11.
A
többiek elmentek, Patrik bejött leült a kanapéra, én bezártam magunk mögött az
ajtót, majd neki támaszkodtam.
-
Haragszol
rám?
-
Rád?
Nem. Christianra annál inkább. De szerintem jó leckét kapott.
-
Azért
majd holnap beszélek vele.
-
Minek?
-
Nem
akarok rossz viszont, de pontosan láttam, máshogyan nem tudom értésére adni a
tényeket.
-
Nekem
mindegy.
-
Bánt
valami?
-
Ha
Seb nem kavar be, akkor lenne rád időm, és nyugisabb lenne a meló is.
Odasétáltam,
melléültem, és hozzábújtam.
-
Én
annak is örülök, hogy itt vagyunk.
-
Holnaptól
csak Danielre kell figyelnem, és háromkor már végzünk.
-
Mert?
-
A
kis szöszke tiltó listás, Dan pedig közölte Didivel, hogy szeretne pihenni is.
Jövő héten már futam.
-
Tényleg
Német Nagydíj.
-
Brit,
de mindegy.
-
Jaj
igen, brit, német, és magyar.
-
Négy
hét, három futam. Kemény lesz. De ugye eljössz valamelyikre?
-
Fogalmam
sincs.
-
Ne
hülyéskedj. – tolt el – A magyaron ott kell lenned, és azért a másik kettőből
is legalább az egyiken.
-
Fogamból
a tömés nem kéne? Mondtam kiállítás. – szótagoltam.
-
Faszomba.
– vágta hátra magát – Elfelejtettem. De a magyarra kijössz?
-
Megbeszélem
Emmával, de egy héttel egy új kiállítás megnyitása után mindig zsibvásár van.
-
Gondolom…Akkor
a brit és német esélytelen?
-
A
németre nem szívesen mennék. A másikat meg majd megpróbálom, de nem ígérek
semmit. Most elengedett a főnök, de mindig nem tud, meg akkor már a többiek is
cseszegetni fognak, hogy ők melóznak én meg lógok. És igazuk lenne.
-
A
német közelebb van.
-
De
mindenki ezt a kis hülyét fogja körbe dongani, és még magasabb lovon ül majd
mint eddig.
-
Nem
fog, tavaly is inkább az esélyes Rosbergel foglalkoztak, Seb amúgy sem volt
senkinek elérhető, ki se tette a lábát a kamionból. Került mindenkit.
-
Miért?
-
Mert
utálja a média cirkuszt.
-
Értem.
-
Úgyhogy
jöhetsz a németre is. Tavaly kint volt Schumi. Hozzánk is benézett Seb miatt, szerintem
idén is.
-
Inkább
a brit, az nem a kiállítás előtti hét.
-
Oké.
-
És
mik a ma esti tervek? – vigyorogtam rá.
-
Alvás.
-
Remek.
Akkor felhívom Hornert! – álltam fel, de visszahúzott.
-
Sajnálom,
de mindjárt elalszom. Holnap nagyon laza nap lesz, késő kezdünk, korán végzünk,
úgyhogy a délután egy része, és az este is a miénk.
-
Bevasalom
rajtad.
-
Tudom.
–sóhajtott.
-
Apropó
Horner. Didi hogy került ide?
-
Felhívtál,
és Dannel elindultunk ide, közben meg belebotlottunk a paddokban mert ő meg
Christiant kereste.
-
Értem.
– indultam meg a háló felé –De ugye Dan nem kürtöli körbe az esetet.
-
Nem.
Nem olyan. Letusolok és megyek.
-
Oké.-
dőltem el az ágyon.
Egész
éjjel forgolódtam, és hülyeségeket álmodtam. Reggel kábán húztam magamra a
takarót, illetve csak húztam volna, mert beakadt valamibe. Hiába cibáltam csak
nem jött feljebb, kinyitotta a szemem, és Patrik feküdt rajta.
-
Te
nem késtél el a melóból? – böktem meg.
-
Hmmm.
-
Patrik!
Reggel van. Meló… - bújtam hozzá.
Matatott
valamit az éjjeli szekrényen, és megszólalt.
-
Csak
tíz kor kezdünk, még csak nyolc óra.
-
Kilenckor
kelsz?
-
Hmmm.
-
Ez
igennek veszem.
A
következő amire felébredtem, hogy kapok egy puszit.
-
Hány
óra?
-
Fél
tíz.
Nyüszítettem.
-
Aludj
még. Vagy a garázsban vagy a pitwalkon leszek.
-
Oké.
-
Szia.
– adott még egy puszit.
Mire
felkeltem, és bementem a homeba, már egy óra is elmúlt.
Leültem
az egyik sarokban álló üres asztalhoz, megtámasztottam a kezemmel a fejem, és
böngészni kezdtem a kávélapot.
-
Szia.
Rosszul vagy?
-
Szia
Linda. Erős, fekte kávét kérek, és gyorsan. – borultam az asztallapra.
-
Oké.
Hallottam,
ahogy egy kis idő múlva letette mellém, és végül elment.
-
Rosszul
vagy? – fogta meg valaki a vállam.
-
Igen.
Hátra
húzott a széktámlához.
-
Szia
Chris. – morogtam.
Megfogta
fejem.
-
Lázad
nincs. Elég rosszul festesz. Hívjak orvost?
-
Megiszom
a kávét és jobb lesz. Remélem.
-
Nem
úgy tűnik. – ült mellém – Gond van? Sírtál? Be van dagadva a szemed.
-
Holnapra
nem mond meleget a meteorológia? – kérdeztem és felhajtottam a kávé felét.
-
Felhívom
a csapatorvos, és…
-
Arra
válaszolj, amit kérdeztem!
-
Nem,
ma estére mond vihart. Ez miért fontos?
-
Front
érzékeny vagyok. Ha jön egy vihar, vagy nagyobb meleg hullám, akkor alig élek. A
meleg, párás, fülledt idő kikészít. Leszalad a vérnyomásom, és csak több bögre
koffein segít.
-
Értem.
-
Ha
gyorsan feljön a vihar, széllel, és esővel azonnal elmúlik.
-
Tehetek
valamit? Hozzak még kávét?
-
Igen.
Kávét, és… kávét.
-
Oké.
Neki
dőltem a home hideg fémlapjának. Isteni volt.
Chris
percekkel később megjelent egy hatalmas fém bögrével, és egy kék zacskóval.
Utóbbit
a fejemre tette, én meg felnyögtem.
-
Linda
azt mondja ez is segíthet.
-
Ó
igen. Jeges borogatás. Istennő az a lány, sose rúgd ki. Pokoli a kávéja és a
turmixa.
-
Észben
tartom.
-
Amúgy
akartam ma veled beszélni.
-
Miről?
– ült le.
-
A
tegnapról.
-
Melyik
részéről? Arról hogy egy hülye barom vagyok, vagy hogy jól meg is szívattál? –
kortyolt a teájába.
-
Mindkettőről.
-
Remek.
Tehát?
-
Nem
úgy tűnt hogy más módszerrel felfogod a tényt, mi szerint a nálam a nem,
tényleg nem. És nem akartalak a nagy fehér törzsfőnök előtt beégetni, ez nem
volt életcélom.
-
Jó
tudni.
-
Nagyon
kiakadt rád?
-
Szerinted?
-
Bocs.
De a te hibád volt.
-
Tudtam,
hogy ez fogod mondani.
-
Bocsi
„csini csapatfőnök”, de nem én mentem oda hozzád mindenféle indokkal hogy
smúzoljak, és vízszintbe tegyelek. Ha
jól emlékszem, én megmondtam, hogy nem.
Hosszú
pillantást vetett rám.
-
A
legtöbb nőnél a nem az igazából igen.
-
Pontosítok,
azoknál akik itt keringenek. Engem ne sorolj be a női nem grid girl alfajába.
Kitört
belőle a nevetés.
-
Alfaj?
-
Igen,
„én lenni felsőbbrendű lény”.
-
Felsőbbrendű
lény? - kuncogott.
-
Te
nem nézel filmeket.
-
Szóval
ez filmes beszólás. Értenem kellene?
Lesajnáló
pillantást kapott válaszol.
-
„Varázslástan
alapfokon ötödik fejezet”.
-
Nem
nézem a Merlint.
-
Kiábrándító
vagy. Az első egy ALAPMŰ, Az ötödik
elem. Milla Jovovichal, és Bruce Willissel. A csaj mondja magáról, hogy „én
vagyok felsőbbrendű lény, ötödik elem”. Narancssárga hajjal, fél pucéron
rohangál.
-
Jaj
tudom, de nem néztem végig.
-
Mindegy.
A másik meg a Harry Potterből van.
-
Nem
olvastam.
-
A
filmben volt.
-
Nem
láttam.
-
Te
csinálsz valamit a melón kívül? Filmek, könyvek, tévé műsorok?
-
Nem
igazán.
-
Akkor
miről beszélgetsz a barátnőiddel?
-
A
munkáról, kajáról, időjárásról, esetleg zenéről.
-
Jézus.
És egynél többször is találkoztok?
-
Nem
mindig.
-
Elárulom
mi nők imádjuk a jó könyveket, a jóképű színészeket, és a vicces filmeket. Jó
én speciel nem, de én…
-
Tudom,
te lenni felsőbbrendű lény. – röhögött ki.
-
Én
a sci-fit, fantasyt, akciót, és vámpírfilmeket bírom.
-
De
a vámpírfilmek nyálasak.
-
A
Penge és az Underworldel részek, meg az Interjú a vámpírral az igazi kemény
film. A többi csak mazsola.
-
Szóval
bírod a horrort.
-
Igazából
nem. A cápát nem tudom végig nézni. Hideg futkos a hátamon. Bár A kaptár
sorozat se rossz. Zombik tudod. – megrázta a fejét – Mindegy.
-
Hát
én legtöbbször elolvasom a napi sajtót, és ennyi. Nincs időm moziba mászkálni.
-
Feltalálták
a dvd-t, és mini lejátszókat.
-
Utazás
közben is dolgozom.
-
Meg
kellene nézned a Sabrinát.
-
Az
ki?
-
A
film címe Sabrina, Harrison Ford a főszereplő. „ Nálad az számít hosszú távú
kapcsolatnak ha megvárod a desszertet.” Válasz „Nincs időm a desszertre, a cég
ügyeivel foglalkozom.”
Feltartotta
a kezét.
-
Nyertél.
Ez vagyok én. A munkamániás.
-
Az
élet nem csak munka, ki kell élvezni, mert rövid.
-
Hát
Patrik sem azaz eresz el a hajam bulizós.
-
Ó,
Chris, ha te azt tudnád… - mosolyogtam rá.
-
Én
nem olyannak ismerem.
-
Még
nem épült be a csapatba, nem nagyon barátkozott össze a többiek, de majd
felzárkóztatom.
-
Én
azt hittem ilyen magának való.
-
Ááááá.
Nem. Csak antiszoc személyiség, de ez már a 2.0-ás verzió. A fejlesztett.
Daniellel sokat vannak együtt, ezért haverok. De akivel keveset beszél, azzal
nem tud kontaktot tartani. Néha nem is reagál mondatokra, pedig van véleménye.
Nem barátkozik könnyen.
-
Szóval
te menedzseled.
-
Valami
olyasmi. Ha valamit jobban is tud mint mások, akkor sem mondja, vagy jelzi,
mert nem akar beleszólni.
-
Te
bezzeg nem ilyen vagy.
-
Én
törekvő vagyok, de nem törtető. Ha tudom mondom, jelzem, és vállalok feladatot.
Szeretek több megoldási lehetőséget megtervezni, szervezni, utazni, tárgyalni,
vitázni, és jól keresni. De a kutatás a nagy szenvedélyem.
-
A
múmiáid… Ugye múmiák? – itta a teáját közben.
-
Múmiák,
csak nem az enyémek. De igen. Egyszer már lemondtam egy álomról, úgyhogy maradt
ez.
-
És
mi volt a másik nagy szerelem?
-
Sztirptíz
táncos akartam lenni.
Majdnem
belefulladt a korty italába, köhögni kezdett, én meg a térdem csapkodtam a
nevetéstől.
-
Miért
a tegnapi után szerinted nincs hozzá tehetségem? – nevettem.
-
Te
engem meg akarsz ölni. –törölgette a teát magáról.
-
Én?
Hát olyannak ismersz?
-
Ezt
nem kommentálom.
-
Amúgy
nem, csak szívattalak. Ne haragudj, de nem rád tartozik.
-
Ha
emlékezetem nem csal tegnap kijelölted a határokat, és most lépted át. –
fenyegetett meg a mutató ujjával.
-
Nem
tudom miért, de késztetést érzek hogy
cukkoljalak.
-
Cat.
-
Oké.
– emeltem fel a kezem – Jogos a két pont. Abbahagyom.
-
Megköszönném.
-
De
miért? Zavar?
-
Te
szereted ha elhúzzák az orrod előtt a mézesmadzagot?
Elgondolkodtam.
-
Nem
tudom. Igen, csak aztán kapjam meg amit akarok.
-
Te
mazochista vagy?
-
Patrik
szerint igen.
-
Egyet
értek. Egyébként meg most én kérlek nyomatékosan hogy hagyjuk abba ezt a témát.
-
Ha
választ adsz. Esküszöm, nem hozom fel. Szóval? Zavar?
-
Frusztrál.
-
Értem.
-
De
miért érdekel?
-
Azt
hittem abbahagyjuk.
-
Abba
is. Kíváncsi lennék miért érdekel?
-
Furcsálltam
a reakciódat ennyi. –kérdő tekintetet kaptam reakcióként – Úgy értem a legtöbb
pasi szeret smúzolni, doppingolja őket.
-
Engem
is, csak aztán szeretek a végére is járni. Ha én valakivel flörtölök, akkor
annak oka is van.
-
Értem.
– kibámultam az ablakon – Fel lehet menni a főépület tetejére.
-
Tetőre?
-
Igen.
Szeretném megnézni a kilátást, és kiszellőztetni a fejem.
-
Ha
szólok a gondnokságon biztos kinyitják az ajtót.
-
Akkor
szólj kérlek.
-
Jól
van. Ha szeretnéd.
-
Köszi.
Otthon is sokszor fölmegyek, ott csend van és nyugi.
-
Jó.
– azzal felállt és elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése