12.
Szórakozottan
ültem a tetőkorlátom, és élveztem a feltámadt szelet, a távolból égzengés
hallatszott. Az egyenesben elhúzó Red Bull hangja pedig felért, egy mennyei
muzsikával. Vágyódva néztem utána. Azt kívántam bár csak az ausztrál helyén
ülhetnék. Alig több mint egy perccel később újra megjelent a kék autó, és
eltűnt az első kanyarban. Azokban a percekben szomorú, keserű, és féltékeny
voltam. Újabb kört tett meg, aztán újabbat, majd Daniel legördült a pályáról a
bokszba, néhány pillanattal később pár esőcsepp ért a karomhoz.
- Épp időben. – sóhajtottam fel.
Nem
kellett nagy ész hozzá, hogy tudtam Patrik műve. Mérnöki pontossággal
kiszámította mikor jön az égi áldás.
-
Niki
itt a boksz hallasz? Pit hívja idióta Laudát! Lauda jelentkezz. – ölelt át két
kar.
-
Még
mindig jó poén.
-
Hiányzik
igaz? – mondta Patrik.
-
Nagyon.
Irigylem, annyira rohadtul irigylem.
-
Tudom
édes.
-
És
a kis köcsög pedig! Áhh! – dühöngtem - Megvan mindene, világbajnok, remek
csapat, és nem tudja értékelni.
-
Igen.
De ne félj lassan ráébred.
-
Ő?
Soha.
-
Pedig
így van.
-
Képes
lennék rá, hogy megverjem, lealázzam, többet tudnék nyújtani, és ez dühít.
-
Tudom.
-
Bárcsak
beülhetnék abba a gépbe.
-
Nem
vagy rá felkészülve. Megölne.
-
Igen…
- sóhajtottam fel - Ha nincs az a baleset… Már tudom, hogy hibáztam, vissza
kellett volna térnem.
-
Úgy
érzed elszállt a félelem?
-
Az
sose száll el. De most ha lenne autóm, akkor végig mennék a pályán.
Zajt
hallottunk a hátunk mögül.
-
Gyerekek
mindjárt szakad nem jöttök le? – szólalt meg Christian hangja távolabbról.
-
De
megyünk. –szólt hátra – Gyere.
Patrik
átkarolt és így sétáltunk Christian elé.
-
Nem
akartam elefánt lenni, de esik, és megígértem a gondnoknak hogy négyig leadom a
kulcsot.
-
Nem
gond. – válaszolt Pat, a lépcsőházban lefelé haladva, pedig Christian után szól
– Főnök!
-
Igen?
-
Neked
van kulcsod a pályaautókhoz?
-
Nincs.
Miért?
-
És
Dietrichnek van?
-
Nem
tudom. De miért? – kérdezte nyomatékosabban.
-
Cattel
annak idején jókat poénkodtunk azon, hogy milyen lehetne vezetni a safety cart.
Gondoltam elvinném egy-két körre.
-
A
biztonsági autót?
-
Miért
ne.
-
Azt
a Mercedest az FIA veszi, és szervízeli, ha baja lesz keresztre feszítenek
minket. Ha már ennyire körbe akartok menni a pályán akkor vigyétek el az én
kocsimat.
-
Ahha.
– reagálta le ennyivel a dolgot Pat.
Christian
- lévén Patrik arcáról nem tudott semmit leolvasni-, felém fordult.
-
Bővebben?
-
Kicsit
sokat aggódsz, és problémázol.
-
Az
a dolgom, én vagyok a csapatfőnök. És nem csinálok olyan kiadást a tulajnak,
ami kikerülhető. Vagy ez szerinted hiba? – állt meg és nézet rám.
-
Nem
kommentálom. Így mindannyian jól járunk. – sétáltam el mellette, és ki mentem az
ajtón.
-
Akkor
magán véleményed érdekel! – kiabált utánam.
-
Kérdezd
meg a versenymérnököd, úgyis tudja mit gondolok. – dőltem az üvegablakos
látványfolyosó korlátjának. Kint már tombolt a vihar, és szakadt az eső.
-
Téged
kérdezlek.
Patrik
egyszerűen elsétált mellettünk, és kinyitotta az ajtót.
-
A
vacsoránál találkozunk.
-
Te
hová mész? – hökkent meg az angol.
-
Dolgozni.
Ti meg vitázzatok lényegtelen dolgokon. Örülök, hogy ennyi időtök van. Na hello.
– és eltűnt az ajtó mögött.
-
Egyszerűen
hülyének tart minket, mert időt, és energiát fordítunk erre a vitára, pedig
lezárt tény, hogy se téged se engem nem lehet meggyőzni, és kocsi sincs. – kuncogtam.
-
Tényleg
mérnök. – sóhajtott fel, de közben engem nézett.
-
Na
gyerünk. – löktem el magam a korláttól, de megfogta a karom mielőtt elértem
volna az ajtókilincset.
-
Még
nem kaptam választ.
