Dream/Team? - Álom/Csapat? 15.

15.

Londonban kerestem egy FedEx pontot, és a bedobozolt cuccot feladtam Dublinba.

Hónapok óta nem jártam a magyarországi lakásomban, és nem is akartam visszamenni. Egyszer elugrottam Pestre, majd szinte futottam is vissza repülőtérre. Két napot maradtam csupán.

Úgy éreztem nem tartozom már a kis panellakásba, viszont az írekhez sem. A város szép volt, az emberek kicsit hangosak, de mégsem találtam a helyem.

Az utat Annához végig aludtam, Dublinban pedig a pakkot vártam.

A feladástól számítva a negyedik napon már tűkön ültem, mert a kiszállítás esedékes volt.

Nem tudtam milyen élet, képek és élmények várnak majd rám azokban a csomagokban és előre féltem. Egy életszakasz aminek nem voltam a része, és már nem is lehettem.

Nem tudtam mit fogok kezdeni Patrik felszerelésével, könyveivel, és akármilyeivel. Teljesen kiborultam.

Végül délben hívott a futár mi szerint kora délután érkezik, és megígérte, segít felvinni mindent, az első emeltre.

Egy órakor megszólalt a kapucsengő, bele sem szólva megnyomtam az ajtó nyitót, gyorsan eltoltam pár dolgot az útból.

Kopogtak én pedig kinyitottam. Bár ne tettem volna.

-        Szia.

-        Hello.

Nem tudtam semmit sem mondani, csak álltam ott döbbenten, és néztem a két küszöbön állót.

-        Nem minket vártál.

-        Nem. – böktem ki nehezen, megszólalt a kapucsengő, lenyomtam.

-        FedEx futár. Megjöttem a tíz nagy dobozzal.

-        Nyitom, és megyek. - engedtem el a gombot - Nem érek rá most veletek foglalkozni, és nem is akarok! – zártam be az ajtót magam mögött – Menjetek el, és ne gyertek többet vissza!

-        De…

-        Nem akarok senkit sem látni! Főleg titeket nem!

-        Segítünk. – jött utánam Christian.

-        Segíteni akarsz? Akkor Daniellel együtt takarodjatok el az életemből! És boldog ember leszek! Nincs szükségem rátok! – mondtam a szemébe majd lerohantam a lépcsőn a futár elé.

Egy könnyebb dobozt adott a kezembe, ő pedig egy másikkal jött utánam.

A fordulóban Daniel ki akarta venni a kezemből, de ráripakodtam.

-        Ne érj Patrik cuccaihoz! Nincs jogod hozzá, hogy megfogd!

Megszeppenve állt félre Christiannal együtt, és nézőkké avanzsáltak.

Öt kör alatt pakoltunk fel, az utolsó doboz után a srác aláíratta a szállítólevelet, én pedig adtam egy kis borravalót, majd elköszönt, és távozott.

Az ajtót akartam zárni, amikor Daniel állt meg a küszöbön.

-        Cat… Kérlek.

-        Nem akarok veled beszélni. – szótagoltam – Mutogassam el, hogy megértsd?

-        Kérlek. A pendriveról van szó.

-        Mindent odaadtam, ami a gépén volt. Nincs nálam semmi más. – néztem a szemébe.

-        Te csináltad a korrekciót igaz? Ahogy a stratégiákat is.

-        Nem! És ha most megbocsátasz… -  be akartam zárni az ajtót, de két kézzel megfogta a szélét, és betolta.

-        Ez már zaklatás, és betörés! – léptem hátra, és a fali telefonhoz nyúltam.

-        Tudom, hogy te csináltad, mert Patrik soha nem ilyen koncepcióban és tematika szerint dolgozott.

-        Ez hülyeség! – fogtam meg a kagylót.

-        Két évig dolgoztam vele, tudom mit beszélek! Úgy ismertem, mint a tenyeremet, úgyhogy nem nézz hülyének! – vette ki ingerülten a kezemből a kagylót - Christian és Neweyt átverheted, de engem, és a fiúkat a bokszban nem! Nap szinten tapasztaltuk az észjárását, és ez minden csak nem az ő munkája! Köze nincsen Patrik gondolatmenetéhez! Ő szétbontotta a versenynaptárat, és pályákat típus szerint kategorizálta, így építve fel a stratégiát. Egy gyors pályára egy száraz, egy esős beállítás. Azokon belül egy legoptimálisabb, és egy kevésbé optimális elgondolás. Ezért, mert mindenki így csinálja, ez a séma. Te viszont minden pályánál, az autót a pályához és a pilóta adottságaihoz igazítottad, így terveztél meg egy száraz, egy esős, egy kiváló, valamint egy optimális beállítást. Nem foglalkoztál a köztes, kevésbé jó megoldással mert azt nem tekintetted megoldásnak! Az autó meg… Nem is javítottad ki a hibákat! Mondjuk átépítésre nem lett volna már elég idő sem, a szezon kezdésig.  Lényegében leszedtél róla mindent! Csináltál egy vázat, egy pucér alapmodellt. Ez alapjáraton minden versenyen szar! De ha az adott pálya karaterisztikájához szükséges lehető legjobb alkatrészeket pakolod rá, akkor verhetetlen. Nálad az új autón egy szezonon belül soha nincs felhasználva kétszer ugyanaz az első vagy hátsó szárny, vagy légterelő elem! És ez sokkal több munka, mindenkinek, de mégis zseniális! Nem egy vagy több részlet változik, hanem minden, a többieknek nincs mit egyik versenyről a másikra lelopni. Építettél lényegében egy lego autót, ami minden pályán utolérhetetlen lesz, mert képes a vezetőjéhez, és a pályához idomulni. Patrik soha nem merte volna felültervezni Adrian és tervezőrészleg munkáját. És most mond a szemembe hogy nem TE csináltad!

