Dream/Team? - Álom/Csapat? 35.

35.

Mire visszaértem, Christian éppen kifelé jött, méghozzá elég ingerült fejjel.

-        Bocs, amiért megvárattalak. – kezdtem azonnal – Rám vagy pipa?

-        Tíz perce várlak!

-        Lent voltam Daisynél, és kértem egy kávét, plusz a lépcsőházban végig hallgattam ahogy engem meg Sebet szidnak. És jobb ha tudod, miattam fognak nálad panaszkodni. – böktem a fejjem a tömeg felé.

-        Kik voltak?

-        Nem tudom Christian, nem is érdekel. Csak bosszant, mert a Red Bull két pártra szakadt, az egyik védi mint valami szentet, a másik meg dobálja a sarat.

-        És ebből csak egy szeletet láttál.

-        Nem kellene engedned.

-        Vélemény, és szólásszabadság van.

-        Csak addig, amíg ez nem fog átmenni uszításba. Még visszaüthet, én a helyedben…

-        Nem vagy a helyemben, és ne szólj bele!

-        De bele szólok, mert ez az én részlegemet is érinteni fogja. Részemről vita lezárva! – szögeztem le – Hol vannak a Renault szakemberei?

-        Ott Adrian mellett.

-        Mit mondtál nekik?

-        Hogy bár a Renault alkalmazottai, veled kell dolgozniuk.

-        Gondolom halál boldogok.

-        Jól gondolod. És ha megkérhetlek…

-        Tudom! – emeltem fel a kezem – Tudom, Christian! Bánjak velük kesztyűskézzel mert szükségünk van rájuk, és a cégükkel való jó kapcsolatra is. Továbbá ne rángassalak le minden szarért Vettellel, hiszen ezer más dolgod van, oldjam meg én, és egyébként meg Sebit ne kezeljem lótifutinak.

Elmosolyodott.

-        Honnan tudtad?

-        Voltam főnök a múzeumban. Utálod, amiért ugráltatlak, nem kerülte el a figyelmem. De egyenlőre, szükségem van rád. Látniuk kell, hogy mellettem állsz, csak akkor vesznek majd komolyan, ha a főnökség támogat.

-        Jól csinálod.

-        Ez a dolgom, és istenien megy mások irányítása.

-        Cat.

-        Nem fogja bánni a tekintélyed. Ha a helyed kellene, már ott ülnék. Nem miattam kell aggódnod. – néztem a szemébe.

-        Jól van. Én bízom benned, de ha átvágsz, megbánod.

-        Ahogy te is. – kacsintottam rá – Ebéd?

-        Kettőig nem érek rá.

-        Jó akkor negyed három. Szevasz. – és visszamentem a többiekhez.

Megjöttek a dobozok, és a szerszámok, így lelkesen nekifogtunk a melónak.

Viszonylag gyorsan sikerült szétszedni az irodai bokszokat, és mindent bedobozoltunk.

Seb is lelkesen segített, főleg az utóbbiban. Én is igyekeztem hasznossá tenni magam, ahol csak lehetett, amikor órákkal később már folyt rólam a víz Adrianhoz léptem.

-        Mikor van nálatok ebédidő?

-        Fél kettő után szoktunk lemenni miért?

Az órámra pillantottam, dél múlt.

-        Csak érdekelt. Háromnegyed után megyünk. Negyedkettőkor jön le Chris, és jó pár dolgot meg kell vele majd beszélnem.

-        Értem.

-        Jól állunk. A fiúk belelendültek.

-        Látom. Jó csapat lesz ez, csak még össze kell csiszolódni.

-        Igen. Nekem is úgy tűnik.

-        Vettel! Nyiss már ki pár ablakot!

-        Oké!

-        Ne éld bele magad, hogy mindig első szóra megtesz majd neked mindent. – sóhajtott Adrian.

-        Ha egyszer nem teszi meg elúszik egy szabadedzése, ha kétszer nem teszi meg elúszik egy időmérője, ha háromszor akkor egy versenye, a negyediknél egész évben kínlódni fog. – néztem határozottan Adrianra – Nálam nincs olyan, hogy nem. Ezt neki is megmondtam. Itt én vagyok a főnök Adrian, és nekem engedelmeskedni kell, aki nem ezt teszi repül.

-        Christian hét év alatt nem törte be.

-        Ha nekem se sikerül, távozik. Bele kell illeszkednie a csapatba, megtanulni amit nem tud, és használnia kell a fejét. Azért vagyok a pitwallkon, mert az én dolgom a stratégia, az övé meg a vezetés.

-        Nagyon kemény kezű vagy…

-        Tudom. De ha itt mindenki megtanul rám hallgatni versenyeket, és vb-t nyerünk.

-        Tisztában vagyok vele, de utánam, és Chris embersége után ez nagy változás.

-        Nekem is van szívem, megértem ha valakinek családi gondja van, de a lazsálást nem tűröm. Tudod, amikor tanítottam néhány kurzus az egyetemen, mindig keménykezű voltam, mert abból könnyebb engedni, mint a lazaságból fegyelmet varázsolni.

-        Ez igaz.

-        Felhasználhatnánk a falakat. Tervrajzok és vázlatok kirakására. – néztem körbe.

-        Jó ötlet.

-        Seb!

-        Igen? – jött oda.

-        Kocogj le az ebédlőbe és hozz fel ásványvizet, kérd meg a lányokat, hogy segítsenek. Meghalunk ebben a rohadt melegben, és porban. Menetben szólj Daisynek, rendeljen olcsó, de jó minőségű parafa tapétát. Be akarom boríttatni a falakat. És kérdeztetem hogy ilyen munkára külsősöket alkalmazunk, vagy megcsinálják a karbantartók.

-        Oké. Parafa, felrakás, és víz.

-        Szuper. Tünés.

-        Rendben.

Adrian érdeklődve nézett utána.

-        Úgy tűnik, élvezi.

-        És közben megvan a napi edzés is.

-        Ez volt a célod?

-        Ez is. Igen. – mosolyogtam rá – Tudod január vége van, de itt nálatok trópusi meleg. Rosszak a fűtőtestek?

-        Nem tudom. Nyáron is ilyen meleg van.

-        Nincs légkondi?

-        Christian mindig ígéri, de évek óta csúszik.

-        Több mint ötvenen leszünk itt összezárva, légkondi nélkül, és téli túlfűtéssel múmia lesz belőlünk. Ebédnél juttasd eszembe ha elfelejteném.

-        Rendben.

-        Szükséged vagy szükségetek van valamire? Eszköz vagy felszerelés szinten.

-        Lenne pár dolog.

-        Írjatok listát.

-        Ki a legjobb, legkorrektebb, legtisztességesebb, és legrégebbi motoros a mérnökségen? Aki olyasmi, mint te.

-        Hmmm. Martin Anderson. Még a Stewarti időkből maradt itt, kiváló szakember.

-        Melyik részlegen van?

-        Telemetriás.

-        Értem.

-        Megbízható?

-        Feltétlenül.

-        Dolgoznál vele?

-        Áthelyezel?

-        Úgy értem kell egy másik helyettes melléd, aki a mérnököket fogja össze.

-        Persze. Szívesen. Újra alfőnök lesz?

-        Miért volt?

-        Volt, de Christian letette, mert szerinte nem volt elég jó.

-        Itt van még, aki Martin helyére került?

-        Most rúgta ki Christian.

-        A sumákolós.

-        Igen.

-        Chris idióta.

A sarokban álló hifi mellé léptem, és megnyomtam a szünet gombot. Mindenki felém nézett, hogy ki kapcsolta ki a zenét.

-        A mérnökségieket is össze kell fogni. Túl sokan vagyunk. Kell nekem egy másik helyettes tőletek is.

-        Adrian, Martin Andersont ajánlotta. Martin? – sasoltam körbe.

Egy ötvenes, őszülő hajú, magas, sovány pasi emelte a kezét.

-        Vállalod?

-        Miért én?

-        Mert aki ennyit lehúz egy cégnél az ismeri az utolsó csavarig és emberig. A hűség részt nem ecsetelném. Tehát kell a régi helyed vagy maradsz ahol vagy?

-        Vállalom persze.

-        Remek. Ellenvetés? Ha most van, akkor halljam, és ne hetek múlva susmusban!

Mindenki bólogatott.

-        Kiváló. Martin máris megkérnélek valamire, írjátok össze mi az, amire szükségetek van, eszköz, felszerelés. Rangsoroljátok is. Nem ígérem, hogy megkaptok mindent, de majd nagyon igyekszem. A tervezők átirányítva Adrianhoz. Kérdés?

-        Tarthatunk egy szünetet? – jött Maxtól.

-        Igen.

-        Megjöttünk. – jelent meg Seb két kis raklap vízzel, és két büfés sráccal, akik szintén cipekedtek.

-        És végszóra itt van Vettel is. Most szólok. Ebédre háromnegyed kettőkor megyünk. – majd visszanyomtam a hifit.

-        Hol jártál, most fúrtad a kutat? – kérdeztem miközben elvettem tőle egy fél literes vizet.

-        Nagyon vicces vagy főnök.

-        Köszönjük fiúk. – néztem a két büfésre, akik aztán el is szeleltek –Csiga vagy Vettel! Gyorsulj fel! (lentebb mellékelve a régi Toyota reklám, ami már szállóige lett. nálunk szlogenje: „Gyorsulj fel!”) –erre többen felnevettek, de az igazi röhögést csak Seb következő mondata váltotta ki:

-        Na hasonlítgass egy csigához! – zavartan nézett körbe – Mit mondtam?

-        Valaki mutassa meg neki a reklámot.

Az egyik srác odajött, kikereste a videó megosztón, és megnézték.

-        Na! Leesett?

-        Le…

-        Kérsz egy Red Bullt kölyök, az szárnyakat ad. – kuncogott Martin, de közben fél szemmel engem nézett.

-        Köszi. Lehet, hogy kellene az új főnök mellé. Neki az sem elég gyors, ha szárnyakon röpködnék.

-        Beérem azzal is ha befogod a bagólesődet, és visszaállsz dolgozni.

-        Oké, oké! Nem szóltam.

-        Helyes! – és a német elment pakolni.

-        Azt hittem meg fogod védeni. – pillantott rám Martin.

-        Egy kis viccbe még nem halt bele senki. Majd ha eldurvul a helyzet, akkor rendet teszek, de remélem nem kell. Addig meg edződjön, és tanuljon.

 Adrianra somolygott, az angol meg megrázta a fejét. Nekem sem kell mindent értenem.

Az órámra pillantottam.

-        Még szerelgessünk egy kicsit, aztán ebédszünet. Vélemény?

-        Jobb lett volna befejezni inkább az egészet egyben, de a fiúk már így is éhesek. – közölte Martin.

-        Én is tudom, de nem dolgozhatnak négyig kaja nélkül. Megyek körbenézek mit segíthetek.