-
No
komment.
-
Ez
nem válasz! – húzott közelebb magához, kicsit ingerültnek tűnt.
-
Szerintem
olyan merev, vagy mint egy felfüggesztés. Lehetnél kicsit lazább, nem ennyire
vaskalapos. Túl majrézod a dolgokat.
-
Nem
vagyok majrés. – nézett mélyen a szemembe, és az arca már csak pár centire volt
az enyémtől – Vond vissza.
-
Engedj
el!
-
És
ha nem? – fordította el kicsit a fejét.
-
Megfeledkezel
magadról. – rántottam meg a karom, de még mindig szorosan tartott – Nem megyek
bele ebbe. – léptem hátra.
-
Én
ehhez nem kellek, jössz te hozzám magadtól is. – gúnyolódott, és erre
megpofoztam.
-
Nem
tartozom hozzád, és nem is fogok, mert ÉN így döntöttem. Engem nem tudsz
meghajlítani Chris. Törődj bele.
-
Gondolod?
– lépett közelebb.
-
Nem
tudsz olyat adni, amit Patrikról nem kapok meg.
Gúnyosan
elmosolyodott, és elengedett.
-
Olyan
kis mussolini vagy mint a többiek, visszaélsz a hatalmaddal! Nem ijedek meg a
fenyegetéseidtől, vagy a jövőbeni zsarolásodtól.
Értetlenül
nézett rám, láthatóan nem tudta követni miről beszélek.
Megfogtam
a kilincset, de a tenyerét az ajtóra tette, és megnyomta.
-
Mire
célozgatsz ezzel?
-
Enged
ki!
-
Halljam!
– sziszegte az arcomba.
-
Jó
színész vagy.
-
Gyerünk.
– csapott az ajtóra.
-
Ne
mond nekem, hogy nem Patrik állásával akarsz engem zsarolni.
Elkerekedett
a szeme, és hangosan kifújta a levegőt, majd hátra lépett.
-
Látom
jó véleménnyel vagy rólam.
-
Milyen
véleményem legyen ezek után? Arról volt szó, hogy abbahagyod, és pofátlanul
Patrik előtt is folytatod ezt a kis flörtöt. Csak azért nem törte még be az
orrod, mert a főnöke vagy, de előbb utóbb el fogod érni.
-
Egyszerűen
meg kellett volna mondanod a véleményed, nem felpiszkálni.
-
Felpiszkálni?
Jézusom… Próbáltam udvarias lenni, de veled nem lehet. Annyiban kellett volna
hagynod. – ragadtam meg a kilincset, és kinyitottam az ajtót, de megint
benyomta előttem az egyik kezével.
-
Engedj…
-
Ez
sértés volt az egómnak, nem hagyhattam annyiba. – dühöngött.
-
Ez
csak duma! Azért csináltad, mert akartad, hogy folytassam. – sziszegtem az
arcába.
-
Most
is akarom… - lépett közelebb, a másik kezét is a fejem mellé tette ezzel az
ajtónak szorítva.
Hosszasan
nézetünk egymás szemébe, mire közelebb hajolt, én pedig elfordítottam a fejem,
így a nyakamba csókolt.
Nyeltem
egyet.
-
Eressz
ki. – mondtam határozottan.
-
Menj,
ha akarsz. – elvette a kezét az ajtóról, és közben újra a nyakamba csókolt.
Megfogtam
a kilincset, mire az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem.
-
Kitől
félsz? Magadtól vagy tőle? Mert hogy nem tőlem az biztos.
-
Ö
sosem bántana, de te igen. – suttogtam.
-
Soha
sem bántanálak. – ölelt át.
-
A
féltékenységed… a birtoklási vágyad… Te nem viselnéd el azt, amit vele most
teszek…
Megakart
csókolni, de megint elfordítottam a fejem, szorosan hozzám bújt, és simogatni
kezdett. A következő pillanatban az ajkai az enyémen voltak és szenvedélyesen
megcsókolt.
Nem
tudom mi történt, de mire magamhoz tértem, a pólóm a fel volt húzva, az ő inge
pedig ki volt gombolva.
Nagyon
nehezen, de végül eltoltam magamtól, fél perccel később pedig zavartan néztünk egymásra.
Lehunyta a szemét, és idegesen a hajába túrt.
-
Ezt
nem lett volna szabad…- suttogta, és megrázta a fejét.
Lehúztam
a pólóm, és kétségbeesetten szorongattam azt a rohadt kilincset, nem volt erőm
lenyomni.
-
Soha
nem veszítettem még el ennyire a fejem. – pillantott rám.
Nem
tudom mit mondhattam volna, igyekeztem rezzenéstelen arcot vágni, de csak egyetlen
dolog járt a fejemben.
Közelebb
lépett, én pedig az ajtónak préseltem magam.
-
Ne
nézz így… - motyogta.
-
Nem
nézek sehogy.
-
De
igen… mint valami éhes ragadozó. – simogatta meg az arcom.
Nyelt
egyet, én pedig már úgy szorítottam a kilincset hogy fájt a karom.
-
Tudok
egy helyet… - morogta rekedten.
-
Nem…
-
Gyere…
- fogta meg a kezem.
-
Nem…
- ráztam meg a fejem.
-
Gyere.
– húzott magához – Gyere…
-
Chris.
– pillantottam rá.
-
Nem
fogják meg tudni… - csókolt a nyakamba - Nem kell megtudniuk… Neki sem…
-
Nem…
-
Akarod.
A szemeden látom.
-
Igen.
De akkor sem. Nem. –próbáltam eltolni, erre megcsókolt – Ne…- fordítottam el a
fejem.
-
Tudod
hogy meg tudlak győzni… - csúsztatta a kezét a pólóm alá, és felhúzta.
Egy
újabb szenvedélyes csók után, nem volt több erőm a tiltakozásra, a karjába
simultam, de a megmentőm az éteren át érkezett, megszólalt a mobilja.
Elkáromkodta
magát, és felvette. Képtelen voltam odafigyelni a beszélgetésre. Próbáltam
észhez térni, és rendbe szedni magam.
Amikor
letette ingerült volt. A varázslat elszállt.
-
Baj
van. – böktem ki.
-
Igen.
Katie hívott. Sebastian Grazban bulizik.
-
Hálás
vagyok érte Sebnek. – sóhajtottam fel, de nem reagált a mondatra.
-
Ha
azt mondod jobb ez így, falnak megyek. – jött közelebb.
-
A
tisztesség és a hűség nagy erények. Hogy várod el a többiektől, ha te nem vagy
az.
-
Egyszer
az életben szeretnék, nem az lenni.
Elmosolyodtam.
-
Holnap
délelőtt le tudok lépni a tesztről…
-
Kicsit
sem lenne feltűnő, hogy mi ketten nem vagyunk csak ott. –nevettem fel.
-
Seb
csapata pakol, ilyenkor gyakran rájuk nézek, nem fognak keresni. Te meg
mondhatnád, hogy elmész sétálni. Gyönyörű a környék.
-
Nem…
Legyen ebből… – a számra tette az ujját.
-
Majd
megcsörgetlek.
-
Chris…
- megcsókolt.
-
Holnap…
- azzal kiment, az ajtón és otthagyott.
Fél
órával később léptem be a kamionba, Patrik a kanapén ült és a telefonjával
babrált.
-
Na
megvolt a főnök? Remélem túl vagyunk végre, a Christian Horner epizódon. –
kérdezte színtelen hangon.
-
Tessék?
Jelentőségteljesen
pillantott rám.
-
Jobban
jártunk volna ha több pasi is felszedsz, a három év alatt.
-
Nem
feküdtem le vele! Hogy gondolhatod, hogy…
-
Akkor
MÉG nem!
-
Patrik!
-
Nem
vagyok sem vak, sem hülye!
-
Ha
nem kapom meg tőled, akkor megkapom tőle! – védtem magam, erre a falhoz vágta a
telefonját, ami darabokra tört.
-
Az Isten verjen meg! Ne játszd meg, hogy nem
érdekel! Mert tudom, hogy érdekel! Miért csinálod ezt Ena??? Ő a főnököm, a
kibaszott főnököm! – akadt ki teljesen.
-
Szerinted
szándékosan csinálom?
-
Mondtam
neked, hogy kerüld el! Figyelmeztettelek! Újabb trófea akarsz lenni a Christian
féle gyűjteményben?
-
És
ha igen?
-
Hagyd
abba! – fenyegetett meg az ujjával – Ezt nem fogod rám verni! Ez a TE sarad, TE
akarsz félre kúrni!
-
Akarok
igen. – néztem a szemébe.
-
Nem
bocsátom meg. – szögezte le.
-
De
én megbocsátottam Timit igaz?
-
Még
mindig itt tartunk? Az még akkor volt, mikor csak úgy tűnt, hogy esetleg
összejövünk! Azóta emlegeted fel!
-
Fel
is fogom, amíg élsz!
-
Christiannál
hosszabb a lesz a lista.
-
Gondolom
jó az ágyban, ha ennyi csaj akarja!
-
Akkor
menj és próbáld ki, de hozzám ne gyere ha egy vagy két hét után talál egy újabb
numerát.
-
Legalább
van benne vadászösztön, nem úgy mint benned!
-
Eddig
a szerelem volt a fontos, most meg egy kóbor numera egy sötét sarokban, egy
link barommal. Jól megváltoztál három év alatt! Gratulálok! Üdv a
ribancképzőben!– erre felpofoztam, szó nélkül kiviharzott, és rám vágta az
ajtót.
SM
VálaszTörlésIgggen!
....Hölgyeim és Uraim! Elérkeztünk az Eni-féle csihi-puhi-szex vagy no szex részhez.....ez nekem való rész volt :-D Köszönet érte
puszi