Days of Thunder - Mint a villám 21.

21.rész

Hozzábújtam, és az arcomat a vállába temettem.
- Hiányoztál…
- Te is… - motyogtam.
- Hetek óta csak arra tudok gondolni, hogy végre átölellek.
- Csak arra? Én azt hittem tovább is mentél? – kuncogtam.
- Megőrülök érted. – nézett mélyen a szemembe.
- Jól titkoltad…
Szomorkás mosoly jelent meg az arcán.
- Szeretném ha itt maradnál éjszakára, de attól tartok ez most nem a legjobb ötlet. – simogatta meg a nyakam.
- Nem akarok egyedül maradni éjszakára... Gyere át…
- Gerhard nem tapsolna, és még dolgoznom kell egy kicsit.
- Értem. –húzódtam el.
- Mi baj?
- Semmi. – mosolyogtam – Kicsit fáradt vagyok. Még nem vagyok túl jól.
- Felkísérlek.
- Ne. Még a végén újabb balhé lesz belőle. Egyenlőre szerintem mindenkinek elég volt a pár nappal ezelőtti.
- Ahogy akarod. Holnap átmegyek, valamikor este felé, amikor végeztem.
- Jó. - bólintottam.
Aztán kislisszoltam a szobából.
Alig záródott be mögöttem a szobám ajtaja – pontosabban Bergeréké - kitörlt belőlem a sírás.
Valaki átölelt, felpillantottam.
- Te mit keresel itt?
- Bergerék befejezték a pókert, és mindenki visszament a szobájába - illetve Bergerék a tiedbe - , én meg elvileg rád vigyázok. – pirított rám Bruno – A lányok, azt mondták alszol. De sehol sem láttalak. Szerencse hogy Gerhard nem nézett rád. Hol jártál?
- Christiannál. – zokogtam.
- Mit történt? –ölelt át.
- Semmi.
- Bővebben?
- Lerázott.
- Mit mondott pontosan?
Pár zavart mondatban elmeséltem.
- És ezért miért sírsz?
- Ha egy pasi azt mondja egy nőnek, hogy dolgozik, meg az apád, a főnököd, akárkid nem örülne neki, akkor csak gyorsan le akar rázni, mert időre jönnek hozzá. Pontosabban nő jön hozzá.
- Honnan szeded, ezt a hülyeséget? – fakadt ki.
- Elég ideig forogtam ilye körökben escort liba ként, tudom hogy milyen mondat alatt mit kell érteni.
- Ő nem olyan. Nem szokott lányokat rendelni, sem rajongókat felszedni. Elég konzervatív ezen a téren. Pláne mióta Beverleyvel vége.
- Azért járt a sajtófőnökével mi? – ültem le bosszúsan.
- Hát ahogy hallom az csak mese volt habbal.
Döbbenten néztem Brunóra.
- Ezt hogy érted?
- Ma beszéltem Irvinenal játék közben, és ő mesélte. Kicsit sokat ivott és ilyenkor többet beszél mint kéne.
- És te hiszel neki?
- Ezer éves barátok Chrissel.
- Igen?
- Nem tudtad?
- Nem. – teljesen lezsibbadtam – És mit mondott?
- Beverleynek elege lett, Christiannak mindene a csapat, a végén már alig járt haza, állandóan bent aludt a cégnél. Meg sokat utazgatott mert meg kellett győzze az új szponzorokat, megéri támogatni a Red Bullt. Egy időben amikor Sebastian szakított az előző barátnőjével hozzá is sokat elment, hogy támogassa, vagy helyre rázza ha éppen elszaladt vele a ló és túl sokat bulizott. A Renault is igény tartott rá, szinte minden országban ahol Forma 1-es verseny van, segített Vettel mellett az új autók promóciójában. Meg állítólag, mondom állítólag amikor megnyerték a világbajnokságot, az esti bulin a BBC riporterével Natalie Pinkhammal gabalyodtak nagyon egymásba, és Bev rájuk nyitott. De ahogy én azt a csendes, kuka nőt ismerem, nem csoda. Állandóan győzködni kellett, hogy Chris mellett a helye, és támogassa. A mindent eldöntő utolsó futamra, és egy hétig rágta a csapat a fülét, hogy menjen el, mert a főnöküknek fontos. A társasági életben is olyan esetlenül mozgott, sajnos, egy párszor próbáltam vele beszélgetni, de áhh. –legyintett – Szóval nem volt az angolhoz való. Meg is értem, amiért szétmentek.
- De Chris szerette nem?
- Igen, nagyon. Eddie szerint hetekig járt a nő nyakára, hogy akár még a csapatot is otthagyja, csak menjen vissza hozzá. De Bev végül kibökte, hogy talált valaki mást. Ez három éve Monte Carlo után volt pár héttel. Utána Chris nagyom ingerült lett, mindenkivel csak keménykedett, még az FIA-val is, aztán valahogy mire ősz lett, teljesen befordult. A munkába temetkezett, és felröppentek a hírek, hogy Bev nem véletlenül hagyta el.
- Hogy - hogy?
- Valaki kitalálta, hogy Chris Beverleyt csak alibinek tartotta.
- Alibinek? Mihez?
- Hát….
- Mond már!
- Szóval elkezdtek pletykálni, hogy Chris a másik csapatban játszik. –szabadkozott.
- Másik csapat? –kérdeztem értetlenül.
- Jaj, hát hogy homokos! –fakadt ki.
- Homokos? – sipítottam.
- Igen.
- És az? Vagy inkább biszex?
- Jaj Niki! Szerinted buzi?
- Nem. Nem tűnt úgy. – gondolkoztam el.
- Mondom hogy csak duma az egész! Ekkor találták ki Katievel, hogy ők járnak. Illetve Katie megkérte, és ez mindenkinek jó volt. A csapatnak, Chrisnek, és Seb éppen aktuális kapcsolatának is megnyugvást adott, hogy Seb nagy szerelme foglalt.
- Értem.
- De mióta feltűntél a teszten Chris megmondta, hogy neki nem kell tovább alibi barátnő.
- És ez Katienek Seb miatt volt jó?
- Igen, végül is majdnem hét év van köztük.
- És ezért?
- Ahha. De úgy látom végül csak egymásra találnak már végre ők is. Eddie szerint Chris kész aszkéta életet élt Katie mellett. Soha még csak egy kóbor alkalom sem volt köztük, hiába laktak közös szobában. Persze a nyilvánosság előtt ment, az ölelgetés, meg a puszi, de amúgy semmi.
- Ezt azért nem hiszem el.
- Nem tudom, de az biztos hogy Hornert nagyon megviselte a szakítás pár éve.
- És pont bennem bízik meg? Egy prostiban?
- Na! – ült mellém és karolt át – Azért ahogy hallom az elég régen volt már. Nem? Mennyi ideje is hat – nyolc éve?
- Kb.
- Akkor meg?
- Rendes vagy.
Kedvesen mosolygott.
- Köszi.
- Szívesen. Ideje lefeküdnöd.
- Sajnálom.
- Mit?
- Azt a múltkorit.
- Én is túlreagáltam.
- Dühös vagy még?
- Nem. Túlléptem. És kicsit kiábrándultam belőled.
- Sajnálom.
- Nem baj. Amúgy meg, most van egy lány, új arc, a Mercedesnél dolgozik, alakul valami.
- Örülök neki.
- Én is.
Kopogtattak.
- Kinyitom. – állt fel a brazil.
Hallottam ahogy lenyomja a kilincset.
- Hát te? – csengett döbbenten Bruno hangja.
Christian csörtetett be a nappaliba.
- Szia...- nyögtem döbbenten.
- Megazavartam valamit? – kérdezte élesen.
- Maximum egy beszélgetést, ami éppen rólad szólt. – vágott vissza Bruno.
- Rólam?
- Rólad, meg arról hogy valami kamu indokkal leráztad.
- Miféle kamu indok? –nézett rám az angol.
- Azt hittem azért rázol le, mert vársz valakit…
- Mégis kit várnék? –bukott ki.
A padlót bámultam.
- Azt hitte valami nő ügy van e mögött. – válaszolt helyettem a brazil.
- Nő? Miféle nő? Honnan szedsz te ilyeneket? – nézett rám idegesen, és egyre jobban kiakadt.
- Gerhard rám bízta, most átmegyek a szobámba, majd visszanézek. Ez úgysem rám tartozik. – azzal Bruno angolosan távozott.
- Mi történt? Mi ez a másik nő? – támadt nekem.
Gyorsan elhadartam.
- Kérlek! Azért kettőnk közül nekem lenne jogom jobban aggódni, hogy mivel és kivel töltöd a szabadidődet!
- Igazán kedves vagy! – álltam fel gúnyolódva.
- Nem úgy értettem. –mentegetőzött.
- Hát persze!
- Niki! Én Brunora gondoltam.
- Jó szöveg!
- Ne aggódjak, hogy a volt szeretőddel vagy egy csapatban? Amennyire össze voltatok akadva, szerintem van rá okom!
- Pedig nincs!
- Igazán? – nézett keményen a szemembe.
- Igen! –álltam a tekintetét.
- Örülök. –enyhült meg – Annak is hogy tisztáztuk. – át akart ölelni, de lesöpörtem a kezét.
- Ahogy hallom, te csaltad meg majdnem Bevet, nem ő téged!
- Az egy régi lemez, és semmi köze hozzád.
- Igen?
- Igen, és nem fogok magyarázkodni!
- Menj el!
- Nem megyek sehová! Ha tudni akarsz valamit akkor engem kérdezz, és a pletykáknak higgy!
- Mert te őszintén válaszol majd? Ugyan! – hergeltem magam egyre jobban.
Vett egy mély levegőt és csak utána reagált.
- Nézd, én nem tudom miféle pasikkal akadtál eddig össze, de én nem szoktam senkit sem hitegetni, vagy össze-vissza hazudozni pláne annak nem akit szeretek. – mondta kissé higgadtabban.
- Szép szavak!
- Niki, kérlek! Nem ezért jöttem. – nézett rám fáradtan.
