Days of Thunder - Mint a villám 35.

35.rész

Először a sírás kerülgetett, aztán a düh és méreg győzött.
Végül mobilon hívtam egy taxit, és míg vártam az egyik sarkon egyre jobban felhúztam magam.
- Istenre esküszöm Christian Horner, hogy ezt nagyon megbánod még! Eszed te még utánam a kefét! – megjött a kocsi, én meg bevágtam a cuccom a hátsó ülésre, és beültem.
- Hová lesz kisasszony?
- Egy szállodába.
- Melyikbe?
Egy pillanatra elgondolkodtam.
- Victoria Park Plaza Hotel.
- Ahogy akarja.
Még aznap éjjel kétségbeesésemben beültem a bárba, és rendeltem egy martinit jéggel, többször megforgatta a poharat, hogy csilingeljen benne a jég.
A terem másik végében ült egy idegen srác, szőke haj, pimasz ugyanakkor mégis vonzó arc, sportosan öltözött, fehér ing, szürke öltöny, kék farmer, fehér sportcipő. Túl sokat ivott, de jó kedélyű volt, és vidám. A körülötte lebzselő pár srácok nevetettek a poénjain,majd éppen valami régebbi Formula 2-as versenyt elemeztek, aztán sztorizgattak.
Jó kis társaság volt.
Úgy döntöttem rágyújtok egy cigire, de ahhoz hogy kijussak a külső dohányzóba, pont mellettük kellett volna elmennem. Végül megadtam magam, kértem egy doboz Marlborot, beletuszkoltam a farmerom hátsózsebébe, felkaptam a rövid fekete vörös betétes motoros bőrdzsekimet, és felálltam.
Fáradtan sétáltam át az asztalok között, elhaladtam mellettük a nélkül, hogy rájuk néztem volna, majd kimentem.
Ledobtam a kabátom a kőkorlátra, és rágyújtottam, kifújtam a füstöt, majd néztem a járdán alattam elhaladó embereket. Az első emeltről egészen jó remek kilátást nyílt az utcára.
Hallottam, ahogy mögöttem nyílik az ajtó.
- A francba! –káromkodott, egy kellemes mégis kissé rekedtes hang.
Jellemző hogy öt perc nyugta sincs az embernek.
- Szia! – állt meg mellettem.
Az a srác volt, akit bent kiszúrtam, végig néztem rajta.
- Bocs, hogy csak így… Nem tudnál adni egy slukkot? Az enyém elfogyott, - mutatta az üres dobozt - és megdöglök egy szálért. Tudom, hogy kőbunkóság.
Felé nyújtottam a csomagot, hogy vegyen.
- Kösz. Komolyan. – elővette a gyújtóját, egy egyszerű hagyományos, ezüst darabot, de hiába kattintgatott, nem működött – Ez nem hiszem el! Bassza meg!
- Peches nap? – tartottam elé az én egyszerű kis műanyag gyújtómat.
- Kösz! Életet mentesz! – szívta be mélyen a füstöt.
- Inkább szöget verek a koporsódba. – sóhajtottam fel.
Elvigyorodott.
- Nem vagy idevalósi.
- És akkor mi van?
- Semmi… Láttalak bent, egyedül inni nem a legjobb móka.
- Ki nem szarja le? – dőltem lazán a korlátnak.
- Pasi vagy munka? – mért végig.
- Pasi, és munka. Most tett lapátra.
- Jó nagy tahó lehet.
- Tele voltak vele a lapok, hogy csajozott, és még neki állt feljebb. – rántottam meg a vállam.
- Jesszus! – nevetett – Beckham, vagy Irvine?
Értetlenül néztem rá.
- Londonban, csak ennek a két pasinak a nőügyeivel van tele a sajtó! Szóval?
- Irvine keze benne volt a kavarásban, de nem ő a szerencsés – tettem ki a kezemmel az idézőjelet – ő a barátnőmmel kavar.
- Annával? Mióta? –döbbent le.
- Ismered Annát?
- Jah! Amikor teszteltem a Ferrarinál akkor összehaverkodtunk! Jó csaj, de nem vagyok az esete!
