Dream/Team? - Álom/Csapat? 24

Megjegyzés: Olvassátok végig, és ne az eleje alapján ítéljetek.

 

24.

Tíz perccel később már a német ajtaján kopogtattam. Az elsőnél semmi reakció, a másodiknál sem. A dolog kicsit aggasztott, így lementem a portára.

-        Szia Daisy.

-        Szia Cat.

-        Sebastiant keresem, fontos lenne, de nem nyit ajtót. Nem tudod merre lehet?

-        Talán Heikkinél, a Sebastian melletti szoba az övé. – kezdett el pakolni.

-        Értem.

Mindenhová nézett csak rám nem, úgy tett mint aki dolgozik.

Rákönyököltem a pultra, és dobolni kezdtem.

-        Ezzel Christiant leszerelheted, de engem nem. – néztem áthatóan – Te is sumákolsz akár a mérnökség, ez nem túl jó taktika… Gondolom hallottad mi vár rájuk, új recepcióst is keresnünk kell?

-        Marion! – remegő kézzel nyomott meg egy gombot – Átvennéd a helyem? Kiugranék egy cigire meg egy kávéra. - majd bontotta a vonalat - Ugye te cigizel? – nézett rám határozottan.

-        Igen.

Az automatából szerzett kávéval a kezünkben sétáltunk ki az épület előtti fák alá a kijelölt dohányzóba, ahol egy lélek sem volt. Daisy rágyújtott.

Intett, hogy hajoljak közelebb.

-        Nézd, én senkinek nem mondtam semmit, és ha rám hivatkozol Christian előtt is letagadom. Senkit nem akarok bajba sodorni érted? Mások ügyeihez nekem nincs közöm!

-        Diszkrét vagyok, és megértelek téged is. De Sebastian nem tűnhet el, amikor akar, még akkor sem ha gondjai vannak.

-        Én nem, Heikkinél keresném a helyedben. –suttogta.

-        Akkor hol?

-        A pincében.

-        Hogy hol?

-        A korábbi kocsikat ott tárolják, az alsó szinten, a régi irattárral együtt. A múltkor lementem, mert Christian kért egy tíz éves papírt, és ott voltak lent.

-        Voltak?

-        Heikki meg ő. – vette még halkabbra a hangját.

-        Daisy, Sebastian nem… - akartam legorombítani, de a bogarat már a fülembe ültette.

-        Nézd Cat! Nem vagyok pletykás, a főnöknek sem szóltam! És nem tudom mit is láttam pontosan, csak azt tudom, hogy ketten voltak lent, de Heikkit ismerve a dolog egy irányú. Nem pletykálok arról, amiről senkinek sem kell tudnia, mert mindenkinek van magánélete. Te sem örülnél ha tieden csámcsogna a gyár. Mindkét srácot kedvelem, és ha Sebastiannak Heikkire van szüksége a túléléshez jelen állapotában, akkor senkinek sincs joga beleszólni! Sokkal tartozik neki a csapat!

-        Mit is láttál pontosan?

-        Nem tudom, és nem is érdekel. Ha nem találod őket sehol, akkor biztosan lent vannak. De ezt nem tőlem tudod, és senkinek se mond el!

-        Engem miért avattál be?

-        Mert hallottam amit Heikkinek mondtál, és szerintem segíteni akarsz, nem ártani. – nyomta el a cigit a földön – Mennem kell. – és otthagyott.

Mire elértem a lépcsőt elég vad dolgok kezdtek el keringeni a fejemben a finnről és Sebről.

Hittem is és nem is, amit Daisy mondott, az biztos számomra enyhén szólva is furának tűnt hogy Seb a „másik” irányba kezd el nézelődni.

Minden esetre lementem a pincébe, és úgy döntöttem magam járok utána.

Először egy külső terembe jutottam, a falra kitett menekülési útvonal szerint balra volt az irattár, jobbra a garázs, aminek pár centire nyitott ajtaján át fény szűrődött ki.

Halkan kinyitottam, és beléptem. Átlátszó takarófóliával lefedett Red Bullok egész sora állt előttem, az első párat én is felismertem kilenc tíz éves modellek lehettek.

Balra tőlem egy kiugró öt-hat méter hosszú fal állt.

Hangokat hallottam, és közelebb mentem. Végig sétáltam a fal mentén.

Egyre többet értettem, és szűrtem ki a kezdeti értelmetlenségből. Furcsa hangok, és nyögések zaja viszont erősödött.

-        Seb… Kérlek.… Seb…

-        Heikki… Heikki…én…

-        Seb…Hallod?... Kérlek…

Óvatosan kikukucskáltam a fal mögül, és eléggé megdöbbentem a látványon.

Egymás mellett ültek a földön, a német a finn vállára borulva, szemét eltakarva zokogott, Heikki pedig átkarolta.

-        Délután megbeszélés… össze kell szedned magad…

-        Miért kellett neked kihúzni abból a rohadt kádból? Miért? Miért? – ütötte meg  a tréner karját az öklével, újra és újra – Miért? – fulladt el a hangja.

-        Ne mond ezt kérlek… Sebas…- a csendet csak a német zokogása törte meg.

-        Nem bírom tovább… - lökte el a finnt, és a saját térdére borult – Nem megy…

-        Seb… - karolta át újra a Heikki – Menjünk fel, próbálj meg pihenni… teljesen ki vagy készülve. Kérlek. Csak pár órát. Kérek altatót, majd azt mondjuk nekem kell.

-        Nem érted, hogy nem megy?! Már ébred is csak őt látom. – szorította a tarkójára a kezét – Állandóan ott van, hol a szimulátorban áll mellettem, hol az ebédlőben ül velem szemben. Álmomban is beszél hozzám… Azt mondja az én hibám, én tettem,én öltem meg, elvettem attól akit szeret…Igaza van érted? Vállalnom kellett volna a vizsgálatot… De féltem.. A részegségem miatt halt meg, én öltem meg… Már tudom, miért mondja ezeket folyton…

-        Miket mond?

-        ”Megöltél! Gyilkos vagy! Gyáva! Gyilkos! Hazug! Gyilkos!” Mint egy végtelenített lemez, amit nem lehet lekapcsolni….Itt hallom…- bökött a fejére - És igaza van Heikki, érted? – dőlt a falnak csukott szemmel – Én ezt már nem bírom… Segíts nekem… könyörgöm… könyörgöm Heikki. - pillantott rá kétségbeesve.

-        Szeretnék, de hogyan Sebas? Mond meg és megteszem. Bármit megtennék érted, tudod jól.

-        Ments ki az esti vacsoráról, és holnap késő délelőttig ne gyere át… - suttogta.

-        Miért?

-        Csak ne gyere át. Ne ellenőrizz este…

-        Seb! – ragadta meg a német pólóját – Mi a fenét akarsz csinálni?- kérdezte a finn hisztérikusan.

-        Heikki. – nézett mélyen a szemébe – A legjobb barátom vagy. De te egyszer azt mondtad, szeretsz, jobban mint egy barátot... Ennek a nevében kérlek, most hogy segíts rajtam…

-        Tudod te, mit kérsz tőlem? – pattant fel a finn.

-        Igen. Tudom! Azt kérem, szabadíts meg a kínjaimtól! – állt fel ingerültem a német.

-        Nem kérheted ezt tőlem… - lépett hátra a tréner.

-        Segíts…- nyújtotta felé a kezét Vettel.

-        Nem.

-        Heikki.. kérlek…

-        Nem. – hátrált.

Seb közelebb lépett hozzá, és átölelte.

-        Kérlek.. kérlek…könyörgöm

-        Nem kérheted ezt tőlem…

-        Kitől kérhetném? - suttogta, felpillantott és találkozott a tekintetünk – Jézusom! – nyögte ki, és lemerevedett.

Heikki is megfordult.

-        Cat…

Ha valaki nem hallja az egész beszélgetést, a helyzet egészen más értelmű lett volna, mint ami valóság. Az igazság pedig az volt, hogy Sebastiant maga alá temette a depresszió és a kétségbeesés. A legjobb barátjától várta a segítséget. A német könyörgött, Houvinen  vívódott. Ő is kétségek között vergődött szerette Sebast, és bármit megtett volna, hogy ne lássa ilyen állapotban. De az öngyilkossági terv nem lehetett megoldás, és ezt már csak a német nem látta. A finn a remény szikráját kereste, hogy segíthessen, hogy legyen kapaszkodó, Vettel pedig a másik érzésiben bízott, amik a kulcsot jelentettek a földi pokolból való szabadulásra. A barátságba vetett utolsó hit, és a szerelem harcolt a halálvággyal a szemem előtt.

A látvány kétség beejtett. Sebastian a mélységgel nézett farkas szemet, felkészült az ugrásra, Heikkiben viszont nem volt elég erő, hogy visszatartsa. Sőt ahogy őket néztem, rá kellett jönnöm, a német tette Huovinent is magával fogja rántani.

-        Cat… - bontakozott ki a finn Seb öleléséből – Nem arról van szó, amit látsz… Mi... szóval… - próbálta kimagyarázni a dolgot.

-        Biszex vagyok. – nyögte ki Vettel, és a padlót nézte. De Heikki döbbent arca mindent elárult.

-        És mióta? –kérdeztem gúnyosan.

-        Régóta.

-        Gondolom, erről Christian nem tud…

-        Nem. De már mindegy. –rántotta meg a vállát.

-        Cat… Kérlek… - nézett rám Heikki – Én meg…

-        Hallgass! Mondja csak el Christiannak! – csattant fel Seb, és a falnak támaszkodott.

A remegését azzal próbálta leplezni, hogy átkarolta magát.

-        A sajtó imádni fogja, hogy az edzőmmel kavarok…- gúnyolódott a szája szélét harapdálva – Újabb fejezet a Vettel sztoriban.

-        Seb!

-        Hagyd! – szólt az edzőre – Már mindegy. – a körmét kezdte el rágni.

Odaléptem mellé.

-        Mond csak ki nyugodtan. – pillantott rám üres tekintettel – Vád az arcomba hogy megöltem Patrikot, hogy szar pilóta vagyok, aki még buzi is! – mondta reszketve, a karját dörzsölve.

-        Miért csinálod ezt? Miért kínzod magad, és őt is? – böktem a tréner felé - Mire jó ez Seb?

-        Nem értem miről…

-        Azt hiszed beveszem ezt a biszex szarságot? Nem vagyok hülye érted?! Tudom, mire megy ki a játék. Ki akarod rúgatni magad! Mindent hallottam. Érted? Mindent. –közöltem egyszerűen.

Seb riadtan pillantott Huovinenre, aki meg döbbenten rám.

-        Seb. – fogtam meg Vettel alkarját, és kicsit megszorítottam, de felszisszent, ahogy elvettem a kezem a kék felső fekete foltos lett – Mutasd!

Elhúzta.

-        Gyerünk! Sebas! – fogtam meg a karját -  Heikki segíts már!

Közös erővel a falnak szorítottuk, én pedig feltűrtem a pólót. Az alkarján két összevarrt seb mellett, egy szakadt rongyos celluxxal odaerősített kötés volt, ami teljesen átitatódott. A vérzésből ítélve alig egy jó órás letett.

-        A kurva életbe! – káromkodott a finn, és egyet kellett értenem vele.