Dream/Team? - Álom/Csapat? 20.

20.

Christian végül hagyta,hogy a gyárig vezessek, én pedig a történtek után nem mentem többel százhatvannál.

Jókedvűen parkoltam le, és szálltunk ki a kocsiból.

Chris megindult az épület felé.

-        A csomagok? –szóltam utána.

-        A fiúk majd beviszik. Gyere! – integetett lelkesen.

-        Mi ez a nagy izgalom?

-        Csak örülök hogy itt vagy. – nyitott előttem ajtót.

-        Ahha. – néztem rá pajkosan.

-        Cat. – pillantott rám komolyabban.

-        Visszaveszek a többiek előtt nyugi.

-        Oké. – terelt a recepció felé.

-        Szia Daisy!

-        Jó napot főnök. Jött egy csomó fontos postája. – halászta ki a szőke , húszas évei elején járó, barna, rövid hajú lány a fakkból a papírokat, majd Chris kezébe nyomta – És Mr. Mateschitz és Adrian is nagyon szeretne beszélni magával. –kezdett egy listát felolvasni - Kereste a Renault szállítási osztálya, és a mérnökség is, a Pirellinél nem egyezik a leadott rendelésünk az ő kalkulációjukkal. Heikki Sebastian miatt kéri sürgősen Sebastian szobájába. A HR is kereste, hogy akkor az új versenymérnököt hová tegyék, mert nincs hely, és kellenének a ruha méretei az egyenruhához. A Pepe Jeans is telefonált az új kollekció miatt. És Formula 1 Racing Magazin szeretne egy interjúidőpontot.

-        Jó. – vette el a listát, és belepillantott – És ezek még csak a sürgősek? Jó ég. –sóhajtott fel – Daisy ő itt az új mérnök Dr. Ena Pataky. Daisey a főrecepciós és félig az asszisztensem.

-        Szia. – fogtam kezet.

-        Szia. Igen már találkoztunk. Te vitted el Patrik cuccait.

-        Igen. Szólíts Catnek, ez a becenevem.

-        Rendben.

-        Daisy. Adj Catnek egy vendég kártyát, estére meg intézz neki egy normális belépőt. A HR-nek üzenem, oldják meg azért fizetem őket. A ruhaméretet, majd megkapják emailen. Egyébként az ő helyükben azzal foglalkoznék, hogy Catről szóljanak az utaztatási részlegnek, és legyen neki szállást és belépő intézve versenyhelyszínekre mert velünk fog repülni. És lehetőleg velem egy szintre, ahogy Adriant meg a pilótákat is. A Reanult ne velem hanem a mérnökséggel egyeztessen, ezt már ezerszer mondtam. A Pirelli humorát tényleg bírom, átküldtük a végleges gumirendelést, találják meg az emailt, és igazolják vissza. Az újságot hívd vissza, most nem érek rá velük foglalkozni, majd egy későbbi időpontban. Heikkinek üzenem, hogy előbb Didi van a lista élén, aztán ők. De már itt vagyok, és igyekszem. A többivel holnap foglalkozom. Didiék hol vannak?

-        Rendben főnök. A maga irodájában.

-        Jó. Gyere! – pillantott rám.

A belépő korlátnál felmutatta a kártyáját, lenyomta a fémkorlátot, és bement a belső részbe, utána mentem. Végig sétáltunk a folyosón a hátsó lépcsőig, én meg kibámultam az üvegablakon.

Mennyire örülne Patrik ha most látna.

-        Cat. Jössz?

-        Igen.

-        Baj van? – kérdezte miközben utána mentem fel a lépcsőn.

-        Patrik most örülne…

-        Szerintem lát téged…

-        Remélem nem mindent.

Erre ő is zavarba jött.

A másodikon a folyosó közepén álltunk meg. Chris kopogott, és benyitott. Kicsit poénosnak találtam, hogy bekopog a saját irodájába, de gondolom nem akart Dietrichre rontani, majd belépett.

-        Hol a pokolban voltál! – kezdtet az osztrák.

Chris meg biccentet, hogy jöjjek, és bementem.

-        Illetve voltatok. – javította magát.

-        Hello Dietrich. – néztem rá – Adrian. – biccentettem rá, az ablaknál állt, visszabólintott.

Körbepillantottam a szobában. Fehér falak, fehér padlószőnyeg, szemben az ajtóval hajlított barna mahagóni fa asztal, bal részen egy nagyobb fehér fiókos résszel. Fekete bőr főnöki szék. Hátul a falnál fehér irodai beépített polcok, rajtuk könyvek és dossziék kötegeivel. Bal oldalon egy nagyobb asztal nyomtatóval, alul fiókokkal.

Jobbra fekete bőr ülőgarnitúra két fotel egymás mellett, egy üveg fémlábas dohányzóasztal, vele szemben nagy kanapé. Az asztalon réz tál, benne mindenféle kőből készült golyókkal. A falon az autókról, versenyekről készült nagy üvegezett képek.

-        Beszéltem Neweyval. Két napig böngészte amit itt hagytál neki. És még két napig elemezte. – dörrent rám a nagyfőnök.

-        Köszönés nix? –kérdeztem szórakozottan.

-        Szevasz na! – állt fel végre Christian székéből.

-        És mire jutottál Adrian? – sétáltam be, és leültem a kanapéra, középre.

-        Meredek az ötleted. – válaszolt Mateschitz, majd helyet foglalt a velem szembeni fotelban, és mellé a főtervező telepedett.

-        Az övé meg szar. Minden képen át kell építenetek a kocsit.

-        Nincs neked túl nagy arcod? – hajolt előre Didi ingerülten.

Christian mellém ült le.

-        Nem sértés a rosszat, rossznak nevezni. Már ne haragudj Adrian. – pillantottam rá.

-        Sajnos ez igaz. – mondta egyszerűen.

-        Viszont Adrian a legjobb tervező, aki tiszteletet érdemel. – védte Didi.

-        Na stop. – hajoltam előre – Sem a hozzáértésével, sem a tudásával nincs bajom. Szerintem remek szakember. De ezt most elszúrta, ez tény. És ki kell javítani rapidban ez is tény. Az ő módszerét követve akkor a szezon közepére lesz kocsi, és addig malmozni fogunk. Ha az enyémmel viszont ütőképesek leszünk, és nem nézzük, ahogy a többiek elviszik előlünk a kupát, hanem harcolunk. Lényegében vagy kockázatot vállalsz velem, vagy ültök és vártok. De szerintem ez nem a legjobb módszer, Daniel nagyon akarja a címet, és egy rossz autóval kamikáze akciókat vállal be. Sebastiannak pedig munkát kellene adni, és autót, hogy végre ne depresszióban tocsogjon, hanem végezze a dolgát.

-        Cat azt mondta, hogy az ő ötletével is készíthetünk a teszteken a futamokra előzetes beállításokat, de akkor a gyártásnak nulla-huszonnégy órában kell dolgoznia. – szólt közbe az angol és kifejtette amit már neki is elmondtam.

-        Akkor te Adriannal akarsz dolgozni jól értem? – kérdezte végül Didi.

-        Miért szerinted egyedül akarom megcsinálni? Ne röhögtess! Nekem mindenki kell! Kell Adrian mert ő tervező, kellenek a mérnökök, a gyártás tervezők, a termelés vezetők, az aerodinamikai részleg, a Reanult motortervezők, és fejlesztők, a Pirelli szakemberek. A szerelőkre, hogy tegyék a dolgukat. Danielre, és Sebastianra mint ép pilótákra, Heikki hogy valaki szemmel tartsa „törpillát”. Katiere mert be kell befogni a sajtó száját, és Christianra hogy összefogjon mindent! Kapaszkodj meg, mert mindenkire szükségem van! Rád is, hogy ott legyél a futamokon, és eltereld rólunk a figyelmet. –dőltem hátra.

-        Mit akarsz lényegében? Nem látom át, mit szeretnél.

-        Mit szeretnék? Rendben tenni a kocsit, de ahhoz át kell szervezni a tervezést, és a mérnökséget. Mindenkit és mindent egyben akarok látni, minden ötlet, tipp, és elgondolás érdekel. Adrian a főnök, de együtt dolgozunk, és nem érjük be félmegoldásokkal. Csak akkor elfogadható bármi is, ha kiválóan működhet a kocsin, és aerodinamikailag is rendben van. A gyártástervezőknek kell kitalálniuk hogyan valósítják meg, a termelés vezetőknek meg igazodni ezekhez és átütemezni az alkatrész gyártást. Tudnunk kell mi mikorra készül el, és bírja e a terhelést.  Az sem mellékes mire képes a motor, és mire nem, és milyen fejlesztésekhez kell majd alkalmazkodnunk menetközben. Fontos a gumikkal mi van, ha valami kitalálunk arra a gumi hogy fog reagálni. Kell két pilóta aki képben van, elég motivált, és egyenrangú. Nincs sorrend. De Sebastiannal nélkül ez nem megy, így Heikkivel kell összefognunk ha őt egyben akarjuk látni a pályán, és a pályán kívül is. Kell Katie, aki leszereli a sajtót a csapatról és Sebről. És kellesz te Didi, aki elbeszélget mindenkivel a bokszban, a tesztek alatt, és elhíreszteli mennyire rossz a kocsi. Nyugodt teszteket, és szezonkezdést szeretnék. terelni fogunk kőkeményen. És szükségem van Christianra, aki mindent kordinál, és kézben tart.

-        Szóval elölről kezdjük az egészet? –nézett rám Didi.

-        Nem elölről, hanem újra építjük a csapatot. Ez nagy különbség, mert már van tapasztalatunk.

-        Ez sokaknak nem fog tetszeni. –sóhajtott Christian.

-        Tudom, hogy neked sem tetszik, de vagy ez, vagy a sorvégén kullogás. Nos?

Az osztrák Neweyra pillantott.

-        Igaza van. – szólalt meg Christian.

-        Te nem vagy releváns a kérdésben. –intette le.

-        Miért is nem? – vette fel a kesztyűt.

-        Mert ha róla van szó, a farkad után mész. Már bocsánat Cat, de a vak is látja, hogy van köztetek valami, és nem fogom csak azért…

-        Én azt mondtam Christiannak, hogy úgy írom alá a szerződést ha ő nem a főnököm.

-        Hogyan?

-        Én csak magának felelek Dietrich, vele CSAK egyeztetek.

-        Adriannal akar dolgozni a mérnökségen, jön velük a versenyre, a pitwallkon akar ülni, majd menetközben eldől kinek lesz a versenymérnöke, és csak te vagy a főnöke. –fejtette ki az angol.

-        Gondolom, így már más a dolog fekvése. – néztem az osztrákra.

-        Így igen.

-        Nem akarlak kiszorítani a helyedről, - néztem Neweyra - de ha folyton kompromisszumokat kötsz, akkor nem jutunk előre. Nekem ez a véleményem. Nem könnyű velem dolgozni, magamtól, és mindenki mástól a maximumot várom el, és ha nem ezt látom, vagy kapom nagyon kiakadok. Nem olyan simulékony, és csendes a természetem, mint neked. Dolgozhatnánk külön, de szerintem így könnyebb lenne, mert szerintem nem mindenki van a másik részlegének minden részével tisztában.

-        Én terveztem el a kocsit, az én felelősségem lenne kijavítani, amit láthatóan időre nem tudok megcsinálni. Ahogy én látom jobban jártok, ha csak Cat dolgozna mindkét csapattal. Jobban átlátná, és megoldaná egyedül, míg velem állandóan meg kellene vitatnia mindent. Nincs szüksége, egy kerékkötőre. Inkább felmondok. –mondta egyszerűen, és csendesen.

-        Nem! – előztem meg Didit – Kell a tapasztalatod és a szakértelmed, jobban tudok dolgozni, ha más szemszögből is látom a dolgokat. Nekem te kellesz! Ha meg onnan nézem, ahonnan te, akkor meg kutya kötelességed itt maradni, és segíteni nekem, ha már te barmoltad el! Már bocsi! Vagy tévedek?

-        Nem. Igazad van. Tartozom a csapatnak….Próbáljuk meg.

-        Helyes! – sóhajtottam fel – Akkor ezt meg is beszéltük. Dietrich akkor?

-        Ahogy látom a kedvenc csapatfőnökömnek sincs kifogása – gúnyolódott – úgyhogy legyen. Áldásom rátok.

-        Szuper. De nem megyek hozzá Christianhoz köszi, ott még nem tartunk. Viszont ugye eszünk végre valamit, mert ez az angol egész nap éheztetett? – pillantottam Didire, aki erre nevetésben tört ki, Christian ugyanis elég döbbent arcot vágott.