Dream/Team? - Álom/Csapat? 4.

4.

-        Mi igaz abból, amit itt hallottam? – nézett körbe firtatóan – Halljam!

Néma csend.

-        Nos?

-        Dietrich…

-        Hallgass Christian!

-        Mondjatok már valamit! – mennydörögte az osztrák.

-        Féltik az állásukat! – adtam meg a választ.

-        Féltik? Hát akkor fogják csak félteni, ha nem mondanak azonnal valamit!

Továbbra is néma csend.

-        Ha fél percen belül nem beszél valaki, mindenkit kirúgok!

-        Csak jelzem, én nem vagyok az alkalmazottja!

-        Akkor ki fene magácska?

-        Patrik barátnője vagyok. És maga szólítson nyugodtan  Dr. Patakynak!

Az öreg meghökkent.

-        Orvos?

-        Egyiptológus – antropológus.

-        Hogy járhat egy versenymérnökkel?

-        Miért van olyan az FIA nagy könyvben hogy üres fejű plasztik cicák előnyben?

Kitört belőle a nevetés.

-        Maga tetszik nekem.

-        Foglalt vagyok, és különben is nem ez esetem bocs. És rendet akart tenni, nem csajozni.

-        Ó, igen. Persze.

-        Ne aggódjon a szenilitás kezelhető.

A többiek megdermedtek, de Didi újra nevetésben tört ki.

-        Ma mindenki rajtam röhög lehet hogy komikus lettem?

-        Na viccet félretéve, mi a fene folyik itt! Addig innen senki nem megy sehová, míg válaszokat nem kapok! – vette elő újra a kemény énjét.

-        Sebastian hülyére vesz minket, főnök. – szólalt meg Dan elsőként.

-        Hogyhogy?

-        Hát…- azzal belekezdett és elmondott mindent az ő szemszögükből – Főnök, én nem akarom azt mondani Sebastianról a háta mögött, hogy ellenem dolgozik, de ez az egész nagyon furcsa.

Az osztrák végig nézett a többieken.

-        Nektek mi a véleményetek?

-        Dietrich, nem kellene…

-        Mit nem kellene te angol? Halljam?

-        Kényszerhelyzetben hoznod őket, végül is kedvelik Sebastiant.

Erre egy össznépi horkantás, és szájhúzogatás lett a válasz.

-        Úgy látom, nem ismered jól a saját csapatod!

-        Dietrich…

-        Hallgass Christian vagy téged teszlek felelősség az egészért, és a te fejed fog hullani!

-        Van még valami, amiről tudnom kellene?

Néma csönd.

-        Itt a lehetőség és ti hallgattok? – fakadtam ki.

-        Maga tud még valamit?

-        Igen! De ezt nekik kell elmondaniuk és nem nekem, nem vagyok az ügyvédjük, sem a szószólójuk! – Patrikra majd Danielre néztem.

Bíztam benne hogy az ausztrál után Pat is végre a sarkára áll.

-        Van még igen. Helmultról van szó. – bökte ki végül.

-        Mi van Helmuttal?

-        Ha szóltunk neki Sebastianról, akkor nem őt vette elő, hanem minket. Szerinte mi hátráltattuk őket, adatot loptunk, és keresztbe tettünk a telemetriánál. Nem egyszer pedig azért ült, vagy ül nálunk,  mert „szemmel akar minket tartani”, ahogy ő mondja.

-        Csinált is valamit?

-        Igen, párszor felülírta a taktikámat, amivel Sebastiannak kedvezett. Én leadtam az adatokat, így lehetősége volt módosítani.  

-        Ugye tudod öcsi, hogy ezek kurva súlyos vádak!

-        Tudom bizonyítani. Megvannak az eredeti és módosított adatok is.

-        És neked erről nem szóltak? – nézett keményen Hornerre, aki Patrikra, Danielre, majd a többiekre pillantott.

-        De igen. Tudtam rólam, és nem tettem semmit. – vállalt fel.

Nem lepődtem meg a hallottakon.

-        A saját csapatfőnököm hátba támadta az egyik pilótámat, és a csapatom másik felét? Mióta nincs neked gerinced Horner?

