Dream/Team? - Álom/Csapat? 5.

5.

Az este további része csendesen telt, pár szót – Vettel kivételével – mindenkivel váltottam. Este nyolc felé aztán elnézést kérve távoztunk, Patrik láthatóan fáradt volt.

Alig léptünk ki az ajtón, valaki máris utánunk futott.

-        Pat!

A párom fáradtan fordult meg.

-        Holnap jó? Átbeszélünk mindent.

-        Nem a kocsi érdekel. Figyelj haver, nem cserélünk szobát?

-        Mit? Miért?

-        Szobát. A kamionban falak harminc centisek és papírvékonyak. A körülöttetek lévő fülkékben meg ott lesznek a fiúk. És gondolom, hogy nem csak….- zavarta meg a fejét idegesen – Szóval értitek. – nézett rám, majd Patrikra.

-        Nem csak „olvasni” akarunk. –segítettem ki.

-        Igen. Köszi. Szóval, az én részem, hangszigetelt, van zuhanyzó, és kényelmes ágy meg plazma tv, bár az hülye német a folyosó másik végén alszik, de szerintem ez nem tényező. Sőt szerintem ha szólok a szakács srácnak még valami kaját is tudok nektek intézni.

Patrik átölelt a derekam.

-        Kösz Dan, rendes vagy. – pacsizott le vele.

-        Tényleg az vagy. – mosolyogtam rá – De szerintem ma csak pihenünk. Hullák vagyunk mindketten.

-        Akkor is gyertek át hozzám. Ott nyugisabb. Csak erre a pár napra. Rátok fér, ha már Patrikra toltak mindent. Tíz perc alatt összepakolom a cuccom. – azzal visszament a homeba.

-        Rendes gyerek.

-        Az. Cat én állva elalszom.

-        Pakoljam össze a cuccod?

-        Még ki se pakoltam.

-        Az én táskám is a kocsiban van.

-        Szedjük össze őket.

Fél órával később, már Dannél kopogtattunk.

-        Gyertek, gyertek! –terelt be minket- A kis hűtőben van kaja, pia, meg gyümölcslé. Tiszta törcsik a fürdőben. Érezzétek jól magatokat és egymást. –vigyorgott szélesen majd egy Red Bullos sporttáskát felkapva kisétált.

Krémszínű padlólap, balra az ajtótól a falon plazma tévé, vele szemben hófehér bőr kanapé, a két oldalán két fotellel. Középen vastag szálú fekete szőnyeg, rajta egy sötétebb színű dohányzóasztallal. Balra nagy ablak, sötét reluxával. Jobbra fényes, és spotlámpás fehér konyhapult. Mikró, kézmosó, beépített hűtő, kis elektromos tűzhely, kristálypoharak a felső részen, majd tovább egy kis folyosó onnan nyílt a háló fekete padlólappal burkolva. Balra a falnál egy elég nagy masszázs zuhany fülke, aztán fekete márvány kézmosó,tükörrel, alatta fehér fürdőszoba szekrénnyel, egy hatalmas franciaágy. Szemben velünk beépített szekrény, majd az ajtó jobb oldalán a falnál még két puff.

-        Az igen…

-        Tetszik? – cukkolt.

-        Áh nem. Semmi extra. – válaszoltam nyeglén -  De ezt el bírnám viselni minden futamon.

-        Sajnos csak a pilótáknak jár ilyen, ha vennék egy lakóbuszt sem hozhatnám, mert előre le van szerződve a csapat, a cuccok szállítására, és nekem kéne zsebből fizetnem a sajátom.

-        Nem akarom tudni mennyibe fáj, egy ilyesmi lakóbusz.

-        Ne is akard. Kibaszott drága.

Elterültem a széles ágyon.

-        Mindjárt elalszom.

-        Elmegyek tusolni.

-        Oké.

Borzalmasan kimerültnek éreztem magam. Egy órával később, a masszázszuhanytól ellazulva, és kényelmes pizsamában bújtam Patrik mellé. Pillanatok alatt mély álomba merültem.

Arra ébredtem fel, hogy valaki kopogtat.

-        Patrik kopogtatnak. – böktem meg.

-        Uhum. – fordult a másik oldalára.

