Days of Thunder - Mint a villám 33.

33.rész

Mire lesétáltam a nappaliba, a többiek már elmentek, Chris pedig éppen a kaját pakolta tálcára a konyhában.
- Doboz vagy tányér?
- Doboz. Legalább nem kell mosogatni.
- Rendben. – majd mindegyiket kibontotta pár szalvétát, és villát tett melléjük.
Odamentem és szorosan átöleltem.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Már pár hete látom hogy valami van…
- Csak hiányzol… - megsimogatta az arcom.
- Meg kellene beszélnünk valamit…
- Hogy ne telepedjek ennyire rád? – sóhajtottam fáradtan.
- Nem, engem nem zavar. Örülök hogy valaki törődik velem. – mosolygott.
- Akkor?
- Arról a hosszú hétvégéről van szó, amit szervezel a csapatnak.
- Mi van vele?
Gondterhelten pillantott rám.
- Nem jössz… - húztam el a szám.
- El kell mennem tárgyalni a dél-koreai beszállítóval, csütörtökön indulok, aztán átmegyek Japánba, kb. két és fél hétig leszek távol.
Tehát a karácsonyt sem töltjük együtt. Fasza!
- Értem… Elhűl a kaja. –kaptam fel az egyik dobozt, és evőeszközt, majd leültem a tévé elé.
Idegesen kapcsolgattam a csatornákat.
- Niki. – ült mellém Chris – Beszéljük meg.
- Nem kell.
- Niki! – fordított maga felé.
- Éhes vagyok, és fáradt! Én elmegyek, és pihenni fogok. Ha hamarabb hazaérsz, esetleg csatlakozol! Bergerék meghívtak karácsonyra, igent mondtunk nekik, ha még emlészel, de mivel nem leszel itthon, elmegyek egyedül, te döntsd el hogy velem jössz, vagy Japánban tárgyalsz, esetleg a szüleidhez mész! – közöltem gúnyosan, majd egy adag tésztát a számba tömtem.
- Ne csinálj úgy mintha én lennék a rossz! – pattant fel – Nem vagyok egy érzékelten tuskó! Ez a munkám! Tudtad amikor velem kezdtél! Nekem nem ér véget ott a napom, ahol a többieknek, ez viszi előre a céget!
- Nem mondod?! Azt hittem Didi, a menedzserek, és Helmut!
- A munkám része ez is, ha menni kell megyek! Sajnálom, hogy nem értesz meg!
- Megértelek, de ez már túlzás!
- Ez az életem!
- Ez nem az életed! Azt hittem én vagyok az!
- Attól tartok egyáltalán nem ismersz! –azzal kirohant az előszobába, hallottam hogy csörög a kulcsa, majd bevágja az ajtót, és hangos gázfröccsel elindul a Porschéja.
Amikor két nap múlva sem jött haza, és napközben a cégnél is levegőnek nézett, úgy gondoltam itt az ideje, hogy összepakoljam a cuccom. Nagyon szerettem, és megértettem, de az hogy a karácsonyt is munkával tölti az kiverte a biztosítékot.
Rá kellett jönnöm, Christian nem tudja hol a határ, neki a munka áll mindenhol az első helyes, és én valahol a sor végén vagyok….
Nem tudtam mit tehetnék, vagy hová mehetnék. Így felhívtam Gerhardot, de nem vette fel, ahogy Moni sem, végül Eddienél próbálkoztam.
- Mi van? –kapta fel ingerülten a kagylót.
- Niki vagyok…
- Szia…- lett kedvesebb.
- Chris nincs nálad?
- Horner? Nem. Összevesztetek?
- Igen. Eléggé. És itt hagyott, de nem maradnék ebben a kecóban.
- Egyéb?
- Nem… Semmi… - szorítottam össze a fogam.
- Átjössz egy italra? Rád férne némi pihenés, és idegnyugtató ahogy hallom. Van vendég szobám, Anna holnapután jön.
