Dream/Team? - Álom/Csapat? 29.

29.

A német már negyed órája volt a fürdőben, én pedig kezdtem ideges lenni, így végül hangosan dörömböltem.

-        Minden rendben? Sebastian, ha nem válaszolsz esküszöm bemegyek, és nem érdekel mi van rajtad! – kiabáltam, mert még mindig nem jött válasz. Vagy mi nincs, tettem hozzá magamban.

Végül benyitottam hangosan szólt egy szám az egyik fürdőszobai hangfalból, egy szál farmerban fél pucéron, a tükör előtt mosta az arcát, a kézmosó peremén meg ott volt a véres borotva. Megállt bennem az ütő, és kikapcsoltam a zenét.

-        Bejöttél? - fordult meg, és az arcán sok kis piros pötty jelezte a több hetes borostahiányát.

Kifújtam a levegőt, és leültem szárítógépre.

-        Rosszul vagy? Lefehéredtél.

-        Szerinted? Itt kiabálok már percek óta, semmi válasz, bejövök és… - böktem a borotvára kicsit kiakadva.

-        Bocs. –nézett rám elnézést kérően - Csak nem jött az elektromossal, muszáj voltam hagyományosan.

-        Engem meg elvisz a szívroham.

-        Amúgy milyen? – forgatta a fejét, hogy megnézhessen az eredményt.

Közben a karjára is rápillantottam, nem volt új vágás.

-        Mint valami hóhér, borzalom. A másik férfiasabb, de ki akar sündisznóval smárolni.

Elmosolyodott.

-        Ez tetszik.

Végig néztem rajta.

-        Nem rossz, csak túl sok a ruha. – böktem a farmerjára.

Erre hozzám vágta a törölközőt.

-        Ha sztriptízt akarsz csak kérned kell.

-        Azt én szeretek adni.

-        Na azt megnézném.

-        Legutóbb látta a fél csapat. – nevettem fel.

-        A mienk?

-        Nem az enyém. – kacagtam tovább.

-        Ezt el kell mesélned! Tudnom kell a sztorit!

-        Ha felveszel valamit, és végre elindulunk, mert ÉHEN VESZEK!

-        Oké. – majd eltrappolt mellettem, én pedig nyugtáztam, a német elég impozáns felsőtestét.

Mire utána mentem, már egy kék céges póló, és kapucnis pulcsi volt rajta.

-        Szóval?

-        A taktikán vitáztuk, rábeszélt a sajátjára, mondtam neki ha nyerünk az egész csapat adok egy ingyen sztriptízt. Persze csak fehérneműig.

-        Akkor gondolom nyertél.

-        Igen.

-        Képek nincsenek? – nyitott ajtót, én meg bordán vágtam.

-        Nincsenek!

A lépcső felé menet, megszólat.

-        Jó hogy itt vagy.

-        Miért?

-        Egyszerűen jó.

Rámosolyogtam.

Az első lépcsőfordulóban botlottunk bele a háttal ülő Heikkibe.

-        Hát te? – néztem rá

-        Aggódtam. – állt fel, és amint megfordult elkerekedett a szeme.

-        Azért nem akkor szám, hogy megborotválkoztam. – trappolt el mellet a német.

-        De az! – súgtam oda a trénernek.

-        Hallottam! – kiabált vissza a következő lépcsősorról.

-        Sejtettem! Gyere! – karoltam a finnbe.

-        Cigi szagod van.

-        Mert cigiztünk, és sokat beszélgettünk. Azt hiszem egy kicsit kilendült, reméljük így marad.

-        Remélem… - sóhajtott fel, és elindultunk.

-        Én is. Nem is tudtunk még normálisan beszélni. Veled mi  a helyzet, jól vagy?

-        Nem. Szarul érzem magam. Egész jól ment a meló Daniellel, aztán jött az összeomlás. Sejtettem, hogy mélyen lesz, de mostanában már öt percre is féltem egyedül hagyni.

-        Chris szerint te kérted magad vissza.

-        Egyik reggel összeesve találtam meg az edzőteremben. Lázasan lement. Lépnem kellett.

