6.
Reggel
mire felébredtem Patrik sehol, csak egy cetli, hogy náluk fél nyolckor kezdődik
a munka idő. Ránéztem a telefonomra, reggel kilencet mutatott.
Összekaptam
magam, aztán lecsoszogtam a homeba, ahol egy lélek sem árválkodott.
A
pulthoz mentem, és beszóltam a konyhába.
-
Hahó….
-
Megyek!
– jött egy női hang.
Pár
pillanattal később egy barna hosszú hajó lány jött ki, Red Bullos ingben és kék
rövid szoknyában.
-
Elnézést
kérek. Hozhatok valamit kisasszony?
-
Szia.
Nem tegeződhetnénk?
-
Hát…
ha szeretné.
-
Szerintem
gyakran fogok veletek menni egy-egy futamra, és szerintem így mindenkinek jobb.
-
Rendben.
Linda vagyok. – nyújtott kezet.
-
Dr.
Ena Pataky, de inkább csak Cat.
-
Te
Patrik barátnője vagy. – ragyogott fel az arca.
-
Igen.
-
Gina
mondta hogy tegnap már látott téged, és mesélte mi volt.
-
Gina?
-
A
másik felszolgáló lány.
-
Értem.
-
És
mit szeretnél? – lett készségesebb.
-
Hát
reggelizni valamit. –nevettem fel – De azt hiszem későn jöttem.
-
Igen
itt korán indul az élet. Kilenckor már senki sem reggelizik.
-
Értem.
-
De…-
matatott a pult alatt- Nézd át mit szeretnél és összeütöm. – adta a kezembe a
reggeli menülapot.
-
Nem
szeretnék gondot okozni.
-
Nem,
nem. Nézd csak át.
-
Köszi.
Gyorsan
átfutottam.
-
Kérhetnék
gombás rántottát, kenyeret, paradicsomot, meg sok kávét, tejjel és cukorral?
-
Persze.
Hány tojás?
-
Hát
vagy kettő.
-
Oké.
Ülj le, kiviszem.
-
Köszi.
Leültem
az ablak mellé, majd egy kis idő múlva megjelent Linda a reggelimmel.
-
Kérsz
még valamit?
-
Semmit
köszi. Éhen halok.
-
Akkor
jó étvágyat. – kacsintott rám, majd elindult a helyére.
-
Linda!
-
Igen?
-
Mit
mesélt Gina?
-
Hát
a tegnapot, a sztorit.
Elég
érdekesen nézhettem, mert közelebb jött,leült, és halkan kezdett beszélni.
-
Hát
hogy Didi elővette Sebet, meg a többieket.
-
És
honnan veszed, hogy én miattam?
-
Hát
Dan szerelői terjesztik.
-
Mi???
– csaptam le a villát.
-
Igen.
Mindenkinek elmondták, hogy megvédted őket, és kiteregetted a dolgokat Didi
előtt. Ő meg tegnap a vacsi után mindenkit raportra tett, és a körmére néz
Sebnek, Guillaumenak, Helmutnak, és Christiannak. A gyárban már tegnap el is
kezdték átnézni mindenkinek a gépét, a cuccait, és a céges számlákat.
-
Hűűű.
És te miért örülsz ennek ennyire?
-
Viccelsz,
itt mindenki örül ennek, szerintem még a főnök is.
-
Ki?
Didi?
-
Christian.
Tudod ő egy tök jó fej főnök, de tényleg. De mióta Helmut a fejére nőtt,
állandóan csak ideges, és feszült. Nem lehet vele beszélni. Most úgy hírlik,
ezentúl csak Didinek fog beszámolni, és lekerül a feje fölül Helmut. Sebastian
meg seggfej lett, amiért ilyen jól ment neki, és a stílusa pár szerelőjére is
átragadt. Akárhányszor bejöttek mindig lekezelően bántak velem, meg a többi
lánnyal, és a szakácsokkal. De ma reggel már hangjuk sem volt, eltűnt a nagy
arcuk, mert ők is elő lettek véve. Nekem speciel nem az a bajom, hogy
„cukorfalatnak” hívnak, mert mindenkinek ez a gúnyneve a felszolgálok közül,
csak a stílus érted. Attól még ember vagyok én is. Úgyhogy sok minden
megváltozott egy este alatt, és ki tudja mi lesz még itt, ha kiderül a sok
piszkosság.
-
Akkor
most jó vagyok mindenkinél kivéve Seb szerelő gárdáját?
-
Igazából
ott is szinte mindenkinek akiknek elege volt belőle, úgyhogy lényegébe csak
Vettel, Guillaume, Helmut, meg vagy négy-öt szerelő utál.
-
Szuper.
-
Biztos
nem kérsz még valamit?
-
Nem.
-
Mondjuk
egy turmixot?
-
Azért
nem örülök ennek.
-
Ugyan.
Nem is indíthattál volna jobban, majd meglátod. Ezek a srácok nem felejtik el
ha valaki szembe megy értük a főnöknél hidd el. Na egy eperturmix?
-
Oké.
-
Remek.
–vigyorgott, és eltűnt – Ennyit a szürke kisegér reményekről.
Fél
órával később otthagytam Lindát, és nem tudtam mihez is kezdjek. Szívesen
bementem volna a garázsba de nem tudtam szabad e, és jó ötlet lenne e, így
kicsit tanácstalanul ácsorogtam a home előtt.
Erre
megjelent Newey, egy köteg mappával a hóna alatt.
-
Jó
reggelt Adrian! – köszöntem rá, mire a cuccai felét elejtette.
-
Elnézést.
– léptem oda hozzá, és segítettem összeszedni – Nem akartam megrémiszteni.
-
Csak
nem figyeltem oda. Nem a maga hibája.
-
Gondolom,
fejben számolgat.
-
Valami
olyasmi.
-
Ne
segítsek? – néztem a mappákra.
-
De
talán jó lenne.
-
Adrian.
-
Igen?
-
Rossz
ötlet lenne ha bemennék megnézni mit csinálnak a fiúk a garázsban? Csak
szeretnék nézelődni, meg kiülni a pitre.
-
Miért
lenne?
-
Hát
mert nem sok keresni valóm van ott. Nem akarok zavarni.
-
Ó,
hát ha nem piszkálja őket öt percenként akkor biztos nem.
-
Köszönöm.
-
Jöjjön.
Bekísért
Danielék bokszába, és pár mappát a kezéből odaadott Patriknak, meg Danielnek, a
többit elvette tőlem és eltűnt.
A
fiúk intettek hogy „hello”, visszaintettem. Körbenéztem, a szerelők is intettek
vagy bólintottak, visszajeleztem egy-egy bólintással,de mindenki éppen vagy a
monitorok eredményét nézte, vagy az autót szerelte vagy a laptopokon dolgozott,
így az egyik sarokban álló üres székre leültem. Nem akartam a terhükre lenni.
Néztem
mit csinálnak és próbáltam kitalálni az mire jó.
Fél
órával később Dan mellém lépett.
-
Szia!
-
Hello!
-
Ne
haragudj de….
-
Semmi
gond. A meló az meló.
-
Kaptál
már ilyet? – mutatott fel két füldugót.
-
Nem.
-
Akkor
tedd a füledbe, mert beindítjuk a kocsit, és a hangos lesz.
-
Köszi.
-
Kimegyek
a pályára. Akarsz fülest?
-
Szabad?
-
Persze.
Tom. Tom. Tooom! – kiabált egyre hangosabban- Adjál már Catnek egy fülest!
-
Oké!
– azzal kiszaladt, odament a pitwalkon Christian mellé, mondott neki valamit,és
a főnök melletti üres széken heverő fülesre bökött, Horner hátra fordult, és
lelkesen integetett, hogy menjek oda.
Newey, és főszerelő Kenny Handkammer, Pierre Wache a autó
teljesítményéért felelős vezető mérök foglalt még helyett mellette.
-
Menjél
nyugodtan, az a fő hely.
-
Jó
nekem itt.
-
Menjél
már. – tolt meg Dan.
Átsétáltam
a szerelők közt, majd át az úton és az egyik korlátmentes részen felléptem.
Horner
már félre tolta a fején a fülest.
-
Hello.
-
Szia.
Csüccs! – mutatott a maga melletti üres részre Chris.
-
Nem
zavarok? – ültem fel.
-
Nem.
– de félig a monitort nézte, majd a kezembe adta a fülhallgatót – Tedd fel!
Feltettem.
-
Oké,
ezt rakd az övedre, majd dugd bele a kábelt. – adott a kezembe egy kis dobozt.
Ez
is megvolt.
-
Bekapcsold
be. – bökött egy egy kapcsolóra a dobozon. - Ha ez villog – mutatott a műszerfalon egy
fekete rekeszre rajta Daniel felirattal és egy kis lámpával – akkor nyomd meg a
kéket. –mutatott az övemen lévő doboz kék gombjára - És hallod mit beszélünk, vagy Daniel mit mond
nekünk. Ha az állandó beszélgetést akarod hallani, amit a szerelők és a fal
folytat egymás közt, akkor a fekete gomb.
-
És
a zöld? Gondolom, azt ne nyomkodjam. – somolyogtam célozva rá hogy arról semmit
sem mondott.
-
Pontosan,
azt ne nyomkod, azzal tudnál beszélni Daniellel.
-
Értem.
Nem fogom.
-
Oké.
Villogni
kezdett a Sebastian alatti lámpa, Chris benyomta, és beszélni kezdett.
Felzúgott
mögöttünk a motor, és megfordultam. Daniel éppen kihajtott, nekem pedig széles
mosoly jelent meg az arcomon. Istenem de hiányzott ez már. Fordultam a
monitorok felé.
Valaki
megkocogtatta a vállam.
Patrik
volt. Elhúzta a fülest a fülemről.
-
Szia.
-
Tök
jó hogy ide ülhettem. – vigyorogtam rá.
-
Sejtettem.
Christian! – bökte meg a főnökét.
-
Igen?
–fordult felénk.
-
Miért
ültetted ide? – mutatott rám vigyorogva.
-
Mert?
Baj? – hökkent meg.
-
Le
sem fogod tudni zavarni a falról vacsoráig. Itt fog ülni, és hallgatni a
kocsikat.
-
Igen?
Nem tudtam, hogy ennyire érdekli. Csak jó fej akartam lenni. – mosolyodott el.
Patrik
a fejét rázta.
-
Minek
viszed a gyereket cukorka boltba?- mutatott rám megint- Áh! – legyintett, majd
átnyúlt mellettem és benyomta a Daniel melletti gombot.
-
Lassú
volt a felvezető! Újra!
A
választ nem hallottam, mert mire benyomtam a kék gombot már lezárult a
beszélgetés.
Daniel
nem fejezte be a kört, bejött, végig hajtott a bokszon, majd újra ki a pályára.
Átkarolt,
és a fülembe súgott.
-
Tartsd
szemmel Daniel, és Seb adatait. És próbáld meg elemezni. – morogta magyarul,
mosolyogva.
-
Mi?
– fordultam felé.
-
Tudni
akarom, te mit látsz. – simogatta meg az arcom.
-
De…
-
Csak
csináld. Majd elmondom. – adott egy puszit.
-
Ez
egy munkahely. – köszörülte meg Christian a torkát.
-
Megyek
már. – váltott angolra azzal adott egy
puszit a fülemhez és odasúgta – Ügyes legyél. – mondta magyarul.
-
Oké.
– Chris felé fordultam – Bocsi. Több ilyen nem lesz.
Valami
dünnyögés féle lett a válasz.
Úgy
tettem mint aki laikusként, érdekelődve nézelődik, de közben igyekeztem
jegyzetelni a fejemben. Egy idő után túl sok lett az adat és a rádióból leszűrt
információ halmaz. Szerencsére jött az ebéd szünet.
Patrik
az ebédlőben az egyik távoli sarokban lévő asztalhoz települt le, a székekre
szétpakolta a papírjait. Vele szemben ültem le.
-
Mi
ez az egész? –kérdeztem magyarul.
-
Mit
láttál?
-
Te
tudsz róla hogy ez ipari kémkedés?
-
De
nem másik csapatnak kémkedsz hanem nekem. Én meg itt dolgozom.
-
Akkor
etikátlan viselkedés?
-
Nem
vagy csapattag.
-
De
etikátlan beszámolnom a másik pilóta adatairól a pasimnak aki a második számú
pilóta főversenymérnöke. Összeférhetetlenség.
-
Egyébként
is látok minden adatot csak szólok. – ez igaz egy pont neki - Azt mondjad mit
láttál?
-
De
miért? Mond meg minek?
-
Mert
tudni akarom hogy te is azt láttad e amit én!
-
Nem
vagyok szerelő! Nem értek hozzá!
-
Igenis
értesz hozzá, vezettél már versenyautót, és jól értesz a telemetriához, sokszor
jobban láttad a gondot, mint én aki a szerelőd, és mérnököd voltam.
-
Az
ezer éve volt!
-
Nem
ezer csak vagy négy éve.
-
Hat
éve. És nem, nem rángatsz bele.
-
Cat.
-
Ezért
hívtál ide? Hogy segítsek? Azt hittem másról van szó!
-
Te
is tudod hogy szeretlek, ez más tészta. A szakértelmed kérem. te versenyző
voltál, és bár nem vezetsz attól még az vagy. És szeretném tudni mit látott a
versenyző.
-
Én
egyiptológus vagyok.
-
De
nekem a te a szakértelmed kellene, a versenyző. Én a főmérnök vagyok, és ha
nekem a te segítséged kell, akkor az kell. Tehát?
-
Én
egy egyiptológus vagyok.
Ingerülten
elkezdte enni az elé tett levest.
-
Akkor
legyél kovács! – dünnyögte.
Mosolyogva
gondoltam rá hogy pont a Mennyei királyság jutott eszébe erről a
beszélgetésről.
-
„Azért
jöttünk, mert Baliant keressük,Jeruzsálem hős védőjét.
-
Én
egy kovács vagyok.
-
Én
pedig Anglia királya.
-
Én
egy kovács vagyok.”
Tyű. Sok mindenről lemaradtam. Kémkedés, versenyzői múlt.....van itt minden. Tök cukik. :-) Annyira jóóóóóóóóóóóóóóó
VálaszTörlésimádom. puszi SM