Dream/Team? - Álom/Csapat? 21.

21. 

Az irodai jelenet után lementünk az ebédlőbe,Christian pedig menetközben tett egy kitérőt Vettel felé. Tudni akarta milyen állapotban van a német. Így én meg a telefonom segítségével  a szerelmi ügyei után kutathattam. A reakciójában volt valami, ami nagyon bűzlött, ezért döntöttem a szaglászás mellett. Már kihozták a levest, amikor az angol befutott.

A vacsora jó hangulatban telt, aztán a kávé után az osztrák lelépett, Adrian is elpárolgott valami sürgős dologra hivatkozva.

Nyugodtan iszogattam a feketét, amikor egy idő után végre az angolhoz szóltam.

-        Nem unod még, hogy húsz perce bámulsz?

-        Hármat találhatsz miért.

-        Ha arra célzol, amit Didi előtt mondtam az poén volt. Mindenki levágta, és egyébként meg ő hozta fel, hogy mi szerinte együtt vagyunk. Nem fogok sumákolni előtte. Vagy te szépen titokban gondoltad?

-        Csak nem akartam, hogy ennyire nagy port kavarjon az ügy. – kezdett el a mobilján pötyögni.

Nagyot sóhajtva letettem a bögrémet, és felálltam. Sejtettem én, mi van e mögött az egész mögött.

-        Megyek a recepcióra a kártyámért, és benézek Adrianhoz.  Azt mondta még marad.

-        Később majd érted megyek. – nyomkodta a képernyőt.

-        Rendben. Üdvözlöm Geryt.

-        Át… - felpillantott.

-        Kétszínű, hazug. – súgtam az arcába és otthagytam.

Pontosan tudtam, hogy most éppen Gery Hallivellel jár.

Felvettem a belépőt Daisytől.

-        A HR  intézte a szállásom?

-        Hát… nem…

-        Nem?

-        Nem. Pedig vacsora előtt Christian is cirkuszolt velük egy sort. Azzal takaróztak, hogy nem tudják megoldani csak ha húsz embert mozgatnak át.

-        Remek. Akkor hol fogok aludni?

-        Ezt beszéld meg a főnökkel. – pillantott oldalra, Chris ugyanis már mellettem állt.

-        Kösz mindent Daisy. – biccentett, engem meg a fémkapu felé terelt.

-        Ne érj hozzám, vagy megrúglak. – morogtam.

-        Eddig nem így beszéltél? – szólalt meg végül a lépcsőfordulóban.

-        Menet közben kiderült, hogy egy állandó barátnővel többen vagyunk a képben.

-        Ez nem pont így van.

-        Szóval ő az állandó alkalmi?

-        Ez bonyolult.

-        Ahha. Segítek egyszerűsíteni a képletet, megcsalásnak hívják.

-        Meg tudom magyarázni.

-        Ó, ti pasik mindig meg tudjátok. A történetek egyre jobbak, kész regényt lehetne írni belőlük.

-        A lakrészemben lévő egyik szobát átrendeztettem neked.

Felnevettem.

-        Remek. Akkor mint szeretőt be is cuccoltatsz? Szuper.

-        Cat…

-        Tehát, ha eddig nem lett volna világos az egyenlet akkor most azzá teszem. Nem kezdek nős, barátnős pasikkal. És mielőtt a fejemre olvasnád, hogy csak húzom az agyad, közlöm, nem. Tetszel, és akarom, de nem úgy hogy van ebben egy harmadik ember! Én nem leszek az, aki beáll a szeretői státuszba. Gondold át, és döntsd el, Gery vagy én! Most pedig kísérj le a mérnökségre, légy szíves.

-        Menj egyedül! – azzal tovább ment az első emeltre, és ott befordult balra.

-        Remek. –kisebb keresgélés, és útba igazítás után sikerült is megtalálni a részleget, az elsőn.

Hatalmas nyitott terem, balra ablakok adták a fényt, jobb oldalon fal melyet tervekkel tapétáztak ki. Az egész teret, több kisebb boksz foglalta el, ahol tervező asztalok, és számítógépek sorakoztak. A másik végében egy üvegfalú irodában, égett csupán a villany.

Az iroda egyszerű, mégis kényelmes, balra ablak, sarokban néhány pálma, fehér asztal számítógéppel, nyomtatóval, és fekete bőrszék. Jobbra tervezői asztal, ami fölött Adrian görnyedt. A fényt, egy asztalfölé húzható lámpa adta.

Csöndben léptem be a fémkilincses üvegajtón.

-        Nem értem…. –sóhajtott – Megnézed? – fordult hátra.

-        Nem tudok tervrajzot olvasni.

-        Nem?

-        Nem. Na jó, nagyon pocsékul.

-        Akkor honnan tudtad, hogy mit mutat Patrik?

-        Volt holoasztalunk.

-        Hogy mitek?

-        Holoasztal.

A tervezőzseni döbbenten pislogott, nekem meg azaz érzésem támadt, mintha óegyiptomiul beszélnék. Bár lehet, azt jobban megértette volna, mint ezt.

-        Azt hiszem nem beszélünk közös nyelvet.

-        Attól tartok.

-        Használhatjuk a géped? –böktem rá.

-        Persze.

-        Na. –ültem a székébe – Youtube a te barátod. – és beírtam, hogy holoasztal – Tudod - indítottam el – ha egyszer kipróbálod imádni fogod. Egyszerű, egy nagy kapacitású számítógépre kötött asztal. Beviszed a szoftverbe tervrajzokat gépről, vagy szkennből, és utána kivetíti 3D-ben egy asztal fölé. A holografikus modellt egy digitális toll segítségével, bökdöshetővé, forgathatóvá válik, ráadásul le-és feltehetőek rá emelek. Sőt autóknál még szimulációt is ki tud vetíteni. Bár mi csak időnként béreltük, de remek kis kütyü. Kellene egy nekünk is. – magyaráztam miközben megnéztük a videót – Na?

-        Nekem még a mobilhasználata is nehéz.

-        Jó. Akkor te maradsz a hagyományos eszközöknél, én meg bedigitalizálom a rajzaidat. Jobban átlátok mindent ha 3D-ben van előttem.

-        Érdekesen hangzik.

-        Beszélek Christiannal, egyenlőre próbaképpen bérelnünk kellene egyet.

-        Mit akarsz te bérelni? – jelent meg az angol az ajtóban.

-        Egy holoasztalt.

-        Mit?

-        Ő sem beszéli a digitális nyelvet. –sóhajtottam fel, és neki is megmutattam a videót – Béreljünk egyet egy hétre. Pár ezer euró, és a nyakam rá, hogy Adrian is fogja tudni kezelni, vagy segítséggel használni. Több munkaóra megspórolható azzal, ha máris ki tudja deríteni, mi hogyan néz ki, és működhet. Nekem létszükséglet, mert különben ez –böktem Adrian rajzaira - csak egy köteg vonal egy A/2-es papíron.

-        Gondolom zabos lennél, ha nem kapnád meg amit akarsz. – gúnyolódott.

-        Adrian bár ez a te irodád, de kimennél egy kicsit, ha megkérlek? –néztem rá egyszerűen.

-        Azt hiszem, haza megyek, mára már eléggé elfáradtam. – vette fel a kabátját – Sziasztok.

-        Szép estét! – biccentettem, majd az angolra néztem nagyon dühösen – Veszekedhetünk a többiek előtt, de abból nem én jönnék ki rosszul.

-        Igen?

-        Igen! Nem vagy a főnököm!

-        De a gyár az én hatásköröm!

-        Akkor mondjam Didinek hogy keresztbe teszel, és nem adsz meg minden lehetőséget?

-        Én több lehetőséget is adtam! Kettőt is! – nézett rám karba tett kézzel.

Fel kellett nevetnem.

-        Szerencsére volt annyi eszem, hogy egyiket se használhasd ki. Te jó ég! Most hogy bánnám!– vágtam ki magam előtt az ajtót – Mekkora egy paraszt! Még hogy makulátlan! – és közben a lépcső felé csörtettem.

-        Hová mész? – ragadta meg a karom az fölszinti fordulóban – Már ha szabad?

-        Nem, nem szabad. Neked a foglalt tábla villog!

-        Pár órával ezelőtt még zöld volt a lámpa? Gyors váltás!

-        Ez egy gyors sport!

-        Gyerekek! Mi ez hiszti? – hallottam a fejünk fölül Didi hangját, aztán pár pillanattal később meg is jelent.

-        Semmi Dietrich. – választ Christian, én pedig nagyon érdeklődő, és feltűnően „a hülye vagy?” fejet küldtem felé.

-        Na? – nézett rám az öreg.

-        Bántja a csőrét, hogy lapátra tettem, mert barátnője van.

-        Máris? – röhögött az osztrák – Miért eddig nem zavart?

-        Nem tudtam!

-        Nem tett lapátra! –védekezett Chris.

-        Jaj igen, mert azt az után szokás, hogy már dugtak.

Dietrich meg csak nevetett, aztán elindult a porta felé.

-        Didi! – szóltunk egyszerre utána az angollal.

