55.
Kora
délután ébredtem fel, borzalmas fejfájással. A telefonomon sms-ek, és hívások
tömege. Seb pedig sehol. Keresett Christian, Adrian, pár mérnök, és tervező is,
sőt még Daniel is.
Az
angollal kezdtem a sort, és közben lecsoszogtam a földszintre.
-
Szia.
– morogtam a készülékbe.
-
Hol
a pokolban vagy? – kiabálta.
-
Kérlek
ne ordíts. Szétmegy a fejem. Hagytam cetlit.
-
Sokra
megyek a cetliddel! Itt kéne lenned! Albertnek balesete volt!
-
Mi?
-
Részeg
vagy?
-
Most
keltem fel, és szétreped a koponyám, ismételten kérlek ne üvölts, és beszélj
tagoltabban.
-
Albertnek
balesete volt.
-
Melyiknek?
– sóhajtottam fel.
-
Hány
Albertet ismersz? – kiabálta.
-
Christian!
-
Bocs.
-
Egy
mérnököt, egy szerelőt, és egy pilótát.
-
Igen?
Lehet. Mindegy. Értelem szerint pilótánknak.
-
Mi?????
– ordítottam – Mi a szart csinált?
-
Most
én kérlek hogy ne üvölts! Síelt, és eltört a keze.
-
Fasza!
B terv?
-
Didi
kitalálta, hogy cserélünk a Toroval.
-
Seb
visszajön?
-
Kizárt,
ne éld bele magad! Hallani sem akar róla senki! Én sem, amíg ilyen
mélyrepülésben van! Max ül be Costa helyére.
-
Mármint
Verstappen. –sóhajtottam fel, és leültem a lépcsőre – Remek egy tizennyolc
évest ültetünk be Dan mellé. Zseniális!
-
Tizenkilenc
a srác!
-
Van
érdembeli különbség?
-
Nincs.
-
És
Seb? Beülhet Max helyére?
-
Ez
Frankon múlik, de ahogy én kivettem le akar valakit szerződtetni.
-
És
kit?
-
Valakit
a WSR-ből.
-
Sainzot?
-
Ő
a legesélyesebb, már tárgyalnak.
-
Ez
gyorsan ment.
-
Viccelsz,
itt ölnek a helyekért a Toroba. Mikor érsz be?
-
Hány
óra van?
-
Fél
kettő. – sóhajtott fel.
-
Eszek
valamit, összekapom magam, és megyek. Három után. Sietek, és este túlórázom.
Fel is hívok mindenkit mindjárt.
-
Nem
kell. Mondtam, hogy sürgős ügyben Londonban vagy, és feltehetően késő délután
jössz.
-
Miért
fedezel?
-
Mert
bár marhára elegem van az eltűnéseidből, a munkád jól végzed, és Didi
elégedett. És amíg ő az, és a kocsi jó irányba halad, addig kénytelen vagyok
tartani a hátam.
-
Erről
még el fogunk beszélgetni. Én ezt nem várom el.
-
Inkább
örülj, és hallgass.
-
Cuki
vagy. – gúnyolódtam – Amúgy beszélni akarok veled. Sebről.
-
Mondtam
Max jön, és az se érdekel, hogy nyert nekünk négy vébét.
-
Tudom,
ha nyer családtag, ha veszít akkor ciaó, ciaó!
-
Hogyan?
-
Semmi.
Nem fogok szembe mennni Didivel Sebért, semmi esélyem sem lenne, de te megtehetnél
a srácért valamit.
-
Mire
gondolsz?
-
Nézd,
én tudom hogy kedveled, részedről ő nem csak biznisz, különben nem csövezne
nálad. Hívd fel Tostot, és erőszakold ki, hogy ne Sainzot vegye át pilótának
hanem Sebet.
-
Nem.
Ezzel szembe mennék Didivel, és az állásomba kerülne, nem Cat, kizárt. Kedvelem
Sebet, de érte nem tartom a hátam. A személyes véleményem szerint, az ő
karrierjének már vége, és nem hagyom, hogy magával rántson. Annyit ezért nem
ér.
-
Chris.
-
Nem
Cat. És a helyedben én sem pártolnám annyira, mert rövid úton te is az utcán
találhatod magad. Dietrich nem piskóta, ha valaki ellent mond neki, az rendesen
kiveri a biztosítékot.
-
Azért
gondolom tudod, a Toro a mi cuccainkat használja, a mi fejlesztéseinket.
-
Egy
részét, az aero csomagjuk nem a miénk.
-
Lehetne
a miénk is, nincs rá szabály, hogy nem használhatják.
-
Adrian
csak a holtestén át engedélyezné!
-
De
nem ő a főnök. És nekem van egy tervem.
-
Cat!
Nem! Ne kombinálj! Ez most utasítás!
-
Csak
hallgass meg, mi is jól járnánk.
-
Nem!
Nem érdekel! Kizárt!
-
Christian!
Hallgass meg, eddig se jártál rosszul az ötleteimmel!
Hallottam,
ahogy kifújja a levegőt.
-
Mond.
-
Nézd,
az újításokat csak két kocsin tudjuk tesztelni igaz? De mennyivel több infónk
lenne négy autóval.
-
A
csapatok között tilos a telemetria megosztás.
-
De
ez egy cég nem? És nem is mi kapnánk meg az infókat csak én.
-
Nem
tudlak követni.
-
Mi
külön részleg lettünk, akik nem az F1-es csapat alá tartoznak ugye? Külön
főnökkel, külön mindennel. Ha akarom - persze Didi beleegyezésével -, a fejlesztéseimet
akárkinek eladhatom. Nos mondjuk, én eladom a Toronak, de kérem vissza az
adatokat, további fejlesztés céljából. De azokat nem csak az ő, de a mi
autónkhoz is felhasználnám. Plusz az ő modelljükhöz is lehetne egyedi csomagot
készíteni közösen a Toros részlegekkel. Kisegítjük őket, és a pénz is házon
belül marad, plusz négy autón futnak az alkatrészeket, négy eltérő pilótára. Ez
már így nem fest rosszul nem?
-
Mi
nem fog tetszeni?
-
Seb
legyen kis Sainz helyett.
-
És
szerinted én ezt le tudom nyomni Dietrich torkán? – kérdezte meghökkenve.
-
Igazából
én akarom, de meg kéne támogatnod némi kimutatási diagrammal.
Nem
válaszolt.
-
Nézd
ne mond nekem, hogy nem jó ötlet.
-
Jó
ötlet, tényleg az, de Sebastiant belekeverni rossz.
-
Értem.
-
Cat
nem tudom mennyire fogod fel a helyzet súlyát. Ha Sebas nem tudja összeszedni
magát záros határidőn belül, akkor Didi kirepít nemcsak téged, de engem, sőt
még Tostot is. Ő egy nagyon kedves ember, amíg nem a pénze, és az eredmények
bánják a mahinációkat. Én nem akarok elé állni azzal, hogy Seb miatt pontokat,
ezáltal szponzort veszített, plusz az FIA-től ezért évvégén előre láthatólag
nem kap pénzt mert a Toro rossz helyen végezett a tabellán. Nem az a megbocsátó
fajta ilyen téren.
-
Felfogtam,
de lenne egy kérdésem. Miért került be Seb ennyire fiatalon a programba?
-
Mert
rohadt tehetséges volt.
-
És
szerinted elfelejtett autót vezetni?
-
Ezt
nem mondtam, de amíg ennyire szét van esve a magánéletében, addig a pályán is
gondjai lesznek.
-
Akkor
segíteni kell, nem leírni!
-
Cat,
ez nem így megy.
-
Max
tehetséges, Seb is, de mint minden pilóta sérülékeny árucikkek. Ha nem ütik meg
a mércét vagy rossz szezonjuk van akkor lapát? Ez a Red Bull politikája? Hol a
hűség, a lojalitás? Hogy várod el tőlük ezeket, ha te sem adod meg? Nem hiszem
el, vagy nem akarom elhinni, mi szerint Didi mindent az eredményeknek rendel
alá! Vagy ha igen, akkor ez a cég egy szörnyeteg, és nem szabad itt dolgozni,
sem ide szerződni! Ez nonsense.
-
El
lehet menni. – szólalt meg egy dörmögő hang a vonal másik végén.
-
Kérek
a felmondásom nagy ember? Mert egy fél órán belül megkaphatod.
-
Nem
tetszik a hozzáállásod!
-
Nekem
sem a tiéd. Legalább ez közös! Egyébként megint spórolnék a sóher osztrák
pénztárcádnak egy köteg pénzt.
-
Elment.
– hallottam Chris döbbent hangját újra a vonal végén.
-
Hová?
-
Nem
tudom, ideadta a telefont, kiment és bevágta az ajtót.
-
Príma!
Pakoljak?
-
Fogalmam
sincs. Ilyet még nem csinált.
-
Értem.
Amúgy miért adtad át neki a kagylót?
-
Nem
adtam. Kijöttem a megbeszélésről fogadni a hívásod, és utánam jött. Fel sem
tűnt, csak mikor kivette a készüléket a kezemből.
-
Mindegy.
Így tiszta sor. Most leszem, megkeresem Sebet.
-
Miért
hol van?
-
Nem
tudom, nem volt a szobában. De megígérte hogy nem csinál hülyeséget szóval
reménykedem.
-
Majd
tájékoztass.
-
Persze.
Szevasz. – és letettem.
Felálltam,
lementem a lépcsőn, és jobbra fordultam a konyha felé. Seb ott ült a lépcső
tövében és felpillantott rám.
-
Mit
hallottál?
-
Mindent.
-
Helyes.
Akkor legalább nem kell elismételnem.
-
Didi
kirúgott?
-
Nem
tudom. Lehet. – nyújtottam felé a kezem – Ülsz még ott vagy jössz?
-
Miért
harcolsz értem? – állt fel.
-
Ne
tegyem?
-
Csak
nem értem.
-
Térjünk
vissza oda, ígértem neked valamit, hogy segítek a csúcsra kerülni. Szeretném
betartani, de ahhoz hallgatnod kell rám, és nem elfutni. Én szeretnék sikeres
lenni, de ahhoz kell egy pilóta aki alám dolgozik, és ez te leszel. Pont
megfelelsz a célra, mert jelenleg irányításra szorult, ami meg nekem megy. Az
érzelmeket pedig hagyjuk ki ezen túl. A munkatársam vagy, ahogy Chris is, és
ezzel vége. Mindenki vadászgasson ezen kívül. Kölcsönösen hasznos együttműködés.
-
Ez
szimbiózis.
-
Nahát,
honnan tudtad? – cukkoltam.
-
Rémlik
valami biológiából.
-
Akkor
is jusson eszedbe kurva gyorsan, hogy az embernek szüksége van tápanyagra, és
én éppen az éhhalál küszöbén állok. – tereltem a konyha felé.
-
Egyébként
csináltam reggelit. – dünnyögte.
-
És
ehető vagy szénné égetted?
-
Nagyon
vicces vagy.
-
Igen?
– mosolyogtam rá .
-
Na
jó igen. – eresztett meg egy vérszegény somolygást.
No remélem utoljára kellett ezt a sótlan kölyköt összevakarni. Most őszintén nem értem hogy mit eszik rajta a csaj. :-)
VálaszTörlésAlig várom, hogy újra elcsavarja az én fejem is....asszem ezzel tartozik nekem. A leírás megint nagyon élethű lett, ezt onnan tudtam, hogy a vérnyomásom az egekben volt. Olyan szívesen falhoz kenném amikor igy nyöszörög. Puszi SM