Days of Thunder - Mint a villám 34.

34.rész

Aznap és másnap éjjel sem nem tudtam aludni, végig Christianon gondolkodtam. Amióta elment, teljesen kizárt az életéből, úgy kezelt, mint valami megunt vendéget, udvariasan de távolságtartóan.
Végül felkaptam egy fürdőköpenyt a pólóra, és a sortra amit viseltem, majd lecammogtam a konyhába.
Benéztem a hűtőbe, de semmi ehetőt nem találtam. Becsuktam az ajtót, és hírtelen felkiáltottam az ijedtségtől.
- Ennyire rémisztő vagyok? – cukkol a brazil.
A vállába bokszoltam.
- Hülye vagy. Frászt kaptam.
- Mit mászkálsz éjjel? – ült fel a bárszékre az asztalhoz.
- Éhes vagyok.
- Akkor ketten vagyunk. De ugye nem megint kínai?
- Ötlet?
- Van. –azzal előtúrt egy papírt az egyik szórólapos kosárból – Amerikai kaja?
- Muti! – kaptam ki a kezéből a lapot, és átfutottam – Jól hangzik.
- Isteni a csípős csirkemell csík, és a sült krumpli.
- Meggyőztél.
- Abban jó vagyok. Akkor két adag olyan?
Bólintottam. Tárcsázott a vonalin, majd rám pillantott.
- Jár desszert. Amerikai epres-csokis palacsinta vagy muffin?
- Palacsinta.
- Oké. – majd leadta a rendelést, és letette a kagylót – Szóval?
Tette le egyik kezét mellettem a pultra, és közelebb lépett.
- Szóval? –kérdeztem vissza.
- Tehát akkor mi a helyzet veled és Durci Horcival?
- Durci Horci? Ez olyan mint a Durci Darcy a Briget Jones-ban! –nevettem fel.
- Nem válaszoltál.
- Mosolyszünet van, csak nem tudom hogy végeleges vagy ideiglenes.
- És ha végleges? – hajolt közelebb.
- Fel akarod melegíteni a kettőnk… – mutattam magamra majd rá.
Átkarolta a derekam, és magához húzott.
- Hiányzol…
- Én vagy szex?
- Mindkettő. – csókolt a nyakamba – Igazából nem értem, ha vele vagy miért hagyod, hogy ezt csináljam?
- Nem tudom… - húztam magamhoz – Talán mert egy kis szeretetre vágyom.
- No fene, a Red Bull főnöke nem elégíti ki a barátnőjét? – bontotta ki a köpenyem övét.
Eltoltam magamtól és egymás szemébe néztünk.
- Miben akarsz belerángatni?
- Nem rángatlak én semmibe, jössz te magadtól is.
- Szeretem…
- De attól még az én karjaimban vagy. – vigyorodott el.
- Ha valakit elhanyagolnak, az máshol keres vigaszt… - fordítottam el a fejem.
- Én nyújtanék. – mondta lazán.
Rápillantottam, és tudtam, hogy mit akar.
Ki akartam bontakozni az öleléséből, de nem engedte.
- Ha azt hiszed, hogy ez alatt a pár nap alatt nem csalt meg téged, akkor hülye vagy. –engedett el Bruno.
- Ne próbáld befeketíteni!
- Nem én! Ő magát! – azzal átment a másik szobába és egy újsággal a kezében jött vissza, majd lecsapta elém a pultra – Huszonnyolcadik oldal! – fonta keresztbe a kezét maga előtt.
Kétkedve kerestem a megadott számot, majd döbbenten néztem a képet, ahol Chris éppen Tamara Ecclestonet öleli, és csókolja az előző esti partin. Megnéztem a dátumot az újságon, egy nappal a veszekedésünk után jelent meg. A cikk szerint pedig a korábbi kapcsolatuk végre folytatódhat, és ha így lesz, akkor megvan Bernie utódja a Forma 1-ben.
- A pofám leszakad. – tettem le döbbenten a lapot.
