Az
irodai jelenet után lementünk az ebédlőbe,Christian pedig menetközben tett egy
kitérőt Vettel felé. Tudni akarta milyen állapotban van a német. Így én meg a
telefonom segítségével a szerelmi ügyei után kutathattam. A reakciójában volt valami, ami nagyon
bűzlött, ezért döntöttem a szaglászás mellett. Már kihozták a levest, amikor az
angol befutott.
A vacsora jó hangulatban telt, aztán a kávé
után az osztrák lelépett, Adrian is elpárolgott valami sürgős dologra
hivatkozva.
Nyugodtan
iszogattam a feketét, amikor egy idő után végre az angolhoz szóltam.
-
Nem
unod még, hogy húsz perce bámulsz?
-
Hármat
találhatsz miért.
-
Ha
arra célzol, amit Didi előtt mondtam az poén volt. Mindenki levágta, és
egyébként meg ő hozta fel, hogy mi szerinte együtt vagyunk. Nem fogok sumákolni
előtte. Vagy te szépen titokban gondoltad?
-
Csak
nem akartam, hogy ennyire nagy port kavarjon az ügy. – kezdett el a mobilján
pötyögni.
Nagyot
sóhajtva letettem a bögrémet, és felálltam. Sejtettem én, mi van e mögött az
egész mögött.
-
Megyek
a recepcióra a kártyámért, és benézek Adrianhoz. Azt mondta még marad.
-
Később
majd érted megyek. – nyomkodta a képernyőt.
-
Rendben.
Üdvözlöm Geryt.
-
Át…
- felpillantott.
-
Kétszínű,
hazug. – súgtam az arcába és otthagytam.
Pontosan
tudtam, hogy most éppen Gery Hallivellel jár.
Felvettem
a belépőt Daisytől.
-
A
HR intézte a szállásom?
-
Hát…
nem…
-
Nem?
-
Nem.
Pedig vacsora előtt Christian is cirkuszolt velük egy sort. Azzal takaróztak,
hogy nem tudják megoldani csak ha húsz embert mozgatnak át.
-
Remek.
Akkor hol fogok aludni?
-
Ezt
beszéld meg a főnökkel. – pillantott oldalra, Chris ugyanis már mellettem állt.
-
Kösz
mindent Daisy. – biccentett, engem meg a fémkapu felé terelt.
-
Ne
érj hozzám, vagy megrúglak. – morogtam.
-
Eddig
nem így beszéltél? – szólalt meg végül a lépcsőfordulóban.
-
Menet
közben kiderült, hogy egy állandó barátnővel többen vagyunk a képben.
-
Ez
nem pont így van.
-
Szóval
ő az állandó alkalmi?
-
Ez
bonyolult.
-
Ahha.
Segítek egyszerűsíteni a képletet, megcsalásnak hívják.
-
Meg
tudom magyarázni.
-
Ó,
ti pasik mindig meg tudjátok. A történetek egyre jobbak, kész regényt lehetne
írni belőlük.
-
A
lakrészemben lévő egyik szobát átrendeztettem neked.
Felnevettem.
-
Remek.
Akkor mint szeretőt be is cuccoltatsz? Szuper.
-
Cat…
-
Tehát,
ha eddig nem lett volna világos az egyenlet akkor most azzá teszem. Nem kezdek
nős, barátnős pasikkal. És mielőtt a fejemre olvasnád, hogy csak húzom az
agyad, közlöm, nem. Tetszel, és akarom, de nem úgy hogy van ebben egy harmadik
ember! Én nem leszek az, aki beáll a szeretői státuszba. Gondold át, és döntsd
el, Gery vagy én! Most pedig kísérj le a mérnökségre, légy szíves.
-
Menj
egyedül! – azzal tovább ment az első emeltre, és ott befordult balra.
-
Remek.
–kisebb keresgélés, és útba igazítás után sikerült is megtalálni a részleget,
az elsőn.
Hatalmas
nyitott terem, balra ablakok adták a fényt, jobb oldalon fal melyet tervekkel
tapétáztak ki. Az egész teret, több kisebb boksz foglalta el, ahol tervező
asztalok, és számítógépek sorakoztak. A másik végében egy üvegfalú irodában,
égett csupán a villany.
Az
iroda egyszerű, mégis kényelmes, balra ablak, sarokban néhány pálma, fehér
asztal számítógéppel, nyomtatóval, és fekete bőrszék. Jobbra tervezői asztal,
ami fölött Adrian görnyedt. A fényt, egy asztalfölé húzható lámpa adta.
Csöndben
léptem be a fémkilincses üvegajtón.
-
Nem
értem…. –sóhajtott – Megnézed? – fordult hátra.
-
Nem
tudok tervrajzot olvasni.
-
Nem?
-
Nem.
Na jó, nagyon pocsékul.
-
Akkor
honnan tudtad, hogy mit mutat Patrik?
-
Volt
holoasztalunk.
-
Hogy
mitek?
-
Holoasztal.
A
tervezőzseni döbbenten pislogott, nekem meg azaz érzésem támadt, mintha
óegyiptomiul beszélnék. Bár lehet, azt jobban megértette volna, mint ezt.
-
Azt
hiszem nem beszélünk közös nyelvet.
-
Attól
tartok.
-
Használhatjuk
a géped? –böktem rá.
-
Persze.
-
Na.
–ültem a székébe – Youtube a te barátod. – és beírtam, hogy holoasztal – Tudod
- indítottam el – ha egyszer kipróbálod imádni fogod. Egyszerű, egy nagy kapacitású
számítógépre kötött asztal. Beviszed a szoftverbe tervrajzokat gépről, vagy
szkennből, és utána kivetíti 3D-ben egy asztal fölé. A holografikus modellt egy
digitális toll segítségével, bökdöshetővé, forgathatóvá válik, ráadásul le-és
feltehetőek rá emelek. Sőt autóknál még szimulációt is ki tud vetíteni. Bár mi
csak időnként béreltük, de remek kis kütyü. Kellene egy nekünk is. –
magyaráztam miközben megnéztük a videót – Na?
-
Nekem
még a mobilhasználata is nehéz.
-
Jó.
Akkor te maradsz a hagyományos eszközöknél, én meg bedigitalizálom a rajzaidat.
Jobban átlátok mindent ha 3D-ben van előttem.
-
Érdekesen
hangzik.
-
Beszélek
Christiannal, egyenlőre próbaképpen bérelnünk kellene egyet.
-
Mit
akarsz te bérelni? – jelent meg az angol az ajtóban.
-
Egy
holoasztalt.
-
Mit?
-
Ő
sem beszéli a digitális nyelvet. –sóhajtottam fel, és neki is megmutattam a
videót – Béreljünk egyet egy hétre. Pár ezer euró, és a nyakam rá, hogy Adrian
is fogja tudni kezelni, vagy segítséggel használni. Több munkaóra megspórolható
azzal, ha máris ki tudja deríteni, mi hogyan néz ki, és működhet. Nekem létszükséglet,
mert különben ez –böktem Adrian rajzaira - csak egy köteg vonal egy A/2-es papíron.
-
Gondolom
zabos lennél, ha nem kapnád meg amit akarsz. – gúnyolódott.
-
Adrian
bár ez a te irodád, de kimennél egy kicsit, ha megkérlek? –néztem rá
egyszerűen.
-
Azt
hiszem, haza megyek, mára már eléggé elfáradtam. – vette fel a kabátját –
Sziasztok.
-
Szép
estét! – biccentettem, majd az angolra néztem nagyon dühösen – Veszekedhetünk a
többiek előtt, de abból nem én jönnék ki rosszul.
-
Igen?
-
Igen!
Nem vagy a főnököm!
-
De
a gyár az én hatásköröm!
-
Akkor
mondjam Didinek hogy keresztbe teszel, és nem adsz meg minden lehetőséget?
-
Én
több lehetőséget is adtam! Kettőt is! – nézett rám karba tett kézzel.
Fel
kellett nevetnem.
-
Szerencsére
volt annyi eszem, hogy egyiket se használhasd ki. Te jó ég! Most hogy bánnám!–
vágtam ki magam előtt az ajtót – Mekkora egy paraszt! Még hogy makulátlan! – és
közben a lépcső felé csörtettem.
-
Hová
mész? – ragadta meg a karom az fölszinti fordulóban – Már ha szabad?
-
Nem,
nem szabad. Neked a foglalt tábla villog!
-
Pár
órával ezelőtt még zöld volt a lámpa? Gyors váltás!
-
Ez
egy gyors sport!
-
Gyerekek!
Mi ez hiszti? – hallottam a fejünk fölül Didi hangját, aztán pár pillanattal
később meg is jelent.
-
Semmi
Dietrich. – választ Christian, én pedig nagyon érdeklődő, és feltűnően „a hülye
vagy?” fejet küldtem felé.
-
Na?
– nézett rám az öreg.
-
Bántja
a csőrét, hogy lapátra tettem, mert barátnője van.
-
Máris?
– röhögött az osztrák – Miért eddig nem zavart?
-
Nem
tudtam!
-
Nem
tett lapátra! –védekezett Chris.
-
Jaj
igen, mert azt az után szokás, hogy már dugtak.
Dietrich
meg csak nevetett, aztán elindult a porta felé.
-
Didi!
– szóltunk egyszerre utána az angollal.
-
Szobára!
