3.
Mire
reggel felébredtem már nem volt sehol, de odatette mellém a telefonom, meg egy
cetlit.
„El
kellett mennem melózni. Sajnálom… A mobilodba beírtam az új számom.
Konyhapulton egy taxicég száma, és pénz. (Biztos nincs nálad font.) Reggeli a
hűtőben. Kérlek, hívj! Szeretlek! Patrik”
Kábán
másztam ki az ágyból, és kitámolyogtam a konyhába. A hűtőben tányérokon
zöldség, felvágottak, és szalonna. A kenyér a pulton, a kávégépen csak le
kellett nyomnom egy gombot.
Komótosan
csináltam jó pár szendvicset, és megettem. Megszólalt a telefonomon a Star Trek
főcímzenéje, ránéztem, jött egy sms.
-
Régi
szokások. - motyogtam.
„
BEÁLLÍTOTT DIDI!!!! Nem tudsz hívni. Szeretlek.”
A
nagybetűből,és a felkiáltó jelekből tudtam, hogy ez valami váratlan, rapid
látogatás lehet. Ismerve Patrikot, ez a „Basszus itt a főnök, de miért mikor
nem is mondta, hogy jön?”jelentésű üzenet.
Hallani
akartam a hangját, de inkább dobtam egy textet.
„
Finom volt a reggeli. Estefelé hívlak. Hiányzol. Cat…”
Az
óra már negyed tizenegyet mutatott, így fénysebességgel pakoltam, tusoltam,és
öltöztem.
Hívtam
a taxit, majd kb. szűk másfél órával a gép indulása előtt már a reptéren
voltam.
Átvettem
a jegyet, majd a kávémat szürcsöltem, amikor újra felcsendült az ismerős hang.
-
Szia!-
vettem fel.
-
Itt
őrültek háza van. Két percem sincs. Nem tudom miért jött a nagyfőnök! Szerintem
a kis német miatt!Tuti van egy téglája a gyárban. Le kell tennem! Szeretlek! De
ugye jól vagy?
-
Igen,
már a reptéren. – mosolyogtam egyet a hadarásán.
-
Örülök.
Le kell tennem. Szeretlek.
-
Én
is.
És
már bontotta is a vonalat.
Az
elkövetkező napokban kb. ilyen beszélgetéseket folytattunk. Napközben rohant,
este későn ért haza, ahogy én is. Mateschitz pedig úgy tűnt bebetonozta magát a
gyárba.
A
múzeumban is bolondokháza lett. Folyamatosan jöttek a műtárgyak, és mindig
akadt valami sürgős munka. Péntek reggel egy FedEx-es boríték várt a portán.
Kinyitottam, és kiesett belőle egy Infiniti Red Bull Racing VIP plasztik
kártya, ami a következő heti zeltwegi tesztre szólt.
Nem
túl nagy kedvvel mentem fel az egyiptológiára, még akkor is a belépőt néztem
amikor Emma bejött és leült.
-
Ez
mi?
Odaadtam,
hogy nézze meg.
-
Nem
akarsz nekem valamit elmondani?
-
De…
- sóhajtottam nagyot.
Hosszú
mese volt, annyi szent, ő pedig némán hallgatta.
-
És
hogyan tovább?
Széttártam
a karom.
-
Nem
tudom. Kétfelé húz a szívem.
-
Értem.
-
Imádom
ezt a munkát, mindig is itt akartam dolgozni.
-
De
Patrik a nagy Ő. – sóhajtott fel.
-
Vagy
nem, és egy délibábért nem akarom feladni sem a helyem, sem a munkám.
-
Miért
nem mész el, és deríted ki hogy valóban délibáb-e a dolog? Megleszünk nélküled
is.
-
Ez
bíztató.
-
Tudod,
hogy értem.
-
Igen…És
mi lesz azután?
-
Nem
értelek?
-
Kiderült,
ő az álom pasi, oké. És aztán? Utazgassak vele? Adjam fel ezt az egészet? -
mutattam körbe.
-
Dolgozhatsz
külföldön is.
-
Külföldön?
-
Igen.
Angliában is vannak lehetőségek. Dolgozhatsz a Britishben, vagy valamelyik
egyetemen, mint tanár, vagy a világ bármelyik pontján. Sok külföldi kollégát
ismersz, és évek óta tárgyalsz gyűjtemény vezetőkkel, múzeum igazgatókkal,
valami testhezállóbb biztosan adódik majd.
Szomorúan
néztem rá.
-
Tudom,
hogy nem szereted a nagy változásokat, de talán itt az ideje kibújni a
szárnyaim alól. – mosolygott kedvesen.
-
Most
még pocsékabbul vagyok…
-
Gyere.
Csomagoljuk ki azt a macskát.
Nagyot
sóhajtva álltam fel.
-
Honnan
jött?
-
Kairóból.
-
Onnan
nem is kértünk macskát csak nyulat. – mondtam döbbenten.
-
Lehet
hogy a csomagolók nézték macskának.
Szkeptikus
pillantást vetettem rá.
A
következő pár nap ismét gyorsan elszaladt, és mire feleszméltem már keddet
írtunk.
Patrik
egy szóval sem említette a tesztet, és ez nagyon nyugtalanított. Nem tudtam
eldönteni miért? Belenyugodott, hogy nem megyek, vagy tényként könyvelte el,
ott leszek.
Szerda
délben már tűkön ültem, és végül felhívtam.
-
Szia!
– próbálta túlkiabálni a háttérzajt. Örült csörömpölés, autózúgás, és zörgés hallatszott.
-
Szia!
Tudunk beszélni?
-
Tessék?
-
Ráérsz?
– kiabáltam már én is.
-
Nem
hallak jól. Dolgozom. Szereljük a kocsit. Írjál smst. – kiabálta tagolva, majd
letette.
-
Remek.
Írtam
egy üzit.
„
Mi legyen? Menjek vagy ne?”
„
Ülj kocsiba és gyere! Látni akarlak! A melót megoldom!”
Ennek
ellenére nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, de belementem.
„Oké.”
Válaszoltam, és bepakoltam a cuccom a kocsiba.
Négy
óra után hívtam Patrikot. Hosszan kicsengett mire felvette.
-
Szia.
-
Még
a pályán vagyunk. Nem hotelen szálltunk meg, a pályán alszunk. A bejáratnál már
szóltam, majd mutasd fel a belépődet, és beengednek. Mennem kell!
-
Sok
dolgod van?
-
Akad.
Nem
értettem akkor miért kellett mennem, hiszen totálisan elfoglalt. Nem voltam
nagyon tisztában a feladatkörével, és azzal mennyi időt is kell pontosan a
melóval töltenie.
-
Ne
aggódj! Megoldjuk. Merre vagy?
-
Már
egy ideje elhagytam Bécset. Lassan jön a grazi leágazás.
-
Az
jó akkor még egy óra.
-
Igen.
-
Le
kell tennem.
-
Oké.
Szeretlek!
-
Én
is. Hívj ha a beléptető kapunál vagy.
-
Oké.
-
Szia.
Kicsit
több mint egy órával később már behajtottam a pálya belső parkolójába. Délután
negyed hat volt, és az idő esőre állt.
Fáradtan
sétáltam be a beléptető kapunk, és némi útba igazítás után a Red Bull garázsa
felé mentem. Úgy tűnt aznapra már befejezték a tesztet, egyrészt későre járt,
másrészt nem hallatszott semmiféle motorhang.
A
paddock részen sétáltam végig, de élő embert nem nagyon láttam. A Red Bull
kamionjait, és homeját leszámítva üres volt az egész. A főépület hátsó ajtaján
nem messze tőlem egy kisebb csoport sétált ki.
Mindegyiken
egyen uniformis volt. Az egyik colos srác viszont ismerősnek tűnt.
Oldalra
fordult, és tényleg, ki is szúrt.
-
Cati!
– kiabált nekem integetve százas vigyor kíséretében.
A
becézés becézése szuper!
-
Szia
Daniel! – sétáltam oda, és nyújtottam a kezem.
-
Tök
jó hogy jöttél! Patrikot keresed?
-
Igen.
-
Még
bent van a bokszban. Szóljak neki? –mutatott hátra.
-
Nem
akarom zavarni, ha még dolgozik.
-
Szerintem
szólj neki! – dünnyögte az egyik srác.
-
Jah
bocs! Srácok őt Patrik barátnője. Dr. Cat Pataky.
-
Igazából
Dr. Ena Pataky. A Cat csak becenév Daniel, és nem becézd tovább. – néztem rá
kedvesen mosolyogva.
-
Ja,
ja, tényleg. Mondta Patrik. Hülye vagyok bocs. Bocs! Csak mindig Catként
emleget, és ez rögzült.
-
Tudom,
régi rossz szokása.
-
Szóval
ők a szerelőim. John, Frank, Gerry, Tom, és Mark. – mutatott rájuk, és én
mindenkivel gyorsan kezet fogtam.
-
Szóval?
Szóljak neki?
-
Szóljál!
– mordult rá Gerry.
-
Ne
harapd le a fejem jó? Nem engem kell cseszegetni, és nem Patrikot! Reklamálj
Hornernél, vagy Rocquelinnél! Mindjárt jövök. -
azzal otthagyott a fiúkkal.
-
Gond
hogy itt vagyok?
-
Te
csak az x-edik vagy a sorban. – gúnyolódott ezúttal Mark.
-
Jó
tudni, hogy barátságos csapat vagytok. Ezt hittem ez a kis köcsög stílusa de
látom fertőző!
-
Kis
köcsög? – néztek össze.
-
Szőke,
kék szem, százhetvenöt centi, német világbajnok, bazi nagy egóval, és bunkó
modorral!
Erre
kitört belőlük a nevetés.
-
Teljes
jellemrajz egy mondatban. Szimpatikus csaj! – röhögött Frank.
-
Ti
nekem, kevésbé de ez van! – sóhajtottam fel.
-
Te
nem vagy Vettel fan mi?
-
De!
– vágtam komoly képet – Az Anti-Vettel klub tagja vagyok.
Újabb
röhögés.
-
Tudtam
hogy vicces lány vagyok, de ez már kicsit sok fiúk! Még a végén női
standupcomedis leszek.
-
Milyen
doktor is vagy te? Orvos? – vigyorgott Gerry.
-
Egyiptológus
vagyok.
Nevetési
hullám.
-
De
most tényleg?
-
Tényleg.
Egyiptológus - antropológus. Szakterületem az egyiptomi emberi és állati
múmiák.
-
Az
milyen szakma? – néztek rám döbbenten.
-
Olyan,
mint a régész, és Dr. Csontban a főszereplő csaj.
-
Te
tényleg hullákban turkálsz? – hüledezett John.
-
Nem,
kívülről vizsgáljuk őket. Ma már elég betenni egy CT-be egy múmiát nem kell
felboncolni, és egyébként is szárazak nem szaftosak. – nevettem fel.
-
Szóval
te tényleg ilyen régészféle vagy.
-
Igen.
És általában nem szoktak utálni ha már megismertek. Ilyen irányomba mutatott
előítélettel még nem találkoztam, mint így most, de igyekszem harci feladatnak
tekinteni a leküzdését.
Néma
csend lett.
-
Hűűű.
Képes vagyok tömeget elcsendesíteni, ez már hatalom. – nevettem fel.
-
Bocs.
Ez nem neked szólt csak… - kezdett bele az eddig csendes Tom – Szóval ma egész
nap cseszegetett minket a pasid.
-
Na
itt a kulcsszó baby, ő és nem én!
-
Csak
tudod nem ezt szoktuk meg tőle két év alatt. És szóval szerintünk miattad is
van.
-
Talán
inkább azaz oka, hogy három ember munkáját végezte nem? – jelent meg Dan –
Mindjárt jön.
-
Három
ember munkáját? Miről maradtam le?
-
Nem
mondta?
-
Nem.
Alig beszéltünk, én egész nap, meg esténként is sokáig a múzeumban voltam az új
kiállítás miatt, ő meg állandóan sietett. Annyit mondott még Dietrich ott van.
Kérdeztem tőle, hogy biztos jöjjek e, ő meg azt mondta mindenképpen.
-
Gondolom
látni akart…
-
Mi
ez a három emberes ügy?
-
Jah
semmi. Csak Vettel hisztizett egy sort. – legyintett Mark gúnyosan.
-
Attól
tartok nekem ez gyors volt, és nem tudlak követni.
-
Semmi.
Csak Vettel múlt héten addig piszkálta Andyt, hogy közölte nem jön a tesztre,
hanem hazamegy a családjához, mert elege van. Az sem érdekelte, ha Didi
kirúgja, és elutazott, persze nem rúgták ki.
-
Andy
a főversenymérnök. – szólt közbe Gerry.
-
Ahha.
És?
-
Jah
és mivel Sebike, meg Guillaume nagy haverok, a lelkes kis Napóleon tegnap
reggel beteget jelentett. Így minden munka a mi Patrikunkra szakadt. A mi
stratégiánk, Vettel stratégiája, és az összcsapati adat elemzések. – magyarázta
Dan.
-
Remek.
És a csapatfőnök miért nem tesz valamit?
-
És
mégis mit?
-
Mondjuk
osztja fel a feladatokat. Feltételezem a főszerelő, a főmérnök és a főtervező
is tud segíteni nem? Elvileg mindenkinek értenie kell a másik munkájához vagy
nincs se működőképes autó, se működőképes versenystratégia.
Összenéztek.
-
Ne
hiszem el, hogy nem értenek egymás dolgához. Ha összeállítok egy
versenystratégiát tudnom kell mit bír a kocsi, és mit nem, mire képes, és mire
nem, ha meg nem tudom akkor megkérdezem a főszerelőt meg a tervezőt nem?
-
De
megkérdezhetném, már ha szóba állna velem a másik csapatból valaki. Féladatokat
vagy adathalmokat kapok, és bogarásszak ki mindent. – jelent meg egy hulla
fáradt Patrik az ajtóban – Danielé hiába van rendben, ha Vettelét és az összértékelést
is nekem kell megcsinálnom.- ölelt át.
-
Akkor
szólj Hornernek.
-
Szóltam
Christiannak.
-
És
csinált valamit?
-
Elvileg
beszélt a többiekkel, de semmi.
-
Akkor
szólj megint.
-
Minek,
hogy aztán még jobban le se szarják a fejem?
-
Végül
is jó stratégia! Ha elbaszod, akkor majd mutogat rád a te csapatod meg Vettelé
is, logikus!
-
Cat
ez nem így megy!
-
De
így megy! Egyébként meg ha Vettelék melóját, meg az összesítést is te csinálod
mikor van időd Daniel adataival foglalkozni? Hogy építesz neki jó stratégiát ha
nem tudsz vele elég ideig bíbelődni? Én úgy tudtam a két pilóta csak megegyezés
vagy csapatutasítás alapján oszthatja meg telemetriát egymással!Most pedig az
egyik pilóta mérnöke lát mindent, de te nem nézhetnél rá mindkettejük adataira
csak a főversenymérnök, aki kompetensen tud dönteni? Te tudsz részlehajlás
nélkül dönteni Patrik? Hogy tudsz jó munkát végezni, fáradtan kimerülten,
túlterhelten? És nem utolsó sorban ha te Vettellel foglalkozol akkor
etikátlanul viselkedsz a saját pilótáddal szemben. Az anyagi részt már nem is
emlegetem. Hülye vagy ha nem állsz ki magadért, mert ez egyértelműen a te
bőrödre megy ki! A „kis szőke csinifiú”téged akar kigolyózni, hogy valami
tökkel ütött legyen Daniel mellett, és ő a sor végén kullogjon. És ne haragudj
meg de ezt mind „a csapatfőnökök gyöngyének” is látnia kéne.
-
Ne
húzd fel magad.
-
De
felhúzom magam, mert te próbálsz helytállni, de közben meg a te fejedre megy a
dolog! Ne legyél ennyire naiv! És ne hogy azt mond, én elméleteket gyártok,
mert amikor legutóbb a cégednél ilyen helyzetben voltál nekem lett igazam! Az a
„kis szőke majom” Danielt és téged akar meglőni, és nem riad vissza semmitől
sem! Hülye vagy ha hagyod magad, mert akkor nem csak magadat de Danielt is
megszívatod!
-
És
mit kellene tennem szerinted? Álljak oda Horner meg Didi elé, hogy bocs fiúk,
de szerintem így, meg így veszi Vettel hülyére a csapatot, és titeket is?
-
Igen!
De lehetnél még konkrétabb is! – dörrent meg egy hang oldalról.
Nem
kellett oda néznem, a hangsúlyból és az akcentusból tudtam, hogy a nagyon
nagyfőnök az.
Az
már kicsit meglepett, amikor az egy fejjel alacsonyabb Christian kilépett
mögüle.
Mi
az „két szerelmes pár, mindig együtt jár”? Mert az évek alatt nem nagyon láttam olyan
képet ahol nem együtt szerepeltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése