekem senki ebben a rohadt büdös életben ne mondja meg, mi merre hány méter értve vagyok?! – ordítottam teli torokból, aztán a szobámhoz csörtettem, és beléptem, de a küszöbről még visszaszólta – Tudod mit Berger, ezek után leszarom hogy a te Hornered mit gondol rólam! Nem több egy arrogáns seggfejnél, aki ha nem kapja meg amit akar, máris megsértődik! –azzal olyan erővel basztam be az ajtót magam után, hogy lepergett a vakolat körülötte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése