Dream/Team? - Álom/Csapat? 26.

26.      

Az ágya szélén foglaltam helyet, és néztem, ahogy a semmit bámulja. Nem tudom meddig ültünk így, mire megszólaltam, a német karját nézve.

-        Álmomban azt mondja, áruló vagyok és hazug. Már nem emlékszem tisztán az igazi arcára, csak a baleset utáni torzót látom. Hónapokig üvöltöztem éjszaka, majd lassan elmúlt….. Aztán megtaláltam az adatokat a gépén, és elvittem nektek. Eljöttem ide Christiannal, tegnap éjjel, pedig újra megjelent…. Azon az estén veszekedtem vele Christian miatt… A szememre vetette flörtölésemet, és, láthatóan le akarok feküdni a főnökével. Nem mertem elmondani neki az igazat… hogy majdnem meg is történt… De nem részében te is benne voltál Seb... – pillantottam fel, összeráncolt tekintettel nézett rám – Megszólalt Horner mobilja, mi szerint te Grazban bulizol, és elrohant….Patrik csak annyit látott, hogy más felé kacsingatok, és elég csúnyán összevesztünk… Vártam vissza, de nem jött, csak később Christian, és ő mondta el mi történt… Hibás vagyok én is, igen, pontosan tudom… Azt is látom, hogy Chris is vádolja magát, mert ő is érzi a saját felelősségét… És látlak téged is… Tudom jól, eltussolták a vizsgálatot, magamtól jöttem rá a képeket, és a jegyzőkönyveket olvasva. Nem fogom megkönnyíteni neked azzal, hogy azt mondom nem vagy hibás… Igenis hibás vagy Sebastian. Ittál, és részegen egy sofőrrel dulakodtál az autópályán. Komoly felelősséged van abban, ami történt. És szívből örülök annak, hogy képes vagy átérezni ennek a súlyát. Ez végre visszarántott a földre, a halandók  közé, megmutatta neked milyen ember is voltál. Kellet már kapnod az élettől egy rohadt nagy pofont, és kaptál is, csak közben elvettél tőlem valakit, aki szerettem. Meghalt miattad egy ártatlan ember…Christian mesélte mi van veled, úgy gondoltam túloz. De már látom, nem. Amikor kiderült, hogy elsumákolták a balesetet gyűlöltelek, tiszta szívből gyűlöltelek, és a halálodat kívántam. – elfordította a fejét és folytak a könnyei, ahogy már az enyémek is – Egy gyilkosnak tartottalak.

-        Az is vagyok…- nyelt egyet suttogva – Minden éjjel látom, ahogy vezeti az autót, és átélem a balesetet. Minden éjjel, azóta, az éjszaka óta. Mostanában pedig már napközben is ott van mindenhol…Sokáig nem értettem miért van, de már tudom. – nézett rám bólogatva – Büntet engem, és igaza van. Megöltem, és ez alól senki sem menthet fel… Vér tapad a kezemhez… - hunyta le a kezét, és a sebét kezdte el dörzsölni – Igazad van…Én öltem meg. – fordította el ismét a fejét – Már kerestem egy ügyvédet, fel akartam jelenteni magam, de azt mondta nem tehetek semmit, ha már a rendőrség lezárta a nyomozást… - felhúzta a térdeit – Tudom, miért jöttél ide. A szembe akartad mondani, hogy egy gyilkos vagyok… Már tegnap is tudtam… Nálad jobban, csak én gyűlölöm magamat…Szeretnék én feküdni abban a koporsóban, hogy ő éljen… Mégsem megy…- motyogta erőtlenül – Nem tudom visszacsinálni… Ha levegőt kell vennem úgy érzem megfulladok… Ha elém tesznek valami nem tudom megenni, mert úgy érzem nincs jogom hozzá… A víz íze olyan a számban mintha alkoholt innék… Patrik hangja a fejemben – nézett rám rémülten – az a legrosszabb… De ezek mind nem elegendő kínok, amiért megöltem… Te is csak akkor tudnál végre megnyugodni, ha a gyilkosa is meghalna… - borult a térdére.

-        Az utóbbi hónapokban másra sem volt időm, csak a gondolkodásra… Amikor elmúlt a sokk, és enyhült a fájdalom, sok mindent tisztábban láttam… Tudom, hogy nem szándékosan tetted, amit tettél. Baleset volt, de attól még hibás vagy benne. A pincében, a Heikkivel való beszélgetés nagy részét hallottam, és tudom mire kérted.

-        Bár nincs jogom ilyet kérni tőled de segíts! Segíts rábeszélni! – nézett fel elszántan.

Közelebb húzódtam.

-        Nem.

-        Miért? Ha azt szeretnéd, akkor a teszten a falnak… - a szájára tettem a kezem.

-        Elég. – fogtam meg az állát és kényszerítettem, hogy nézzen rám – Látom mit tett veled a bűntudat és mit tettél magaddal. – fogtam meg a karját – Eleget szenvedtél.

-        Ez nem igaz!

-        De igen! Én már túl jutottam azon, hogy gyűlöljelek, és a halálod kívánjam. Nem szándékosan okoztad a történteket, mégis részed volt benne, de baleset történt. A holtakat nem lehet feltámasztani, és nem tudjuk visszafordítani az időt. Túl kell jutni azon, ami már megtörtént. Eleget szenvedtél, és kínoztad magad. Hidd el nekem Patrik sem akarná, hogy ezt tedd magaddal. – böktem a kezére – És ilyen szinten végezz önkínzást, és öncsonkítást. Amit hallasz, és amit érzel az a saját bűntudatod. Juss végre túl rajta. – szorítottam meg az ujjait – Nyugodj meg végre, és zár le. Nem haragszom rád, még nem tudom kimondani: megbocsátok, de talán egyszer az is sikerül. – magához húzott,szorosan átölelt, és zokogott – Azért jöttem, mert Patrik be akart szervezni a csapatba. Még a teszteken kérte a tanácsom. Tartozom annyival, hogy összerántom a csapatát. És te is a team része vagy. Nem tudok neked segíteni, ha te nem teszel meg magadért semmit, pedig szükségünk van rád.

-        Tudom…

-        Akkor? – toltam el magamtól.

-        Nem érzem magam képesnek arra, amit elvárnak tőlem, Daniel…

-        Nem Sebas! Fel kell állnod végre. És itt az ideje hogy elkezd. – azzal kis nyújtózás után elértem a tányért, és elé tartottam – Kis lépésekben. Mindig egy kicsivel több.

-        Azt hittem nem ezért jöttél…

-        Patrik miatt jöttem, de ha maradok azt már magamért, és a csapatért teszem. Benne akarok lenni ebben a gárdában.

-        Értem.

Megböktem a kezét a tányérral.

-        Kezd a kis lépéseket ezzel.

Lassan felvette az egyik szendvicset és beleharapott.

-        Tudtad, hogy Christian kirúgta a fél mérnökséget?

-        Igen. Heikki mondta.

-        Azt biztosan nem hallottad, hogy Daniel szerint én leszek a versenymérnöke. – a németnek megállt a falat a szájába, és letette a kenyeret.

-        Azt is hallottam.

-        Egy dolog hallani valami, és tudni, hogy hazudik.

-        Mi? –kerekedett el a szeme.

-        Christian nem hirdette ki, ugyan a versenymérnökös részt hogy ne borzolja a kedélyeket, de a lényeg az, csak a tesztek után választok pilótát.

-        Ez…

-        Komoly, igen. Christiannak is említette ezt a pletykát, nem tudom, tett e valami az ügy érdekében de majd rákérdezek.

-        És…- piszkálta a kaját – Dolgoznál velem?

-        Ez az eredményeidtől függ.

-        Úgy értem…

-        Az eredményeidtől függ. – adtam erősebb nyomatékot a szavaimnak.

-        Értem.

-        Azt meg kéne enned.

-        Igen. –vette fel újra a szendvicset, és lassan tovább majszolta.

-        Heikki nagyon szeret téged ugye tudod…

-        Tudom… És bánt ez a dolog is hidd el. Olyan vár tőlem, amit nem tudok neki megadni. El kellene engednem, de nem tudom… A legjobb barátom.

-        Én arra akartam célozni, hogy ne kérjél tőle ilyen hülyeségeket. Ezzel őt is bántod.

-        Tudom…- tette le a tányért.

-        Edd meg a másikat is.

-        Ennyi egyenlőre elég.

-        Jó.

-        És te és Christian?

-        Együtt lakunk a HR miatt. – és pár mondatban elmondtam az igazságot.

-        Értem. Kérdezhetek valamit?

Bólintottam.

-        Amikor megcsókolt akkor…nagyon más volt mint amit megszoktál?

-        Megszoktam? Nem értelek.

-        Semmi.

-        Sebastian mire akarsz kilyukadni? Ha Christian tudományára, akkor nem panaszkodhat. – mosolyodtam el – Mindenki más ember, evidens hogy máshogy csókol, vagy ölel. Nincs két egyforma. De miért fontos ez?

Megrántotta a vállát.

-        Miért érzem azt hogy ez a kérdés nem is rólam szól… - vontam össze a szemöldököm.

-        Nem értem mire gondolsz. – nézett rám szájhúzogatva.

-        Seb. Történt valami közted és közte?

-        Ki közt?

-        Seb. Te és Heikki. Történt valami?

-        Miről…

-        Sebas! – csattantam fel – Ne tedd a hülyét jó? Előttem aztán nem kell szégyellned semmit. Nincsenek előítéleteim.

-        Nem vagyok homokos!

-        Nem mondtam, hogy az vagy, de történt valami köztetek és ez zavart téged.

-        Igen történt…. Karácsonykor nem mentem haza, azt mondtam edzenem kell, és Kiminél leszek. Nagyon berúgtam, bemásztam a kádba, és – felhúzta a csuklóját, és elhúzta a száját…

-        Értem. Mi történt?

-        Heikki talált meg. Többször hívott, és amikor nem vettem fel, visszajött a reptérről. Összeszedett, bekötözött, és ágyba dugott. Reggel a konyhában neki álltam, hogy miért csinálta, és egy barom, meg miért mentett meg… Aztán azt válaszolta, „Ezért!”, és megcsókolt.

-        Hűűű… - mosolyodtam el – Én nem gondoltam volna róla, hogy valaha az életben ezt megpróbálja. És? – néztem rá reménykedve.

-        Te most mit vársz? –fakadt ki.

-        Esetleg összejöttetek. Nem tudom. – vigyorogtam - Azért valld be, hogy imponáló. Engem sose akart lekapni senki. –sóhajtottam fel - És mit tettél?

-        Semmit. Ellöktem.

-        Bántottad? Úgy értem szavakkal.

-        Csak annyit mondtam, értse meg nem vagyok meleg! Erre azt mondta tudja, de ezt meg kellett tennie végre magáért, és értem, hogy felfogjam mennyire fontos vagyok neki.

-        Értem. Már csak egy dolog nem világos.

-        Mit?

-        Most az zavar hogy lesmárolt, vagy az hogy esetleg élvezted?

-        Megdöbbentem.

-        Sejtettem Sebastian. Én is megdöbbentem volna. De azon túl.

-        Nem volt jó. Undorító volt, úgy értem…

-        Tudom, hogy érted. Akkor heteroszexuális vagy. Megnyugodhatsz. Ha éreztél volna valamit, akkor más lenne a helyzet. Heikkinek meg mond meg, nem váltott ki az eset belőled semmit, mármint olyat, amire esetleg gondolt. Meg fogja érteni. Hidd el. És ő is megnyugodott, hogy megpróbálta és nem csak tétlenül epekedik utánad.

-        Azóta is ha barátilag átölel, eszembe jut. Kínos.

-        Az. De tapasztalatnak jó. Legalább tudod, milyen.

-        Szar.

Felnevettem.

-        Nézd a dolog jó oldalát. Mindkét nemnél népszerű vagy, ez csak növeli a reklám piaci értéked! – kacagtam, és erre már halványan ő is elmosolyodott.