Dream/Team? - Álom/Csapat? 6.

6.

Reggel mire felébredtem Patrik sehol, csak egy cetli, hogy náluk fél nyolckor kezdődik a munka idő. Ránéztem a telefonomra, reggel kilencet mutatott.

Összekaptam magam, aztán lecsoszogtam a homeba, ahol egy lélek sem árválkodott.

A pulthoz mentem, és beszóltam a konyhába.

-        Hahó….

-        Megyek! – jött egy női hang.

Pár pillanattal később egy barna hosszú hajó lány jött ki, Red Bullos ingben és kék rövid szoknyában.

-        Elnézést kérek. Hozhatok valamit kisasszony?

-        Szia. Nem tegeződhetnénk?

-        Hát… ha szeretné.

-        Szerintem gyakran fogok veletek menni egy-egy futamra, és szerintem így mindenkinek jobb.

-        Rendben. Linda vagyok. – nyújtott kezet.

-        Dr. Ena Pataky, de inkább csak Cat.

-        Te Patrik barátnője vagy. – ragyogott fel az arca.

-        Igen.

-        Gina mondta hogy tegnap már látott téged, és mesélte mi volt.

-        Gina?

-        A másik felszolgáló lány.

-        Értem.

-        És mit szeretnél? – lett készségesebb.

-        Hát reggelizni valamit. –nevettem fel – De azt hiszem későn jöttem.

-        Igen itt korán indul az élet. Kilenckor már senki sem reggelizik.

-        Értem.

-        De…- matatott a pult alatt- Nézd át mit szeretnél és összeütöm. – adta a kezembe a reggeli menülapot.

-        Nem szeretnék gondot okozni.

-        Nem, nem. Nézd csak át.

-        Köszi.

Gyorsan átfutottam.

-        Kérhetnék gombás rántottát, kenyeret, paradicsomot, meg sok kávét, tejjel és cukorral?

-        Persze. Hány tojás?

-        Hát vagy kettő.

-        Oké. Ülj le, kiviszem.

-        Köszi.

Leültem az ablak mellé, majd egy kis idő múlva megjelent Linda a reggelimmel.

-        Kérsz még valamit?

-        Semmit köszi. Éhen halok.

-        Akkor jó étvágyat. – kacsintott rám, majd elindult a helyére.

-        Linda!

-        Igen?

-        Mit mesélt Gina?

-        Hát a tegnapot, a sztorit.

Elég érdekesen nézhettem, mert közelebb jött,leült, és halkan kezdett beszélni.

-        Hát hogy Didi elővette Sebet, meg a többieket.

-        És honnan veszed, hogy én miattam?

-        Hát Dan szerelői terjesztik.

-        Mi??? – csaptam le a villát.

-        Igen. Mindenkinek elmondták, hogy megvédted őket, és kiteregetted a dolgokat Didi előtt. Ő meg tegnap a vacsi után mindenkit raportra tett, és a körmére néz Sebnek, Guillaumenak, Helmutnak, és Christiannak. A gyárban már tegnap el is kezdték átnézni mindenkinek a gépét, a cuccait, és a céges számlákat.

-        Hűűű. És te miért örülsz ennek ennyire?

-        Viccelsz, itt mindenki örül ennek, szerintem még a főnök is.

-        Ki? Didi?

-        Christian. Tudod ő egy tök jó fej főnök, de tényleg. De mióta Helmut a fejére nőtt, állandóan csak ideges, és feszült. Nem lehet vele beszélni. Most úgy hírlik, ezentúl csak Didinek fog beszámolni, és lekerül a feje fölül Helmut. Sebastian meg seggfej lett, amiért ilyen jól ment neki, és a stílusa pár szerelőjére is átragadt. Akárhányszor bejöttek mindig lekezelően bántak velem, meg a többi lánnyal, és a szakácsokkal. De ma reggel már hangjuk sem volt, eltűnt a nagy arcuk, mert ők is elő lettek véve. Nekem speciel nem az a bajom, hogy „cukorfalatnak” hívnak, mert mindenkinek ez a gúnyneve a felszolgálok közül, csak a stílus érted. Attól még ember vagyok én is. Úgyhogy sok minden megváltozott egy este alatt, és ki tudja mi lesz még itt, ha kiderül a sok piszkosság.

-        Akkor most jó vagyok mindenkinél kivéve Seb szerelő gárdáját?

-        Igazából ott is szinte mindenkinek akiknek elege volt belőle, úgyhogy lényegébe csak Vettel, Guillaume, Helmut, meg vagy négy-öt szerelő utál.

-        Szuper.

-        Biztos nem kérsz még valamit?

-        Nem.

-        Mondjuk egy turmixot?

-        Azért nem örülök ennek.

-        Ugyan. Nem is indíthattál volna jobban, majd meglátod. Ezek a srácok nem felejtik el ha valaki szembe megy értük a főnöknél hidd el. Na egy eperturmix?

-        Oké.

-        Remek. –vigyorgott, és eltűnt – Ennyit a szürke kisegér reményekről.

Fél órával később otthagytam Lindát, és nem tudtam mihez is kezdjek. Szívesen bementem volna a garázsba de nem tudtam szabad e, és jó ötlet lenne e, így kicsit tanácstalanul ácsorogtam a home előtt.

Erre megjelent Newey, egy köteg mappával a hóna alatt.

-        Jó reggelt Adrian! – köszöntem rá, mire a cuccai felét elejtette.

-        Elnézést. – léptem oda hozzá, és segítettem összeszedni – Nem akartam megrémiszteni.

-        Csak nem figyeltem oda. Nem a maga hibája.

-        Gondolom, fejben számolgat.

-        Valami olyasmi.

-        Ne segítsek? – néztem a mappákra.

-        De talán jó lenne.

-        Adrian.

-        Igen?

-        Rossz ötlet lenne ha bemennék megnézni mit csinálnak a fiúk a garázsban? Csak szeretnék nézelődni, meg kiülni a pitre.

-        Miért lenne?

-        Hát mert nem sok keresni valóm van ott. Nem akarok zavarni.

-        Ó, hát ha nem piszkálja őket öt percenként akkor biztos nem.

-        Köszönöm.

-        Jöjjön.

Bekísért Danielék bokszába, és pár mappát a kezéből odaadott Patriknak, meg Danielnek, a többit elvette tőlem és eltűnt.

A fiúk intettek hogy „hello”, visszaintettem. Körbenéztem, a szerelők is intettek vagy bólintottak, visszajeleztem egy-egy bólintással,de mindenki éppen vagy a monitorok eredményét nézte, vagy az autót szerelte vagy a laptopokon dolgozott, így az egyik sarokban álló üres székre leültem. Nem akartam a terhükre lenni.

Néztem mit csinálnak és próbáltam kitalálni az mire jó.

Fél órával később Dan mellém lépett.

-        Szia!

-        Hello!

-        Ne haragudj de….

-        Semmi gond. A meló az meló.

-        Kaptál már ilyet? – mutatott fel két füldugót.

-        Nem.

-        Akkor tedd a füledbe, mert beindítjuk a kocsit, és a hangos lesz.

-        Köszi.

-        Kimegyek a pályára. Akarsz fülest?

-        Szabad?

-        Persze. Tom. Tom. Tooom! – kiabált egyre hangosabban- Adjál már Catnek egy fülest!

-        Oké! – azzal kiszaladt, odament a pitwalkon Christian mellé, mondott neki valamit,és a főnök melletti üres széken heverő fülesre bökött, Horner hátra fordult, és lelkesen integetett, hogy menjek oda.  Newey, és főszerelő Kenny Handkammer, Pierre Wache a autó teljesítményéért felelős vezető mérök foglalt még helyett mellette.

-        Menjél nyugodtan, az a fő hely.

-        Jó nekem itt.

-        Menjél már. – tolt meg Dan.

Átsétáltam a szerelők közt, majd át az úton és az egyik korlátmentes részen felléptem.

Horner már félre tolta a fején a fülest.

-        Hello.

-        Szia. Csüccs! – mutatott a maga melletti üres részre Chris.

-        Nem zavarok? – ültem fel.

-        Nem. – de félig a monitort nézte, majd a kezembe adta a fülhallgatót – Tedd fel!

Feltettem.

-        Oké, ezt rakd az övedre, majd dugd bele a kábelt. – adott a kezembe egy kis dobozt.

Ez is megvolt.

-        Bekapcsold be. – bökött egy egy kapcsolóra a dobozon. -  Ha ez villog – mutatott a műszerfalon egy fekete rekeszre rajta Daniel felirattal és egy kis lámpával – akkor nyomd meg a kéket. –mutatott az övemen lévő doboz kék gombjára -  És hallod mit beszélünk, vagy Daniel mit mond nekünk. Ha az állandó beszélgetést akarod hallani, amit a szerelők és a fal folytat egymás közt, akkor a fekete gomb.

-        És a zöld? Gondolom, azt ne nyomkodjam. – somolyogtam célozva rá hogy arról semmit sem mondott.

-        Pontosan, azt ne nyomkod, azzal tudnál beszélni Daniellel.

-        Értem. Nem fogom.

-        Oké.

Villogni kezdett a Sebastian alatti lámpa, Chris benyomta, és beszélni kezdett.

Felzúgott mögöttünk a motor, és megfordultam. Daniel éppen kihajtott, nekem pedig széles mosoly jelent meg az arcomon. Istenem de hiányzott ez már. Fordultam a monitorok felé.

Valaki megkocogtatta a vállam.

Patrik volt. Elhúzta a fülest a fülemről.

-        Szia.

-        Tök jó hogy ide ülhettem. – vigyorogtam rá.

-        Sejtettem. Christian! – bökte meg a főnökét.

-        Igen? –fordult felénk.

-        Miért ültetted ide? – mutatott rám vigyorogva.

-        Mert? Baj? – hökkent meg.

-        Le sem fogod tudni zavarni a falról vacsoráig. Itt fog ülni, és hallgatni a kocsikat.

-        Igen? Nem tudtam, hogy ennyire érdekli. Csak jó fej akartam lenni. – mosolyodott el.

Patrik a fejét rázta.

-        Minek viszed a gyereket cukorka boltba?- mutatott rám megint- Áh! – legyintett, majd átnyúlt mellettem és benyomta a Daniel melletti gombot.

-        Lassú volt a felvezető! Újra!

A választ nem hallottam, mert mire benyomtam a kék gombot már lezárult a beszélgetés.

Daniel nem fejezte be a kört, bejött, végig hajtott a bokszon, majd újra ki a pályára.

Átkarolt, és a fülembe súgott.

-        Tartsd szemmel Daniel, és Seb adatait. És próbáld meg elemezni. – morogta magyarul, mosolyogva.

-        Mi? – fordultam felé.

-        Tudni akarom, te mit látsz. – simogatta meg az arcom.

-        De…

-        Csak csináld. Majd elmondom. – adott egy puszit.

-        Ez egy munkahely. – köszörülte meg Christian a torkát.

-        Megyek már. –  váltott angolra azzal adott egy puszit a fülemhez és odasúgta – Ügyes legyél. – mondta magyarul.

-        Oké. – Chris felé fordultam – Bocsi. Több ilyen nem lesz.

Valami dünnyögés féle lett a válasz.

Úgy tettem mint aki laikusként, érdekelődve nézelődik, de közben igyekeztem jegyzetelni a fejemben. Egy idő után túl sok lett az adat és a rádióból leszűrt információ halmaz. Szerencsére jött az ebéd szünet.

Patrik az ebédlőben az egyik távoli sarokban lévő asztalhoz települt le, a székekre szétpakolta a papírjait. Vele szemben ültem le.

-        Mi ez az egész? –kérdeztem magyarul.

-        Mit láttál?

-        Te tudsz róla hogy ez ipari kémkedés?

-        De nem másik csapatnak kémkedsz hanem nekem. Én meg itt dolgozom.

-        Akkor etikátlan viselkedés?

-        Nem vagy csapattag.

-        De etikátlan beszámolnom a másik pilóta adatairól a pasimnak aki a második számú pilóta főversenymérnöke. Összeférhetetlenség.

-        Egyébként is látok minden adatot csak szólok. – ez igaz egy pont neki - Azt mondjad mit láttál?

-        De miért? Mond meg minek?

-        Mert tudni akarom hogy te is azt láttad e amit én!

-        Nem vagyok szerelő! Nem értek hozzá!

-        Igenis értesz hozzá, vezettél már versenyautót, és jól értesz a telemetriához, sokszor jobban láttad a gondot, mint én aki a szerelőd, és mérnököd voltam.

-        Az ezer éve volt!

-        Nem ezer csak vagy négy éve.

-        Hat éve. És nem, nem rángatsz bele.

-        Cat.

-        Ezért hívtál ide? Hogy segítsek? Azt hittem másról van szó!

-        Te is tudod hogy szeretlek, ez más tészta. A szakértelmed kérem. te versenyző voltál, és bár nem vezetsz attól még az vagy. És szeretném tudni mit látott a versenyző.

-        Én egyiptológus vagyok.

-        De nekem a te a szakértelmed kellene, a versenyző. Én a főmérnök vagyok, és ha nekem a te segítséged kell, akkor az kell. Tehát?

-        Én egy egyiptológus vagyok.

Ingerülten elkezdte enni az elé tett levest.

-        Akkor legyél kovács! – dünnyögte.

Mosolyogva gondoltam rá hogy pont a Mennyei királyság jutott eszébe erről a beszélgetésről.

-        „Azért jöttünk, mert Baliant keressük,Jeruzsálem hős védőjét.

-        Én egy kovács vagyok.

-        Én pedig Anglia királya.

-        Én egy kovács vagyok.”