Dream/Team? - Álom/Csapat? 9.

9.

Sajnáltam a finn trénert, nincs rosszabb mint amikor kihasználnak, és utána eldobnak akár egy rongyot. Kicsit kedvetlenül sétáltam be a homeba. Patrik Daniellel ült az egyik asztalnál. Oda mentem, és lezuhantam az egyik székre.

-        Mi történt? – pillantott rám Dan.

-        Hosszú.

-        Ennyire?

-        Mi volt? Heikki bántott? – tette le Pat a papírjait.

-        Mert te úgy ismered?

-        Akkor Vettel volt?

-        Hát megint összeakasztottuk a bajszunkat, de nem vészes. Most tippelgetni akarsz és végig sorolod a csapatot?

-        Próbálok beszélgetni.

-        Pocsék a kedvem.

-        Látom.

-        Mi a vacsi?

-        Dubarry csirke, rizzsel.

-        Kávé van?

Elkezdett integetni a pult felé.

-        Cukorfalat, kérek egy bögre kávét tejjel, cukorral Catnek! Kösz!

A lány visszaintett.

-        Mióta lettél paraszt?

-        Lindáék nem csinálnak belőle ügyet!

-        Én viszont igen! – felálltam és a pulthoz mentem.

-        Sajnálom.

-        Ez a dolgunk. – mosolygott rám, és a kezembe adtam a bögrét.

-        A stílusra értettem.

-        Ugyan már. Mindenki tudja hogy hulla fáradt, hidd el nem gond. Amikor nincs ennyi a nyakán, akkor normális.

-        Akkor sem ok, hogy a fél homeon keresztül ordítson. Köszönöm! – mutattam a kávéra, majd visszaültem a fiúkhoz, akiktől éppen Tom távozott.

-        Igaz amit most hallok? – támadott le Dan.

-        Nem tudom mit hallottál.

-        Heikki felmondott. – rendezgette az adatokat Pat.

-        Igen. Felmondott mielőtt „szőke bunkó” kirúgta volna.

-        Tom, és Frank mindent látott, hallott, állítólag te is ott álltál.

-        Mekkora pletykás egy banda ez! Hihetetlen.

-        Ez már csak így megy. – sóhajtott Pat, elvette a kávém és beleivott.

Szúrósan néztem rá.

-        Azaz enyém!

-        Nem írtad rá! – vigyorgott.

-        Ha nem a földön akarsz aludni, akkor add vissza.

-        Meséld már el neki a sztorit mert addig itt fog nyüzsögni!

-        Színt vallott igen, és felmondott, Vettel meg állt, mint a valami dísznövény. – fordultam az ausztrál felé.

-        És Christian hagyta? – kérdezte döbbenten.

-        Azt mondta nem örül, de ha menni akar menjen.

-        És mikor megy el?

-        Nem tudom, kérdezd meg. Miért fontos ez?

-        Majd jövök! – pattant fel, és elvágtatott.

-        Miről maradtam le?

-        Dan trénert keres, és szerintem Heikkit akarja befűzni.

-        Etikus ez?

-        Nem tudom, és nem is érdekel. Ő egy jó edző, oda megy ahová csak szeretne. Elég lassan értél át Grazból.

-        Ellenőrzöl.

-        Nem, csak megállapítottam, hamarabb is ide értetek volna. Heikkivel volt valami igaz?

Röviden elmeséltem.

-        Értem.

-        Nem akartam Dan előtt.

-        Nem is rá tartozik, csak aggódtam, azért kérdeztem. Téged ismerve, ha négykor szállt le a gép, legkésőbb negyed hatra itt lettél volna.

-        Apropó téged nem zavarna?

-        Mi? Christian?

-        Hogy jön ide Christian?

-        Körbe ugrál, mint valami totemoszlopot.

-        Féltékeny vagy? – vigyorogtam.

-        Nem vagyok, mert nincs rá okom. Ismerlek, és őt is. De te is látod, a csapat nagyon pletykás. Christian meg imád flörtölni, újabban legalábbis.

-        A pletykától félsz vagy Christiantól?

-        A „csiniseggű” csapatfőnök nekem nem ellenfél. – vette el előlem a kávét megint – És különben is, ha tetszel neki sem fog kezdeményezni, mert tudja, hogy van valakid. Általában szinglikre hajt.

-        Akkor rövid úton megszabadulok tőled. – cukkoltam.

-        Oké…. De kire is gondoltál az előbb?

-        Heikkire.

-        Nem. Sokat segíthetne Danielnek.

-        Visszatérve Hornerre.

-        Na témánál vagyunk.

-        Nálam van a kocsikulcsa.

-        Ó igen. A gáláns főnök kölcsön adta az autóját. – sóhajtott fel – Meg is köszönted?

-        Gondoltam rá, hogy kap érte egy puszit, de akkor lebuknánk. – sóhajtottam fel – Igazából természetben akarom meghálálni.

-        Sejtettem. Tehát van egy szeretőd, én meg az alibi pasi vagyok?

-        Ahha. Bocsi.

-        Azért tudasd vele, hogy ejtve lesz, ha hírt kapsz egy legalább két ezer éves halott fószerről.

-        Már gondoltam rá, de szerintem nem fogja díjazni, bár jól bírta a múltkori betegséges sztorit is.

-        Ó igen, azt hallottam. – nevetett fel – Didi egész délután rókázott. Szerintem egy életre elvetted a kedvét mindenféle hústól.

-        Szegény ember. Egyébként honnan tudsz a „csiniseggű”jelzőről?

-        Megbeszélés volt. Kiment, majd visszajött és jó párat hallottunk a beszélgetés végét.

-        Az gáz.

-        Hát nem nézett rám, az tuti. – nevetett fel – De később felhomályosítottam, hogy szereted cukkolni az embereket és ne vegye fel.

-        De azért magára vette?

-        Tuti. De a helyedben nem bátorítanám.

-        Miért?

-        Mert ha még egyszer  ide néz az asztal felé leütöm. – pillantott át a vállam fölött.

Megfordultam, és tényleg ott ült a másik asztalnál.

-        Szia Christian! – integettem át lelkesen, és hangosan – Még nálam van a kulcsod majd odaadom.

-        Oké. – intett vissza és gyorsan az újságjába mélyedt, a többieken meg végig futott egy nevetés moraj.

Pat nagyot sóhajtott.

-        Jól van na, csak olyan ember akit lehet szívatni. Ha kicsit vastagabb lenne az arcbőre mint Didinek, mindent poénnak fogna föl.

-        Majd ezt fogom neki mondani, ha lecsesz miattad.

-        Ne mondj semmit küld hozzám.

-        Oké. – nevetett fel.

Összepakolta a cuccait két mappába letette a székre, levette a kabátját rádobta, és hátra dőlt.

-        Te ha most Didi kirúgta Heikkit, akkor Vettel holnap fog vezetni?

-        Nagyon jó kérdés. Szerintem felzavarják a falra. Vagy passz.

Az ebédlő lassan megtelt, de a főasztalnál feltűnően nagy volt a feszültség.

Seb a felsőjét a mellette lévő szék karfájára dobta, az egyik lábát meg fel is tette az  és a telefonjával babrált. Christian, Newey, Didi egymással beszélt, Katie szinte folyamatosan telefonált, vagy a laptopját nyomkodta, Kenny Handkammer, Pierre Wache pedig a papírjaikra mélyedt.

Daniel is befutott, körbe pillantott, és végül visszaült hozzánk.

-        Azt hittem a szerelőidhez ülsz. – néztem rá.

-        Láthatóan inkább dumálnak, nem pofátlankodom közéjük. Ha oda mennék, akkor biztos szorítanának helyet, de csak zavarnék. Kell egy kis tér nekik is.–célzott rá hogy a srácok már így is összetoltak három asztalt, és nem akadt szabad szék.

-        Értem.

-        Baj?

-        Nem. Csak nem akartam, hogy feszkó legyen amiért inkább hozzánk csapódsz.

-        Ó, ilyenből itt sosincs. – mosolygott.

-        Akkor jó.

Kihozták az előétel salátát, és az ásványvizet, csöndesen ettünk, amikor Patrik rám nézett, majd alig észrevehetően mögém bökött.

Heikki jött be az egyik oldal ajtón, és a főasztalhoz sétált.

Seb már a karját is feltette a másik székre. Szó szerint elterpeszkedett, hogy a finn ne férjen oda.

-        Szeretnék leülni. Levennéd a lábad ? – állt meg mögötte Heikki.

-        Fáj a lábfejem, pihentetem. – vágta oda foghegyről, közben ette a salátát, és nyomkodta a telefont.

Mindenki még evés közben is vagy beszélgetett, vagy dolgozott, így elsőre senkinek sem esett le, mi is történik.

Az edző körbe pillantott, átsétált kettővel arrébb Seb szerelőihez, de nem engedték leülni, mintha azt hallottam volna, foglalják valakiknek.

-        Pakolj le. –néztem Patrikra.

-        De…

-        Nem érdekel, ha a földre kerülne azok a szarok. – félig felálltam, és átkiabáltam a termen – Heikki! Itt van hely! Gyere, mi szívesen látunk! Hagyd a „hülye szőkét” meg a birka szerelőit! – erre már Dietrich és Christian is felkapta a fejét, és körbe pillantottak.

Azt hiszem Didi világosodott meg elsőként, mert azonnal felállt.

-        Látom anyád nem nevelt meg! – kirúgta Seb alól a második széket – Állj fel!

-        De…

Válasz képen kihúzta alóla azt is, amin ült. A kicsi német a földön kötött ki.

-        Na akkor, most feláll a szerelő banda is! Mit álltok ott? Steht auf! Schnell! -  kiabálta – Kimegyünk a garázsba, és neki álltok takarítani!

-        De főnök!

-        Aki még egy szót szól, ki van rúgva! Neveletlenül, és embertelenül viselkedtek! Eddig senkit nem zavart, hogy Heikki nem a női nem híve! Egyenlőre még én vagyok a főnök, akinek nem tetszik, el lehet menni! Gyerünk! Te pedig! – fogta meg Seb grabancát, és kifelé tuszkolta – Tanuld meg hol a helyed, te neveletlen nyámnyila taknyos! Horner! Te is jössz! – az angol nagyot sóhajtva felállt - Te fogod felügyelni! Rendesen segítsen vagy a tökénél fogva lógatom fel! – azzal távoztak.

-        Na Heikki! Gyere már! – integettem újra.

Némán ült le mellénk.

-        Nem akarsz velem dolgozni? – nézett rá az éppen két falatot a szájába tömő Dan.

-        Hogy?

-        Mondom, velem. Már kerestelek, mikor hallottam a hírt. Kellene egy tréner. Annyit nem tudok fizetni, mint Seb. Nem kapok milliókat, sajnos. De beszéltem Christiannal, a Red Bull alkalmazottja lennél, és nekem segítenél. Összesen a régi kereseted hetvenöt százalékát kapnád. Szállást, kaját, utazás fizeti a cég, ahogy eddig. Ha megfelel…

A szőke kicsit megdöbbent, de végül elmosolyodott.

-        Kösz. Kell persze, nagyon kell. A pénzről meg beszélek még Chrissel.

-        Nagyon győzködtem, – feszengett Dan – de csak ötven százalékot áll, a maradék az én részem. Átnéztem minden kiadásom, de nem tudok többet adni. Sajnálom… Én csak tizedét keresem Seb pénzének, és még van pár régi restanciám a korábbi szponzoraimnak…

-        Sajnálom… De akkor nem…

-        Heikki, most tényleg a pénz miatt? – néztem rá döbbenten.

-        Nézd, én nem vagyok anyagias, csak… - sóhajtott fel - Ez elég kínos….- mondta halkan - A szüleim felvettek egy nagy összeget, és nem tudják fizetni…  Csak anyukám dolgozik, mert apám súlyos beteg, a húgom tanul. Így én állom a  törlesztő részleteket. A fizetésem szinte teljesen a bankhoz vándorol, ami marad azt pár száz euró. Ha a csapat nem fizetne mindent, bajban lennék.

-        Értem…

-        Megpróbálok beszélni a bankkal, ha hitel átütemezéssel meg tudják oldani, hogy kevesebbet fizessek, akkor elfogadom a felkérésedre. Szégyellem amiért az anyagiak miatt nem mondhatok máris igent…

-        Megértem…

-        Mekkora összeg hiányzik? –néztem a finnre, de Daniel válaszolt.

-        Hát havi szinten ezer euró.

-        És ha minket is edzenél? – jutott eszembe.

-        Kiket? – kérdezte Heikki.

-        Figyelj én ezer éve nem mozogtam, és Patrikra is ráfér, hogy ne csak a papírjai fölött görnyedjen. Körbe kérdezhetnénk hátha valamelyik szerelőnek is kell egy kis edzés.

-        Cat… - sóhajtott Patrik.

-        Most miért? Kit zavar az, hogy ő elől fut Daniellel, mi meg utánuk?

-        Engem nem. Nézd ha még Cat, és Patrik mellé szerzünk még egy embert, akkor senkinek nem húzná úgy a zsebét. –mondta Dan.

-        Ez így van. –helyeseltem – Heikki neked gond lenne?

-        Nem. A hangulat is jobb lenne.

-        Körbe kérdezek. – pattant fel az ausztrál.

Kokettált egy kicsit, majd visszajött.

-        John, és Gerry benne van. A többieket is érdekli, de nem állandóra, ők majd csak pár hétvégén szállnak be, és  fizetnek.

-        Szuper! – dőlt hátra Heikki – Köszönöm srácok... Dan?

-        Igen.

-        Téged nem…?

-        Nem zavar, hogy meleg vagy, és szerintem a fiúkat sem, mert akkor nem mentek volna bele. Kellene hogy zavarjon?

-        Hálás vagyok. Komolyan. Maradhatok a csapatban, melóm is lett. Tök jó.

-        Ne hálás legyél, hanem egy barom, aki jól megdolgoztat. – vigyorgott az ausztrál.

-        Abban nem lesz hiba ne aggódj. Ki lesztek purcanva.