Dream/Team? - Álom/Csapat? 31.

31.
 

A pizza elfogyott, és a jó kedv valamennyire megmaradt. Én egészen a szobájáig kísértem a németet.

-        Ha bármi baj van, tudod hol találsz. –álltam meg a küszöbön, míg ő belépett.

-        Igen.

-        Komolyan, Seb, nyugodtan, oké? Inkább ébressz fel, mint hogy hülyeséget csinálj.

-        Rendben. – döntötte a fejét a félfának és rám nézett.

-        A gondolat olvasás nem erényem, sajnos.

-        Szeretném ha maradnál.

-        Oké. – léptem be.

-        És Christian? A cuccaid?

-        Nem vagyunk együtt, már mondtam, csak lakótárs. És nem ide költözöm, csak ma estére maradok, a másik szobában. És azért gondolom adsz egy pólót, meg egy bokszert.

-        Persze.

-        Akkor keress nekem valami.

Egy kis ideig turkált a szekrényben majd feltartott egy fekete bokszert, és egy szürke Pepe Jeans pólót, márka felirattal és angol zászlóval az elején.

-        Nincs valami régebbi? Ez vadi új. –fogtam meg a láthatóan egyszer mosott felsőt.

-        Tavalyi kollekció. –rántotta meg a vállát.

-        És akkor már vacak?

-        Nem, csak nem tetszett.

-        Az más. –nézegettem.

-        Tetszik?

-        Nagyon.

-        Akkor a tied lehet. Egyszer volt rajtam azt hiszem. Már ha kell.

-        És ha nem? Kidobod?

-        Talán.

-        Seb ez egy rohadt drága darab. Legalább ötven ha nem hatvan euro.

-        Igen?

-        Azt sem tudod, milyen értékes cuccaid vannak.

-        Nem érdekelnek. Ezek csak tárgyak.

-        Meg kellene becsülnöd, tudod van olyan rajongód, aki fél évet melózik egy ilyenért. Te meg ingyen kapod a szponzortól.

-        Ne haragudj de most ez a kisebb gondom.

-        Tudom, csak néha használd ezt – böktem a homlokára – mert nem csak dísznek van.

-        Majd igyekszem.

-        Apropó. Ha sok ilyen nem használt ruhád van, miért nem írod alá őket dátummal, és árverezed el jótékony célra.

-        Ez jó ötlet. De melyik alapítványnak?

-        Valamit majd csak találunk.

-        Akkor reggel Katievel is beszélnünk kell.

-        Remek. – ültem le – Tied lehet a fürdőszoba.

-        Sietek.

-        Az nem mindig előny.

-        Tudom. –dobott egy pajkos mosolyt.

Percekkel később Seb már a fürdőben volt, amikor kopogtattak. Kinyitottam.

-        Szia. – jött be Christian – Seb?

-        Zuhanyzóban.

-        Sokára jössz fel?

-        Miért? Berántasz az ágyadba?

-        Cat!

-        Veled már viccelni sem szabad?

-        De. Egyébként beszélni is akarok veled, és hulla fáradt vagyok, szeretnék gyorsan ledőlni.

-        Értem. Itt maradok. Szemmel akarom tartani. Nem tudom, tudsz e róla, de Heikki nem lesz itt egy darabig.

-        Tudok róla, csak a dolog ködös.

-        Erről akarsz beszélni? Mire elmesélem, itt alszol el.

-        Azért próbáld röviden. Meg említett valami Hanna féle látogatást, ami a te ötleted.

-        Jaj igen.

Gyorsan vázoltam a helyzetet, és elmondtam mit gondolok.

-        Vélemény?

-        A vizit szerintem megoldható, majd holnap felhívom őket. A Heikki ügyhöz meg inkább nem fűzök kommentet.

-        Mert? Szerintem helyesek lettek volna együtt.

-        Nem érdekel. –dörzsölte meg a szemét.

-        Baj van?

-        Ez az átszervezés…- sóhajtott - és Gery.

-        Vitáztatok. Vihar a paradicsomban?

-        Hagyd már abba a piszkálásom légy szíves.

-        Miért? Zavar?

-        Igen, zavar.

