Dream/Team? - Álom/Csapat? 36.

36.

Utolsóként értem az ebédlőbe, pont úgy ültünk le, mint reggel. Egyedül Daniel hiányzott, aki elment valami utcai parádéra. Megint Christianal szemben kaptam helyet.

Elém került a leves, és megfogtam a kanalat.

-        Beszélnem kell veled, és veled is Dietrich. – pillantottam rájuk.

-        Ebédelünk, ha beszélni akarsz, kérj időpontot, ahogy a többiek. – kezdett el enni az angol.

-        Minek kérjek, mikor most is ráérsz?

-        Eszek.

-        De a füledet nem használod csak a szádat. Vagy tévedek?

-        Jelenleg ebédszünetünk van, és itt a szó második fele a lényeges, a szünet!

-        Beszéltem a srácokkal, és szükségünk lenne például… - erre az angol lecsapta a kanalat.

-        Christian! – dörrent rá az osztrák – Halljuk. – sóhajtott fel rám nézve.

-        Nincs légkondi de rohadt meleg az van, és jó pár felszerelés és eszköz is kellene. Készülnek a listák, de tudnom kell mik az anyagi kereteink.

-        Tavaly leadta a rendelést mindkét részleg. Nincs utólagos kunyerálás!

-        Tudod, felszerelés nélkül nem lehet dolgozni! – szótagoltam az utolsó szót.

-        Nincs keretünk!

-        Ne szórakozz velem jó? Mi az, hogy nincs keretetek rá?

-        Milyen alapon kérsz te számon?

-        Milyen alapon tiltod le a szükséges rendelést?

-        Gyerekek! – emelte meg a hangját Dietrich – Ahogy én Christiant ismerem, biztos van tartalék.

-        Dietrich, az azért van, ha évközben plusz kiadásunk akad, akkor legyen rá pénz. Nem költhetjük el év elején!

-        Nem akarok elkölteni, csak egy részét kérem.

-        Szó se lehet róla!

-        Akkor nem dolgozunk. – toltam el a kaját magam elől.

-        Milyen alapon?

-        Megfelelő munkakörülmények biztosítása nélkül nem kötelező vagy igen? Nem normális, hogy nyitott ablaknál dolgozunk, mert harmincöt fok van az új részlegen, tél van baszd meg!

-        Felküldöm a fűtésszerelőket, és megoldjuk a légkondit is. –adta fel – Így jó?

-        Nincs elég asztal,szék, nyomtató, meg számítógép, sem irodai eszköz.

-        Vigyétek fel a mérnökségieket.

-        Jó. Új falburkolat is kell!

-        Mi a lófa…- de nem tudta befejezni mert Didi beleköhögött – Minek? – hajolt előre szinte kiabálva.

-        Nincs elég helyünk, és falakat is ki akarom használni, de a jelenlegiekre nem tudunk semmit feltenni, parafa borítás kell, amire feltűzhetőek a tervrajzok, és egyéb adatok.

Lehunyta a szemét, és felsóhajtott.

-        Más egyéb? – gúnyolódott.

-        Egyenlőre ennyi.

-        Remek, akkor nyugodtan ebédelhetek végre?

-        Attól hogy eszel még az agyad járhat.

-        Hallom Vettelt befogtad. – szólt közbe az osztrák.

-        Dolgozik a fizetésért. Probléma?

-        Nekem nem. Vettel?

-        Jó buli! – vigyorgott teli szájjal Didire.

-        Hát ha te élvezed… Bár szerintem te vagy ez egyetlen milliós fizetésű irodai futár a cégnél. – sóhajtott fel.

-        Apropó fizetés, még ebben az évben lesz szerződésem Didi, vagy kivárjuk a karácsonyt?

-        Holnapra meglesz, nyugi. Most végzik az utolsó simításokat.

-        Remek. Christian ha berendezkedtünk, jó lenne egy megbeszélést, amin szükségem van  mindenkire. A gyártósori fiúkra, a termelésvezetésre is.

Az angol olyan pillantást vetett rám a tányérja fülül, ami egyet jelentett a „halott vagy” kifejezéssel.

-        Gondolom tegnapra? – szűrte a fogai között.

-        Minél hamarabb el kell kezdeni az új autó átalakítását, és tudnunk kell mi hogyan, és mennyi idő alatt lesz meg. Az előzetes adatokat újra kell számolni, pontosítani, és tesztelni. Nem mehetünk el Bahreinbe, úgy hogy semmink sincs. Ebben a három hétben nálam nem lesz sem szünet, sem alvás, csak munka. És a többi részlegre is ez vár, ha tartani akarják a tempónkat.

-        Azt hiszed, én nem tudom?

-        Azt hiszem, nem látod, hogy három műszakos munkarendre lesz szükség.

-        Kizárt! Sem én, sem a dolgozók nem megyünk bele!

-        Szerintem ez nem kívánságműsor.

-        A három műszakos munkarendben mindenki kifárad, még szezonkezdés előtt!

-        Anélkül viszont nem lesz mit vinni Szahírba, vagy a régi vacakkal körözzenek a fiúk? Roppant sok értelme lenne! Semmit nem tudnánk felhasználni az adatokból!

-        Én vagyok a csapatvezető!

-        Te vagy, de nem legyél már ennyire szűk látókörű! Össze kell dolgoznunk, nálam vannak a tervek, nálad meg a gyártás, nem megyünk semmire a másik nélkül! És most éppen neked kéne az én részlegemen segíteni! – löktem el a kezemben lévő villát.

-        Ütőt vagy bokszkesztyűt kértek? – érdeklődött az osztrák miközben bekapott egy szelet húst.

-        Christiannak inkább bukósisak kellene. – nevetett fel Vettel.

-        Sebastian! – kiáltottunk rá egyszerre hárman, Didi, Chris és én.

Az angol, és én is Sebastianra néztünk.

-        A jövőbeni szerződésed érdekében hallgass. – pirított rá az angol.

-        Délután mész a mérnökségről átpakolni a bútorokat. – dörrentem a németre.

-        De egy húron pendültök! – húzta el a száját - Megint a kicsi lett lehurrogva. – piszkálta a tányéron a borsót.

-        Kicsi? Milyen értelemben? – cukkoltam.

-        Nem olyan értelemben.

-        Igen?

-        Igen. Képzeld!

Bazsalyogva fordultam vissza a kajám felé.

-        Meg akarsz még beszélni valamit, vagy nyugodtan megehetjük a desszertet, és megihatom a kávém? – pillantott rám az angol.

-        Lenne itt még valami.

-        Nem igaz. – könyökölt az asztalra, és a balkezével eltakarta az arcát. Dietrich, ez nő rosszabb, mint Helmut, de tényleg. – sóhajtott fel.

-        Kész rabszolgahajcsár, igen. – somolygott az öreg.

-        Na mond, hátha legalább a kávém megihatom békében. – pillantott fel, az ujjai közül.

-        Csak azt akartam kérdezni, hogy csinált már nekem helyet a HR?

-        Na hagyjál békén jó?

-        Azt mondtad…

-        Tudom mit mondtam! De kirúgtam őket, azonnali hatállyal,így mivel nincs HR, várnod kell.

-        Ezért rúgtad ki őket?

-        Nem, azért, mert elkezdte az a két liba, rábeszélni a srácokat az új szerződés aláírásakor, hogy mondjanak fel.

-        Mi??? – hajoltam előre – Mi a bánatért?

-        Az egyik a sumákolós főmérnökkel, a másik a kisfőnökkel kavart, és ezért.

-        És mikor lesz HR?

-        Nem tudom, most boldog vagy? – csapott az asztalra.

-        Hé meg ne egyél már, csak kérdeztem. Érdekelne, ha valami gáz van, akkor kihez fognak menni az alkalmazottak? Mit mondjak nekik?

-        Én is tudom! Egyenlőre Daisy, és Katie átveszi részmunkaidőben, de már keressük az utódokat. Kell egy kis idő.

-        Oké. – és elkezdtem mosolyogni miközben a palacsintát ettem.

-        Mi olyan vicces?

-        Mióta itt vagyok, csak azzal foglalkozol, hogy embereket rúgsz ki.

-        És szerinted ez vicces?

-        Viccesen morbid. – nevettem fel.

-        És legalább jól szórakozol?

-        És te? Milyen keményszívű főnöknek lenni?

-        Szar.

-        Lehetetlen vagy. Pedig ennek is megvan az előnye.

-        Igen és mi?

-        Nem nőnek a fejedre, és nem mernek átverni.

-        Aki ét akar verni, az úgyis átver.

-        Tudod, ha látják milyen retorzióval jár egy-egy kis seftelés, akkor nem.

-        Benned egy diktátor veszett el.

-        Tudom. – mosolyogtam rá – Egyébként meg néha gondolkozz el azon miért nem mernek kicseszni az emberi Ron Dennissel.

-        Mert egy vadbarom.

-        Ez tény, de te attól még lehetnél emberibb keménykezű törzsfőnök. Ez is szexi.

-        Tudsz róla, hogy a fél kisfőnökség, és a tulaj is az asztalnál ül?

-        Igen. – néztem a szemébe – És te arról, hogy rezeg a mobilod?

Zavartan nézett az asztalon mozgó kis tárgyra, a többiek pedig próbálták eltűntetni a mosolyt az arcukról.

-        Elnézést. – állt fel, és arrébb ment.

Didi karba tett kézzel kuncogott.

-        Na mi van?

-        Csak még sosem láttam ennyire vitatkozni senkivel. Nagyon határozott vagy, még Helmutnak sem engedett ennyit. Állandóan megy köztetek a teniszmeccs. Nem győzöm kapkodni fejem.

-        Akkor szedj meszesedés elleni gyógyszert, hogy bírd az iramot, és ne fájduljon meg a nyakad. – kavartam meg a kávét.

Közben Christian visszajött, nagyon ideges volt.

-        El kell mennem egy fontos ügy miatt, csak estefelé leszek. Daisy majd segít, ha valamit intézni kell. – pillantott rám.

-        Feltalálom magam, menj csak.

-        Este még beszélni akarok veled.

-        Oké. Ha ég a ház hívjunk, vagy hagyjunk üzenetet a hangpostán?

-        Hangposta. – azzal már rohant is.

A társaság is lassan szétszéled, Seb pedig ismét mellém keveredett.

-        Nem szokása így itt hagyni mindent. Kíváncsi lennék mi történt?

-        Gery hívta.

-        Honnan tudod?

-        Láttam a kijelzőt, amikor felvette az asztalról.

-        Úgy hallottam összevesztek.

-        Nem hiszem, hogy ezért vágtázott el, mert éppen vita van köztük. Másról van szó.

-        Mire gondolsz?

-        Szerintem vagy Gery van rosszul, vagy a kislánya. Egy kis cirkusz miatt Christian nem szaladt volna hozzá ilyen gyorsan.

-        Remélem semmi komoly…

-        Én is… Nem hiányzik, még ez is.