-        Szobára! –kacsintott rám - Nem fogom tartani nektek a gyertyát. De más egyebet sem! –röhögött tovább – Reggel jövök. Ne késsetek el nagyon! – hahotázott.

-        Ezt nem hiszem el. – nevetve dőltem a falnak – Ez… ez… - és az angolra néztem aki már szintén mosolygott a homlokát dörzsölve.

-        Ez Didi.

-        Szóval? Hol a szobád?

-        Máris? És hol az előjáték? – röhögött fel.

-        Ez kész. – ültem le a lépcsőre somolyogva.

-        A második emelet, bal oldal, sarokszoba.

-        Remek. – sóhajtottam, éppen fel akartam állni, mikor az angol kezet nyújtott, hogy segítsen – Kösz. Mennyire leszünk zsúfoltan?

-        Nem vészes. Van egy nappali, egy háló egy fürdővel, és egy kis dolgozószoba.

-        Hány négyzetméter? Ötven?

-        Hatvanöt.

Közben fel is értünk. Az ajtó előtt elhúzta a kártyáját, és kinyílt.

Egyszerű szoba tárult elém, olyan volt akárcsak az irodája. Fehér falak, nagy ablakok, fekete sötétítő, és középen fekete szőnyeg, fehér ülőgarnitúra, fehérfa több irányból rekeszes dohányzóasztal. Jobb oldalon a falnál fehér kis szekrény plazma tévével, dvd lejátszóval, álló hangfalakkal, könyvekkel. Hifi a jobb a hozzám közelebbi végében. Bal oldalon kis szekrény tele könyvekkel, rajta fémtál a kulcsoknak, és egy kis fémajtajú hűtő, majd egy kis bárszekrény. Az ajtón lévő bal oldali falnál újabb szekrények.

A  bal oldali ajtó félig nyitva volt, és látszott egy ágy széle.

Arra mutattam, és kérdőn ránéztem.

-        Nézz körül bátran. –mutatott előre, és ledobta a kulcsait a tálba.

A hálóba lépve balra beépített fekete szekrény és egy ajtó fogatott, a szemben lévő falnál állt az ablakra merőlegesen a nagy francia ágy, fekete selyem ágytakaróval, fehér éjjeli szekrényekkel, spotolvasó lámpákkal. A padló mahagóni barna laminált padló. Az ágy mellett álltak a bőröndjeim.

A bal ajtó rejtett egy kis fürdőszobát, zuhanykabin balra, kézmosó jobbra felette nagy tükörrel, wc, és ennyi. Fehér bútorok, fekete – fehér mintás burkolat.

A dolgozóba is visszasétáltam, szembeni falon képek, és pár alacsony könyvespolc, szintén mahagóni laminált padló, fekete szőnyeggel, az  ablak bal oldalon volt előtte állt egy fekete hajlított íróasztal, laptoppal, fehér főnöki székkel, balra a falnál kis szekrény nyomtatóval, és papírokkal. Az asztalra párhuzamosan egy kicsi fekete dohányzóasztal, és egy kanapé a bal oldali falnál. Beljebb akartam menni, de az ajtót csak háromnegyedig tudtam kinyitni, ekkor jöttem rá, hogy van még mögötte egy nagy szekrény.

-        Nem a Hilton, de kényelmes.

-        Te hol fogsz aludni? – fordultam meg, mellettem állt az ajtófélfának dőlve.

-        A nappaliban, ez borzalmasan kényelmetlen. –bökött a dolgozói kanapéra fáradtan.

-        Tapasztalat?

-        A cuccaimat átpakolom ide, ha vársz egy kicsit.

-        Mit mondott a HR? – hagytam, hogy tereljen.

-        Hagyjuk. De egy  héten belül megoldják, vagy kirúgom őket. – indult a háló felé.

-        Daisy azt mondta húsz embert kellene átmozgatni…

-        Rém álom. – sóhajtott – Összevissza kapott szállást mindenki.

-        Az meg hogy lehet? – ültem le az egyik fotel karfájára.

-        Mindenki a párjával, vagy haverjával került egy szobába. Így egy háromfősben van ahol ketten laknak.

-        Értem, szóval rossz lett a kihasználtság.

-        Igen. Újra kell szervezni mindent. Meg az is gond plusz probléma, hogy mondtam nekik, ne a szerelők mellé tegyenek, mert az egy zajos banda. Semmit nem tudnál pihenni.

-        Akkor hagyjuk. Ha nem zavarlak nagyon akkor nekem itt is jó.

-        Oké. –ült le a kanapéra.

Jarvis Holotable
 https://www.youtube.com/watch?v=D156TfHpE1Q