-        Én csináltam igen. Láttam, hogy szar az egész. A tervező mérnökök próbáltak általánosan optimalizálni, de ami működhet Bahreinben 50°C-ban, az Spában 15°C-ban ideális gumikon is vezethetetlen lesz! És ha azokon a bukott pontokon múlik világbajnoki cím sorsa? Túl magas a kockázat! Felesleges a többi autót is figyelni, mert egy jó vagy több jó ellopott ötlet ki tudja hogy működik-e a mi autónkon vagy nem. És ha működik az egyik részén, mit kell átalakítani a másikon, hogy ott ne zavarjon be? Egyszerűbb egy kaméleon, ami minden környezethez alkalmazkodik, és ideális feltételeket teremt a pilótának. Bár sokkal több munka, hosszabb legyártási folyamatokkal, és magasabb költséggel, de garantált a siker.

-        Zseniális. – nézett rám döbbenten Christian – Teljesen más az egész elgondolás.

-        Igen. Ezért erősködtem neked, amikor megláttam az adatokat, hogy kell nekem mint versenymérnök, csak nem akartam Sebastian előtt mondani, mert akkor úgyis lehurrog, hogy Cat nem mérnök. Fel kell ajánlanod neki Patrik helyét!

-        Kell?

-        Igen kell! Nekem ő kell, és neked is! – mindketten döbbenten néztünk Danielre - Mint szakembert értem.

-        És az én véleményem nem számít? – néztem az ausztrálra.

-        Miért adtad volna ide az adatokat, ha nem azért hogy bekerülj a csapatba?

Nem tetszett sem ez a feltevés, sem ez a megközelítés, és Daniel szájából különösen nem, a „ kell NEKEM  mint versenymérnök” kifejezések pedig kiverték a biztosítékot.

-        Azért adtam oda, mert Patrik a gépén az én nevem alá tette be. A tavalyi teszten is a segítségem kérte, ezen balhéztunk össze.

-        Akkor pláne itt a helyed a csapatban! – közölte ellentmondást nem tűrően.

-        Látom átvetted Sebastian stílusát, mentalitását, és az „én vagyok a fasza gyerek” elméletét. Nem tudom, mi változott ekkorát hét hónap alatt a csapatban, hogy ennyire nagy lovat kaptál magad alá, de én így nem akarok, és nem is fogok veled dolgozni! Lesz némi beszédem Heikkivel majd telefonon veled kapcsolatban!

-        Heikki már nem az én trénerem!

-        Nem? Nocsak. – néztem Christianra.

-        Novemberben a szezonzáró előtt saját, és Seb kérésére visszahelyeztük.

-        Hmm… - hümmögtem egyet – Te vagy a csapatfőnök, TE mit mondasz?

-        Ha Adrian is megerősíti, amit Daniel mond, akkor mindenképpen szeretnélek a csapatban látni.

-        És mégis milyen feltételekkel?

-        Amilyeneket szeretnél.

-        Értem. Ki került Patrik helyére?

-        Guillaume. –válaszolt Daniel.

-        Guillaume? Ő Vettel mérnöke!

-        Igazából az első számú pilóta mérnöke. – közölte Christian.

Ezen padlót fogtam.

-        És kit kapott Seb?

-        Egy új embert a Infiniti Performance Engineering Academyből.

Tyűha. Sebastiant lefokozták, és kezdő mérnököt kapott. Az igen. Teher lenne? De miért? Mi történik a csapatban?

-        Ez mikor történt?

-        Nem mindegy!

-        Christanhoz beszélek, úgyhogy kuss! Szóval? –néztem az angolra.

-        Októberben.

És novemberben vissza könyörögte Heikkit. Nagyot fordult hát a kocka.

-        Ha az esetleges szerződésemről akarunk beszélni azt csakis veled, és Deitrichhel vagyok hajlandó megtárgyalni. Az aláírásnál te, és Didi, plusz az ügyvédek lehetnek jelen. Ha jól tudom ugyanis a szerződések egyes részletei üzleti titoknak minősülnek. Amúgy pedig Danielnek semmi köze hozzá, mint alkalmazottnak, hogy engem, egy másik embert milyen feltételekkel vesztek fel.

-        Daniel kérlek várj meg a kocsiban, vagy menj sétálj egyet.

-        De…

-        Menj! Ez már innentől nem rád tartozik! – közölte az angol sziklaszilárdan.

Daniel tekintetében ugyanazt láttam, mint Vettelében korábban, magyarán „erről Didi tudni fog”.

Duzzogva távozott, én pedig betessékeltem Chris és bezártam az ajtót. Kulcsra.

-        Ülj le. – tereltem a nappaliba.

-        Kösz. – huppan a kanapéra.

-        Kényelmes?

-        Igen miért?

-        Mert akkor most az elejétől elmeséled nekem, hogy mi a pokol folyik a Red Bullnál, és hogy neveltetek Danielből hát hónap alatt olyan hülyét mint amilyen Vettel! – pillantottam rá rohadt dühösen.