–kacsintott rám - Nem fogom tartani nektek a gyertyát. De más egyebet sem! –röhögött
tovább – Reggel jövök. Ne késsetek el nagyon! – hahotázott.
-
Ezt
nem hiszem el. – nevetve dőltem a falnak – Ez… ez… - és az angolra néztem aki
már szintén mosolygott a homlokát dörzsölve.
-
Ez
Didi.
-
Szóval?
Hol a szobád?
-
Máris?
És hol az előjáték? – röhögött fel.
-
Ez
kész. – ültem le a lépcsőre somolyogva.
-
A
második emelet, bal oldal, sarokszoba.
-
Remek.
– sóhajtottam, éppen fel akartam állni, mikor az angol kezet nyújtott, hogy
segítsen – Kösz. Mennyire leszünk zsúfoltan?
-
Nem
vészes. Van egy nappali, egy háló egy fürdővel, és egy kis dolgozószoba.
-
Hány
négyzetméter? Ötven?
-
Hatvanöt.
Közben
fel is értünk. Az ajtó előtt elhúzta a kártyáját, és kinyílt.
Egyszerű
szoba tárult elém, olyan volt akárcsak az irodája. Fehér falak, nagy ablakok,
fekete sötétítő, és középen fekete szőnyeg, fehér ülőgarnitúra, fehérfa több
irányból rekeszes dohányzóasztal. Jobb oldalon a falnál fehér kis szekrény
plazma tévével, dvd lejátszóval, álló hangfalakkal, könyvekkel. Hifi a jobb a
hozzám közelebbi végében. Bal oldalon kis szekrény tele könyvekkel, rajta
fémtál a kulcsoknak, és egy kis fémajtajú hűtő, majd egy kis bárszekrény. Az
ajtón lévő bal oldali falnál újabb szekrények.
A bal oldali ajtó félig nyitva volt, és
látszott egy ágy széle.
Arra
mutattam, és kérdőn ránéztem.
-
Nézz
körül bátran. –mutatott előre, és ledobta a kulcsait a tálba.
A
hálóba lépve balra beépített fekete szekrény és egy ajtó fogatott, a szemben
lévő falnál állt az ablakra merőlegesen a nagy francia ágy, fekete selyem
ágytakaróval, fehér éjjeli szekrényekkel, spotolvasó lámpákkal. A padló
mahagóni barna laminált padló. Az ágy mellett álltak a bőröndjeim.
A
bal ajtó rejtett egy kis fürdőszobát, zuhanykabin balra, kézmosó jobbra felette
nagy tükörrel, wc, és ennyi. Fehér bútorok, fekete – fehér mintás burkolat.
A
dolgozóba is visszasétáltam, szembeni falon képek, és pár alacsony könyvespolc,
szintén mahagóni laminált padló, fekete szőnyeggel, az ablak bal oldalon volt előtte állt egy fekete
hajlított íróasztal, laptoppal, fehér főnöki székkel, balra a falnál kis
szekrény nyomtatóval, és papírokkal. Az asztalra párhuzamosan egy kicsi fekete
dohányzóasztal, és egy kanapé a bal oldali falnál. Beljebb akartam menni, de az
ajtót csak háromnegyedig tudtam kinyitni, ekkor jöttem rá, hogy van még mögötte
egy nagy szekrény.
-
Nem
a Hilton, de kényelmes.
-
Te
hol fogsz aludni? – fordultam meg, mellettem állt az ajtófélfának dőlve.
-
A
nappaliban, ez borzalmasan kényelmetlen. –bökött a dolgozói kanapéra fáradtan.
-
Tapasztalat?
-
A
cuccaimat átpakolom ide, ha vársz egy kicsit.
-
Mit
mondott a HR? – hagytam, hogy tereljen.
-
Hagyjuk.
De egy héten belül megoldják, vagy
kirúgom őket. – indult a háló felé.
-
Daisy
azt mondta húsz embert kellene átmozgatni…
-
Rém
álom. – sóhajtott – Összevissza kapott szállást mindenki.
-
Az
meg hogy lehet? – ültem le az egyik fotel karfájára.
-
Mindenki
a párjával, vagy haverjával került egy szobába. Így egy háromfősben van ahol
ketten laknak.
-
Értem,
szóval rossz lett a kihasználtság.
-
Igen.
Újra kell szervezni mindent. Meg az is gond plusz probléma, hogy mondtam nekik,
ne a szerelők mellé tegyenek, mert az egy zajos banda. Semmit nem tudnál
pihenni.
-
Akkor
hagyjuk. Ha nem zavarlak nagyon akkor nekem itt is jó.
SM
VálaszTörlésCCívódás, évődés.....nyami :-) Didit bírom, de őt minden sztoriban...a bölcs öreg megmondja :-D
Megyek tovább olvasni