Days of Thunder - Mint a villám 19.

19.rész

Fáradtan nyújtóztam ki.
- Nem vagy éhes? – bábáskodott Moni.
- Kicsit. De egy zuhanyra jobban vágyom.
- Rendelek neked valamit, addig tusoljatok. – kezdte el az étlapot keresni Gerhard.
- Bírnád mi? Ha két pucér csaj fürödne nálad mi? – cukkoltam.
- Niki, kérlek.
- Jól van. – sóhajtottam fel.
Egy fél órával később, már a ropogós sült csirkém utolsó harapásait majszoltam, savanyú uborkával és sült krumplival.
- Élvezd ki, mert egy darabig nem ehetsz majd ilyeneket. – vigyorgott az Főnök.
- Én mindent fogok enni ezután is, inkább több időt töltök a konditeremben.
- Ez is egy felfogás.
- Kicsit jobb színed lett. – ült mellém Mo.
- A hideg fürdő, és ez –böktem az üres tányérra – sokkal segített.
- Menj vissza pihenni, hátha vasárnap mégis vezethetsz. – vette el Gerhard tálcát – És ne szokd meg a jót, ez kivételes helyzet.
- Oké. – felálltam.
Kopogtattak.
- Várunk valakit? – néztem körbe.
- Senki. –morogta az osztrák, és odacammogott hogy kinyissa – Hát ti? – kérdezte döbbenten.
- Niki hol van? – ez a hangsúly.
- Mit akar már megint? – néztem barátnőmre idegesen, aki válaszul meg rántotta a vállát.
Becsörtetett Chris, a nyomában dr. Watsonnal.
- Te miért nem fekszel? – dörrent rám.
- Neked ehhez mi faszom közöd van? – veszekedtem vissza – Maga meg minek jött? – pillantottam a dokira.
- Christian keresett meg, hogy maga nagyon rosszul van, és jöjjek. Felforgatta értem a hotelt.
- Miért hol voltál? – fordult felé vigyorogva a Főnök.
- Kártyáztam a pilótákkal.
- Igen? De jó! Tudtommal van egy csapatfőnököm, aki szemmel tart, nem kell még egy száraz dajka! – kiabáltam közben Horner arcába.
Újra kopogtak. Moni ment ajtót nyitni.
- Mi van itt átjáró ház! –fakadtam ki.
- Látom feleslegesen strapáltam magam! – paprikázódott fel az angol.
- Miattam ne törd magad!
- Nem is fogom!
- Ne is tedd!
- Megnyugodhatsz!
- Hála Istennek!
- Jó! – ültem le.
- Jó!
- Látom buli hangulat van. – vigyorgott Anna, a háta mögött meg egy morcos arcú Eddie trappolt.
- Hajítsd már ki! –vetettem oda neki.
- Ne viccelj, letörik körmöm! – ült mellém, az ír meg megállt valahol oldalt, kintebb a csatamezőtől.
- Ha engeditek autóba ülni, és baja lesz az a te – bökött Gerhardra – meg a te – fordult Dr. Watson felé – felelősséged! –azzal kiviharzott.
- Dráma? – vihogott Ann.
- Nem tudom mi baja van, de tényleg! Itt dirigál nekem mint valami porondmester. –mutattam az ajtó felé.
- Most vizsgáljam meg vagy sem? – érdeklődött a doki.
- Inkább ne! Láthatod hogy jobban van. –azzal kezet fogott vele a Főnök, és kiterelte.
Oldalra fordultam, és egy hosszú pillanatig bámultunk egymásra Annával.
- Haragszol? – nyögte ki.
- Hülye vagy.
- Nem újdonság.
Elmosolyodtam, és összeölelkeztünk.
- Igazad volt. –súgta a fülembe, majd Eddie felé tett egy gyors pillantást, és egy aprót hunyorgott.
- Értem. Örülök hogy jöttél. – vigyorogtam.
- Én is.
- Nézzünk horror filmet! –azzal Mo elindult a hálóba.
- Jó! – karolt belém Ann és hárman elterültünk az ágyon, én kerültem középre.
- Rendelek valamit! – azzal Mo félig átmászott rajtunk, hogy elérje a telefont.
- Menjünk el? – kérdezte Eddie a félfának dőlve lazán.
- Zárd be az ajtót, és bulizzatok Gerharddal! – cukkolta Ann.
- Inkább visszamegyünk a 456-osba, a kártyaasztalhoz.
- Oké.
- Monica? – jött be az osztrák.
- De ne hagyd magad megkopasztani. – kacsintott rá az említett.
- Mobil nálunk, ha baj van hívjatok. - jött a válasz.
- Jaj nem lesz! – integettem nekik, hogy húzzanak már el.
- Gyümölcstál, csokis valami? – emelte fel a kagylót Mo.
- Igen! –jött egybehangzóan.
- Csajszi amúgy a gyomromba könyökölsz! – morogta Ann.
- Gyóvagy már! – mocorgott Mo.
Jó pár órával és két Resident Evil résszel később, végül is minden kiderült.