Ebből azt szűrtem le, hogy még alszik. Újabb hangos kopogás.

Kábán botorkáltam az ajtóhoz, és kinyitottam.

-        Te mit keresel itt? Pilótavadász ribanc lettél vagy mi? -  támadt nekem Sebastian, majd becsörtetett.

-        Neked is szia. –álltam félre.

-        Hol van Daniel? – robogott a hálóba és felkapcsolta a villanyt.

-        Mi a …. – kapta a szeme elé a kezét Patrik.

-        Hol van Daniel? – kiabált a német.

-        A kamionban a fiúkkal. Szobát cserélt velünk. És ne üvölts!

-        De üvöltök!

-        Akkor tedd házon kívül!

-        Azt hiszed, neked mindent lehet? – fordult felém, vörös fejjel.

-        Ha nem akarod hogy megint leosszalak „törpilla” akkor fogd be!

-        Nem fogom be! Tudod milyen fejmosást kaptunk a vacsora végén Diditől? Elvette a csapatrészesedésem!

-        Nem, de sajnos lemaradtam róla, pedig az első sorban lengettem volna egy kis osztrák zászlót neki szurkolva.

-        Te tudtad! – döbbent meg.

-        Igen!Tudtam! Meghallotta, amikor a srácokra veszekedtem, hogy álljanak már ki magukért meg Danielért, és Patrikért, akik mind miattad szívnak! Éppen ideje hogy vége legyen a „Vettel királyságnak”.

-        Te hülye kis…

-        Ha épen akarod hagyni az arcod akkor, nem fejezed be a mondatot! – ragadta meg Patrik hátulról a német ingét, és az ajtó felé taszigálta.

-        Eressz el!

-        Kiviszem a szemetet szívem! – szólt vissza Pat.

-        Rendben édesem! – vigyorogtam rá gúnyosan.

-        Engedj el te…

-        Fogd be öcsi vagy kihajítalak a pályáról is! – azzal kitaszította az ajtón, Seb meg elesett, pont az ott álló nagyfőnök lába elé.

-        Na mi van kölyök, legyűrt egy mérnök? – vonta fel az egyik szemöldökét.

-        Didi… Egyszerűen kidobott és… - az öreg vállon ragadta és álló helyzetbe cibálta.

-        Én helyedben hallgatnék, és fülem farkam behúzva elkotródnék a szobámba, már amíg még a tied!

-        De…

-        Minden hallottam „törpilla”. Utójára mondom mars a helyedre!

-        De…

-        Jó akkor holnap nem tesztelsz, hanem mész edzeni azzal a „szőke csinibabával”!

-        De Di…

-        Már pénteken is edzel!

A német feje paprika vörös lett, majd fej lehajtva motyogott valami, szó nélkül elkullogott a folyosó másik végére, és bevágta az ajtót.

-        Remek, akkor tied a jövő heti moszkvai parádé is!

Tompa puffanás hallatszott a szobából.

-        Azt hiszem ez az asztal volt. – sóhajtott Patrik.

Egy kisebb csattanós puffanás.

-        Ez meg a szék. –sóhajtottam fel – Béke poraikra.

-        Patrik jutasd eszembe holnap Horner előtt, hogy vonassam le a berendezést „törpilla” fizetéséből.

-        Igen főnök! – vigyorgott, aztán az osztrák arcát látva elkomorult – Elnézést, csak viccesen hangzik a maga szájából a „törpilla.”

-        Ahha. De miért is törpilla? – nézett rám Didi.

-        Hát mert szőke, hisztis mint egy nő, és azt hiszi a csini pofijától mindenki padlót fog.

-        Értem.

-        Dietrich, és ki az a „szőke csinibaba”? Sebastiannak nem férfi edzője van?

-        Ő még nem tudja? – kacagott fel.

-        Nem. Még nem avattam be mindenbe. – somolygott Patrik.

Hol a kacagó osztrákot, hol Patrikot néztem.

-        Most két lehetőség van, vagy kapott egy női trénert, vagy ez a finn gyerek a „másik csapatban” játszik?

-        Jól látja. – nevetett Didi- És ráadásul totálisan bele van esve ebbe a hülyébe. –bökött Vettel szobája felé – A mi zsenink meg nem látja.

-        Vagy nem akarja látni…- sóhajtott könnyeit törölgetve Patrik.

-        De…Ezt itt mindenki tudja? –hűltem el.

-        Annyira körbe ugrálja, hogy nem lehet, nem észre venni.

-        Miért magát zavarja hogy buzi?

-        Engem? Nem. Tanítottam, pár évig és volt „más” beállítottságú hallgatóm, akit megjegyzem még kedveltem is. Csak én azt hittem Vettel a női nem híve… - mondtam döbbenten.

-        Jah hát Seb igen, csak az edző nem! Heikki remek tréner, csak túlságosan istápolja, és isteníti, ez a baj. Rengeteg rossz szokás ráragadt Sebre. Ez a felsőbbrendűségi stílus, meg a fokozott hiszti, és nyegleség.

Didi bólogatott.

-        Megjegyzem én magam is sokáig azt hittem, ők egy pár. Annyit ülnek egymás nyakán, de aztán két éve az újévi partin kiderült, hogy nem. – nevetett fel harsányan – Na mesélje el neki Patrik. – azzal jó kedvűen tovább állt.

-        Értenem kellene? –kérdeztem miközben bezártam magunk mögött az ajtót.

-        Seb összejött valami csajjal, és a kis finn rájuk nyitott. Oltári nagy jelenetet rendezett, meg hisztizett. Seb úgy fogta fel, hogy a barátja megakarja védeni, az ilyen pilótavadászoktól. De hát, amit mi hallottunk zárt ajtón keresztül, az minden volt csak nem baráti fejmosás. –magyarázta Patrik.

-        Féltékenységi jelenet? Mekkora sztori. – nevettem teli szájjal – És?

-        Semmi. Seb szerint mi reagáljuk túl, és azóta is Heikki az edzője. De majd nézd meg hogy néz a németre, az minden csak nem baráti tekintet.

-        Ti meg persze szekáljátok a srácot.

-        Eleinte piszkáltuk igen, de én személy szerint már sajnálom.

-        Miért?

-        Hát nézd. Évek óta bele van esve mint vak ló a gödörbe, és semmi. Magam részéről szerintem Seb tudja, de sosem … szóval érted. Ő a csajokat szereti.

-        Honnan gondolod hogy tudja?

-        Ezért nem engedi el. Seb szereti ha körül rajongják, és lesik minden kérését, a finn meg ilyen. Heikki sok mindenre hajlandó érte, lohol a nyomában mint valami hűséges kiskutya. Szegény gyereknek semmi esélye, és mégis marad, mert szereti.

-        Szóval kihasználja… Szar ügy… De miért nem lép?

-        Mert nem olyan önnyű kiszakadni a Vettel bolygó vonzásából. Nagy manipulátor a srác. Ha minden oké, akkor viccelődik vele, vagy csak bájosan néz rá, vagy vele ebédel, és cukkolja. De ha magán kívül van mint most, akkor vele ordít, vág hozzá, tárgyakat, és hisztizik, mindenért őt teszi felelőssé. Utána meg még Heikkinek kell békülnie. Hallottam már – ahogy a többiek is - pár ilyen vitát, és békülést hidd el.

-        Gondolom a szép percek miatt marad. De akkor Seb flörtöl vele nem, te ő nem esetleg biszex?

-        Nem. Biztos nem, csak tudja mivel tudja magához kötni az embereket. És nem flörtöl, mert néha velünk is ilyen. Adja a hétköznapi srác imidzst, de persze Heikki félre érti, mert félre akarja. Meg mondom, a srác rohadj jó edző, sokat fejlődött mellette, és rengeteget segít neki a pályán is, ha kritikus a helyzet, nyugtatja vagy hergeli. Tökéletes munkatárs, erre a posztra, csak azzal bonyolítja meg a saját életét, hogy beleesett Sebbe. Ha esze lenne már elment volna máshová, de láthatóan mazochista és szerelmes, mert marad.

-        A csapat árny oldalai. –dőltem ez az ágyon.

-        Igen. – terült el mellettem.

Akkor nem is „álom csapat, az „álom csapat”? Futott át az agyamon, de Patrik már aludt is, így nem kérdeztem rá.