- Azt el is hiszem…
- Kicsi a világ. Nohát, nohát! Csak megkapta a vén Eddiet…. Tényleg és neked mit kavart be?
- Hosszú.. A lényeg az hogy én összevesztem a pasimmal, ő meg áthívott hogy csövezzek nála, ott volt az egyik exem, és hát…
- Dugtatok?
- Nem! csak majdnem… Eddie felhívta a jelenlegit, az meg berontott, és ő állt neki feljebb, holott pár napja még Tamara szájába dugta a nyelvét! –csaptam a korlátra.
- Állj! Te most Hornerről beszélsz? Christian Hornerről? – kiabált vigyorogva, én meg elhúztam a szám.
- Csak nem ismered? – morogtam.
- De igen! Sajnos, ő fúrta meg a tesztpilótai állásom, ezért leszek a Toro Rossonál januártól!
A kezembe temettem az arcom.
- Várj! Ha te Hornerrel jársz, akkor te csak a régi prosti csaj lehetsz aki a Red Bullnál versenyzik! Mi is a neved.. –csettintgetett.
- Niki… - sóhajtottam nagyot, és felkaptam a kabátom.
Megfogta a karom.
- Várj már!
- Hagyj! Épp elég bajom van nekem így is, egy tuskó kommentjei nélkül!
- Várj! – már lendítettem a kezem egy ütésre, de megfogta az öklöm – Dögösebb vagy mint a képeken! Horner egy barom, én ugyan el nem engednék egy ilyen cica babát. – húzott magához, és a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Ne legyél még nagyobb tabló, mint amily…- nem tudtam befejezni, mert lesmárolt.
Szenvedélyes volt, és határozott, mégis volt benne valami érzékiség.
Először tiltakoztam, aztán viszonoztam, szemérmetlenül taperolt, de nagyon jól csinálta.
- És ha azt mondanám, hogy lépjünk le? – harapott a fülembe, de közben a keze már a pólóm alatt járt.
- Fel akarsz szedni?
- Már felszedtelek, csak kérdés hogy meddig kéreted magad. – csókolgatta a nyakam.
- Ügyed van Hornerrel? – közöltem megvetően.
- Van, de azt majd elintézem vele a pályán. De ha már neki nem kell egy ilyen dögös kis nő, akkor majd én kezelésbe veszem…. – simogatta a fenekem.
- Kösz! –löktem el –De házi nyúlra nem lövök! Épp elég volt egy baki!
- Bruno mesélt rólad…. – fogta meg a karom – Ha érdekel van elég pénzem! – vigyorgott megint.
Megakartam ütni, de megint elkapta a csuklóm.
- Engem nem érdekel a múltad. Csak tetszel!
- Egy éjszakára mi?
- Mert te nem egy kóbor numera miatt ültél a bárnál majdnem egy órát? Csak a vak nem látta, hogy fel vagy spannolva…– simogatta meg a szám.
- Tudod mit? Nyertél… Ma te vagy a szerencsés! - csókoltam meg vadul.
Nem tudom, hogyan kerültünk vissza a szobába, de az egész hátralevő éjszakát végig szeretkeztük. Vagy talán jobb szó rá a dugás, mert ez inkább volt az, mint szerelmes este. Még ennyi érzelem sem akadt benne, mint Brunonál. Nem tudom mi történt, csak azt hogy jó volt, és jólesett, Kitomboltam magam, és végre törődött velem valaki, még ha csak pár órára is. Használtuk egymást. Kora reggel kábán aludtam el a mellkasán.
Reggel álmosan tapogatóztam utána de az ágy üres volt.
- Miért nem vagyok meglepve… - motyogtam, majd felültem.
Akkor jött ki a dereka köré csavart törölközőben.
- Szia. –vágódott le mellém – Remek kis este volt! – simogatta meg a meztelen lábam.
- Az volt. Ahhoz képet hogy még azt sem tudom ki is vagy te pontosan. – cukkoltam.
- Te Niki vagy…. – és közben kérdő nézett rám.
- Constantin.
- Igen. –kezet nyújtott – Freddie vagyok! Freddie Hunt!