- Ne vedd zokon, de szerintem te csak ágy melegítőnek kellettél neki.
- Nem úgy tűnt.
- És a kép alapján hogy tűnik? Te tudtál arról hogy ő meg Tam?
- Nem! Egyetlen szóval sem említette soha…
- Igen? Nocsak…- ült fel a pultra.
- Te tudsz valamit?
- Állítólag Bev megtudta hogy Chris az egyik győzelem után nagyon berúgott, és Tamara ágyában landolt. A sajtó is megírta, de gyorsan elült mert mindenki tagadott!
- Nekem sem ő, sem Eddie nem ezt mondta!
- Mert Eddie nem falaz az ezer éves haverjának? Niki azt hittem több eszed van!
- És Berger?
- Hát szerintem ő is azt hitte, amit mindenki hogy az angol elmondta neked…
- Hát kurvára nem mondta!
- Szóval bosszú?! – ölelt át újra.
- Veled?
- Kéznél vagyok!
- Szívem szerint lefeküdnék Eddivel hátha jobban fáj Chrisnek, csak…
- Annát nem akarod bántani…
- Igen.
- Hidd el, velem jobban jársz! – nevetett.
- Mert nem zsákba macska? – böktem meg.
- Mi jók vagyunk együtt Niki. Ez tény. – szorított magához.
- Tetszik az érvelés. – fogtam meg a tarkóját, és megcsókoltam.
A nappali kanapéján landoltunk, a pólója, és a köpenyem, pedig a padlón, ledobáltuk a párnákat is, éppen kezdtünk belelendülni, amikor a csengő félbe szakított minket.
- Megjött a kaja. – morogtam.
- Sietek, és folytatjuk. –csókolt meg újra.
Pár perc elteltével sem jött vissza, így kicsit ziláltan de utána mentem.
A küszöbön állt, félig az ajtó takarásában.
- Mi tart ennyi ideig szivi? – kérdeztem kihívóan, és mögé léptem, majd átnéztem a válla fölött.
- Szia Niki! –nézett rám ingerülten Christian.
- Mit keresel itt késő éjjel? –kérdeztem zavartan.
- Beengedtek végre vagy az utcán fogok veled beszélni? – vágott vissza csípősen.
Bruno némám elállt az útból, az angol pedig becsörtetett, és felkapcsolta a lámpát.
Amint meglátta a kanapét, és a földön szanaszét heverő ruhákat, elborul az agya.
- Ennyit arról hogy a barátnőm, már nem űzi a szakmát! –ordított dühösen.
Annyira mellbevágott, amit mondott, hogy meg sem tudtam szólalni.
- Szóval így állunk! –szögezte le – Nincs ekkora balek, csak én!
- Nem… Nem arról van szó... – hebegtem.
- Nem?! Ne etess! Szánalmas vagy! Végeztem veled! - fenyegetett meg az újával - Te ócska kis….- pillantott végig rajtam lesajnálóan, majd Brunót meglökve kiviharzott és bevágta az ajtót.
Összerezzentem a hangtól.
- Minek jött ide az éjszaka közepén? –néztem kétségbeesve a brazilra.
- Mert jobbat érdemel, mint te! Látnia kellett, hogy a barátnője milyen ribanc! – szólalt meg Eddie a lépcsőn lefelé jövet.
Ledobott elém két táskát.
- Itt a cuccod, és tünés!
- Eddie megvesztél? – fakadt ki Bruno.
- Mondtam hogy segítek, hogy a tiéd legyen! Megkaptad! Vidd innen! – közölte lazán, aztán a kijárat felé ment – Járok egyet! Negyed óra múlva már ne legyetek itt! – azzal eltűnt.
- Te elárultál? –néztem megrökönyödve Brunora.
- Nem éppen így terveztem…. – motyogta, pofon vágtam.
- Hogy dögölnétek meg mind! Veled az élen!
Azzal a két táskát felkapva kirohantam az utcára.