-        Úgy gondoltam ez a legjobb döntés.

-        És mégis honnan gondoltad? –tajtékzott Didi.

-        Nem akartam, hogy Sebastian Markhoz hasonlóan Daniellel is ugyanúgy vetélkedjen a pályán. Azt hittem ez a legjobb a csapatnak, és Sebastiannak.

-        Mégis miből hitted? Hogy képzelted hogy ilyen döntéseket hozhatsz? Elment a józan eszed? – mennydörögte Didi.

-        Én…

-        Nálunk nincs csapatsorrend! Mindkét pilótánkkal egyenlően bánunk, ezt már a Mark esetnél is hangsúlyoztam! Milyen alapon bírálsz te felül engem?

-        Miért érzem azt, hogy a „kedvenc csapatfőnökünkre” Helmut húzta rá a vizes lepedőt? – kérdeztem magyarul Patrikot.

-        Azért mert valószínűleg így is van. Ő nyomást gyakorolt rá, hogy ez Didi óhaja, és a csapat meg Sebastian érdeke, ő meg benyelte mint kacsa a nokedlit. Gondolom, megfenyegette, amennyiben nem megfelelő bánásmód a kicsi szőke elszerződik.

-        Ahha.

-        Miről beszéltek? – nézett az osztrák a páromra.

-        Arról hogy Petrik szerint Christian nyomás alatt döntött.

-        Nyomás alatt? – prüszkölte -  Mégis kinek a ….. – és leesett neki.

Didi tényleg okos ember, na bravo.

-        Miért nem szóltál nekem? – csattant az angolra.

-        Egy darabig egyet értettem vele, mert nem akartam belviszályt. Aztán úgy tálalta, hogy minden a te kívánságod, mert Sebastiant támogatod. Végül is ő nyert nekünk világbajnokságot, a Red Bull saját nevelése, adtál neki 15%-lékot a csapatból, és te vagy a főnök, és a tulaj! Az Istenért, hogy mehetnék szembe veled Dietrich?

Az osztrák félre fordította a fejét, és nagyokat fújtatott.

-        Pont azért szerződtettelek, mert képes voltál szembemenni velem. – többiek felé fordult -  Azt hiszem, komolyan el kell beszélgetnem a csapatommal, és a csapatom vezetőivel. Ki fogok vizsgálni mindent, azt is, amit most hallottam. Mert nekem úgy tűnik, hogy ebben a teamben pár embernek akinek nem lett volna szabad, túl hosszúra nyúlt a keze, és azoknak – pillantott Christianra – akiknek meg tenniük kellett volna ellenre elfogyott a mersze, és a jogköre. Ha pedig az is igaz, miszerint Sebastian Helmuttal együtt beleszólt Ricciardo adataiba, a francia meg adta alájuk a lovat, és te – fenyegette meg Hornert – segítetted őket, akkor fejek fognak hullani. Azt viszont még ma elintézem, hogy a vizsgálatok végéig az ideiglenesen Sebastianra ruházott részvények visszakerüljenek hozzám. Ideje rendet tenni.

Megböktem a könyökömmel Patrikot, és cinkosan rámosolyogtam.

-        Doktor Pataky, örülök hogy a csapatunk vendégeként üdvözölhetem. – nyújtott kezet - Azt hiszem ez az előbb elmaradt. Én Dietrich Mateschitz vagyok a csapattulajdonos. Szólítson Dietrichnek vagy Didinek ahogy a többiek.

-        Hello. De ugye nem dob ki a pályáról? – nevettem rá.

-        Eszem ágában sincs. Remélem velünk vacsorázik.

-        Éhen halok, tudja délben indultam el Budapestről.

-        Kiváló! Mivel jött, autóval?

-        Igen.

-        És hol szállt meg?

Patrikra néztem.

-        Az én lakrészemben, ha nem gond? Még nem volt időm senkivel egyeztetni.

-        Nekem nem. Amennyiben nem fogja zavarni a munkádat.

-        Nem fogja.

-        Remélem is! Maga karakán nő, nem akar nekem dolgozni?

-        Egyiptológus vagyok. Nem hiszem, hogy sok hasznomat venné.

-        Más képesítése nincs?

-        Nincs.

-        Kár. Maga értelmesebb és egyenesebb mint itt a legtöbbet, jó lett volna Christian jobb kezének, és rendrakónak.

-        Hát hogy ne! – nevettem fel – Gondolom!

-        Na menjünk! – kezdett el mindenkit a home felé terelni – Maga is magyar akkor?

-        Igen. Félig. Félig amerikai.

-        Értem. És honnan ismeri ezt a kölyköt? – bökött Patrik felé.

-        Az hosszú történet.

-        Ráérek. – nyitotta ki előttem az üvegajtót.

Alig léptünk be, a levegő máris csendesebb lett bent. Mindenhol fém székek, és asztalok, tele csapattagokkal, a középső fő helyen meg már ott ült Sebastian, Newey, Helmut, Katie Tweedle a fősajtós. A többiek beszélgettek, a német a telefonját babrálta, nem vett észre.

-        Na, gyertek az asztalunkhoz. – terelt engem és Patrikot is.

-        Azt hiszem én leülnék inkább a fiúkkal. Szeretném megismerni Pat munkatársait.

-        Még ehet együtt holnap is a srácokkal.

-        Jó akkor úgy mondom, hogy világos legyen. Nem ülök Sebastiannal egy asztalhoz.

-        Cat.

-        Nem. – néztem Patrikra – Én ugyan nem. Nézze, a srác legutóbb kurvának nézett, és úgy is bánt velem, hiába közölte vele Patrik ki vagyok. Ki kérem magamnak, hogy egy grid libaként bánjanak velem.

-        Garantálom, hogy egy sértő szót sem fog hallani.

-        Akkor ezt el is várom. – néztem mélyen a szemébe.

-        Gyertek. – engedett előre.

Az asztalhoz érve, megköszörülte a torkát.

-        ’Estét. had mutassam be Dr. Ena Patakyt, Patrik párját. Doktor Pataky, a főtervezőnk Adrian Neweyt, Helmut Markót a motorkonzulensünk, Katie a fősajtósunk, és Sebastian a pilótánk. – mindenkivel kezet fogtam, kivéve a száját tátó Sebastiannal, ő ugyanis nem fogadta el – Viselkedj te kis… – nézett rám – Hogy is mondta?

-        „Szőke csini fiú”! – vigyorogtam.

-        Igen. Szóval viselkedj, amíg az én alkalmazottam vagy, ha meg nem tetszik kívül tágasabb! – húzta ki előttem a széket, de közben őt nézte.

Az ülésrend átszerveződött.

Didi ült a fő helyre, mellé Christian, majd én aztán Patrik, és Daniel, Helmut, Vettel, Katie, és  Newey.

Kihozták a hideg gyümölcs levest, tejszínhabbal, és pirított mandulával. Didi pedig elnézést kérve felállt, mert kapott egy hívást. Közben a többiek beszélgetni kezdtek.

-        Haragszik rám Christian? – néztem a levesét kavargató angolra.

-        Maga szerint?

-        Gondolom nem lettem a kedvence. De mentségemül szolgáljon nem láttam Dietrichet, és nem magát akartam bajba sodorni. Bocs, de az sem az én hibám, hogy nem állt a sarkára. – néztem a szemébe.

-        Ez igaz. – dőlt hátra.

-        Szerintem az osztrák jobban haragszik másokra, – böktem Vettel és Helmut felé – mint magára.

-        Maga nem ismeri Dietrichet.

-        Azt látom, hogy nem hülye, és igazságérzete is van. Szerintem maga meg fogja úszni, már ha nem fedezi Helmutot.

-        És ezt hogyan csináljam hölgyem? – gúnyolódott.

-        Végül is nem maga jelentett a főnöknek közvetlenül. -  mosolyogtam rá szélesen – Nem maga tehet róla, hogy a köztes személy átírta a hozott/vitt infókat.

-        Ügyes. – bökött felém a kanállal.

-        Tudom, és szerintem ez a közelgő vihar nem magának fog a legtöbbet ártani. – somolyogtam, majd folytattam a levest.

-        Nem hiszem…  

-        A többiek többet fognak veszíteni mint maga, higgye el.