- Szállodába megyek, de kösz.
- Nem kéne egyedül lenned, Anna a lelkünkre kötötte, ha baj van, valaki szedjen össze.
- Tudom. Nem lesz baj. Csak…. Eddie?
- Igen?
- Neked ki az első az üzlet vagy Anna?
- Szeretem Annát, de abból élek hogy utazgatok, és tárgyalok. Meg kell értenie hogy nem lehetek mindig ott, vagy nem mehetek amikor ő akarja. De ha van időm, mindig megyek, és csak rá figyelek.
- Úgy érted hogy nálad van egy határ ugye?
- Lényegében igen, ha az egyikkel foglalkozom nem törődöm a másikkal, mert ha kétfelé koncentrálok abból nem sül ki semmi jó.
- Anna szerencsés…
- Mi történt?
- Én….
- Gyerünk!
- Megértem hogy első a munkája, tényleg. Én csak nem értem meg, hogy amikor az egész gyár pihen, akkor ő miért dolgozik? Karácsonykor Japánban lesz.
- Minek? –kérdezte az ír mérgesen.
- Tárgyal.
- Mi a faszért?
- Nem mondta! De én nem akarok vele menni, igaz hogy nem is kért. Nem fogom az ünnepet egyedül tölteni a hotelben míg ő üzletel!
- Nem értem ezt az embert! – dühöngött Eddie.
- Én sem.
- Nem azt mondom, hogy nekem meg Bergernek nem a cég az első, de van egy szint, ahol meg kell húzni a vonalat! Ezért sokallt be Beverley is! Nem értem miért nem tanul az a barom!
- Nehéz a felfogása…
- Az enyém is, de ő túl tesz mindenkin! Berger tudja?
- Nem veszi fel…
- Mindegy. Gyere át.
- Nem hiszem hogy jó ötlet.
- Nem vagyok egyedül, nyugi!
- Nő?
- Faszt! Senna van itt! Elmentem a haverokkal az egyik bárban meg bele botlottam, aztán pókereztünk. Eléggé becsípett, most józanodik! Vagyis inkább másnapos!– röhögött.
- Pláne nem jó ötlet.
- Szard le! Hornert csak akkor lehet észre téríteni, ha a nője más faszival kavar!
- Gondolod?
- Másból nem tanul.
- De én nem…
- De ő nem tudja! Neki elég lesz az is hogy egy fedél alatt vagy a brazillal! Gyerünk! Hívj egy taxit!
- Hát jó…
- Helyes. Ezt már szeretem! –azzal letette.
Reménykedtem benne hogy Eddie nem ver át, éltem a gyanúval ha megpróbálja akkor Anna a tökeinél lógatja fel, úgyhogy… Végül is a puding próbája az evés…
Senna nyitott ajtót dülöngélve.
- Irvine?
- Az egyik spanja hívta akit bevarrtak, ment kifizetni az óvadékot.
Bólintottam.
- Jól vagy?
- Nem… Sokat ittam… Eddie mesélte mi van.. – vette el a cuccot a kezemből.
- Gondolom még haragszol rám…
- Nem. Igazából hiányzol, de gondolom ez nem számít sehol. Jelenleg lefoglal egy marha erős fejfájás.– húzta el a száját.
- Meg akartam beszélni…
- Nem baj. Gyere. –azzal elindult fel a lépcsőn.
Az egyik szobába lepakolta a táskákat.
- A gyárban is felmondasz?
- Nem. Egyenlőre egy éves szerződésem van…
- Gerhard mondta hogy nem tud téged alkalmazni.
- Sajnos. Szívesen visszamentem volna hozzátok.
- A fiúk is emlegetnek. Maldonado egy barom.
- Ez rendes volt, de tudom hogy viszonylag normális.
Elmosolyodott.
- Kettővel arrébb vagyok. Ha kell valami szólj.
- Rendicsek.
Kacsintott majd kiment.