- Én ott maradtam le hogy Vettel vs. Irvine.
- Igen, Horner elcipelte Sebet elsősegélyre, Gerhard Monival elvonult, Bruno meg eltűnt, én ott maradtam Eddievel. Felajánlottam hogy ellátom a kezét, mert csúnyán lehorzsolta, de elküldött a fenébe.
- És?
- Este átmentem hozzá. Elég rendesen kiosztott, aztán közölte, hogy felejtsem el örökre.
- És?
- És majdnem nikotin mérgezést kaptam miatta. –bökött Mo Annre.
- Mert?
- Így vezettem le a feszkót, hogy egyik cigit szívtam a másik után. Meg sipákoltam, Moni meg végig ott ült mellettem.
- És? Hogy lett ebből happy end?
- Gerhard. – mondták egyszerre a lányok.
- Beszélt Irvinenal?
- Igen. Reggel, mikor már lehiggadt. Elmondott mindent rólam, már amit Monitól tud.
- És?
- Aztán megkeresett. Csak beszélt és beszélt, hogy ő ezt nem gondolta volna, stb. stb. Aztán megcsókolt.
- Szuper. - sóhajtottam fel – És Vettel?
- Hagyd már ezt a sok és-t! Ő is kiosztott, hogy nem jár egy ilyennel, mint én, meg a szokásos.
- Remek ember. –gúnyolódtam.
- Az. –húzta el a száját – Pont Eddieről nem gondoltam hogy az a megbocsátó fajta.
- Vannak még csodák….. Te Mo ez a te Gerhardod egész rendes.
- Igen. – nyúlt el mosolyogva – Bár valamit titkol.
Annára néztem.
- Neked mondta? – úgy néztem rá, mintha megakarnám ölni.
- Igen. –fordultam vissza Moni felé – Megígértem hogy nem mondom el neked, de ne aggódj mert nincs rá okod oké?
- Megnyugtattál. – húzta el a száját.
- Bízz benne.
- Igyekszem.
- Azért hallod? –bökött oldalba Ann – Ahogy Horner kirángatta a pókerpartiból a dokit. Szó szerint cibálta. Nem volt utolsó a jelenet.– nevetett fel – Úgy rontott be, mint valami dúvad, hogy miért nincs a szobájába, ahol ugye elvileg lennie kellene, meg neki azonnal kell! És hogy vészhelyzet van, ha nincs ott mindkét pilótája, akkor azt hisszük hozzájuk viszi. El nem tudtuk képzelni kihez kell ennyire orvos. – nevetett.
- Honnan tudod?
- Eddievel ott voltunk, éppen Alonsot kopasztotta.
- Miattam csinálta az egészet?
- Szerintem igen. Tök pánikban volt. Mint valami fejetlen csirke, azért pár éve már ismerem, de így még nem láttam. Vicces volt! Bár azért amikor kiderült, hogy miattad keresi az öreg Watsont, kicsit beparáztam.
- Szóval csak azért jöttél? –cukkoltam.
- Nem, át akartam jönni, csak nem tudom mikor lenne alkalmas.
- Nagyon aggódott akkor?
- Hát… Ahha…. –tömött a szájába egy adag csokis sütit.
- Nem kéne legalább megköszönnöd Nik? – hajolt át Mo.
- Mit hogy a többiek előtt dirigált? – vágott be Anna.
- Végül is tuti azért tette, mert bejön neki Niki. Mi másért rendezett volna ekkora felhajtást?
- Brahiból? –kérdeztem.
- Kiázárt, attól komolyabb! – gondolkodott Mo.
- Akkor viszont olyan szerelmes, mint a nagyágyú. –szögezte le Anna, és közben újabb adag sütit kapott be.
- De tuti irtó pipa amiért leugattam, és beégettem.
- Hát jah! – kapcsolt át Ann.
- Hol lehet most?
- Eddie szerint néha leugrik egy italra a hotel bárjába, vagy a szobájában van. Nem nagyon jár el sehova, a pókert is utálja. Olyan kis magányos farkas.
- Felhívom neked a bárt! – nyúlt át megint rajtunk Mo.
Pár perc beszélgetés után, letette.
- Nincs ott. Megkérdem a portát is. – újabb tárcsázás, és pár pillanat beszéd – A szobájában van a főporta szerint.
- Szuper.
- Ha lemész tartjuk a frontot, de siess vissza. –közölte Ann, közben tovább bámulta a pár pillanattal korábban megtalált síugrást, és felmarkolt a tálból egy adag csokis mazsolát.
- Segítetek öltözni?
- Jól vagy így. – közölte teli szájjal.
- De hát kócos vagyok te csaj!
- Legalább látja hogy nem mesterkedsz hanem amikor leesett lerohantál hozzá.
- Csatlakozom. – emelte a kezét Moni.
- Na jó! – azzal kimásztam az ágyból, és felkaptam egy papucsot, és a küszöbről visszaszóltam – Drukkoljatok!
Anna fel sem nézett, de Monival együtt feltartották a keresztbe tett ujjaikat.
Reméltem hogy ezúttal semmi nem jön közbe.