-        De érzékeny lettél.

-        Fáradt vagyok. Egyébként meg igen többek közt veszekedtünk is igen.

Nem értettem pontosan mire gondol, és rákérdezni pedig nem akartam.

-        Miért nem maradtál ott, és beszélted meg vele?

-        Kicsit túlságosan kiakadtunk, jobb egy pár nap csönd mielőtt újra elő vesszük a témát.

-        Értem.

-        Szia Christian. – szólalt meg a német a hátam mögött, egy fekete póló és egy pamut rövid nadrág volt rajta.

-        Szia Seb.

-        Szabad a fürdő. – pillantott rám.

-        Oké.

-        Más? – néztem az angolra.

-        Reggel felügyeled a költözést?

-        Igen, Sebet is beszerveztem, de semmi megterhelő.

Meglepett arcot vágott, de végül bólintott.

-        Igyekszem feltűnés nélkül beépíteni a csapatba.

-        Maltert, sóder, munkásokat kérsz?

-        Ez poén volt Chris?

-        Jó, hát egy próbát megér.

-        A poén?

-        Seb csapathoz csiszolása.

-        Jah az más.

-        Na én megyek fiatalok.

-        Mert te olyan vén vagy mi? –cukkoltam az ajtóig kísérve.

-        Nem vagyok már „friss hús”. – nevetett.

-        Még ha Didi mondaná.

-        Reggelizünk együtt?

-        Mikor?

-        Héttől átnézem a leveleket, napi programot. Negyed kilenc, fél kilenc?

-        Jó.

-        Akkor hello. – mosolygott.

-        Szia Chris. – és bezártam az ajtót.

Seb a hálóban üt az ágyán. Most tudatosult bennem, hogy az ő lakrészének is ugyanolyan az elrendezése mint az angolénak. Kis előszoba, nappali, háló, abból nyíló fürdőszoba, csak itt nem volt dolgozó, de a bútorok és a színek ugyanazok.

-        Nagyon kedvel téged.

-        Én is őt. Kiválóan végzi a munkáját, de sajnos van egy olyan érzésem, ez sokszor a kapcsolatai rovására megy.

-        Én a korábbiakra mondom.

-        Nem értelek.

-        Mesélted, hogy nem akart tőled semmit. De én évek óta ismerem, és látom milyen tekintettel néz rád. Szerintem próbálja a dolgot rendbe hozni Geryvel, de ha ő nem lenne a képben nem cicózna, hidd el nekem.

-        De képben van, és a dolognak itt van vége.

-        Mennyire az eseted?

-        Tízes skálán? –kérdeztem és erre bólintott.

-        Ha Patrik volt a tízes, akkor ő a hetes.

-        Csak hetes? – cukkolt.

-        Mínusz pontot jelent, hogy imád dirigálni, barátnője van, és az kép. – nevettem fel.

-        Komolyan ezért pontoztad le?

-        Nem tudom Seb, helyes pasi de nem tízes. Magadat ne kérdezed meg.

-        Miért?

-        Mert gyerekkoromban volt esetem a szőke, kék szem. Akkor még John Smith volt az álom pasi a Pocahontasból.

-        Na, le lettem írva. Szép. – dőlt el az ágyon.

Be mentem a fürdőbe, bezártam az ajtót, lerúgtam a cipőt, és nadrágot.

-        Sietek! – szóltam ki résnyire kikukucskálva.

-        A lassú szex híve vagyok. – kiabált utánam.

-        Mit mondtál? – dugtam ki a fejem.

-        Hallottad te. – röhögött.

-        Te perverz állat! – léptem oda hozzá nevetve, és a pólóval csapkodtam.

-        Üss szivi, üss! – röhögött tovább.

-        Szado-mazo szex?

-        Csak ha nálad van az ostor édes.

Hatalmas röhögés közepette ültem le mellé.

-        Akkora barom vagy. –ráztam a fejem.

-        Tudom. – vigyorgott.

Egy hosszú pillanatig egymáson felejtettük a tekintetünket.

-        Olyan vagy mint aki végre magához tért a kómából. Rád sem ismerek.

