2019. 04.26 NEWS!!!

2019.04.26-i UPDATE!!!
Az új történetem és a régiek elkezdtek felkerülni a Wattpadra :)
Klikkeljektek bátran az alábbi linkre





2012. június 3., vasárnap

Days of Thunder - Mint a villám 22.

22. rész

Megint arra ébredtem, hogy valaki megsimogatja az arcom.
- Szia… - mosolygott fáradtan Chris.
- Reggel van?
- Kedd reggel. – lohadt le a jó kedve.
- Már?
- Igen. De legalább már tegnap nem volt lázad.
- Kész mormota leszek.
- Nem baj.
- Mész? – borultam ki.
- Hidd el megpróbáltam mindent. – ölelt át.
- Gondolom, nem mehetek veled.
- Nem. Másik csapatban vagy.
- Tudom, kémkedés meg minden.
- Vigyázz magadra jó? Ígérem hívlak.
- Oké. – már majdnem sírtam.
- Ne csináld kérlek, így nem tudok elmenni. – sóhajtotta.
- Mikor látlak?
- Jövő héten Kínai Nagydíj. Kedden vagy szerdán érkezem még nem tudom pontosan. Addig a gyárban van dolgom.
- Értem.
- Tényleg mindent megpróbáltam.
- Elhiszem. –szorosan átölelt – Pihenj, és gyógyulj.
- Igyekszem.
- Napközben nem nagyon lesz időm, de esténkén hívlak jó? Skypon is beszélhetünk.
- Jó.
- Niki… Kérlek, így tényleg nem tudok elmenni. – törölte le a könnyeimet.
- Nagyon igyekszem…
Kopogtak, és Moni dugta be a fejét.
- Mateschitz már itt vergődik a folyosón. Csak rád várnak Chris.
- Megyek. – felém fordult – Tarts ki. Megígéred hogy nem lesz baj?
- Ne menj el. – szakadt át a gát, és szorosan átöleltem.
Megfogta az arcom, és a szemembe nézett.
- Szeretlek. Ugye tudod?
Bólintottam.
- Tarts ki, jó? Ígérem, Kína után együtt töltünk pár napot oké? De most fel kell szállnom a gépre.
- Chris…
- Erős lány vagy. Te is tudod, és én is. Nekem se könnyű hidd el, most először nem akarok visszamenni Milton Keynesbe, de muszáj. Bergernek meg rád van szüksége oké? Most vesztette el a pilótáját, és Bruno nem tudja egyedül vinni a csapatot.
- Horner! – ordított valaki.
- Dietrich? –suttogtam, és az angol bólintott.
- Ki kell bírnod. Neked össze kell szedned egy csapatot, nekem meg vezetnem kell egyet, és úgy nem tudok, ha közben miattad is aggódnom kell oké? Ha nem jól végzem a dolgom, akkor ha veled leszek folyton azon fogok gondolkodni, hogy mi kell még csinálnom, vagy kijavítanom. Félig leszek itt is, meg ott is, és mindkettő teljes ember kíván. Érted?
- Igen.
- Gyógyulj meg, foglalkozz a Toro Rossoval, este pedig a tiéd vagyok. Oké?
- Oké.
- Jól van. - csókolt meg lágyan - Megígéred, hogy az leszel akinek megismertelek?
- Igen.
- Helyes.
- Christian! Most már kibaszottul elegem van! – ordított be ismét Dietrich.
- Ha betartod, akkor minden nap jutalmat kapsz.
- Jutalom? – néztem rá gúnyosan.
- Szeretlek. –ölelt meg.
- Én is.
Gyorsan elment, nem nézett vissza, talán azért mert, ahogy mondta neki sem könnyű.
- Miattad nagyon kihúzta a gyufát Mateschitznél. –jött be Bruno – Úgy üvöltött vele az öreg, hogy a pályáig elhallani. Nem tetszik neki hogy a csapatfőnökének két felé húz a szíve.
- Sejtettem…
- Na. Nem lesz baj. Gyorsan eltelik ez az egy hét, hidd el.
- Remélem.
- Azt mondta a doki, ha ma sem lesz lázad, akkor holnap már repülhetünk.
- Az jó.
Moni került elő, étlappal a kezében.
- Mit ennél?
- Gyrost.
- Hát nem hiszem, hogy a legjobb választás.
- Pedig én azt kérek.
- Leszólok a szobaszervizre. Délután Gerhard akar veled beszélni.
- Jó.
- Nézzünk filmet? –érdeklődött a brazil.
- Ötlet?
- Terminátor?
- Legyen vámpíros.
- Bővebben?
- Vámpírnaplók.
- Oké. Áthozom a dvdket, és majd választunk évadot.
Moni leült mellém.
- Hiányzik.
- Tudom szívem. Ennél már csak az rosszabb ha akit szeretsz állandóan a közeledben van, de nem érhetsz hozzá.
- Sosem éreztem még, hogy hiányzik egy részem.
- Bírd ki. Gondolj a meglepetésekre.
- Mert lesz ideje vásárolni meg küldözgetni.
- Majd kiderül. De abból amit Gerhardnak mondott tegnap, érted a csillagokat lehozná az égről.
- Mit mondott?
- Véletlenül hallgattam ki őket, de úgy tűnt nagyon szeret, és hatalmas cirkuszt csapott már azért is hogy kedden utazhasson. Mateschitz majdnem kirúgta, nem tetszik neki hogy egy kétes múltú nővel jár.
- Én mondtam neki.
- Én is Gerhardnak, Anna meg Eddienek, de Eddie szavaival élve: „Szarok rá, hogy mit írnak az újságok! Hozzám tartozol és pont” –nevetett.
- Csípem az írt.
- Én is.
- Félek Mo.
- Tudom, Chris bukhat a legtöbbet.
Bólintottam.
- És mi lesz, ha rájön hogy nem vagyok elég jó neki?
- Ezen ráérsz akkor gondolkodni.
- Lehet.

1 megjegyzés: