Dream/Team? - Álom/Csapat? 25.

25.

Egy órával később a német a szobájában, az ágyában feküdt, és a csapatorvos –Adam Wrass - a sebét varrta össze.

Seb meredten nézte a falat maga előtt, rezzenéstelen, élettelen tekintettel, Heikki az egyik széken ült magába roskadva. Én az ablakon bámultam ki.

-        Kitisztítottam, és összevarrtam, de adnom kell egy injekciót is. – nyúlt a táskájába.

-        Minek? –morogta Seb.

-        Tetanus miatt? – pillantottam feléjük.

-        Igen. Nem hiszem, hogy Sebas lefertőtlenítette a borotvát mielőtt magát kaszabolta. – szívta fel a gyógyszert, majd tűt cserélt – De lehet, hogy tévedek. – nem kapott választ - Na fordulj meg te világbajnokok gyöngye, mert más dolgom is van, mint téged kezelgetni.

Visszafordultam az ablak felé, az orvos gúnyos, és sértő megjegyzéseitől ökölbe szorult a kezem. Írtam egy smst Christiannak.

„Seben újabb sérülések vannak. Adam most stoppolja, és közben gúnyos megjegyzéseket tesz. Nagyon pipa vagyok! Gyere is ide azonnal, vagy betöröm a doki orrát!”

Idegesen forgattam a mobilt a másik kezemben. Bíztam benne, hogy az angol szedi a lábát, mert ha nem akkor baj lesz.

-        Kész. Rendben vagy. – állt fel – Ha holnap megint kellek, tudjátok hol találtok. – itt szakadt el a cérna.

Heikki mint valami gondolatolvasó, felpattant és kifelé terelte az orvost.

Kinyitották az ajtót, ott állt Christian.

-        Adam.

-        Szia Christian.

-        Mi történt?

-        Semmi. –rántotta meg a vállát.

-        Bővebben? – vonta össze a szemöldökét az angol.

-        Megint a szokásos. Megstoppoltam,- ment el a főnöke mellett – de ha így folytatjuk fonalat kell rendelnem, hogy legközelebb is el tudjam látni. – sóhajtott fel.

A küszöbön álltam meg és farkasszemet néztem a csapatfőnökkel.

-        Ne aggódj – fordult el tőlem – nem kell többet összevarrnod.

-        Legutóbb is ezt mondtad. – indult el a lépcső felé.

-        Akkor világosabban beszélek, NEKED NEM kell kezelned többet. Holnap menje le, a HR-re add le a belépődet, és írd alá fizetési jegyzéket. – Adam megfordult – Ki vagy rúgva! Nem kell olyan orvos, aki így bánik a betegeivel! További szép napot! Szevasz! – azzal engem majdnem fellökve berontott a szobába.

Döbbenten bámultunk egymásra az orvossal, majd én is bementem, bezártam az ajtót, elvigyorodtam.

Átmentem a kis folyosón, belépve Christian nyakába borultam, és adtam egy puszit az arcára.

-        Most eszméletlenül imádlak! –mosolyogtam rá.

-        Legalább nálad népszerű vagyok. – eresztett meg egy halvány somolygást.

Heikki csak bazsalygott.

-        Mi van? – pirított rá.

-        Semmi. Csak előbb a fél mérnökség, most az orvos. Nagyon kemény lettél főnök.

-        Te is szeretnél csatlakozni?

-        Nem. –tartotta fel a kezét- Csak örülök, amiért a sarkadra álltál.

-        Helyes. Te hogy vagy? – pillantott a németre, aki válasz képen megrántotta a vállát – Bővebb választ is kapok? – emelte meg a hangját.

-        Szeretnék veled beszélni. Kérlek.– fogtam meg Chris karját, és áthúztam a másik szobába, majd bezártam az ajtót.

-        Igen?

-        Ülj le. – mutattam az egyik fotelre.

-        Inkább mond.

-        Sebet és Heikkit a pincében találtam meg. Seb ott akart elbújni mindenki elől. Mire leértem éppen arról győzködte a finnt, hogy hagyja őt meghalni legközelebb.

Christian leült a fotelbe, és a kezébe temette az arcát. Mellé települtem a karfára, átöleltem, a fejem pedig a vállára hajtottam.

-        Még nem tudtam vele beszélni, de most akarok. Szeretném, ha addig valamivel lekapcsolnád Huovinent…. Chris?

-        Beszélnem kell Dr. Watkinsal…- suttogta – Le fogom tiltatni a vezetésről Sebastiant. Ha erre kéri Heikkit, és nem sikerül, akkor mit fog művelni a pályán? Falnak megy?

Megfogtam a vállait és masszírozni kezdtem.

-        Meg kell nyugodnod.

-        Nyugodjak meg? – húzódott el, és ingerülten nézett rám.

-        Tudom, hogy nagyon kiborított ez a hír, és aggódsz Sebasért, de le kell higgadnod. – fogtam meg a karját – Előbb had beszéljek vele, jó? Ha a hétvégéig nem javul, akkor még felhívhatod a dokit.

-        Mit tervezel?

-        Valamit ami nagyon fog neki fájni, de aztán jobb lesz. Idővel.

-        Konkrétabban?

-        Őszinte beszélgetést.

-        Elmondom én mit gondolok, és érzek.

-        Értem.

-        Mi a véleményed?

-        Nem tudom… - sóhajtott fel, és hátra dőlt – Rohadt fáradt és ideges vagyok.

Az órámra pillantottam. Délután három is elmúlt már.

-        Ebédeltél?

-        Nem. Étvágyam sincs… - újra a vállát masszíroztam.

-        Milyen?

-        Isteni.

-        Csak ne aludj el.

-        Estig még millió dolgom van.

-        Este majd lazítunk.

-        Lazítás? – nevetett fel.

-        Igen. Filmet nézünk, és eszünk. Nem fogom hagyni, hogy dolgozz. Ne is álmodj róla. –mosolyogtam.

-        Ez sajnos nem így megy…

-        Amíg velem laksz addig igen, ha másnak véget ér a munkaidő legkésőbb ötkor, akkor neked is. Tudod elárulok egy titkot, ha kipihened magad, több energiád marad a munkára és másra is.

-        Észben tartom, de ma akkor sem jó.

-        Megbeszélés? –sóhajtott fel, és arrébb mentem.

-        Nem, magánélet. – állt fel.

Vissza akartam kérdezni, hogy mire gondol, de nem tettem. Nem voltunk együtt, és nem is tervezhettünk ilyet, hiszen ő máshoz tartozott, én pedig még nem hevertem ki Patrikot. A tudat, hogy ő elkezdte tartani a három lépés távolságot ami barátságot a kapcsolattól elválasztotta,  megdöbbentett és zavartba hozott. Rosszul érintett a téma, mert az esti beszélgetés ellenére nem készültem fel erre, vonzódtam hozzá, támasznak kezdtem tekinteni, talán többnek is. Ezt pedig nem tudtam lezárni egyetlen nap alatt.

-        Akkor le tudod – köhögtem fel – kapcsolni Heikkit? – néztem a berendezést.

-        Igen…

-        Oké.

-        Nézd. – fogta meg a karom – Azt hittem, este egyértelmű voltam. De látom, hogy nem… Nem akartalak megbántani, de nem fogom folytatni veled ezt a dolgot. Te még nem jutottál túl az előző kapcsolatodon, én pedig együtt vagyok Geryvel. Hülyeség volt belekezdeni ebbe… Tudom, és látom, hogy ezt most bánt téged…

-        Túlélem. És igazad van. – húzódtam el.

-        Sajnálom… Komolyan mondom.

Megráztam a fejem.

-        Beszéltem ma a HR-el. Max. a jövő hét közepére lesz szobád.

-        Szuper.

-        Ha szeretnél pihenni a nap további részében akkor…

-        Nem. Beszélek Sebbel, csak az edzőt tedd ki a lépből.

-        Oké.

-        Kösz.

Mire visszamentünk Heikki, éppen egy tányér szendvicset, és egy pohár gyümölcslevet tett Seb éjjeliszekrényére.

A német a változatosság kedvéért, most az ablakot bámulta.

-        Heikki lejönnél velem az irodába, szeretnék veled beszélni valamiről?

-        Bajban vagyok? – kérdezte aggódva.

-        Nem. Csak meg akarom tudni, milyen edzéstervet állítottál össze Sebastiannak.

-        De ez eddig nem érdekelt.

-        Most érdekel.

-        A szobámban vannak… - mondta zavartan.

-        Akkor teszünk egy kitérőt.

-        Jó persze. – azzal a főnök kiterelte a finnt az ajtón, én meg ott maradtam egy légtérben Vettellel.