-        Ez miattad van. Mert cseszegetsz, és csipkelődsz. Nem tudom szó nélkül hagyni.

-        Hat a terápia?

-        Azt hiszem igen.

-        Na! – veregettem meg a mellkasát – Majd jövök. – azzal otthagytam.

-        Várlak szivi! – szólt utánam megint, én pedig küldtem egy puszit az ajtóból.

Mire visszaértem, mélyen aludt.

Kihúztam a kanapét, és az egyik szekrényben talált pléddel betakaróztam.

Hajnalban ébredtem fel arra, hogy ki tudnék inni egy tavat, annyira szomjas vagyok. A kis hűtőhöz botorkáltam,kinyitottam egy kivettem belőle egy tonikot. Éppen visszacsuktam, amikor megjelent mellettem valaki. Ugrottam egyet, erre Seb felkapcsolta a kis spotlámpát a pultnál.

-        A frászt hoztad rám.

-        Ilyen rémisztő vagyok? – vonogatta viccesen a szemöldökét.

-        Nem hallottalak.

-        Van bennem némi vámpír vér! –vicsorgott.

-        Persze. – vettem le poharat a polcról, és még mielőtt kitölthettem volna. Seb átkarolt, és beleharapott a nyakamba.

-        Én mondtam. – röhögött.

-        Baszd meg. – kaptam oda, nem vérzett, de marhára fájt, lehámoztam magamról a karját, és a fürdőben megnéztem, tudtam be fog vörösödni.

-        Poén volt. – állt meg az ajtóban bűnbánó arccal.

-        Röhögök nem látod. – nyomtam a foltra egy hideg vizes kis törölközőt.

-        Fog látszani?

-        Nézd meg! – fordultam felé.

Elhúzta a száját.

-        Fog bakker….Ne haragudj, csak… Hecc volt.

-        Minden női munkatársad harapdálod?

-        Nem. Brittát egyszer lefejeltem.

-        Mondhattad volna, hogy komolyan szadista vagy, akkor felkészülök.

-        Az is véletlen volt. – mentegetőzött.

-        Na persze. – a dolog nem festett jól a tükörben.

Kimostam a kéztörlőt, és újra harapásra akartam tenni, amikor Seb feje megjelent az enyém mellett a tükörben.

-        Sajnálom. – nézett farkasszemet velem a tükrön át.

-        Nem baj. – kivette a kezemből a rongyot, és rátette a nyakamra.

-        Jobb?

-        Fáj.

-        Kérsz rá puszit? – vigyorgott.

-        Hogyne. – válaszoltam gúnyosan, erre megpuszilta.

Nyilvánvalóan újabb poénnak szánta, de én beleremegtem, ő pedig adott egy újabbat és közben nagyot sóhajtott.

-        Én…- hátrál el hírtelen.

Bólintottam, hogy értem, és kiment.

Reggel hamarabb felébredtem, és hagytam egy cetlit neki, hogy felmegyek átöltözni.

Christian nem volt ott, így bevágtam magam tusolni, éppen fürdőköpenyben léptem ki a nappaliba, amikor az angol kijött a dolgozóból.

-        Te itt vagy? - néztem rá döbbenten.

-        Itt. Most végeztem a levelekkel. – és kiszúrta a foltot – Az - az aminek gondolom?

-        Elmondhatom az igazat, de azt tuti nem hinnéd el. – sóhajtottam fel.

-        Igen?

-        Igen.

-        Azért próbáld meg.

-        Nem a bugyimmal itatom fel Seb könnyeit nyugi.

-        Nem úgy tűnik…

-        Christian! – de hiába szóltam rá, attól még kérdőn nézett.

-        Ökörködtünk, mondta hogy van benne vámpírvér, én leszóltam, erre megharapott. –az angol úgy nézett rám mintha komplett idióta lennék.

-        Ez most komoly?

-        Ha hazudnék jobban csinálnám, nem ilyen béna dumát nyomnék.

-        El tudod tűntetni?

-        Tudom, hogy kínos baszd meg! – csattantam fel.

-        Le ne harapd már a fejem!

-        Egy selyemsállal talán sikerül elfedni. – mentem el öltözni.