Dream/Team? - Álom/Csapat? 2.

2.

-        Ki ez a csaj? – találtam meg elsőnek Vettel a hangját.

-        Na a ” keleti szél” megjelent. – mondtam magyarul Patriknak, aki erre hangos nevetésben tört ki. (Sherlock 3. évad)

-        Találó, de ez inkább nem mondom meg.

-        Vajon miért?

-        Ki ez a csaj? – ismételte Vettel.

-        Seb! Elnézést kérünk, hogy csak úgy berontottunk. – próbálta menteni a helyzetet Christian – Ha Patrik mondta volna…

-        Mondtam. Csak nem érdekelte. – közölte magyarul és rám pillantott - Üljetek le nyugodtan! – váltott angolra, és mutatott a kanapéra – Hozom a laptopot. – sóhajtott fel.

-        Meg hozz egy ütőt, mert még egy beszólás a szőke hercegtől, és vége. Nem tetszik a stílusa.

-        Nem csak neked! – válaszolt a hálóból.

-        Do you speak English? – kérdezte Sebastian pofákat vágva.

-        Igen, és a hallásommal, meg az értelmi képességeimmel sincsen gond. De kösz hogy kérded Arschloch!(seggfej)– pillantottam rá gúnyosan.

Zavartan pislogott.

Patrik megjelent a háló ajtóban.

-        Lauda poénja a Rush-ból.

-        Ez nem Lauda poénja, nem védette le. – haraptam újabb adagot a pizzából.

-        Te még őt véded? Helyre kellene tenned! – csattant fel a szőke.

-        Sebastian, vitaképességek tekintetében nem vagytok egy súlycsoportban, hidd el. Jobb a békesség.

-        Jézusom nehogy már egy ilyen libának adjál igazat egy világbajnok pilótával szemben?!

-        Sebastian! – vágott közbe Horner.

-        Istenem micsoda szerénység, és jellem! Mekkora sportember, és emberszerető lény, te jó ég! Íme Sebastian Vettel, a seggfejség, jóindulat, és férfi-női egyenjogúság éllovasa! Tudsz róla hogy egy öntelt egoista hólyag vagy, jó nagy adag nárcisztikus hajlammal és bunkósággal? Olyan sötét vagy öcsém, mint egy fekete lyuk! A Földnek fáj hogy a hátán kell hordania! És micsoda teher lehet neked, hogy néha le kell szállnod a földi halandók közé! Hogy vagy képes beférni ilyen pici bejárati ajtókon, mint a miénk ekkora arccal? Nagy Ég! – gúnyolódtam, és plafonra emeltem a tekintetem.

-        Hát.. hát… - hápogta.

Daniel pedig a hasát fogva röhögött, Christian pedig látványosan csendben volt, de közben rángatózott a szája széle.

-        Én mondtam. A hölgyet egyéb iránt, Dr. Ena Patakynak hívják. Egyiptológus, a magyar Szépművészeti Múzeum munkatársa. A múmiák a szakterülete. Történész és művészettörténész tanár, plusz antropológus diplomája is van, meg három nyelven beszél.

Nem kerülte el a figyelmem Dan reakciója, a nevem hallatán azonnal Patrikra, majd rám nézett. Láttam rajta, ő most már pontosan érti a szitut, de egy árva szót sem szólt.

-        Egyiptológus? – nézett rám a szőke, úgy mintha két fejem nőtt volna.

-        Az ókori Egyiptommal foglalkozom, lelteket, és sírokat ások ki a földből, olyan régész féle. – szótagoltam nyomatékosan.

-        Nem vagyok gyengeelméjű!

-        Igen? Akkor csak szimplán bunkó vagy! – azzal ismét ettem egy jó ízű falatot.

-        Christian!

-        Miss Patakinak igaza van. Elég pocsékul mutatkoztál be. Milyen alapon vontad kérdőre, hogy ki ő és miért van itt? Ez nem a te lakásod, ez Patrik lakása, és mi vendégek vagyunk.

-        De ez a lakás a Red Bullé!

-        Aminek te nem a tulajdonosa vagy, CSAK a pilótája!

-        De…de…

-        Vettel! Nem akarom ezt Dietrich előtt folytatni! – csattant fel erélyesen a csapatfőnök.

A reakció sem maradt el, karba tette a kezét, hátravágta magát a kanapén, és tüntetőleg kibámult az ablakon. Ami roppant vicces benyomást keltett, hiszen tök sötét volt kint.

-        Elnézést. – pillantott rám Christian.

-        Eddig is bírtam a csapatfőnököt, akinek rajongói klubja van, de most lettem a No.1 fanja. – nevettem fel.

-        Kösz, hogy felemlegeti. – sóhajtott fel.

-        Most miért? Örüljön neki, inkább fanclubja mint ellendrukkerei legyenek.

-        Az is igaz. Úgy látom képben van, a Forma 1-et illetően.

-        Mercedes drukker vagyok.

-        Értem.

-        Hogyhogy?- érdeklődött Daniel - Nem Ferrari? – amikor rájött, hogy elszólta magát próbálta kimagyarázni – Már úgy értem, hogy…

-        Hogy? – néztünk rá egyszerre Hornerrel.

-        Hát… hát…. hogy ilyen temperamentummal inkább Ferrarisnak tűnt… - úgy néztem rá, mint valami idiótára.

-        Dan….- sóhajtott fel Christian.

-        Jól van! Csak tippeltem.

-        Hagyjuk ezt. Mit intéztél a Renaultnál? –nézett az angol Patrikra.

Egy hosszabb beszámolóba kezdett, én pedig közben lelkesen eltűntettem egy újabb szelet pizzát, átnéztem a híreket, és leveleket a telefonom.

-        Miért a nő előtt beszéltük ezt meg? – ütötte meg újra a fülem Vettel hangja.

-        Sebastian!

-        De most miért? Mercedes drukker, és ha nekik kémkedik.

Lecsaptam a telefont a pultra, és dobolni kezdtem a körmömmel.

-        Mondtam, hogy egy barom. – sóhajtott fel Patrik magyarul.

-        Elviselhetetlen. Hallod, hogy szakadnak el az idegszálaim húrjai?

-        Igen.

-        Társaságban illő lenne olyan nyelven beszélni, amit mindannyian értünk. – nézett rám Vettel a száját húzogatva.

-        Kényszert érzek, hogy leüssem. Nem tudom a főnököd, meg Daniel hogy bírja? – közöltem fapofán angolul – Iszonyat ez a fickó, mint valami kis Mussolini.

-        Te csak ne beszélj bele abba, ami…

-        Hallgass már! – sziszegte Christian, majd felállt megragadta Sebastian karját – Megyünk! Mozdulj!

-        De…

-        Elég! Itt a vége! Kész pont! Ma még elbeszélgetünk erről!

-        De…

-        Elég! – kiáltotta el magát – Vagy nagyon megbánod! – azzal kiterelte az ajtón, és rám nézett – Elnézését kérem. Tényleg. Én…

-        Áh! – legyintettem – Nem kell engem féltenie. Amúgy meg rám is rossz fényt vet, hogy felvettem a kesztyűt szóval…

-        Nem, ez egyértelműen Sebastian hibája. Annak örülök, amiért Ön nem hagyta magát. Ráfért már hogy valaki kicsit megtépje a szárnyait. A fejünkre nőtt, és elszemtelenedett, de próbálom jobb belátásra téríteni. Megnyugtatom, el fogok vele erről a stílusról beszélgetni a cégnél. Nagyon örültem. –kacsintott rám, és kezet nyújtott.

-        Szintén.

-        Szia! Illetve sziasztok! – vigyorgott Daniel miközben szintén kezet nyújtott, aztán tovább vigyorgott Patrikra, és bólogatott, majd távoztak.

-        Helyesek.

-        Horner? Nem tudok érdemben nyilatkozni.

-        Úgy értettem, hogy normális. Külön tetszett, hogy nevelte Vettelt.

-        Egen. Csak nem mindig teszi.

-        Én azt hittem Daniel nagyobb dumás.

-        Az, csak a kis pukkancs miatt nem beszélt.

-        Hogyhogy?

-        Ha megszólal, Seb leszólja, beégeti vagy valamivel durván leosztja.

-        „Könyörgöm akasszuk fel!” (Valahol Európában c. musicalből)

-        Azt kéne. – azzal felhajtotta a pizzásdoboz tetejét – Te megettél egyedül egy 28 cm-es pizzát. – szögezte le.

-        Ahha.

-        Plusz desszert.

-        Plusz desszertet. Igen.

-        Téged éheztetettek Kairóban?

-        Nem. Csak jólesett. Nem rendelünk még egyet?

-        Inkább kettőt. Én tuti éhen halok szóval nálam is lecsúszik egy, és te is ennél még ahogy rád nézek.

-        Hát nem tudom.

„ Fárasztó vagy” , pillantást kaptam, majd felemelte a mobilját.

-        Egyebet? Még édesség?

-        Nem. De valami üccsi jól jönne.

-        Üccsi? Üdítő inkább. Minek használsz ilyen idióta szavakat. Jó hogy nem már „őszi bari levi”. -  adta elő a szőke nő imázst – Vagy már „örök birkát” is keresel?

Kitört belőlem a nevetés, és nem tudtam abbahagyni. Számomra ezt volt az egyik legjobb valóságshowra mondott poénja.

-        Te nézed az új évadot? Azt hittem utálod a „Paris Hilton öri barit keres” műsort? – kacagtam tovább.

-        Dehogy nézem! És szerintem még mingid nem „öri barit” keres, hanem örök birkát maga mellé, aki bólogat és helyesel neki.

-        Akkor hogy jutott eszedbe?

-        A múltkor kapcsolgattam a csatornákat, és pont ez ment. Szánalom… Szóval?

-        Mit szóval?

-        Pizza, és édesség?

-        Nem akarok tiramisut. – erre a kezembe nyomta a pizzalapot.

-        Mást?

-        Hm…..Profiterolt.

-        Jó.

Leadta a rendelést, és a hűtőben kezdett el matatni.

-        Van söröm.

-        Milyen?

Felsóhajtott.

-        Hármat találhatsz.

-        Coronita, és Heineken?

-        Coronita.

-        Jöhet.

-        Pohár vagy üveg?

-        Hármat találhatsz. – gúnyolódtam.

-        Akkor üveg. – a kezembe adta és leült a kanapéra, a lábát meg feltette a dohányzóra.

-        Fáradtnak látszol…

-        A mai napomhoz már csak a három díszmadár hiányzott.

-        Szerintem inkább azzal volt a bajod, hogy Vettel felhúzott.

-        Ez igaz. – morogta, én meg mellé ültem – Melyik járattal mész holnap?

-        Kora délután van egy, ami Pestre megy. Foglaltam helyet.

-        Nem tudlak kivinni. Reggel be kell mennem a gyárba, és délután tuti nem enged el Christian.

-        Értem.

-        Jövő hétvégén Zeltwegben tesztelünk.

Érdeklődve néztem rá.

-        Szerdától ott leszünk, nem jössz le?

-        Minek?

-        Cat… Gyere le, csak pár óra munkák lesz, este elmehetnénk várost nézni, sétálni akármi. – rakta le az üveget a földre.

-        Minek?

-        A Magyar Nagydíjig letiltották a szabadságolást, addig nem tudok elszabadulni.

-        Harmadszor kérdem minek? – tettem le a sört az asztalra ingerülten.

-        Tényleg nem érted vagy nem akarod érteni?

-        Nem mindegy?

-        Nem!

-        Jó akkor értem, de nem értem, érted?

-        Értem. Félsz.

-        Nem látom értelmét újrakezdeni, mikor már egyszer belebuktunk.

-        Én ezt másképp gondolom. Szerintem mindketten elvoltunk a magunk kis világában, és egyszerűen túl fáradtak voltunk egymáshoz. Engem lefoglalt a munka és a számítógép, téged a kutatás, a tanulás, és a munka. Elfelejtettünk pihenni, és egymásra figyelni.

-        Pszichológus lettél közben?

-        Cat…

-        Az én életem Pesten van, a tied meg éppen most itt, de jövő héten Zeltwegben vagy, utána meg ki tudja hol. Mikor találkoznánk? Utazgassak hozzád Milton Keynesbe, és a világ túlfelére két hetente? Szerinted ezt díjazná a múzeum? Vagy adjam fel a nehezen kivívott helyem, amiért öt évig dolgoztam? A nyakam teszem rá, hogy te nem adnád be a felmondásod az én kedvemért. Még azt sem tudjuk, működne e megint!

-        Megint jönnek az öt éves tervek. –sóhajtott fel – Néha legalább hallgass végig.

-        Hallgatlak.

-        Nem te elméleteket gyártasz, és azoknak megoldására terveket készítesz.

Karba tett kézzel néztem rá.

-        Gyere el jövő héten, aztán meglátjuk mi lesz. Elmegyünk lazítunk egy kicsit, és kialakul. Ha kiderül hogy működik, ráérünk akkor gondolkodni az állásokon, és azon pl. hol lakjunk. Ez hetek, hónapok, és nem napok kérdése.

-        Neked. De nem nekem.

-        Hogy érted?

-        Az új kiállítás után jár le a szerződésem. Hetek óta tárgyalok a hosszabbításról. Már majdnem rábólintottak, ezzel új pozíció, több fizetés, és nagyobb lehetőségek is járnának. Emma jobb keze lehetnék, és ha öt év múlva elmegy ki is neveznének a helyére. Ha most dobom az egészet, akkor többé nem jöhetek vissza a múzeumhoz.

-        És Emma mit mondott?

-        Hülye vagy? Ő támogat, ő akar utódjának!

-        Nem tudtam, hogy ez a helyzet…

-        Ha nemet mondok, akkor többet nem dolgozhatok nekik. Ez a szakma kicsi, ha kiderül sehol nem vesznek majd komolyan… Tárgyalok a jobb melóért, és dobom őket egy pasiért. Ez komolytalan.

-        Nekem jövő évvégéig van szerződésem, addig nem tudok kilépni. Illetve kitudnék, ha egy másik csapat vagy cég kivásárolna a szerződésemből, de az Audi Le Mans-i részlegének három hete mondtam nemet. Nem hívhatom fel őket hogy: „Bocsi fiúk mégiscsak mennék!” Pedig, az pont jó lenne, mert csak időszakos munka, a folyamatos fejlesztési időszak meg laza.

-        Nem akarok ebbe most belemenni, mert nincs rá megoldás, és nem is fogok. Nem szeretném azt, az évi húsz nap szabimat arra áldozni, hogy rohangálok hozzád Angliába, vagy a világ másik végére, miközben te dolgozol. Szerintem a főnököd sem örülne neki. Sem rám, sem a munkádra nem tudnál figyelni. És szerintem nálad is ez a helyzet. Az a pár nap pihenésre kell, nem arra hogy repülőn töltsük.

-        Úgy látom te ezt már eldöntötted!

-        Igen el!

-        És az nem érdekel, én mit érzek?

-        Nem megyek bele ebbe a kapcsolatban, mert nem bírnánk sem érzelmileg, sem idegileg. – álltam fel.

-        Te nem bírnád.

-        Igen, mert nem akarok tőled távol lenni! – szaladt ki a számon – Basszus… Nem igaz. – fogtam a fejem.

-        Tehát akkor még mindig szeretsz. – szögezte le.

-        Utállak!

-        Miért mert kiszedtem belőled? –cukkolt.

-        Igen. – húzódtam a kanapé sarkába, karba tettem a kezem felhúztam a lábam, és nagyon mérgesen néztem rá.

-        Mint valami durcás macska. –nevetett fel, majd közelebb hajolt és megsimogatta az arcom – Na… - húzott magához.

Lágyan megcsókolt, és megszólalt a csengő.

-        Ez a kaja lesz. – sóhajtott fel.

Két doboz pizzával, és egy kis fehér dobozos valamivel jött vissza.

A pulthoz sétáltam, miközben tányérokat vett elő. Éppen pár szeletet pakolt rájuk, mikor hátulról átöleltem.

Kezeit a kezemre tette, és nagyot sóhajtott.

-        El kell jönnöd Zeltwegbe.

-        Emma nem fog elengedni, alig másfél hónnap a kiállítás megnyitója előtt. Kizárt. Jönnek a műtárgyak, át kell venni őket, ki kell csomagolni, ellenőrizni az állapotukat. Rendezni a tárolókat, falfeliratokat és műtárgyfeliratokat egyeztetni… Rengeteg a meló és ilyenkor még este is dolgozunk. – döntöttem a fejem a vállának.

-        Pár napra beteget jelenthetek, de ha repülőtéren meglátnak abból balhé lesz.

-        Detto.

Lefejtette a kezem a derekáról, megfordult, magához húzott és átölelt.

Megsimogatta az arcom, a szám, és szenvedélyesen megcsókolt.

Viszonoztam, a kezem a pólója alá csúszott, és lehúztam róla.

-        Ezt reggel nagyon fogom bánni… - aztán megcsókoltam még mielőtt reagálhatott volna a kijelentésemre.