31.rész
Legnagyobb megdöbbenésemre Vettel is előkerült még az első pár napban, hogy segíteni szeretne. Chris rám sózta mert láthatóan nem volt türelme a sráchoz.
- És mihez értesz? –érdeklődtem nagyot sóhajtva.
- Jól vezetek. –vakarta meg a fejét zavartan – De szívesen pakolok árut, erőnlétinek jó.
- Kizárt! Még lesérülsz, és a fejemet veszteném miattad.
- Vagy segítek felmosni, akármi! De ők az én csapatom is! Itt a helyem!
- Megszállt a szentlélek?
- Nem. De megérdemlik.
- Jó hozzáállás.- löktem meg.
- A tied is. Guillaume mesélte, hogy sokat melóztál az elmúlt pár nap, és jól szerveztél.
- Igyekszik az ember. Na gyere Csőrike, valami majd csak akad.
Körbenéztünk aztán végül eszembe jutott valami.
- Vezettél már targoncát?
- Öööö nem. Miért?
- Na akkor itt az ideje! Frank! – kiabáltam hátra.
- Tessék! –jött elő egy nagy darab két ajtós szekrény.
- Vettel! –mutattam a németre, majd az amerikaira – Frank Barrows a szállítmányozási és raktárfelelősünk. Ami esetleg még használható cucc azt át kell mozgatni máshová, hogy legyen hely a felújításhoz. – néztem Sebre – Frank ha ez a srác millió dolláros kocsit tud vezetni, akkor targoncát is, tanítsd be. Jó móka lesz, meglátjátok.
- Niki…
- Tudom. Nézzétek ő segíteni akar, neked meg segítség kell. Nem állhatok be magam mindenhová, te is tudod. Majd este átjövök helyette jó? Egyenlőre helyre kell hozni a konyhát, hogy a szakácsok tudjanak főzni, aztán még a gyártó sorral is törődnöm kell. Pörgetni kell a munkát vagy jövőre nézhetünk mint a moziba. Vettel csak ésszel, érted! Ha több kárt csinálsz mint hasznot, én téplek meg!
- Oké, oké! Frank a főnök!
- Helyes!
Este rájuk néztem.
- Na milyen a srác?
- Egész ügyes. – nevetett Frank – Leejtett pár dobozt, de semmi törékenyt nem kapott. Még lehet belőle valami.
- Szuper. Hé Csőrike! –integettem oda neki.
- Igen?
- Gyere. –odatrappolt – Hogy tetszett?
- Jó. –vigyorgott.
- Akkor mára ennyi, menj át Adrianhoz, és segíts az irodáknál.
- Oké.
És ez még csak a kezdet volt, hetek teltek el, mire sikerült kipucoltatni, és eltűntetni a füst átható szagát. Aztán jöhetett a felújítás, rohamtempóban. A felszerelések is megérkeztek, és még folyt a helyreállítás napközben, amikor a srácok éjjel szereltek, és a berendezéseket kalibrálták.
December elejében jártunk mire újra kezdett gyárnak kinézni a konyha és a két csarnok.
Christian nagyon lehajtotta magát, egy mozgó irodát alakított ki, és mindig oda ment a papírjaival, telefonnal, és laptoppal ahol szükség volt rá. Néha ülve aludt el valahol. A napi háromszori étkezésre mindig elrángattam a munka mellől, de annyit idegeskedett, és éjszakázott, hogy komolyan kezdtem aggódni érte.
Didi is szinte állandóan ott volt, és segített ha kellett, de azért a meló dandárja mégiscsak az angolon landolt.
Alig két hét maradt már csak karácsonyig, amikor félre hívtam a nagyfőnököt egy kis beszélgetésre.
- Mi a véleményed? –érdeklődtem.
- Szépen alakul. Tetszik. Mindenki nagyon sokat gürizik. –bólogatott.
- Örülök.
- És pár milliót meg is spóroltál nekem.
- Tudok róla.
- Mit akarsz konkrétan?
- Nem fog neked tetszeni.
- Azért csak mond!
- Két napra szüntessük be a munkát.
- Minek?
- Mert az emberek fáradtak Didi! Három műszakban dolgoznak, éjjel – nappal. Van aki alig látja a családját. Nézz rájuk, kimerültek! Chris az élő példa, aggódom érte. A szezon előtt ennyire lemerítik magukat nem fogunk jól, és eredményesen dolgozni.
- Két nap grátisz szabi? – nézett rám gyanakodva.
- Igen. Van London mellett egy remek kis wellness központ, kibérelhetnék, mindenki elmehetne családostól. Két nap úszkálás, alvás, és masszázs sokat segítene. Hidd el.
- Jól van. Meggyőztél. Legyen. És mikor?
- Jövő hétvégén.
- Oké. De te szervezel mindent, és ne legyen gond semmilyen téren.
- Rendben.
- És áruld el nekem Vettel miért a targoncásoknál, a belső posta részlegen, és a recepción segít ki?
- Mert vezetésen kívül máshoz nem ért, és segíteni akar, de itt nem csinálhat bajt, meg nem sérülhet le.
- Ügyes! És még élvezi is a srác.
- Nekem is úgy tűnt. –mosolyogtam.
- Jól van. Apropó, tudsz róla hogy Adrian válik?
- Hallottam valamit, de annyira nem érdekel miért?
- Mert meg kéne beszélned vele hogy kit hoz, nem hiszem hogy az asszony és a szeretője jól kijönne egymással.
- Oké. Majd figyelek rá.
- Remek! És ti?
- Mi?
- Te meg Horner. Úgy látom alig látod napközben.
- Hát igen, este meg vagy dolgozik vagy alszik. Kimerült. De előbb utóbb csak javul a helyzet.
- Nem éppen a legideálisabbak a körülmények egy kapcsolat kezdéshez. –dünnyögte – Pláne amilyen viharosan indultatok.
- Igen…
- Sokat jelent neki hogy ennyit segítesz, és melletted vagy.
- Tudom, csak nem érzem.
- Beszéltél vele?
- Nem. És te se tedd. Most a cég a fontos, ha egy kicsit a lazul a tempó, majd elcipelem pár napra.
- Jól van. De össze ne vesszetek nekem addig. Jó páros vagytok. - karolt át az öreg – Most pedig mutasd meg mi van már kész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése