Days of Thunder - Mint a villám 23.

23.rész

Szerdán utaztunk a faenzai gyárba, de többet csak másnap láttam belőle. Gerhard végül is meggyőzött hogy maradjak nálunk, és a csapat többi tagja sem mutatott ellenállást, így aláírtam a szerződést. Mario lazán vette, közölte hogy előttem is volt élete a csapatának,és utánam is lesz.
Pénteken már be kellett ülnöm a szimulátorba, és szombaton Bruno edzője is megtalált. Az foglalkozott vele, aki annak idején a nagybátyjával is, Nuno Cobra, annak ellenére hogy a hetvenen is túl volt, a lelket is kihajtotta belőlünk.
Az első két napban nehezen viseltem Chris hiányát, és a kedvemre is rányomta a bélyegét, sajnos előtte sem tudtam titkolni. Próbált vigasztalni, de így távolból nem sokat ért el. A hétvégé elejére viszont szinte maguk alá temettek a tenni valók, így gyorsan eltelt az idő.
A hangulatom is kezdett helyre rázódni, alig vártam az angol hívását, hogy mindent elmeséljek, hallottam, hogy kifejezetten örül, végre átlendültem a mély ponton.
Vasárnap délelőtt egy futár keresett, és kaptam két nagy csomagot.
Az elsőben egy nagy csokor fehér rózsa, a másodikban szintén ugyanaz és egy méregdrága karóra hevert. Egyszerű finom kidolgozás, fehér műanyagszíj, bronz színű fed lap, belül plusz három féle kis mutatós számlappal. Gyönyörű volt, elegáns, mégis sportos. Egy Danica Patric modell, egy Veloci-T. Azonnal felvettem, úgy állt rajtam mintha rám öntötték volna.
Gyorsan megnéztem a kártyát.
„ Gondoltam örülnél, ha minden nap friss virág lenne a szobádban.
Még nem láttam rajtad karórát, de remélem tetszik, és hasznát veszed.
(Igazából csak azért, ha rá nézel mindig én jussak az eszedbe.)
Már csak négy nap.
Szeretlek.
Christian”
Felakartam hívni, de végül csak egy smst írtam, nem akartam zavarni.
„ Köszönöm. Sosem hordok órát, de most kivételt teszek! Nagyon tetszik!!! Imádom!!! Köszönöm!!!! Szeretlek! Niki!”
Alig küldtem el, máris hívott.
- Szia, mondtam hogy jó kislányoknak jutalom jár! – nevetett.
- Ez gyöngyűrű! – lelkendeztem – És méreg drága! – morogtam.
- Ne az ára érdekeljen. Örülök, hogy örülsz.
- Nincs neked megbeszélésed?
- De! – nevetett – Kávészünetet kértem, úgyis unták már a többiek is.
- Szeretlek.
- Én is. – de most le kell tennem – Este hívlak.
- Oké.
- Szia.
- Szia.
Bontottuk a vonalat, én pedig leültem a kis lakrészben a kanapémra, nagyot sóhajtva.
Kopogtak.
Morcosan felálltam és kinyitottam.
- Megbeszélés. Mond neked valamit ez a szó? – érdekelődött kissé dühösen Gerhard.
- Bassza meg! Ne haragudj. – kaptam a fejemhez.
- Új óra?
- Igen. –mosolyogtam – Chris küldte.
- A csapatunk szerződésben áll egy óragyárral.
- Igen?
- Igen. – megfogta a karom és megnézte – Az angolod előre látó.
- Miért?
- Mert pont velük. –nézett az órára.
- Akkor maradhat?
- Igen. –sóhajtott.
- Máris megyek! –kaptam fel a kabáton – Nagyon sajnálom, többet nem fordul elő!
- Remélem.
Hétfőn délután újabb küldönc jött.
Szintén két adag fehér rózsa, egy fekete bőr, szegecses, rojtos Gucci táska jött, és egy fekete szögletes keretes sötét lencsés Chanel napszemüveg, és egy még drágább fekete Apple iPhone 4.
„ A legtöbb nőnek ezekből egész butikra valóra akad. Gondoltam neked sem árt.
Már csak két nap. Szeretlek. Christian”
Az egyik felem nagyon örül, másik meg le volt törve.
Kettő körül csörgött a mobilom.
- Szia. Küldtem neked... –kezdte idegesen.
- Megkaptam.
- Nem tetszik?
- Tetszik. Ki súg? Moni vagy Anna?
- Moni. Baj? –aggódott.
- Baj. Illetve az nem, hanem az hogy ezek nagyon drágák Chris!
- De van pénzem, és nem érdekel! Kényeztetni szeretnélek.
- Úgy érzem az ajándékaiddal kilóra megveszel! –fakadtam ki.
- Niki… Ez nem így van. Szeretlek.
- Kérlek hagyd abba! Nekem is van pénzem, ha akarnám megvehetnék magamnak mindent! De nincs ezekre szükségem. Nekem jó, amim van!
- Értem.
- Ne haragudj.
- Oké. Semmi gond. – teljesen letört lett a hangja – Mennem kell. Szia. – és letette.
Egész este nem hívott, én meg egész éjjel nem aludtam.
Mérges voltam rá, amiért nem ért meg.
Végül átmentem Monihoz, amivel Bergert is felvertem, a kezébe nyomtam a táskát meg a szemüveget, és a mobilt.
- Megőrültél?! – kiabált velem.
- Dobd ki, vagy hord el te! Nekem nem kell!
- De hát miért?
- Mert nem érti meg miért nem kell nekem puccos Gucci cucc!
- Niki, egyszerűen csak el akar halmozni mindennel, mert szeret! Miért nem hagyod?
- Mert nem akarom hogy a képembe vágja hogy mennyit költött rám!
- Niki!
- Nem kell semmi! Nekem csak ő kell, de úgy látszik, nem érti! – azzal otthagytam őket.
Másnap a repülőn egész nap ingerült voltam, és nem javult a helyzet, mire leszálltunk Sanghajban.
Brunoval és Monicaval éppen bejelentkeztünk, amikor szállod halljában, Chris pedig a többi főnököt otthagyva sietett oda hozzám, de amikor meglátta Monin a táskám, meg a napszemüvegem, és kezében a telefont, leborult az arca. Köszönés nélkül támadt le.
- Látom, mennyire tetszik, amit küldtem! – kezdte azonnal a magas c-n.
Csak az összes team vezető hallotta, hogy velem veszekszik, de jó!
- Mondtam, hogy nekem nem kell semmi!
- De én nem egy házat vettem neked csak pár apróságot! Az ég szerelmére!
- Vegyél inkább Beverleynek ilyeneket, én nem szorulok a pénzedre!
Válaszul sarkon fordult, és ingerülten elindult vissza a társasághoz.
Dühömben lecibáltam az órát a kezemről és utána hajítottam pont elé, és a csapatvezetők közé esett le.
- Menj a pokolba!
- Elment az eszed? –fakadt ki újra.
Berger már szólásra nyitott a száját.
- Nem kérek védőbeszédet Főnök!
Becsukta a száját és megadóan feltartott a kezét.
- Melyik részét nem fogtad föl annak hogy nem vehetsz meg kilóra? Megmondtam, lehet hogy régen megtehetted volna, de most nem! Barom!
- Képtelenség neked kedveskedni!
- Baszd meg anyád!
- A családomat hagyd ki ebből!
- De érzékeny lett valaki!
- Niki! Elég! –szólt rám erélyesen.
- Dögölj meg! –azzal otthagytam őket, és tétován álldogáló Bruno kezéből kikaptam az egyik szobakulcsot, majd a lift felé csörtettem.
A brazil némán szállt be velem, de amikor bezárult az ajtó, csak meg eredt a nyelve.
- Most azért balhéztál vele, mert vett neked pár dolgot?
- Nincs szükségem a pénzére!
- Nem is azt adta, csak ajándékot annak, akit szeret. Tudod ajándék, amit azért adunk hogy más örüljön, például karácsonykor.
- Nincs karácsony! –bámultam tovább a fémszínű liftfalat.
- Neked hogy esne, ha vennél neki valamit és hozzád vágná?
- Te nyertél. Szarul. – megálltunk.
- Na. Ez a mi emeletünk. – közölte és kiszállt.
- Szerinted nagyon pipa? – mentem utána.
- Áh. Biztos nem. Végül is csak másodszor égette be magát miattad a fél Forma 1 előtt.
- Ezt nagyon elcsesztem! – nyögtem ki.
- Hát el babám.
- Hogy engeszteljem ki?
- Őszintén? –közben kinyitotta a szobája ajtaját.
- Csakis.
- Fogalmam sincs. De nagyon törd a fejed, mert ezt nem fogja könnyen lenyelni. –azzal bezárta előttem az ajtót.