Dream/Team? - Álom/Csapat? 33.

33.

Seb mellettem trappolt a lépcsőn.

-        Nálatok mindig ennyire szórakoztatóak a reggelik?

-        Nem. Az elmúlt másfél évben általában kriptahangulat volt. Te dobtad fel, és ennek láthatóan mindenki örült.

-        Majd nem fognak, ha a főnöki énem veszem elő.

-        Menni fog. – mosolygott kedvesen.

-        Az első egy hónapban állandóan rohannak majd Chrishez.

-        Azért ezt nem hiszem.

-        Csak figyelj. –sóhajtottam fel, és beléptem a tervezésre ahol már eluralkodott a káosz.

Az eddig tágas irodarész most úgy nézett ki, mint egy túlzsúfolt kínai hal piac, hangos veszekedés, vita és ideges emberek mindenhol.

Elsőre úgy tűnt a bent lévő irodai bokszok nem lesznek elegendőek, sőt még egyszer végig gondolva a dolgot nem is ígérkezett jó ötletnek, ezekkel is elfoglalni a helyet a munkatér elől.

Adrian a vita kellős közepében állt, és bár igyekezett nyugtatni mindkét felet, kevés sikerrel járt.

-        Jó nagy a cirkusz. – pillantott körbe Vettel.

-        Nem mondod zsenikém…

Előre mentem, és Adrian mellé furakodtam.

-        Esélytelen. – pillantott rám nézve.

-        Aláírták már az új szerződéseket?

-        Félig meddig.

-        Ahha. Na emberek! – ordítottam el magam teli torokból – Csendet kérek! – kisebb háttérzaj után megkaptam.

Körbe néztem.

-        Köszi. Tehát, tegnap Christian vázolta a helyzetet. Mind tudjátok, én vagyok a főnökötök mától. Adrian pedig a második ember utánam.

-        És Christian? – jött egy hang balról.

-        Névtelen és arctalan kérdésekre nem válaszolok.

Előállt egy magas, colos, bajszos, jó harmincas srác.

-        John McCormack, tervezés. És Christian?

-        Christian a csapatért, és a gyárért felel, ahogy eddig. De ami részlegünk különálló, én vagyok a góré, és én egyedül Dietrich Mateschitznek felelek.

-        Értem.

-        Remek. Befejezném a mondandómat, és aztán lehet kérdezni. A nevem, Dr. Ena Pataky, a megszólításom Cat, vagy Ena, de előbbit favorizálom. Mindenki tudja, vagy hallotta, egyiptológus vagyok. – moraj futott végig – És tisztában vagyok a helyzet abszurditásával. Akik a tervezésen vannak látták az Adriannak küldött autó átalakítási ötleteim, és a telemetriai számításaim. Ebből leszűrhető, nem vagyok idióta. Korábban nagy sikerrel versenyeztem álnéven más szériákban, ezért értek viszonylag mindenhez. Ez a két csoport mától egy, és elvárom hogy ennek megfelelően akarjatok, és tudjatok együtt dolgozni. Aki nem csapatjátékos az ne írja alá a szerződését, vagy ha aláírta, akkor kirúgom. Nálam nincs kecmec. Én nem vagyok olyan szelíd ember mint Adrian. Senkit sem fogok babuzsgatni, és istápolni, mindenki tudja a dolgát és végezze. A szeme közé mondom a véleményem. Ez sokaknak nem fog tetszeni, de ez van. Elvárom, hogy legyetek kreatívak, és önállóak, ne rohangáljatok hozzám öt percenként, de mindenről tudni akarok. Ha kérdezek, akkor egyenes és lényegre törő beszédet várok, kérek a problémát, a megoldási lehetőségek felvázolását. Nincs felesleges duma. Ha úgy tűnik nem tudjátok megoldani a gondot, akkor nagy kupaktanács, és ötletbörze. Aki nem teljesíti a mércét, attól megválunk. A minimum pedig száz százalék. A munkaidő kilenckor kezdődik, és a tesztidőszakig este hétig tart, mivel ez munkatöbblet, túlórában kifizetjük. Ha a tesztek alatt hozzuk a kívánt eredményt, mindenki elmehet egy hét fizetett szabira, és ez az éves szabadságon felül jár majd. És a végére a legfontosabb, nem szeretem a sunnyogókat, a furkálódókat, a hazugokat. Ha valaki hibázik, akkor kijavítjuk, megoldjuk, de ha eltitkolja, vagy másra keni, és azt a tökénél fogva lógatom ki az ablakon. Remélem érthetően és világosan beszéltem. Kisarkítva, aki a küszöbömre piszkít annak vége. Kérdés?

-        Lenne. – emelte fel egy szőke, Heikkihez hasonló srác a kezét - Mick Ramsey mérnökség. Nem akarok már az elején kötözködni, de nem férünk el.

-        Ez nekem is feltűnt. Úgy vélem a legjobb megoldás, ha szétbontjuk a bokszokat, és négyes – nyolcas asztalokat alakítunk ki.

-        És mi alapján csoportosít minket?

-        Tegeződünk. Nos nem azért költöztettem össze a két bagázst, hogy legyen egy mérnöki klikk, és egy tervezői. Egy feladatra egy csoport, mérnökök és tervezők közösen. De van olyan, ahol a részek összetartozása miatt több alrészleg lesz egy csoporton belül. Például kik az aero tervezők, és mérnökök egy kör. A hajtásnál már ugye nagyobb teamben gondolkodom.

-        Kérdésem lenne! – emelte egy másik húszas évei végén járó, magas, testes, nagyon rövid hajú srác – Max Laugher, mérnökség, gumikopásért felelős. Sebastian miért van itt?

-        Rabszolgamunkára fogtam. – kitört a nevetés.

-        Komolyan kérdezem.

-        Komolyan mondtam. Sebastiannak nos az utóbbi időben semmi hasznát nem vettük, így most meg fog dolgozni a pofátlanul magas fizetéséért. – pillantottam rá.

Nem akartam, hogy azt lássák kivételezek a némettel, mert akkor sose fogadják be. A piramis aljára tettem, onnan meg majd felmászik a maga erejéből, és kivívja az elismerést. Jobb mintha én alapból elvárnám a többiektől, hogy megadják neki.

-        Kösz Cat. Tudsz róla, hogy a rabszolgaság intézményét eltörölték? – szólalt meg Seb.

-        Amíg a szerződésed ide köt, addig a miénk vagy! Mivel versenyzőként használhatatlan vagy, keresünk neked való melót. A német pilóták gyöngye – fordultam a többiek felé – nem csapatjátékos! Gőze sincs kik a szerelői, kinek mi itt munkája, és az neki miért is jó. Elvolt egy remek autóban, és nyerte a versenyeket. Most ideje, megtanulnia azt, amit az évek alatt elbliccelt. Úgyhogy a nyakunkon lesz, kérdezni fog, és ti igyekeztek felhomályosítani arról, mit is kéne tudnia. Ha nagyon zavaró küldjétek el kávét főzni, már ha tud. Be kell építeni a srácot a csapatba, vagy ha nem addig ütni míg bele nem simul. Egyenlőre a pakolásban, és a dobozok ellenőrzésére fogtam be. Azért ne egyétek meg elve. Még kérdés? – vigyorogtam magamban.

-        Akkor lebontjuk a bazárt? – érdeklődött John.

-        Le. Szólok a portán, hogy kérünk fel csavarhúzókat, fúrókat, és a többit, meg pár karbantartót. Hozatok dobozokat is, és pakoljatok össze. Aztán összefúrjuk az asztalokat, és kipakolunk. Értelem szerint ez strapás meló, úgyhogy ma ezzel foglalkozunk. Ha hét előtt végzünk, akkor mindenkit elengedek. Létszámban hol tartunk? – néztem Adrianra.

-        Huszonöten, velem együtt huszonhatan.

-        Mérnökök ti hányan vagytok?

-        Huszonnégy. – válaszolt Mick.

-        Oké. Kérek egy papír meg tollat. – Adrian átadta.

-        Aero csapat mérnökök, tervezők egy csapat, Adrian a főnök. Neked így jó?

-        Igen, ez velem tizenegy ember.

-        Oké. Telemetria? –megszámoltam – Tizenöten vagytok.

-        Szoftver részleg?

-        Öten. – jött egy hang.

-        Remek. –írtam fel.

-        Hajtás csapat, motor, energia visszanyerő rendszer, váltó és hűtés. Bár Renaultos motort kapunk gondolom, azért tartunk egy független személyt erre…

-        Öten vagyunk, plusz öt a Renault által küldött gárda.

-        És ők hol vannak? –néztem körbe.

-        Nem jöttek fel. – válaszolt Adrian.

-        Nem?! Jó! Seb, fölmész Christianhoz, és megkéred, hozza le a delikvenseket.

-        Rendben.

-        És Seb!

-        Igen?

-        Ne hagyd magad lerázni!

-        Naná! – vigyorgott.

-        Felfüggesztéshez: gumikopás, felfüggesztés, fék, irányítás technika.

-        Nyolc.

-        Anyagismeret?

-        Három.

-        Szerintem kettő is elég lenne, de jó.

-        Elektronika?

-        Három.

-        Ötven, plusz az öt külsős. Ez jó. Akkor hajrá. Lementem a portára szólni a cuccokért! Sietek vissza max. tíz perc.

-        Főnök! – szólt utánam Mick.

-        Na mi van? – fordultam meg.

-        Betehetünk valami zenét?

-        Jaj értem kell a négy ütem. Jó.

-        Komolyan kérdeztem.

-        Már válaszoltam.

-        Értem.

-        Csak ne techno és alternatív zenét, a többi jöhet.

Elvigyorodott.

-        Nincs neked dolgod?

-        De, de van!

-        Akkor?

-        Megyek.

-        Adrian akkor – és ebben a pillanatban megszólalt egy jó régi szám, Blondie - Call me.

Nem hallottam a választ, de bólogatott, hogy érti, majd jövök.

-        Ez milyen főnök? – gúnyolódott az egyik barna hajú, alacsony srác.

-        Amerikai dzsigoló. Látszik benne Richard Gere ékessége. Ha felhívás volt, nem vagy az esetem. És szerintem méret ügyileg sem. – mosolyogtam rá, és a szebbik testrészére bámultam.

Ő elvörösödött, a többiek meg röhögtek.

-        Nem túl elmés, találjatok ki jobb szívatást. – kacsintottam rájuk és elindultam kifelé.