Days of Thunder - Mint a villám 16.

16.rész

Szerdán találkoztam először Gerharddal, előre szólt, hogy a srácok nagyon maguk alatt vannak, és rosszul viselik Dixon halálát.
- Kedvelték igaz?
- Igen, más volt, mint te, de jó fej gyerek. Azonnal befogadták, és még Brunoval is kijött.
- Értem. Mi nem kedveltük egymást, de hallottam, hogy a saját szerelői nagyon morogtak amiért szerződjön Andrettihez. Ragaszkodtak hozzá.
- Igen… Őszintén szólva örülök, hogy jöttél. Te talán kicsit fel tudod rázni őket.
- Ugyan már, ők profik, mint itt mindenki. Csak kell nekik egy kis idő.
- Csak hogy pont az nincs, pár nap és verseny. És ne mond nekem, hogy nem aggódsz ha egy olyan autóba kell beülnöd, amin fél munkát végeztek a szerelők.
- Beszélek velük, de nincs okom kételkedni.
- Jól van, de nem akarom eltemeti még egy pilótámat.
- Scotti balesetben halt meg, és nem emberi mulasztás miatt. És kerüld el a csapatot, maradj a pitwallkon, ha ennyire bízol meg a saját embereidben!
- Én nem úgy…
- Nem érdekel, és pont. Bruno?
- Holnap jön, de biztosan örül majd.
- Reméljük…. Monica?
- Vásárol. A csomagját nem ide küldte a légi társaság, hanem Londonba. Anna elkísérte.
- Értem. Gondolom boldog volt.
- Gondolhatod, nagyon ragaszkodik a cuccaihoz.
- Ki nem? Minden rendben?
- Igen. Örülök hogy belevágtunk, csak…
- Csak mi? –sóhajtottam fel színpadiasan.
- Ha a sajtó megneszeli, akkor meg fogják hurcolni.
- Lehet….
- Elmondta.
- Mit?
- Az egész sztoritokat. Elejétől végéig.
- A nagy barátságot? – érdeklődtem tetetett jókedvvel.
- Nem, pontosan tudod mire gondolok. –nézett rám áthatóan – Bulik, szenvedélybetegségek, elvonók, és a többi….
- De boldog vagyok. – úgy éreztem felrobbanok, ehhez nem volt joga.
- Tőlem senki nem tudja meg.
- Remélem is, mert akkor egy reggel arra ébredsz, hogy halott vagy.
Felnevetett.
- Először megdöbbentem, de rájöttem hogy Monica sokat szenvedett ezért a fél boldogságért is mellettem.
- Igen…
- Rajta tartom a szemem és Anna is, nem iszik.
- Tudtam, hogy így lesz. Rendes ember vagy te a magad módján.
- Beszéltem a feleségemmel… Van valakije, válni akar, vagy külön élni…
- Monica még nem tudja. –szögeztem le.
- Nem. És te se mond el neki, még nem döntöttük az asszonnyal, és nem akarom hogy magát hibáztassa.
- Jól van. A lányod tudja?
- Igen, nem akarja hogy váljunk.
- Meg tudom érteni, de ha túl lesz a megrázkódtatáson, Monicát kedvelni fogja.
- Ismeri, és kedveli, csak nem tudja hogy róla van szó.
- Majd drukkolok.
Bólintott.
- Van itt még valami…
- Nem szerződöm.
Legyintett.
- Horner sokat kérdez felőled.
Nem tudtam mit mondhatnék, csak bámultam rá.
- Sejtelmem sincs hogy mi többiek miről maradtunk le, de akárhányszor átjön és beszélgetünk tőlem vagy Monitól előbb utóbb megkérdezi hallottunk e rólad valamit.
Megrántottam a vállam.
- Sőt ahogy hallom a múltkor Annanál is érdeklődött.
- Értem.
Hosszú pillanatig néztünk egymásra.
- Megkedvelt téged.
- Nem akarok senkit.
- Azért amit Moni mesélt?
- Szerinted? –gúnyolódtam.
- Nem hiszem hogy gondot okozna számára elfogadni azt ami már elmúlt.
- Persze, addig amíg ki nem pattan az újságokban! A többiekkel ellentétben már tudhatod, hogy az én „priuszommal” azért nem annyira jók az esélyeim.
- Jobb ember, mint amilyennek hiszed.
- Tudom, bassza meg! Épp ezért megérdemel egy rendes nőt!
- Látom ezt a szekeret én már nem tudom előre mozdítani…
- Maradj ki belőle!
- Oké oké! – emelte fel a kezét megadóan.
Szó nélkül otthagytam, és a szálloda bárját vettem célba, egy cigire, és egy koktélra.
Leültem az egyik sarokba, és kényelmesen elnyúltam a bőrfotelben.
Odajött az egyik pincér, és letett elém egy fehér szalvétát és egy pohár pezsgőt.
- Nem rendeltem ilyet!
- Egy úr küldi Önnek.
- Nem fogadok el italt idegenektől, vigye vissza!
- Azt mondta ismeri Önt, és egy üzenetet is írt a szalvétába. – közölte egyszerűen, meghajolt majd elment.
Kissé szkeptikusan belekóstoltam, kellemes könnyű és édes íze volt. Teli találat, pedig nem szeretem a pezsgőt csak a dobogón. Körbe pillantottam sehol egy ismerős arc.
Megnéztem a szalvétát, egy gém kapoccsal egy összehajtogatott cetlit tűztek bele.
„ Hallottam hogy visszajöttél. Örülök.
A harmadikon a 337-es szobában lakom. Azt hiszem, beszélnünk kellene.
Vagy legalábbis nekem veled.
Este kilenc után gyere át, ha te is így gondolod.
C.”
Ismerős volt az írás, és nem volt nehéz kitalálni, hogy a C Christianra utal.
- Leveleztek mint a suliban?
Döbbenten pillantottam fel, a mellettem ülő Annára.
- Nem…. Csak.. Mindegy… - a zsebembe gyűrtem a cetlit.
- Látom. – ivott bele a pezsgőmbe – Finom! Ki küldte?
- Horner. – nem akartam tagadni, tudtam, hogy tudja.
- Egy pöcs, de jó ízlése van meg kell hagyni.
- Igen…
- Vettel kiszeretett Katieből.
Érdeklődve néztem rá.
- Tapad rám, mint matrica a szélvédőre.
- És az ír?
Megrántotta a vállát.
- Megvolt. A múlt hétvégén.
Félre nyeltem a koktélom, és hangos köhögésbe kezdtem, minden szem ránk szegeződött.
- Jól van kisasszony? –jött oda a pincér.
- Igen… - nyögtem – Csak félre nyeltem…- köhögtem újra - Hoznak nekünk egy - egy pohár tequilát?
- Igen.
- Köszönöm.
Letöröltem a fulladozás miatt megindult könnyeimet, és próbáltam Annára koncentrálni.
- És ezt csak így? – vigyorogtam.
- Így hát.
- És a kis szőke?
- Tudja. Most dühöng.
- Miattad fog megölni az angol.
- Igen, nem kizárt.
- És?
- Vettel rendes. – megjött a pincér, és letette az italokat – Eddie viszont inkább hozzám való.
- Az ágyban?
- Hohó. – vigyorgott – De négy szemmel kellene figyelni rá. – húzta el a száját.
- Tudja hogy hárman vagytok párban?
- Igen. –morogta – Úgy örül neki, mint örömlány a rendőrnek.
- Gondolom.
Nagyot sóhajtott.
- És te?
Kihalásztam a cetlit, és elé dobtam. Átfutotta.
- Volt valami?
- Semmi pucér. – vigyorodtam el, kezdett hatni a pia.
- Akkor meg?
- Éreztél már valakinél olyat, hogy bizseregsz?
- Beszedtél valamit? – nézett rám megrökönyödve.
- Nem! Úgy értem…
- Tudom, hogy érted! Amúgy igen. Az írrel, de nagyon. Teljesen rá vagyok kattanva.
- Látszik. Ahogy róla beszélsz. – mosolyogtam.
- Nem tom. –itta meg egy húzásra a tequiláját.
- De ugye nem akarod ezt így folytatni?
- Mit? Hogy így hárman? Megfordult a fejemben. De Eddie tuti nem menne bele, bár ha nem tudja meg, és Seb hajlandó titokban tartani, akkor miért ne? Senki nem tud semmit. –gondolkodott el.
- Ne csináld! –fogtam meg a karját.
- Ne szólj bele szivi!
- Anna! Akármilyen is Eddie vagy a kis német, ezt nem érdemlik meg. Emlékezz vissza neked hogy fájt amikor kiderült, hogy többen voltatok egy kapcsolatban.
- Emlékszem. De Eddie úgysem fogja felvenni túl nagy macsó ő ahhoz! – mondta megvetően – Csak játszik velem, tudom jól! Sebastiannak pedig éppen itt az ideje, hogy felnőjön végre, rá kell jönnie, nem ő a világ közepe.
Hitetlenkedve hallgattam.
- Csinálj amit akarsz, de megfogod ezt még bánni, az biztos! – azzal otthagytam.
Sokszor csinált már hülyeséget, de ez a mélypont, a srácokon veri le mások bűneit.
Felmerült bennem hogy elmondom Christiannak, hogy tegyen rendet, de végül elvetettem, jobb ha ebből kimaradok, és mindenki a magam kárán tanul…
Egy forró fürdő, és egy jó vacsora után, fürdőköpenyben leültem filmet nézni, de közben még mindig a lányok körül jártak a gondolataim.
Vége lett Az utolsó szamurájnak, majd bemondták, hogy az éjféli hírek következnek.
Lehunytam a szemem.
Biztosan várt…
Nem tudtam mit tegyek….
Felvettem egy farmert, meg egy királykék hosszított felsőt, és átkopogtam Gerhardhoz.
Álmos arccal, kócos hajjal, egy fehér pólóban és kockás boxerben nyitott ajtót.
- Mi történt? –kérdezte kábán – Niki az! –szólt hátra.
Moni szintén kómás arca jelent meg az osztrák vállánál, éppen összehúzta magán a fürdőköpenyt.
- Baj van?
Bergerre néztem.
- Ha megmondom neki akkor szerinted az, semmin nem változtat?
- Kinek és mit? – vakarta meg a fejét.
- Az Istenért!
- Chrisről van szó? – érdeklődött a barátnőm.
- Igen.
- Szerintem nem. Mondtam már, rendes ember, és nagyon elnéző.
- Megnyugtattál Főnök! – hisztiztem.
- Én ehhez öreg vagyok! Old meg magad! –azzal Monit karon fogva bezárta előttem az ajtót.
Remek, nagy semmivel vagyok előrébb.