- Hanem miért? Azért hogy dugjunk? Előre szólok, hogy magas tarifával dolgozom!
- Niki, kérlek. – próbált meg újra átölelni, de bennem már felment a pumpa, és megint leráztam a kezét, aztán meglöktem a mellkasát.
- Ne csináld.
- Ha akarsz tőlem valamit, akkor fizess!
- Niki… - mondta csendesen.
- Mennyit vagy hajlandó fizetni a szolgáltatásaimért? Hm? Tudod én egy anyagias lány vagyok! – sziszegtem dühösen.
Annyira felhúztam magam, hogy már szédültem, és kanapé hátába kellett kapaszkodnom.
Az angol átölelt. Éreztem, hogy az arca a homokomhoz ér.
- Megint felment a lázad. – suttogta.
- Engedj el! - dühöngtem
- Nem! - közölte határozottan.
- Azonnal eressz el!
- Ha elengedlek összeesel.
Igaza lett, a lábam remegni kezdett, a fejembe éles fájdalom nyílalt, a szédülés egyre erősödött, bele kapaszkodtam az ingébe.
Megfogta a karomat, és a nyaka köré tette, aztán lehajolt, és ölbe vett.
- Gyere. Túl sokat pattogtál ma, ahhoz képest hogy beteg vagy.
Lefektetett az ágyra, és betakart.
- Mindjárt jövök.
Megfogtam a kezét.
- Hozok egy kis vizes borogatást. – lehajolt és átölelt – Sietek.
Hallottam ahogy a fürdőben folyik a víz, majd visszajött.
- Gyere. – ölelt át és felültetett – Hideg vizes törölköző. – felhúzta a pólóm, és rám tekerte – Jobb? –segített visszafeküdni.
- Kicsit. - hideg kezét az arcomhoz szorította – Ez jó.
- Szerintem rosszabbul vagy, mint voltál.
- Lehet hogy jól jönne azaz orvos.
- Átszaladok, már biztosan alszik. Szólok Bergernek is.
- Hívd fel inkább.
- Jól van. – nyomkodta a telefonját, aztán a füléhez tartotta, végül letette – Watson nem veszi fel, megpróbálom Bergert. – hallottam hogy hosszan kicseng és valaki végül felveszi. – Gerhard? Szia Monica! Keltsd fel Bergert jó? Niki belázasodott! Nem! Nem! Hosszú! Szólni, kellene… Igen. Oké. Jó. Persze maradok. Szia!
- Berger odáig lesz.
- Ne törődj vele. – simogatta meg az arcom.
- Mindjárt elalszom.
- Akkor pihenj.
Lehunytam a szemem, és amikor kinyitottam Moni ült az ágyamnál.
- Szia Csipkerózsika.
- Christian?
- A versenyen van. Nem akart menni, de muszáj volt. Majd jönnek.
- Verseny?
- Péntek este óta ki vagy ütve, az egész szombatot átaludtad. Lázasan hánykolódtál. Csak összejött az a kis tüdő gyulladás, a doki tegnap háromszor adott neked lázhúzót, meg gyógyszeres injekciót. Ma délelőtt is itt volt, mielőtt kiment a pályára.
- Ma van a verseny?
- Sajnálom szívem.
- És Chris?
- Egész péntek éjjel itt szobrozott, tegnap meg a nappaliban tartott megbeszélést, amin a csapata egy kicsit ledöbbent, pláne Vettel. Többször is telefonált tegnap hogy mi van veled, van e változás. Aztán este megint itt ült, csak késő reggel ment el. Ma is hívott, de még aludtál. Most meg már megy a futam, de ha vége biztosan ide csörög.
- Nagyon összevesztünk.
- Inkább te veszekedtél vele.
- Igen.
- Nem hiszem, hogy a szívére vette. - közben adott egy pohár narancslevet.
- Köszi. – megittam – Alig van erőm.
- Aludj.
Megint lehunytam a szemem, de ezúttal mindenféle hülyeséget álmodtam.
Arra riadtam fel, hogy valaki megsimogatja az arcom.
- Szia…- mondta Chris csendesen, aztán átölelt.
Este felé lehetett, mert alig volt némi fény a szobában.
- Hogy ment a verseny?
- Mark nyert, Seb hatodik lett. Hogy vagy?
- Jobban. Idebújsz?
- Igen. – felállt megkerülte az ágyat, aztán hozzám bújt – Meddig maradsz?
- Kedden kell legkésőbb elutaznom, de próbálom áttetetni a megbeszéléseket.
- Menj nyugodtan, nem lesz baj.
- Amíg jobban nem leszel, addig nem. A verseny közben így is nagyon aggódtam érted. – húzott szorosabban magához – Emlékszel még mit kérdeztél tőlem utójára?
- Halványan dereng. Valami olyasmit, hogy mennyit adnál értem? Miért?
- Nem volt alkalmam válaszolni. Ha szívemet adom neked, az elég fizetség? –nézett mélyen a szemembe.
- Talán még túl sok is. – bújtam szorosan a mellkasához.
- Szeretlek… - suttogta.