-        Jól tetted.

-        Tudom.

-        Seb mesélte a karácsonyt…

-        Mit mondott?

-        Lekaptad. – súgtam a fülébe kuncogva.

-        Gondolom mit, és hogyan mesélt. –dünnyögte.

Úgy álltam meg, mint aki sóbálvánnyá merevedett.

-        Mi a fene…

-        Gyertek már! – hallottam távolabbról a hangját.

-        Mi történt? – ragadtam meg Heikki karját.

-        Semmi. –akart szabadulni.

-        Mi történt? – sziszegtem – Ő és te…- kerestem a szavakat – vízszintben?

-        Nem! – nézett rám komolyan.

-        Akkor mi …

-        Hol vagytok…

Sebastian feje jelent meg a falnál, megragadtam Heikki pólóját és pince felé cibáltam.

-        Lefelé!

-        Mi van? – trappolt utánunk.

 Alig zárult be mögöttünk az irattár ajtaja, kérdőre vontam őket.

-        Tisztázzuk, mi van köztetek! Ne szórakozzunk tovább. – és Heikkire majd Sebre pillantottam – És ez már csapatérdek! Te azt mondod, megcsókolt és ennyi. Ő azt mondja volt más is. Srácok, mi a fene folyik itt?!

-        Te mit mondtál Catnek? – nézett a tréner Sebre.

-        Egy finomított verziót…

-        Jézusom. – borult ki a finn és a hajába túrt – Legalább vállad fel! Nincs benne semmi.

Karba tett kézzel, egy polcnak dőlve néztem a Huovinen Vettel szappanopera következő

fejezetét.

-        De én nem vagyok meleg!

-        Ezt tudjuk az Istenért! Már elfogadtam! Igyekszem túllépni! Akkor mi a faszért kell ennyit mondani! Lassan én is kezdem azt hinni, ezzel akarod elfedni, a valóságot Seb!

-        A legjobb barátom vagy, de nem akarom, hogy azt higgyék együtt vagyunk! Értsd már meg nekem az rohadt ciki! Én a csajokat szeretem, nem tudnék egy pasival… Érted!

Tudom, bánt a dolog!

-        Nem az bánt, hanem az hogy ezt a „nem vagyok meleg” témát nyomod a képembe. Lassan több mint egy hónapja történt, és egyszer sem próbálkoztam azóta vagy igen?

-        Nem. – motyogta Seb.

-        És ha emlékszem akkor amióta együtt dolgozom, azóta sem.

-        Nem. Egyszer sem.

-        Nem hoztam fel az esetet, és nem nyomultam. Láthatóan megbékéltem a visszautasítással. Akkor mi a gond?

Seb megrántotta a vállát és közben Heikkire nézett.

-        Sebastian! Ne szórakozz velem jó? Nem érdemlem meg! Visszajöttem hozzád, én tényleg mindent megpróbáltam, hogy segítsek neked, állandóan melletted vagyok. Szerintem, amit lehet, emberileg megtettem érted, holott ez a második esély nem járt neked. Legyél végre annyira korrekt és gerinces, hogy most felhomályosítasz arról, mi a fasz van!

A német rám pillantott.

-        Engem ne nézz, azt se tudom most akkor mi a helyzet. –tartottam fel a kezem.

-        Akkor én most felvilágosítalak Cat! – vette át a szót Heikki - A teljes igazság az, hogy haza akartam utazni karácsonyra, a reptérről még hívtam ezt a hülyét – mutatott Sebre – de amikor legalább huszadjára se vette fel, visszamentem a lakásába. Tök részeg volt. Benne volt több mint egy fél üveg vodka. Feltámogattam az ágyába, és magára rántott. Konkrétan lesmárolt, és letaperolt. – erre Sebre néztem aki vörös lett mint a főtt rák – Alig tudtam leállítani. Ha lett volna annyi eszem, hogy nem állítom le nagy nehezen, akkor meg is történik a dolog.

Ehhez már nekem le kellett ülnöm, az első dobozon landoltam.

Kiülhetett az arcomra a mély döbbenet, és valami nagy értetlenség, mert Heikki továbbra is nekem magyarázott.

-        Aztán másnap reggel, úgy állt előttem pironkodva, mint most. Hebegve, habogva, vörösen, hogy tudja mit csinált, de bocs mégsem aktuális. – Sebastianra néztem.

-        Sebas most ez egyszer legyél magaddal is, vele is, és velem is nagyon őszinte. És ne azzal foglalkozz ez milyen ciki, és mennyire kínos. Csak akkor tudok segíteni, ha hagyod, és őszinte vagy. Engem nem érdekel ha Heikki vagy akármelyik pasi, vagy csaj van az ágyadban. De ha titkolózol, akkor aknamezőre viszel mindenkit. Legalább nekem és Chrisnek tudnunk kell mi a fene van, mert mi fogjuk érted tartani a hátunkat. Heikkinek meg alapból lógsz az igazsággal.

-        Amikor ott maradtam a lakásban megláttam a karácsonyfát, teljesen kiborultam. Hiányzott a családom, a lányom, eszembe jutott, hogy Patrik már nincs veled miatta, és minden más szarság. Úgy éreztem egyedül vagyok, és nincs miért élni. Az a lyuk mellkasomban pedig elviselhetetlenül fájt. Borzalmas volt. Megakartam halni, csak az tartott vissza, ha pont az ünnep alatt tenném meg, a szüleim és Heikki is kikészülne. Így berúgtam. Sokat ittam, de azért tudtam mit csinálok. Legalábbis azt hittem, az alkohol mámorban jónak tűnt. De ez elmebaj volt.

-        Te ki akartad őt használni, mert úgy gondoltad, majd ő elfeledteti veled ezeket az érzéseket? Azért akartál vele lefeküdni, hogy elnyomja a lelki fájdalmad? – buktam ki én is.

-        Idióta vagyok, tudom. De ez az igazság, ezért is szégyenkezem előtte, mert megint megbántottam, és fájdalmat okoztam. – pillantott a finn felé.

-        Azt mondtad is. – szólaltam meg ismét én.

A német Heikki felé fordult.

-        Ne haragudj, de borzalmas volt. – fakadt ki Seb – Egyszerűen… - megrázta a fejét – Undorító. Alig tudtam titkolni, hogy legszívesebben ellöknélek. De te kezdtél bele lendülni, és….

-        Most már mond végig! –csattan fel.

-        Miattad erőltettem, hálából.

-        Jézus úristen! Te hallod magad??? Elmebeteg vagy!! És ezt most komolyan mondom! Cat! – fordult felém széttárt karokkal, tehetetlenül.

-        Üsd meg. Adj neki két pofont és egálban lesztek. Mit mondjak? Menthetetlenül hetero a srác. Öntelt egoista örült, aki beijedt, és egy tizenéves lelki szintjén áll. Ki van borulva, depressziós, és hülye! Jah és szégyelli magát, amiért egy idióta! Legalább ennyi van benne.

-        Megfogalmaztad a lényeget. – sóhajtott a finn, és leült mellém – Csak azt nem tudom, most mit csináljak vele…

-        Verd meg, ha már a szex kilőve.

-        Sajnálom Heikki… Ezt el kell hinned nekem.

-        Sajnálhatod is, mert ez volt a legutolsó húzásod.

-        Tudom, nem lesz több, esküszöm.

-        Nem is, mert elmegyek.

-        De… - borult ki teljesen a német.

-        Nem Sebas. Nem végleg, de elmegyek. Hazautazom egy kis időre a szüleimhez, és majd ha visszajöttem, akkor megbeszéljük a dolgot, normálisan, mint két felnőtt. Nem tudom, milyen döntéssel jövök vissza, de jobb ha előre szólok… Nézelődj trénerek tekintetében,  mert nem szeretném ha váratlanul érne, hogy már esetleg nem akarok tovább veled dolgozni. Sajnálom, de ez nekem egyenlőre, túl sok. Ez… - tárta szét a karjait ismét.

-        Megértem… - kapaszkodott meg az egyik polcban.

-        Sziasztok. – és elment, Sebastian pedig összerogyott.